Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-02 / 179. szám

Félévi eredmények a megye ipari sxovetkexeteiben Tanácstalan 11 százalékkal nőtt a termelés Keresni kell a szolgáltatást Tovább fokozódik az export Az elmúlt hat hónap ered­ményeit most összegezik a KIÖSZ megyei elnökségén. Készülnek a kimutatások, sta­tisztikák. amik egyértelműen dokumentálják majd, milyen munkát végeztek Tolnában az ipari szövetkezetek. Ered­ményeik nem kis jelentősé­gűek a megye szemppntjából. Hisz Dunántúlon legnagyobb mértékben itt alakult ki a szö­vetkezeti ipar. S az egész me­gyei ipar több mint negyedét ez jelenti. Érthető is. hiszen 11 700-an, dolgoznak a megye ipari szövetkezeteiben. A részletes kimutatások még csak hetek múlva készül­nek el. A beérkezett adatok alapján már mégis . kialakult egy átlágos kép. A teljes ter­melési volumen 11 százalék­kal magasabb, mint az elmúlt év első félévében volt Az ár­bevétel 8 százalékkal nőtt. a nyereség a tervezett 21 száza­lék helyett 23-mal emelkedett W A SZOLGÁLTATÁS [ FEJLESZTÉSE F CSÖKKENT Az adatok, szerint a szolgál­tatás fejlesztésénél az ipari ' szövetkezetek nem tudták tar­tani a tavalyi ütemet. A bá­zisévnél egy százalékkal ki­Ä Kapos—Koppány völgye Tsz-ek Területi Szövetsége és a jugoszláviai Agroruma me­zőgazdasági és ipari kombinát között létrejött együttműkö­dési szerződés keretében a szövetséghez tartozó termelő- szövetkezeteinknél — regölyi Népakarat Tsz, pincehelyi Vörösmarty Tsz, dombóvári Alkotmány Tsz és a belecskai Szabadság Tsz — tapasztalat­sebb mértékben növekedett ennek a mértéke. De mielőtt ezt negatívumként emelnénk ki, el kell mondani, hogy a korábbi két év során igen in­tenzív fejlődésnek voltunk . tanúi, s az igények nem foko­zódtak tovább. Jelenleg a fel­merülő igényeket mind kielé­gítették. a további feladat: keresni a lehetőséget a szol­gáltatások fejlesztésére. Idén fokozni fogják a reklámtevé­kenységet, s így feltehetően tovább nő a szolgáltatás irán­ti igény. UJ TERMÉKEK — KÜLFÖLDI MEGRENDELÉSEK • : . r; t. íc'u.j Az egyes szövetkezetek.ered- . menyei között nagy a szóródás. Talán legjobban' sikerült a féléve a Tamási Vegyesipari Szövetkezetnek. Sikerült je­lentősen növelniük a szolgál­tatás volumenét, és jók a termelést eredményeik is. Be­vált termékük lett • a fából készített falburkoló elem, . amit főleg exportra -készíte­nek. s elmondhatjuk, hogy a külföldi.megrendelő igen elis­merően nyilatkozott munká­jukról. • ■■■■■■■ A Szekszárdi Szabó Szövet­kezet kétharmadával növelte cserén vesz részt 16 fős dele­gáció. A tapasztalatcsere al­kalmával a termelőszövetke­zeteknél bemutatják a külön­böző rendszerű növényter­mesztési technológiákat, ál­lattenyésztési telepeket és egyéb mezőgazdasági termelési lehetőségeket, berendezéseket. A delegáció július 29-től augusztus 4-ig tartózkodik a szövetséghez tartozó termelő- szövetkezeteknél. termelését. Ezt úgy sikerült elérni, hogy a létszám mind­össze két százalékkal emelke­dett. A termelékenység emel­kedésében nagy jelentősége van az üzemszervezési osztály munkájának. Az anyagellátás, értékesítés koordinálása, a munkafolyamatok ésszerűsíté­se nagyrészt kompenzálta a szövetkezet igen nagy területen elhelyezkedő, sok üzemegy­ségből adódó hátrányait. Jelentősen nőtt a külföldi piac igénye, s a hagyományos megrendelőik közé feliratko­zott Svájc, Belgium, s új partner jelentkezett Hollan­diából is. Szintén eredménnyel zárta a félévet a simontomyai SIMO- VILL, a tolnai GÉM, a Báta- széki Fémipari Szövetkezet. Rajtuk kívül többek között a Tolnai Építőipari, a Dunaföld- vári Faipari Szövetkezet is sokat tett abban, hogy a szö­vetkezeti ipar megismételhette a tavalyi ugrást, ami az export­piac növekedésében jelentke­zett. Az elmúlt évben 37 szá­zalékkal fokozták az export- tevékenységet a megye ipari szövetkezetei, s várhatóan az évet idén is hasonlóan jó eredménnyel zárhatják. AMIN MÉG JAVÍTANI KELL Kimondottan rossz, gyenge eredményt produkáló ipari szövetkezetét a legszigorúbb szemmel sem találhatnánk a megyében. Csupán a rangso­rolás könyörtelen szabályai utasítanak néhányat a sor végére. Sok helyen a javítás, szolgáltatás volumenét kel­lene növelni, másutt a munka hátéjfónS’ságát 'fokozhatnák. Az utóbbi segíthetné a Dombó­vári Univerzál Szövetkezetét a pillanatnyi hullámvölgyben, s a Tolna megyei Festő és I.alcáskarbantartó Ipari Szö­vetkezet nyereségét is növel­né. ha javítanák a munka ha­tékonyságát. Jugoszlár mezőgazdasági delegáció a megyében A szekszárdi zsinagóga sorsa Tanulmány készült a tervezett Technika Házáról Szekszárd szívében gyakor­latilag a második világháború befejezése óta kihasználatla­nul áll a zsinagóga épülete. Az itteni izraelita hitközség a millenniumkor kezdte meg a 350 négyzetméter alapterületű, rendkívül masszív szerkezetű imaház építését. Lapelődünk, a Tolna megyei Közlöny 1897. szeptember 28-án adott hírt a munka befejezéséről. A két tervezőmérnök, Raiss József és Goldberger Arnold, mara­dandót alkotott. A hetven cen­timéteres falak, a kitűnő te­tőszerkezet kifogástalan álla­potban vészelt át viharos, sőt nagyon kegyetlen esztendőket. Ami felületi hibát a járókelő láthat, az csak a bádogosmun­kák. ereszcsatornák romlásá­ból származik — ezek kijaví­tása a legsürgetőbb állagmeg­óvó feladat. A zsinagóga a közelmúltban tanácsi tulaj­donba került és a Tanácsi Tervező Vállalat két mérnöke, Váczi Imre és Erdélyi Tibor társadalmi munkában két vál­tozatú tanulmányt készített megfelelő hasznosításáról. A zsinagóga városképi je­lentőségű épület. Ha nem len­ne, úgy szemet sértően zavar­ná a város központjának ké­pét a Gemenc Szállá kiszol­gáló részének ottléte. amit most eltakar. Az elképzelések szériát az 1975-ben meginduló átépítés után itt a MTESZ és tizennégy rétegszervezete, va­lamint a TIT székháza kap helyet, ami egyáltalán nem csak megyei, hanem országos érdek is. A tanulmányt mind­két szervezet főtitkára jóvá­hagyta, a kiviteli terveket jö­vőre készíti el a Tervező Vállalat. Miért országos érdek ez? A fővárosban egyre nehe­zebb tudományos tanácskozá­sokat. konferenciákat rendez­ni. Szűkös a szállodai kapaci­tás és van idő. amikor bajos előadótermeket találni. Éppen ezért ilyen célra vonzókká vál­tak a vidéki városok. Szek- , szárd adottságai kifogástala­nok. Nincs messze a főváros­tól, a művelődési központban nagy létszámú összejövetelek­re is van megfelelő hely, a Ge­menc Szálló pedig európai szintű elhelyezést tud biztosí­tani a vendégeknek. A zsina­góga csendes parkban van, átépítésének anyagi terhein könnyítenek a már említett falak, tetőszerkezet és a ki­tűnő közműellátottság, mellet­METez&r. »= 1S-&0. tanácskozások Nyitó mondat egy termelési tanácskozáson: „Kérem, hogy a felszólalásában mindenki le­gyen tömör, hogy hamar vé­gezhessünk.” Ugyanennek az összejövetelnek előadói záró- mondata: „Köszönöm, hogy ki­bírták a másfél órát...” Az alaphangot megütő be­vezetés és a maliciózus záró­mondat önmagában is sejteti, hogy ez a tanácskozás az egy­mástól alig különböző rutin- összejövetelek sorát gyarapí­totta. Pedig abban mindenki egyetért, hogy a rendszeres időközönként megtartandó ter­melési tanácskozások az üzemi demokrácia gyakorlásának leg­fontosabb eszközei, fórumai közé tartoznak. De akörül sincs túlzott vita. hogy ezek a tanácskozások az évek során sok helyen annyira ellaposod­tak. hogy aligha tölthetik be az eredetileg meghatározott funkciójukat, amelyet a kor­mány és a SZOT 1001/65. sz. határozatában így fogalmaztak meg: „ ... a tennivalók ismer­tetésének és megvitatásának, a szocialista vezetési módsze­reknek éx az üzemi demokra­tizmus érvényesítésének fon­tos fórumai a termelési ta­nácskozások.” A közelmúltban, egy nagy élelmiszeripari vállalat üzem­szociológusai, több mint húsz termelési tanácskozást ele. meztek. s első megállapításuk az volt, hogy a szükségesnél jóval kisebb érdeklődés kíséri ezeket az összejöveteleket; aki csak teheti, kibújik a megjele­nés alól. De ez is csak okozat, s könnyen belátható, hogy senki sem megy szívesen olyan tanácskozásra, ahol többnyire üres szócsépléssel töltik az időt. Az említett vizsgálat egyik lényeges megállapítása, a ter­melési tanácskozásokon rend­szerint különböző nyelveken beszélnek a vezetők és a mun­kások. Vagyis: az előadók és hozzászólók. Aki valóban tá­jékozódni akar és figyelemmel kíséri, a beszámolókat az tel­jes képet kap az üzem hely­zetéről, de — s ez rendre be­bizonyosodik, ifiajd minden ta­nácskozáson — az emberek te húzódik a távfűtés vezeté­ke. Váci és Erdélyi mérnökök két elképzelést dolgoztak ki. Az egyik szerint a tíz és fél méter magas hasznos belső tér két-, a másik szerint há­romszintesen lenne kihasznál­ható. Utóbbi variáns nyerte meg a jóváhagyó főtitkárok tetszését. Mellékelt képünk a főbejárat felőli oldalról, met­szetben mutatja a teret. A földszintre száznyolcvan fé­rőhelyes, vetítőberendezéssel felszerelt előadói terem kerül olyan elrendezésben, hogy az apszisban elhelyezendő szink- ron-tolmácsberendezés kezelői ráláthassanak az előadókra. A terem a földszintről és az első emeletről egyaránt meg­közelíthető lesz, mert a szék­sorok lejtős elrendezésben, auditórium-szerűen kapnak helyet; A múzeum felőli olda­lon egy-egy kisebb tantermet alakítanak ki, melyek szükség esetén egybenyithatóak. Ügyanez ismétlődik az első emeleten, azzal a különbség­gel, hogy itt a nagyteremben nem lesz tolmácsberendezés. Kisebb összejövetelek céljait itt két kisebb tárgyalóterem szolgálja. A harmadik emelet az ügyviteli részé, a titkári irodáké és egy további, har­mincöt férőhelyes kis tár­gyalóteremé. A jelenlegi ára­kat alapul véve a tervezők az átépítés költségeit nem egé­szen nyolcmillió forintban je­lölték meg. ORDAS IVÁN nem mennek ilyen „nyitott fü­lekkel” ezekre a megbeszélé­sekre. A vállalat általános gaz­dasági helyzetének, statisztikai adathalmazokkal teletűzdelt ér­tékelésére éppen a szűkebb munkacsoportok összejövetelei látszanak a legalkalmatlanabb helynek. S voltaképpen gro­teszk dolog, hogy amíg az elő. adók a vállalati élet nagyobb, általánosabb összefüggéseibe engednek bepillantást, addig a hallgatóságot egészen más dol­gok, a közvetlen munkahely gondjai, eredményei, feladatai érdeklik. Kíváncsiságuk azon­ban rendre kielégítetlen ma­rad. s mert másról van szó, az emberek többsége inkább hallgat, nem nyilvánít véle­ményt. Érthető módon, hiszen a lakatos, vagy a szövőnő aligha ért. teszem azt, a vál­lalati üzletpolitikához, s nem. igen érdeklődik a fejlesztési stratégia számára felfoghatat­lan összefüggései iránt. Persze nem kell ahhoz fel­tétlenül szervezett fórumokat teremteni, hogy egy műhely, vagy adminisztratív osztály dolgozói választ kapjanak kér­déseikre, hogy aktívan közre­működhessenek saját munka­helyük életének alakításában. Ehhez azonban információk kellenének, az emberek folya­matos tájékoztatására lenne szükség. S éppen ez hiányzik! Nem azért, mintha a munka­helyi vezetők titkolódznának. vágy nem tartanák arra érde­meseknek a beosztottaikat, hogy a munkahely gondját- baját. megoldandó problémáit megosszák velük. Bármilyen ' furcsa: gyakran maguk a mun­kahelyi vezetők is tájékozatta, nők. Gondoljunk csak a műve­zetők évek óta ismételgetett panaszaira: többet szeretnének tudni, jobban be akarnak kap­csolódni a vállalat irányításá­ba, mert csak ily módon kap­csolhatják be a munkásokat is. Ugyanez áll a műszaki és adminisztratív részlegek veze­tőire is. Magyarán: a demokratikus módszerek érvényesítésével már a vezetők körében is ba­jok vannak. A termelési ta­nácskozásokat elemző kutatók például megállapították, hogy az összejövetelek rendszerint a legfontosabb kérdésekben vál­nak tanácstalanná. Többnyire azért, mert a jelen lévő veze­tők — informáltságuk, vagy döntési hatáskörük korlátái miatt — csak névleg tudják képviselni a vállalat vezető­ségét. saját magukat csak köz. vetíllínek érzik a munkások és a felső vezetés között. Ily mó­don szükségszerűen a „süketek párbeszédéhez” hasonlítanak a tanácskozások. Pedig minden alkalom — legyen az termelési tanácsko­zás. vagy egyéb, az üzemi de­mokrácia érvényesítésére al­kalmas fórum, kiváló lehető­ség lenne arra. hogy fontos döntések előtt felmérjék a le­hetséges alternatívák közvéle­ményre gyakorolt hatását. Azokon a munkahelyeken le­het valóban demokratikus lég­körről beszélni, ahol eleve el­döntött tények helyett, nyitott, még megoldatlan kérdésekkel is a dolgozók elé állnak, nem azért, hogy végűi is a beosz­tottak döntsenek lényeges, vál­lalatgazdasági kérdésekben, hanem, hogy véleményük, rea­gálásuk ismeretében még ala­posabban. még körültekintőb­ben tudjanak a vezetők dön­teni. A demokratikus módsze­rek alkalmazása nem valami­féle politikai kényszer, hanem riagyon is célravezető irányí­tási eszköz, aminek mellőzése egy sor fontos. a reális dön­téshez nélkülözhetetlen infor­mációtól fosztja meg a veze. tőket. V. Cs,

Next

/
Oldalképek
Tartalom