Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-12 / 188. szám
o Szokványos hasonlat: a gyárkémény olyan, mint a felkiáltójel. Távolból arra figyelmeztet, hogy emberek vannak itt — Mire gondol, ha felnéz rá? A klottnadrágos férfi combjához törli izzadt kezét és azt mondja: — Arra gondolok. hogy kicsi vagyok. Meg arra, hogy ilyen rohadt melegben milyen jó lenne inkább a tövében üldögélni. — Nekem hasznos — mondja a művezető. — Vettem egy távét. Nem volt jó a kép, mivel a gyár a völgyben van. Gondoltam egyet, antennát szereltem a kémény tetejére. Most ülhetek a készülék előtt, nem kell mérgelődnöm a kép miatt. Gyárudvar, délelőtt tíz óra. Egv kisfiú a kemencével szemközti téglarakáson ül és figyeli az apját. Időnként odaszól, hogy „apu, nem kérsz vizet?”. A rozoga hídon pótkocsis vontató jön, nagy port ver maga után. A földön tégladarabok mindenfelé. A gépek álmosító monoton bugása. Az üzemvezető kilép az irodából, a központi vendég után. A központi ember neheztel. Mondja, nem szabályos, hogy a munkásszálláson egy idős házaspárnak adtak helyet hét közre. Két zöld Polski Fiat áll az iroda előtt. Nem messze tőlük a nyugalmazott telepvezető ül és gondolkodik. o — Bíró Bálint? — Igen, az vagyok. Elnyűtt rövid nadrágban, félmeztelenül áll az ajtó előtt, hatalmas tenyerében festékkel telt, törékeny üveg. — Azt mondják, hogy maga az egyik legjobb munkás. — Nem tudom, ezen nem törtem a fejem. — Mit csinál? — Éppen a második pihenőnapom ez a mai, így azután ráérek pepecselni. Lefestem a bejárati ajtót. Mit szól ehhez a zöldhöz? Szerintem szép. — Az. Munkások háza. a gyárudvarnak az irodával szemközti részén, öt család él itt. valamennyien a csatári téglagyárban keresik a kenyeret. A lakások egy, egy és fél szobásak, konyhával, kamrával, előszobával. T églagy áriak jön. A feleségem is itt dolgozik. A kettő-három között ő is megkeres. — Mire megy a pénz? — A legtöbb az élelemre. Ilyen munkát nem lehet tej- bedarán csinálni. A többi pénz megmarad. Amit lehet, félreteszünk. — Mire? — Azt hiszem, autó lesz belőle. A hatalmas gépet asszonyok állják körül. — A gyár szíve — mondja a gépész. Pászti László. — Csak régi ez a szív, már mint a présgép, hiszen tudtom szerint több. mint húsz éve van itt, de már akkor se volt új. A falon fekete tábla. Rajta számok. — Ez itt a napi terv — magyaráz Marótiné. — Tizen- háromezer-négyszáz nyerstéglát irányoznak elő egy műszakra. Ott. az a másik számoszlop meg a teljesítményt mutatja, azt. hogy mennyire sike ült a napi tervet teljesíteni. A táblázat: augusztus 1. 13 800 augusztus 2. 13 800 augusztus 3. 14 000 augusztus 6. 12 500 augusztus 7. 12 000 augusztus 8. 13 500 — Általában túlteljesítik? — Igen. A tizennégyezer majd minden műszakban megvan. Egy kis számolgatás. A nyerstéglákat szedő két asszony egy műszak alatt átlagban ötezer B—30 típusú téglát emel á kocsikra. Egy tégla súlya nyers állapotban 12 kiló. — Napi : átlagban hatszáz mázsát emelünk meg — mondja Vass Anna. De amíg beszélgetünk, nem állunk meg. A gép szakadatlanul ontja a téglát o :— Először kinevettem a kissrácot, akivel vagy két éve beszélgettem. Tizenhárom éves volt, és amikor megkérdeztem tőle, hogy mi leszel. azt mondta, szakács. És ma? Egy jónevű szálloda szakácstanuló- ja. Hogy miért mondtam el? Azért, mert ebből jöttem rá, hogy mindenki más-más munkát akar végezni. És én is olyan voltam, mint az a dombóvári kisfiú. Téglagyári munkás akartam lenni kö- lyökkorom óta. j — Mióta csinálja? — Tizenöt éve. Apám Dombóváron volt téglagyári munkás. Én is ott születtem, az egyik szolgálati lakásban. Az is ilyen volt. mint ez a mostani. A gyár udvarán állt. Kertész Ferenc művezető. 1964-ben lett azzá. Előtte, az érettségitől számított hét évig fizikai munkás volt. Megjárta a csillések, a kihordók, égetők, rali odók nehéz iskoláját. — Azt mondja, nem szép a gyár? Ebben igaza van. Poros. piszkos minden. És látja. mégse mennék el. - sehova se. Én azt szeretem, mikor reggel felkelek, mindjárt látom a téglákat, tudom, hogy a gyárban hol, mi történik. »A feleségem is itt dolgozik, a nyerstéglákat szedi a gépről. Mennyit keresünk. Ketten öt- és hatezer között. A káré, közismertebb nevén targonca. Egy fuvarral háromszázötven kiló téglát lehet vele kigördíteni a kemencéből. Igen ám, de próbálja csak meg yalaki ezt a talicskához hasonló alkalmatosságot egyensúlyban tartani! Ember legyen a talpáni aki elsőre eltolja akár öt méterre is. — Hirtelen emelem, hogy a súly .mindjárt a kerékre menjen. Akkor a ^lábammal rögzítem az egyensúlyt, és gyorsan indulok meg. Vac'illálni nem szabad. Aki bizonytalan, az felborítja. — Gáspár János behordó elégedetten mosolyog. — Hoztak ide új kárékat. Két Pannónia-kereket szereltek rá. Nekem nem kell. Én ehhez szoktam. A körkemence túloldalán meg a másik behordó azt fejtegeti. hogy miért ragaszkodnak az emberek úgy a régihez. mikor az új. a kétkerekű káré sokkal könnyebben, biztonságosabban használható. — Régi gyár a mienk — mondja Málinger Mihály üzemvezető, i— Most. a nyári szezonban negyvenhetén dolgozunk itt, közölük huszonhármán itt is laknak a gyár területén, munkásszálláson vagy szolgálati lakásban. — Hány törzsgárdatagjuk van? v — Dolgozóink fele. Három kiváló dolgozónk van. Bíró Bálint, Beke Vince, Gáspár János. Hajtós emberek. Az üzemben dolgozó munkások átlagkeresete jóval a kétezer forint felett van. Nem ritka az öt-, hatezer forintos kereset. Ami pedig a termelést illeti, a saámoki is azt bizonyítják, hogy fokozatosan növekszik. 1967-ben hatmillióhatszázezer, 1971-ben pedig nyolcmillió egyszázezer nyerstéglát gyártottunk. A számok önmagukért beszélnek. — Mi a gyár pontos neve? — Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat csatári üzeme. A gyárkémény alig vet árnyékot. Dél van. A műszer- gyárból most hozza a gyáriak ebédjét áz öreg kocsis. Elhallgatnak a gépek, szokatlan a ‘csend. Mindenki az étterem felé tart Nők, férfiak vegyesen., ! VARGA JÓZSEF V. Jegorov dohumentumregénye s A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította: Havas Ervin —• Sok ráment már a lakásra — monda Bíró András. — Csak egy a jó, hogy a havi bér húsz forint. Kinek ne érné meg ezért « lakásért? A szomszédéknál, Gáspár Antaléknál felsír a kéthónapos kisgyerek. Édesanyja a nyitott ajtó előtt megy el, száraz pelenkákat visz. — Magúiénak hány gyerekük van? — Kettő. A nagyobbik már férjnél van, a kisebbiket láthatta. az előbb indult biciklizni. — Beszéljen a munkájáról. Szereti-e, és ha történetesen a kisebbik gyerek azt mondaná, apám, én is itt maradok, hagyná-e? — Erre válaszolok először. Ha nagyon akarna, maradhatna. Azt mondanám neki, ha dolgozol, megélsz. És nem mindegy, hogy hogyan dolgozol. A munkámat meg szeretem. Hivatalosan tégla- és cserépégető szakmunkás vagyok, de mi magunk között csak égetőknek nevezzük egymást. A szakmánk nevében is benne van, mi végezzük a tégla égetését. A minőség szempontjából nagyon fontos ez. Amint másutt is, itt is az az igazság, hogy a gyakorlat a legjobb tanító. Én is így vagyok vele. Nem tudnám megmondani, hogyan kell jól égetni. Csinálom. Érzi azt az ember tíz év után. — Mennyi a kereset? — Havi állagban ötezer Jd18. Amikor kimentek, Schön- hausen kikapcsolta a ventillátort. Nemcsak a hőségtől volt ennyire ingerült. Ma kapta meg a soronkövetkező levelet Berlinből — ismét a szokásos elmarasztalás lassúsága miatt. — Ugyanott dobják át a határon Tapasztaltat — no fene, de illő fedőnevet találtak ennek a bűnözőnek — ahol Bezrukov átment? — kérdezte a visszatérő Heckerttől. — Igen. — Ez nem nagyorf ésszerű! — Tábornok úr, az átdobásban egy tapasztalt emberünk segédkezik. Azonkívül az orosz oldalon ez a legkevésbé őrizett terület, ami garantálja a biztonságot. Különben is úgy vélem. hogy nincs időnk más lehetőséget keresni. — Az idő valóban kevés. Berlin úgy sürget, mint az őrült. Kit akar Tabrizba küldeni, hogy meggyorsítsa a következő ügynökök felkészítését? — Gusztáv Beck-et javaslom. Tudja — megbízható ember, magunkfajta öreg harcos. — De hiszen alig ismeri a tevékenységünket. — Világos fej, excellenciás uram. — Persze, ha az ősz hajára gondol. — Megfelelőbb jelöltet nem tudok javasolni. — No jó, küdje a maga Beckjét. — Schönhausen reménytelenül legyintett a kezével. — Csak el ne felejtse! Ellenőrizte Kazancev jelentését Szerebrjakov öngyilkosságáról? gén. excellertciás uram. A bakui újságokban megjelent a közlemény Szerebrjakov haláláról. Az öngyilkosságról természetesen nem írtak. — Nem is vártam mást ettől az elpuhult értelmiségitől. Nem ismertem személyesen, de az anyagából már éreztem, hogy baj lesz vele. Azt hiszem, a csoportot, amelyet Szerebrjakovra akartunk bízni, Kazancev irányítása alá kell helyeznünk. Ez az ember kedvező benyomást tett rám és jól kiismeri magát Bakuban. — Tökéletesen igaza van excellenciádnak. Kazancev természetesen nem olyan művelt mint Szerebrjakov de megfelelő ember a számunkra. Tájékoztatom őt az elhatározásról. KITÖRT A HÄBORÜ Szergejev levelet írt Lidá- nak. Még annak idején megegyeztek, hogy a lány is igyekezni fog minél előbb visszatérni hazájába. Most Szergejev arról biztosította őt, hogy mindent megtesz a probléma megoldásáért, ha Lida sem habozik szándékában. Megszólalt a csengő. Szergejev felállt, el sem tudta képzelni, ki keresheti a déli órákban. Talán távirat Lidától. Kinyitotta az ajtót. Kulijev lépett be. Szergejev tíehátrált az előszobába. csak amikor becsapódott. az ajtó, akkor lépett Kulijevhez. hogy megölelje őt. — Mehtyi, valóban te vagy az?! Már azt gondoltam sokáig nem látjuk egymást. — Hidd el barátom, én is vágytam rá, hogy találkozzunk, és kibeszélgessük magunkat, de megérted, hogy nem volt szabad kockáztatnunk. A németek az első időben megfigyelés alatt tartottak. Az események azonban közbeszóltak, beszélnünk kell. — Miféle események? — Hát te rtem tudsz semmit? Rossz a rádiód? — Ma nem kapcsoltam be és nem jártam sehol. Levelet írtam. , — A fasiszták támadást indítottak. Megkezdődött a háború. Jakov is érezte a háború közeledtét, a hír mégis megdöbbentette. Amíg Kulijev elMód szertani kiadványok Gyermekfoglalkozás. gyerm ekjáték Sok helyen úgy tartják, hogy a művelődési központok, művelődési házak csak az általános iskola elvégzése után foglalkozzanak a fiatalokkal, vagyis a gyerekeket „átruházzák” az iskoláknak. Pedig a művelődési otthonok is hozzá, járulhatnak a kicsik személyiségének fejlesztéséhez, szabad idejük j>kos, hasznos eltöltéséhez. A gyermekkönyvtárakkal összefogva különösen hasznos lehet a gyermekfoglalkozások rendszeresítése. Ehhez nyújt segítséget a megyei művelődési központ három új kiadványa. Sifter Józsefné szabadtéri, Sifter József teremben is megszervezhető játékokat gyűjtött ösz- sze, nem nagy számban, de olyanokat, amelyek még kevéssé vagy alig ismertek. Így bizonnyal segítenek a klubvezetőknek. a kicsik kielégíthetetlen játszókedvé nek csil, lapításában. • Dér Miklósné saját tapasztalatait felhasználva készítette el módszertani útmutatóját gyermekfoglalkozások rendezéséhez. Hasznos tanácsokat ad a gyermekklubok szervezéséhez, célkitűzéseinek megválasztásához, megvalósításához. Kitűnő szempontokat ad a tapasztalatlan népművelő számára, eligazításul. A módszertani füzet két programot is tartalmaz. Mindkettő érdekes, használhatóságukat azonban megkérdőjelezi aktualitásuk: az egyik a húsvéthoz, a másik a Petőfi-évfordulóhoz ícapcsoló- dik. Nyilván jobban örültek volna a gyermekklubok vezetői, ha már kora tavasszal kezükbe kerül az egyébként színvonalas, hasznos kiadvány. ■ VÍ— mesélte a részleteket, le sem vette róla a szemét. — A szörnyű hír után, amikor magunkhoz tértünk, Rum- jancev elküldött hozzád. Schönhausennek most megsokszorozódik a munkája. — Igen, érlelődött a háború, mégse hittem, hogy valójában bekövetkezik. Az ember már csak olyan, hogy nem hisz a szerencsétlenség bizonyosságába rí. — Jakov, holnap reggel ismét eljövök hozzád és részletesen megbeszéljük a tennivalókat. Most azonban szükségem van néhány iráni adat pontosítására, hogy jelentést és javaslatot küldhessünk Moszkvába az Abwehr tevékenységének felszámolására. Hogyan merült fel a gyanú Hodzsa Alival kapcsolatban? — Égy korikurrens kereskedő titokban elárulta a képviselet gazdasági vezetőjének, hogy Hodzsa Ali a németek bizalmi embere. Tudtuk, ezt a kereskedőt elsősorban az a vágy vezette, hogy Hodzsa Alit kiszorítsa a szovjet kereskedelmi képviseletről, mégis úgy látszott, hogy szavai többé- kevésbé megfelelnek a valóságnak. Felmerült a, gondolat bennem, hogy féltétlenül meg kell bizonyosodnunk a hír valódiságáról, hisz Hodzsa Ali szolgálatait sok szovjet ember igénybe vette. Ekkor közöltem a tervemet a népbiztossággal, amely jóváhagyta. Ennyi az egész. Ezután már szigorúan az utasítások szerint cselekedtem. így tettem szert a német szülőkre és a rokonokra Né- m^országban. (Folytatjuk.)
