Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-14 / 189. szám

A szanált termelőszövetkezetek pénzügyi revíziójának tapasztalatai Ismeretes, hogy az alap­hiányos, illetőleg veszteséges termelőszövetkezetek — ren­delkezésben meghatározott ese­tekben — az illetékes megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak kijelölése alapján szaná­lási eljárás alá kerülnek. Az eljárás az alaphiány, vagy veszteség okainak feltá­rásán túlmenően, azok pénz­ügyi rendezésére és határozat­tal olyan intézkedések megté­telére irányul, melyek alkal­masak a gazdálkodás megja­vítására, a pénzügyi stabilitás biztosítására, a veszteség for­rásainak felszámolására, eset­leg személyi felelősségre vonás_ ra. Ennek kapcsán a Pénzügy­minisztérium — megyei hiva­talai útján — a pénzügyi re­vízió keretében valamennyi ér­dekelt szövetkezet mérlegeit is felülvizsgálta. A közelmúltban történt meg az 1972. évi vizsgálat meg­állapításainak összegezése és értékelése; Ezek szélesebb kör­ben való publikálása éppen a gazdálkodási és pénzügyi fe­gyelem megszilárdítása, a ta­pasztalt hiányosságok meg­szüntetése és, a törvényesség biztosítása érdekében sem le­het érdektelen. A Pénzügyminisztérium Pé­csi Területi Igazgatóságának illetékessége alá tartozó négy megyében a megyei végrehaj­tó bizottságok 44 termelőszö­vetkezetet jelöltek ki szaná­lásra, amely az országosan ki­jelöltek 26 százalékát teszi ki; Ebből területünkön 11 szö­vetkezet — tehát minden ne­gyedik — az előző évben is szanálásra került. A vizsgálatok előző évvel való egybevetése kétirányú megállapításra ad lehetőséget. 10 százalékos csökkenés Kedvező jelenségnek ítélhe­tő, hogy a most szanálásra ke­rült szövetkezetek túlnyomó része az előző évhez viszonyít­va alacsonyabb összegű mun­kadíjat számolt el évközben bruttó jövedelme terhére és így elejét vették nagyobb ösz- szegű veszteség képződésének, így a négy megye szanált ter­melőszövetkezeteinek 1971. évi 248 millió forintos részesedési alapja az elmúlt évben 224 millió forintra, mintegy 10 szá­zalékkal csökkent. Megítélésünk szerint ez a kedvező jelenség elsősorban arra vezethető vissza, hogy az illetékes megyei tanácsok ál­tal külön rendelet alapján hi­telképtelennek minősített ter­melőszövetkezeteknél megtet­ték a szükséges intézkedéseket és azok végrehajtását ellen« őrizték is. Figyelemre méltó továbbá, hogy — Baranya megye kivé­telével — a pénzügyi revíziók által feltárt visszaélések volu­mene csökkent és azok köre szűkült. Ez a jelenség — főleg ott, ahol annak személyi fel­tételei már korábban fennáll­tak — a számviteli és pénz­ügyi fegyelem viszonylagos ja­vulására utal, bár még szűk körben érvényesül. Szanálásra kerültek olyan termelőszövetkezetek is, ahol az új vezetőség maga igyekszik felszínre hozni és rendezni a régi mulasztásokat és ezzel megalapozni a termelőszövet­kezet jövőjét, megteremtve a korrekt gazdálkodás alapjait Az ismétlődő szanálás okai­nak elemzése azonban azt is jelenti, hogy a vezetésben és a gazdálkodásban meglévő problémák állandósulnak, vagy felszámolásuk csak egy hosz- szabb folyamat útján lehetsé­ges (pl. megalapozatlan beru­házások következménye.) Az előidéző objektív ténye­zők, mint a gyenge termőhelyi adottság, ár- és belvízkár mel­lett, oka a szakszerűtlen, hi­bás vezetés, nem egy esetben felelőtlen költséggazdálkodás, amit segít az elégtelen szám­viteli rend és bizonylati fe­gyelem is. Egyes esetekben nem tartot­ták be a szanálási bizottság, illetőleg a végrehajtó bizottság gazdálkodós megjavítását cél­zó vagy korlátozó intézkedé­seit, így a behatárolt bértöme­geket túllépték, nem állították le beruházásaikat, stb. Külön rendelkezés alapján a hitelképtelennek nyilvánítot­tak közül pl. a kovácshidai Egyetértés Tsz 260 ezer forint­tal, a szepetneki Egyetértés Tsz csaknem 1,5 millió forint­tal lépte túl a behatárolt bér­tömeget. Ugyancsak kedvezőtlen je­Górcső alatt a szabálysértési eljárások, a tsz-jogviták törvényessége Általános felügyeleti és pol* góri jogi tevékenységek során a Legfőbb Ügyészség a kö­vetkező hónapokban — máso­dik félévi munkaterve alap. ján — megvizsgálja különféle jogviták intézésének és a sza­bálysértési eljárásoknak a törvényességét. A valamennyi, — megyei és fővárosi — főügyészség és az általuk kijelölt járási (városi, kerületi) ügyészségek részvé­telével megtartandó törvé­nyességi vizsgálat témája lesz a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek tagjainak és alkal­mazottainak a tagsági viszony­ból, illetve a munkaviszony- bó származó vitás ügyeinek intézése, E vizsgálatnak az a célja, hogy megállapítsák: a mezőgazdasági termelőszövet­kezeti tagsági viszonyból, il­letőleg munkaviszonyból szár­mazó ügyekben — különösen a fegyelmi és kártérítési el­járásokban, valamint a tagsá­gi, illetve munkaügyi viták­ban a termelőszövetkezetek szervei olyan határozatokat hoznak-e, amelyek megfelel­nek az anyagi és eljárásjogi rendelkezéseknek; a tagsági és munkaviszonyból származó jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos perekben a bíró­ságoknál, illetve a munka­ügyi bíróságoknál a jogszabá­lyi rendelkezéseknek megfele­lő és egységes gyakorlat ala­kult-e ki. A szabálysértési eljárások alakulásának vizsgálatával és törvényességi tapasztalatainak összegyűjtésével átfogó értéke­lést készít — várhatóan az év végére — a Legfőbb Ügyész­ség. E vizsgálattal tájékozódnak a szabálysértési törvény — az 1968. évi I. tv. — hatályosulá- sáról. nevezetesen arról, ho­gyan alakulnak, mennyire megalapozottak a szabálysérté­si eljárások, miként biztosít' ják az eljárás alá vont szemé­lyek törvényes jogainak vé­delmét, milyen a bírságolási politika, mit mutatnak a vég­rehajtási eljárások tapasztala­tai. Minderről a rendőrhatósá­goknál, a tanácsi igazgatási osztályoknál, és községi taná­csoknál, tanácsi pénzügyi sza-- bálysértési hatóságoknál, vám­hatóságoknál, az Állami Köz­egészségügyi és Járványügyi Felügyeletnél, az Állami Ke­reskedelmi Felügyelőségnél, a szakszervezeti munkavédelmi felügyeletnél és a bányaható­ságnál tájékozódnak — az or­szág különböző részein — még­pedig olyan ügyek kapcsán, amelyeket e szerveknél 1973 első félévében intéztek, iktat­tak. (MTI) lenség, hogy egyes szövetke­zetek beruházásaikat, fejlesz­téseiket az államigazgatási szervek határozata ellenére to­vább folytatták anélkül, hogy erre jövedelmük fedezetet nyújtott volna (drávaszabolcsi Dózsa Tsz, szakályi Kapós- völgye Tsz, kovácshidai Egyet­értés Tsz, stb.) Jellemző, hogy a négy meu gye szanált termelőszövetkeze, tei az elmúlt évi jövedelmük­ből mindössze 16 millió forint fejlesztési alapot tudtak volna képezni, ezzel szemben több, mint 100 millió forintot fordí­tottak fejlesztésre, ami alap- hiányt okozott. Ezek nagy ré­szét is állami pénzeszközökből kellett végül is fedezni. A felelőtlen gazdálkodás ki. rívó példája volt tapasztalható a tamási „Vörös Csillag” Ter­melőszövetkezetnél, ahol a ser­téstenyésztés alacsony színvo. nala, a hozzá nem értés miatt az éves átlagos állomány 50 százaléka elhullott. A mérleg-felülvizsgálat tapasztalatai Figyelemre méltó, hogy a termelőszövetkezetek által ki­mutatott mérlegeredményeket jelentősen, több mint 34 mil­lió forinttal kellett módosítani. Egyes esetekben — 8,3 mil­lió forint összegben — a ki­mutatott veszteséget csökken­teni, többségében azonban, mintegy 26 millió forinttal a veszteséget növelni kellett, a pénzügyi revízió megállapítá­sai nyomán. Az említett eredméhy és alaphiány változásának okai az alábbiakban foglalhatók össze: Több termelőszövetkezetnél volt tapasztalható — miután nyilvánvalóvá vált, hogy sza­nálás alá kerülnek, — veszte­ségeiket igyekeztek a legkü­lönbözőbb módon növelni és az ebből eredő terhet az ál­lamháztartásra áthárítani. így többek között nem állí­tották be a mérlegbe esedé­kes követeléseket, növelték veszteségeiket a saját terme­lésű készletek helytelen érté­kelésével, vagy nem vették lel­tárba meglévő anyagaikat, nem számolták el szabályosan a mezei leltár értékét, manipu­láltak az átmenő aktívákkal és passzívákkal, stb. Más oldalról még mindig jelentős összeget tesz ki az adó­hiány és a jogtalanul igénybe vett üzemi és beruházási tá­mogatás. Példája ennek a szabadszent­királyi Béke Termelőszövetke. zet. ahol nemcsak meg nem valósult beruházást számoltak el szabálytalanul 2,7 millió forint összegben, de 1,5 mil­lió forintos adóhiányból csak­nem 1,2 millió forint volt a jogtalanul igénybe vett ár­támogatás. A termelőszövetkezet fiktív adásvételi szerződéssel növel­te tehénlétszámát és vette igénybe az állami támogatást. Az építési beruházások szak­értői vizsgálata is több hiá­nyosságot állapított meg. Ösztönzőket a gazdaságosságra Ismétlődő ezek közül a sza­bálytalan teljesítményérték-el­számolás (Meg nem valósult teljesítmények elszámolása, magasabb egységárak alkalma­zása, stb.) Az elszámolásnál tapasztalható szabálytalansá­gok egyik forrása — vélemé­nyünk szerint —, hogy a je­lenlegi konstrukcióban nem ütközik a beruházó, a terve­ző, illetve bonyolító vállalat érdeke. Vagy egyértelműboen, semmi sem ösztönöz arra, hogy a beruházások minél gazdasá­gosabban. optimális ráfordító sok mellett valósuljanak meg­Jellemzőnek tartjuk, hogy az ültetvénytelepítő és Tervező Vállalat pl. az egyik termelő- szövetkezet részére olyan mun­kákra is adott ki igazolást, melyek elvégzésére a tsz-nek lehetősége nem is volt. Meg­győződésünk, hogy az ilyen jel­legű „érdekazonosság” meg­szüntetése már a közeljövő fel­adata. Gyakran előfordul, hogy a magasabb beruházási teljesít­ményérték elszámolásának cél­ja jogtalan ártámogatás igény, bevétele, melyet ezután pénz­ügyi problémák rendezésére használnak fel. Tapasztalható volt, hogy egyes termelőszövetkezetek az alaphiány helyett a veszteséget növelték, jogtalanul. Tudott ugyanis, hogy alaphiányra csak 5 százalékos kamatozású és visszatérítendő állami juttatás engedélyezhető. A szabálytalan elszámolás a költségvetés ter­hére való jogtalan előny bizto­sítását célozta. (PL a mura- szemenyei Zrínyi, a zalalövői Petőfi, a pókai Boldogulás útja Termelőszövetkezetek, stb.) A vizsgálatok arra is rámu­tattak, hogy néhány szövetke­zetnél több év alatt összegyűlt, előző évben selejtté vált, nem üzemeltethető állóeszközök se. lejtezését csak 1972-ben vé­gezték el, bár a korábbi évek­ben eredményesen gazdáik ad­tak és biztonsági alapot is tudtak képezni. Ez az eljárás lényegében a selejtezésre váró eszközök ér­tékében keletkező veszteség­nek az államra történő végle­ges vagy átmeneti áthárítását jelenti. Baranya megyében pl. 4 sza­nált termelőszövetkezetnél az előző évhez viszonyítva az állóeszközök selejtezéséből ere­dő veszteség 5,6 millió forint­ra és az előző évhez viszonyít­va több mint hétszeresére emelkedett. (Ezen belül pl. a baranyahídvégi Közös ut Ter­melőszövetkezetnél az emelke­dés tizenhatszoros, a szabao. szentkirályi Béke Termelőszö­vetkezetnél „ tizennégyszeres volt). Szigorúbb ellenőrzést! A veszteséges szövetkezetek­nél — főleg az ismétlődőknél — a számviteli munka igen alacsony színvonalon áll. A számviteli hiányosságok hatásai a következőkben von­hatók össze: — megnehezítik a beruhá­zások tényleges ráfordításainak megállapításait, — lehetetlenné teszik a ter­mékenkénti önköltség és jöve­delemszámítást, — nem nyújtanak megfelelő alapot a gazdálkodás eredmé' nyének figyelemmel kísérésére. — a társadalmi tulajdon vé­delmére, — a felelősségre vonásra, a vezetők részére szükséges in' formációra, nem beszélve arr ról, hogy a kiegészítő részese­dés, illetőleg prémium hiánya miatt a számviteli dolgozok cserélődése a számviteli szín­vonalat még tovább rontja. Kirívó példája ennek a csö- mörédi tsz esete, ahol a meg­felelő felkészültség ei'enére olyan alapvető számviteli és bizonylati hiányosságokat ta­láltunk, ami nemcsak a pénz­ügyi revízió lefolytatását tette lehetetlenné, de alapot nyúj­tott visszaélésekre is. A legtöbb üzemben a belső ellenőrzés nem is funkcionált, az ellenőrző bizottságok által lefolytatott vizsgálatok is nem­egyszer csak munkaügyi, vagy nem jelentős termelési kérdé­sek tisztázására szorítkoznak. Külön gond, hogy emellett még a területi szövetségek ál­tal végzett revíziók megálla­pításait sem hasznosítják min. denütt. Általános jelenség, hogy a Intézkedés a mezőgazdasági Tízhasználat rendjéről Megjelent az Országos Víz* ügyi Hivatal elnökének utasí­tása, amelyben a mezőgazda^ sági és élelmezésügyi minisz­terrel, továbbá a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsát nak elnökével egyetértésben szabályozta a mezőgazdasági vízhasználat korlátozásának rendjét. Eszerint tervet kell kidolgozni, amelynek alapján szükség esetén —. hogy ha a vízmennyiség természeti, vagy; egyéb elháríthatatlan okokból csökkent — korlátozzák az ön­tözéshez, és a haltenyésztés­hez szükséges víz felhasználá­sát. A terveket az alapul vett vízhozam 20; 40; Ö0 százalé­kos csökkenésének megfele­lő bontásban kell elkészíteni.' A vízügyi igazgatóságonként megalakuló vízkorlátozó bi­zottság vizsgálja felül és hagy­ja jóvá ezeket a terveket, s intézi a végrehajtást is. A vízkorlátozásnak is több fokozata van, első fokú korlá­tozást rendelnek el. hogy ha a vízhozam 20 százalékkal, másodfokút, amikor 40, K har­madfokút ha 60 százalékkal csökken. Az intézkedés meg­határozta azt a sorrendet is, amely szerint érvényesíteni kell a korlátozást. így legelő­ször a halastavak é« a rizs­telepek vízpótlását csökkentik szükség szerinti mértékben, de legfeljebb ötven százalékkal. A legvégső esetre marad pe­dig az esőztető öntözéshez szükséges vízadag mérséklé­se. Hangsúlyozza azonban az intézkedés, hogy a korlátozás során sem szabad csökkenteni az intenzív hasznosítású gye­pek, valamint a nyári telepí­tési füvesek és évelő pillan­gósok öntözését. Az új rendelkezés-kihirde­téssel hatályba lépett, de a je­lenlegi helyzetben — a víz­ügyi szakemberek véleménye szerint — folyóink, tavaink, s a víztárolók, csatornarendsze- refc elegendő vízmennyiségű vízzel rendelkeznek, tehát az idén már nem valószínű, hogy sor kerülne korlátozásra. termelőszövetkezetek a leltár­hiányok okát csak elvétve vizsgálják ki és felelősségre vonást sem igen alkalmaznak. A drávaszabolcsi termelő- szövetkezetnél pl. csaknem 1,6 millió forint összegű kétes kö­vetelés, a miszlai Búzakalász Termelőszövetkezetnél több, mint 300 ezer forint összegű normán felüli hiány került leírásra, utóbbinál az ok ki­vizsgálása, vagy. érdemi fele- lelősségre vonás nélkül. A szanálások mögött csak­nem kivétel nélkül gazdálko­dási, szervezési, irányítási, pénzügyi és számviteli problé­mák húzódnak, és nem egy­szer olyan megállapításokkal végződnek, melyek a felelős­ségteljesebb gazdálkodással, a szigorúbb ellenőrzéssel, a szö­vetkezeti demokrácia megerő­sítésével és érvényrejuttatá- sával, szorosabb beszámolta­tással már eleve elkerülhetők lennének. A céj az, hogy a rosszul gaz­dálkodó és főleg ismétlődően veszteséges szövetkezetek köré évről évre csökkenjen, az ál­lam rendkívül széles körű tá­mogatása mellett a szövetke­zésben rejlő erők és előnyök érvényre jussanak, a szövet­kezetek belső élete fejlődjön, javuljanak az önálló vállalati gazdálkodás feltételei. Ennek egyik eszköze, hogy a hiányosságok ne csak feltá­rásra, de minél szélesebb kör­ben publikálásra, megismerés­re kerüljenek, felhívják a fi­gyelmet és inspiráljanak olyan intézkedésekre, melyek az ern. lített célok megvalósítása ér­dekében hatnak. Dr. Buzánszky József igazgató

Next

/
Oldalképek
Tartalom