Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-14 / 189. szám
Munkás a vezetőkről, vezető a munkásokról mikor, miért van rossz kedve, vagy jó kedve, mi bántja? A 11-es Volán Vállalat igazgatójával és esztergályosával beszélgettünk: milyen a kapcsolat a vezetők és a munkások között. Piegl Ferenc igazgató és Rences József esztergályos majdnem azonos kérdésekre válaszol. — Olykor előfordul, hogy magasabb rendű érdekekre hivatkozva a bírálatot elutasítják. —■ Megint egy példával tudok válaszolni. Az anyagosztályon például megvásárolnak egy olyan alapanyagot, ami megfelel a követelménynek, mert él lehet készíteni belőle az alkatrészt, de gazdaságtalan, mert rettenetes nagy mennyiségű forgács keletkezik. Gondolok itt a rézre, ami nagyon drága, vagy éppen műanyagra. Ilyenkor azt mondják, hogy ezt lehetett vásárolni, ezt lehetett kapni. Nemrégiben egy 21 kilós bronzrudat vásároltak, aminek 50 százaléka az alkatrészkészítés során forgács lett. A bronznak pedig kilója 90—95 forint. Szóvá tettük, azt mondták, hogy csak ezt kapták. de intézkedtek, hogy más anyagot szerezzenek helyette. Ezt másképp is meg lehetett volna oldani. Először is nemcsak egy helyen kellett volna megnézni, hanem más vállalatokhoz is elmenni, utánajárni, s helyette olyan anyagot venni, ami átmenetileg megfelelt volna a követelményeknek. — Maga személy szerint abban érdekelt-e, hogy valamilyen tévedése ne derüljön ki, vagy pedig abban, hogy ne kövessen el tévedést? — Az emberek, ha tudatosan csinálnak valamit, akkor is tévedhetnek. Aki dolgozik az téved; Nálunk a szakmában elég egy tizedmilliméter is ahhoz, hogy selejtet gyártsunk. Ezt legtöbbször az ember nem tudatosan csinálja, hanem a géppel van valami hiba. Ez nálunk ritkán fordul elő, mert a minőségre vigyázunk. Én például kihozok a raktárból ötven' darab dugattyút, nekem arról számot kell adni. Ha valami hibát követek el, akkor az a vállalat terhére megy, mert egy dugattyúval kevesebbet lehet felhasználni. Ha valaki sorozatosan rosszul dolgozik, azért szólnak. Főleg precízebb munkáknál, gondolok itt olajszivattyúra, ami több ezer forintba kerül. Ha az ember azt elszúrja, még fegyelmit is kaphat érte. Egyik kollégámmal előfordult, hogy figyelmeztették, mert rosszul végezte el egv pótkocsi tengelymegmunkálását. Ez az ő hibája volt: rosszul mérte be a csapágyat. — Mit tud az igazgatóról, Piegl Ferencről? — Együtt kerültünk ide a vállalathoz. Én a magam részéről és a munkatársaim részéről is csak azt tudom mondani. hogy mióta ő itt van, minden évben fizettek nyereséget. A pénz az olyan dolog, amit az emberek figyelembe vesznek. Az utóbbi időben keveset jár le a műhelybe, betegségére hivatkozva, azelőtt nagyon sokat lent volt a műhelyben, és beszélgetett velünk. — Miről szoktak beszélni? — Hogy őszinte legyek az utóbbi hónapokban havonta egyszer jön a műhelybe, régebben hetente lent volt nálunk. Van, mikor munkavédelmi előadáson találkozunk, vagy szb.-ülésen, tanácskozáson. De mondom, személyesen is le szokott járni a műhelybe, és ott is találkozunk. Vállalati dolgokról beszélgetünk. Többször említettem már neki, hogy ki kellene cserélni a forgácsológépeket és azt mondta, ha engedi a keret, akkor ki lesznek cserélve. Beszélgetünk még a javítórészleg problémáiról. Én az emberekkel mindenütt találkozom. Jól ismerem a problémáikat, megbeszéljük, miként lehetne azokon segíteni. Amióta a tanulólétszám megnövekedett, romlottak a szociális körülmények, s ígérték, hogy 75-re elkészítik 3 tanműhelyt. Zsúfoltak a szociális helyiségeink. Napirendre kerül az ans’agellátás, de erről 6 sem tud túl sokat mondani, az anyagi problémákra hivatkozik, és arra, hogy a kurrens áruhoz nehéz hozzájutni. Ezzel az anyagellátással nagyon nagy baj van. Az anyaghiány meghosszabbítja a javítások idejét. — A válHIat többi dolgozójának milyen a viszonya az igazgató elv* társsal? — Általános véleményem az, hogy mióta itt van a vállalatnál, lassan, szépen emelkednek az órabérek, ahogy az anyagi helyzet megengedi, és minden évben fizetnek nyereséget. — Vannak-e a vezetők és a dolgozók között súrlódások? — Nekem senkivel nincs rossz viszonyom, én mindenkivel jó viszonyban vagyok. Már csak azért is, mert sok esetben, főleg a műszaki veze. tőkhöz jövök segítséget kérni, s rosszul nézne az ki, ha nem lennénk jóban egymással. Egyszer én jövök, máskor meg ők jönnek hozzám, hogy valamit meg kellene csinálni. — Van-e a vezetők között olyan, aki magának, mint ember, nem szimpatikus? — Én ilyen vezetővel még nem találkoztam a vállalat területén. Annyi biztos, hogy emberismerőnek kell lenni, és tudni kell, hogy kivel hogyan kell beszélni. Sokat vagyok a? Mindnyájan kenyérfogyasztók vagyunk. így valamennyiünket érintő kérdés az. hogyan fejlesztik a sütőipart, mi történik annak érdekében, hogy termékeivel való ellátásunk egyre jobb legyen. Kérdésünkkel Farkas Istvánt, a Tolna megyei Tanács VB kereskedelmi osztályának vezetőjét kerestük fel. Rögtönzött kerekasztal-beszélgeté" sünk első részében Farkas István arról adott tájékoztatást, hogy a negyedik ötéves terv eddig eltelt időszakában milyen anyagi erőkből és hogyan fejlesztették megyénk sütőiparát. Elmondotta, hogy a kormány a tervidőszakban kiemelten foglalkozik az iparág fejlesztésével, s a cél érdekében országos szinten közel kétmilliárd forintos állami támogatást ad. Megyénk sütőiparának fejlesztésére a IV. ötéves terv időszakára 12 millió forint áll rendelkezésre. Megyénk sütőipara — mint a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály helyettes vezetője elmondta — tanácsi és szövetkezeti ágazatra oszlik. A 12 millió forintból kell megoldani mindkét ágazat fejlesztésének támogatását, ami kiegészíteni hivatott az érdekelt vállalatok saját fejlesztési alapját. A kormány már az,.1968—70. közötti időszakra hároméves fejlesztési tervet dolgozott ki, melynek anyagi feltételeit is rendkívüli fejlesztési alapból fedezte. Az említett három év emberek között és minden társaságba be tudok illeszkedni Ismerem a vezetőket, tudom melyikkel hogyan kell beszélni. Azt mondhatom, hogy nekem sok vezető a barátom. A munkások közül nőttek ki és ma művezetők, főművezetők, sőt van olyan főosztályvezető is, aki a barátom. Másként beszélek azzal, aki a barátom, és másként azzal, aki nem barátom, de vezető. A vezetőnek azt mondom: elvtársarn lenne szíves ezt, vagy azt elintézni. A barátomnak meg azt mondom, légy szíves valamit elintézni, mert nekem erre szükségem van. Hangoskodni szerintem fölösleges, ar ra semmi szükség nincs. — A vállalat dolgozói és vezetői között vannak-e Haragosok? — Nem tudok róla. Nem hallottam róla. — Mit tud az igazgató elvlórs életkörülményeiről? — Röviden csak annyit, hogy Komlóról került ide igazgatónak, és mikor ide jött, nagy lendülettel és akarattal kezdett dolgozni. Mert a vállalat eléggé le volt züllve. Többek között neki is része van azokban az eredményekben, amit a vállalat elért. Úgy hallottam, hogy valamikor gépkocsivezetőként kezdte. Van egy lánya és egy fia. Onnan tudom ezt, hogv szoktunk erről beszélgetni. Élüzem- avatáskor odajött az asztalunkhoz, és mondta, hogy neki milyen klassz fia van. Tudom, hogy Domboriban van egy kis üdülője, van kocsija és gondolom, hogy a szabad idejét Domboriban tölti. Komlóra is biztosan ellátogat a rokonaihoz. Hogy őszinte legyek, nem tudok róla sokat. folyamán megyénkben is jelentős eredmények születtek, hiszen abban az időben épült két új sütőüzem, egyik Báta- széken, másik Dunaföldváron, s a rendkívüli alapból megyénknek biztosított összeg elegendő volt arra is. hogy jó néhány üzemben komoly rekonstrukciós munkákat végezzenek el. Ami pedig a negyedik ötéves terv időszakát illeti. Farkas István komoly eredményekről számolhatott be. Elmondotta, hogy a tervidőszakban kapacitásnövekedés elsősorban a tanácsi ágazat sütőüzemeitől várható. Hogy miért? Véleménye szerint a szövetkezetek nem éltek kellőképpen az adott lehetőségekkel. Valószínű azért, mert nem merték az állami támogatás igénybevételéből adódó kötelezettségeket — azaz; saját körzetük lakosságának teljes ellátását — vállalni. A 12 milliós állami támogatás fejében megyénk sütőiparának kapacitását a tervidőszak végére 40 tonnával kell növelni. Ez azt jelenti, hogy sütőiparunknak az 1970-es 140 tonnával szemben köze) 180 tonna árut kell megtermelnie napi két műszakban. A feladat tehát nagy. A szakemberek azonban mégis úgy vélekednek, hogy a 40 tonnás növekedést túlléphetik, mivel megyénk bizonyos szempontból előnyös helyzetben van. Nincsenek nagyvárosai, így nem kell igen magas beruházási költséggel néhány — Piegl elvtárs a lábával beteg. Egyszer meg is látogattam a kórházban. Látom, hogy emiatt el is van keseredve. Gondolom, hogy a betegséget a társaság néha elfeledteti vele. Élüzemavatáskor, mikor sokszor együtt vagyunk, látom víg kedélyű. Volt rá példa, hogy jókedvű volt és odaült a dob mellé és dobolt. Én is dobolok. Mindenkinek az életében vannak zökkenők, és ezek a zök- keriők befolyásolják az ember mindennapi hangulatát. Gondolom, hogy elég nagy prob lémája a családiház-építés is. sok szabad idejét leköti. Itt Szekszárdon a hegyoldalban épít családi házat, és tudjuk, hogy az építkezés elég lassan halad. — Mit tort az igazgató elvtárs leg. jobb tulajdonságának? — Hogy mindenkihez emberi hangon tud szólni. Soha nem láttam, hogy valakivel kiabált volna. Bárkivel találkozik az utcán, vagy itt az udvarban, mindenkinek köszön, legyen az gépkocsivezető vagy takarító vagy bárki. Sok embert ismer, hisz régóta a vállalatnál dolgozik. — Mit tart a legrosszabb tulaj. donságónak? — Nem is a legrosszabb tulajdonsága, hanem nem is tudom, hogy fejezzem ki magam. Az a baj, hogy a betegségére hivatkozva keveset jön a dolgozók közé és mi elvárnánk, hogy egy kicsit többet legyen köztünk. Azt nem tudom én sem, hogy ezt kizárólag a betegsége okozza-e, vagy sok ai elfoglaltsága. De elvárnánk, hogy többször lejönne hozzánk a műhelybe. Hogy őszinte legyek, az igazgató elvtárs emberi tulajdonságaival nem nanagy teljesítményű gyárat építeni. Helyettük elegendő kisebb üzemek létesítése, valamint a meglévők korszerűsítése. A negyedik ötéves terv eddig eltelt két és fél évében a következő fejlesztési eredmények születtek: Hőgyészen felújították a sütőüzemet. a dombóvári 2-es üzemben korszerű lengyel alagútkemencét állítottak munkába, a tamási üzemet szintén felújították, a báta- székit pedig bővítették. Mindezeken túl sok üzemben végeztek kemencecserét és álltak át az olajtüzelésre. A jelenleg folyó beruházások is nagy jelentőségűek. Várhatóan novemberben kezdi meg működését az új mözsi üzem, ugyancsak a közeljövőben fejeződik be két üzem rekonstrukciója. Mindezekkel ggyütt a kapacitásnövekedés máris eléri a 37 tonnát. Ami pedig a negyedik ötéves terv hátralévő időszakát illeti, új sütőüzem épül Pakson. és Nagymányokon. Korsós István, a kereske' delmi osztály vezetője elmondotta, hogy a lakosság jobb ellátása érdekében tovább növelik a szakbolthálózatot. Az új üzemek belépése nemcsak mennyiségi, de minőségi javulást is eredményez. De talán a legfontosabb, hogy csökken az üzemek ellátási körzete, így a lényegesen kisebb körzetekben föltétlenül jobb ellátást tudnak biztosítani a korábbinál. — vj — Ismerl-e az igazgató elvtársat, gyón foglalkozom, mint embert. Tudja-e, hogy például P. V, Sz. Hétfői kérdésünk: A mindennapi kenyér és sütőiparunk fejlesztése Jól sikerült a kísérleti év9 következhet a folytatás Tegnap délelőtt a Gemenc Szálló vadásztermében ünnepélyes fogadás keretében adták át azt a művészeti díjat, amit a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa és a Déryné Színház igazgatósága az elmúlt év majdnem azonos időszakában alapítottak. A díj alapításával egy időben együttműködési megállapodás jött létre hazánk utazó színházának igazgatósága és az SZMT között. A szerződés azonban, ami 1972 júliusában kelteződött, nemcsak azt kötötte ki, hogy a Déryné Színház társulatai megyénk hét szakszervezeti kulturális intézményében 35 előadást tartanak az 1972—73- as színházi évadban, hanem azt is, hogy ezek az előadások méltóképpen járuljanak hozzá a már említett intézmények közönségének szórakoztatásához, neveléséhez. A szakszervezetek megyei vezető testületéi közül országos viszonylatban a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa. illetve annak elnöksége kötött először ilyen megállapodást az ország egyetlen utazó színházával. A legjobb alakításokat nyújtó művész számára sem alapítottak eddig díjat más megyében. A díjalapítások általában a tanácsok nevéhez fűződnek inkább. Tegnap — mint bevezetőben említettük — Szekszárdon került sor az első, kísérleti év eredményeinek értékelésére. A lekötött 35 előadást az elmúlt színházi évadban közel hétezren tekintették meg. Mint azt a résztvevők — a Déryné Színház igazgatóságának képviselői és a szakszervezeti kulturális intézmények vezetői — megállapították, a nézőszám lehetett volna éppen magasabb is. Feltehetően lesz, mivel az együttműködést mindkét részről eredményesnek és hasznosnak ítélték meg, olyannak, amilyennek feltétlenül folytatódnia kell. Paksi András, az SZMT munkatársa a kísérleti év tapasztalatait összegezve elmondotta többek között, hogy már elkészült az 1973—74-es színházi évre szóló új megállapodás. Ennek teljesítése remélhetőleg ugyanolyan kedvező és eredményes lesz, mint az úttörő év megállapodásának teljesítése. Az SZMT és a Déryné Színház igazgatósága által közösen alapított művészeti díjat és a vele járó oklevelet elsőként Németh József, a színház operatársulatának fiatal művésze nyerte el, kimagasló alakításaiért. Berger ^tván, a színház Tolna megyei szervezője pedig pénzjutalmat kapott az SZMT köszönőlevele mellé. Megyénk hét szakszervezeti kultúráiig intézményének vezetői közül is számosán részesültek ez alkalommal 800—1500 forintos pénzjutalomban. A színház igazgatósága nevében Baráth Tibor, a Déryné Színház szervezési osztályának vezetője mondott köszönetét tíz úttörő jellegű együttműködég — országos viszonylatban Tolna megyében — először biztosított lehetőségéért. Népújság 1973. augusztus 14.
