Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-08 / 158. szám

Gál István i

Ismeretségem Kassákkal

Kedves Mária!

Móricz Zsigmond levelei \ Simonyi Máriához

Kassákkal 1930. nyarán ismerkedtem meg. Érdeklődésemet egyrészt önéletra.iza, másrészt a Sarlóval valóösz- szeköttetése keltette föl. önéletrajzát Gunda Béla barátom, a debreceni egyetem mostani világhírű néprajz- professzora, akkor Gvergyai Albert tanítványa, küldte meg nekem, a modem magyar irodalom iránt érdeklődő bonyhádi diáknak. A Sarló lapjában, a Vetésben az ajánlott könyvek között szerepelt Kassák nagy műve is.

1930. június végén és július elején az Eötvös-kollégi- umban lakhattam két hétig Gombocz Zoltán külön engedélyével. Innen állítottam be Kassák akkori lakására a Lehel téren. Édesanyja és neje, Simon Jolán fogadott, ö éppen dolgozott, de arra a hírre, hogy egy távol-vidéki tisztelője szeretne vele beszélni, rögtön beinvitált. Csodálkozott, hogy költészetét, prózáját és szerkesztői tevékenységét ennyire ismerem. Megajándékozott a Munka addig megjelent 8—10 számával és meginvitált a Munkakör összejöveteleire, ha őszre sikerül Pestre, az egyetemre följutnom. El is mentem és ott az akkor még éppen ösz- szetartó Kassák-tanítvánvok jelentős' neveket fölmutató táborát találtam együtt. Még Illyés is ott volt menyasszonyával, Vas István és Zelk Zoltán ott forgolódott, de leg- bennfentesebbnek Nádass József, Kadosa Pál. Gró Lajos, Lengyel Lajos és a többi Kassák-hívő látszott. Néhányszor megjelentem még, de József Attila és a kelet-európai Szeminárium vezetői jobban érdekeltek a Munkánál. A Korunk is jobban izgatott. Hamarosan megindult a szabadás Kascik táborában. Az Országos Széchényi Könyvtárban sikerült hozzájutnom folyóirataihoz és ezeket összehasonlítva a Munkával, a világáramlatok, sőt az akkori magyar tendenciák Kassákot és a Munkát v='"’-a?v elmaradt, sőt retrográd színben tüntették föl;

Amikor 1932 őszétől 33 nyaráig Németh Lászlónál laktam. Németh egyre többször hivatkozott szóban és írásban Kassákra, mint a korlátolt gondolkodóra, de kivételes jellemre. 1935—36-ban gyakran fordultam meg Pozsonyban, ahol 1930. körüli tartós kirándulásai révén továbbra is voltak rajongói, éspedig nem is jelentéktelen írók vagy közéleti személyiségek (pl. Peéri Rezső. vagy nagv szovjetbarát anyósa, a kitűnő Abonyi Árpádné).

1935. és 1945. közötti költői és regényírói termését tartom Kassák leggyöngébb korszakáfiak. Ahogy egymás után jelentek meg ezek a szürke, unalmas, élettelen művei, egyre kevésbé érdekelt a hajdani faltörő kos. aki úgy látszott, kispolgárrá szelidült.

1945. után azonban mintha legjobb önmagára talált volna, az első években a fölszabadulástól átlelkesülve, példátlan szervezői-szerkesztői tevékenységbe kezdett. Folyóiratai : az Alkotás, a MűvéNépújság 9

1913. július 8.

szét, az átszervezett Uj Idők nemcsak tartalmilag, hanem nyomdatechnikailag is valósággal remekei voltak a háború utáni szellemi produktumoknak.

Kassák elve, hogy az új bornak új tömlő kell, vagyis hogy a szellemi termékeknek méltó és megfelelő nyomdai és grafikai mezben kell megjelenniük, már diákkoromban is roppantul hatott rám. Egy- páran bölcsészek azt hittük, hogy fölújíthatjuk a század- forduló Nágyesy-szemináriu- mát. Én 1930. őszén Kassákról és grafikai-nyomdatechnikai vívmányairól tartottam előadást, bécsi kiadványait is előteremtve Négyesy asztalára. Tévedtünk azonban, hamarosan megszűnt a szeminárium miattunk.

Kassák 1945-ben a Maevar Nemzetben és a Haladásban látva angol irodalmat ismertető cikkeimet, üzent Fodor Józseffel, hogy szívesen látna hasonló tanulmányokat az Uj Idők hasábjain is. A háború alatti és utáni angol irodalomról meg is jelent pár tanulmányom, sőt „Budapest szerepe az angol—magyar kapcsolatokban” címmel még történelmi témát is hajlandó volt közölni, cáfolatául tőle való elidegenedésem egyik okának, ti., hogv szerintem kevés érzéke volt a történelem iránt. Már a háború utáni első években. amikor Sir Stanley Unwin Pesten járt, a lefordítandó remekművek között ajánltam neki Kassák önéletrajzát. 1950. körül, amikor az angol—magyar kulturális kapcsolatok újra indultak, éspedig kiváló magyarok meghívásával. javasoltam Kassák meghívását képzőművészeti alkotásainak bemutatásával. Erre azonban a lassú ügyintézés miatt nem került sor.

Mindez azonban nem akaAz idén rendezik meg először Budapesten a művelődési és ifjúsági klubok módszertani tapasztalatcseréjét. Elnevezése: „Módszervásár ’73”. Nem mi találtuk ki a népművelési munkának ezt a baráti szocialista országokban már bevált új formáját, de magyar változata is sikeresnek ígérkezik.

A Népművelési Intézet, a KISZ és az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács ezzel kapcsolatban meghirdetett pályázata így kezdődik:

„Ezen a vásáron célunk új, országos terjesztésre alkalmas klubmódszerek kipróbálása és bemutatása, valamint a közvetlen módszertani tapasztalatcsere megteremtése. Vásáros lehet mindenki. Előfeltétele, hogy bekapcsolódjon előkészítő, módszergyűjtő' akciónkba."

A klubfoglalkozás újszerűnek tartott módszerét forgatókönyv formájában kell elkészíteni. Természetesen leírás előtt érdemes a gyakorlatban alaposan kipróbálni, hiszen az országos zsűri által legjobbnak minősített pályázatokat az október 28—30 között rendezett kulturális börzén be is kell mutatni.

— Eddig csaknem száz olyan klub jelentette be részvételét, amelyik'vállalta, hogy megyéjében, körzetében további klubokat is bekapcsol — mondja Esik Nóra, a Népművelési Intézet főelőadója. — Különösen a vidéki ifjúsági klubok bizonyulnak mozgékonynak.

A nemzetközi tapasztalatokból kiderül, hogy a népművelőket közös cipő „szorítja”: a helyenként I felbukkanó jó módszerek, klubfoglalkozások nehezen jutnak túl legy-egy művelődési ház falain. A

dályozott egyikünket sem abban, hogy gyakran he találkozzunk. Egyrészt Pestre látogató kiváló angol művészeket és művészettörténészeket, másrészt a modem művészethez értő diplomatákat vittem ki óbudai lakására, ahol személyével, otthonával és műtermével mindenkit lebilincselt. Az angol képzőművészet modern nagyságai közül különösen Ben Nicholson érdekelte, ő izgatta legjobban. Amikor Szabó Györggyel együtt földolgoztuk Szántó György Periszkóp c. folyóiratát, lelkesen üdvözölte és az akkor még divatba nem jött avantgardizmus földolgozását sürgette. Ennek legfontosabb részletmunkáját azonban éppen ő maga végezte el a Helikonba írt szellemi önéletrajzával három avantgarde- foiyóiratáról. Ha Angliába nem is jutott el. sokrétű ösz- szeköttetésetm legjelentősebb következménye marad a Times Literary Supplement kétoldalas hatalmas méltatása életművéről.

Gazdag és sok hasznú életének és működésének, mint> minden Sokat produkáló és sokba belevágó nagy; embernek. volt néhány buktatója. Ezek között a legszomorúbb a Vas István és mások által is megírt vezéri, diktátori igénye: erősen szocdem. beálh- tot,sá«n. bárrn°ony,~'1 ;s dicsőítette annak idején az orosz forradalmat, nem bírt varázserővel az ifjúságra: a

30-as években az avantgarde háttérbe szorulása és a szocialista realizmus tartós előretörése tevékenységét történeti jelenséggé tette; végül, bármilyen furcsán is hangozzák, a magyarság belső égető problémái felé fordult értelmiség sajnálatos módon nem érdeklődött, a korszerű szellemi vi- lágáfamlatok iránt annyira, ahogy ezt Kassák tette nagy korszakában.

csak leírásokban közzétett, csak nyomtatott formában terjesztett ötletek pedig „halottá” válnak. Éppen ezen sikerült változtatni a környező szocialista országok hasonló kulturális „börzéin".

— Számunkra az volt a legmeglepőbb — mondja Esik NóM ó d szerva sár

73

ra, aki részt vett a múlt évi külföldi „vásárokon” —, hogy a résztvevők háromperces bemutatókba sűrítve is mennyi tartalmi és formai ötletet tudtak felvillantani. A lengyeleknél az egyik klub „Gödörásók, lyukbamászók” címmel egy tartalmas műemlék- védelmi mozgalomról számolt be. Egy cseh bányószklub pedig „Piknik” jeligével azt mutatta be: hogyan szoktatják a klubtagokat a nyilvánosság előtti szerepléshez. Az NDK-beli részvevőknek egy falusi klub fllmeskrónikájá- val volt nagy sikerük és több vidéki német városból érkezett javaslat azt mutatta be: hogyan dolgozza fel a klubtagság a környék néphagyományait a modern családi ünnepségek díszítésére. A külföldön látott műsorbörzéken növelte a sikert, hogy a módszertani bemutatókat hamisítatlan vásári hangulatban — megrendezett tréfás alkudozásokkal, vásári kikiáltó stílusában előadott reklám kíséretében — verték dobra. i

A budapesti Népművelési Intézetbe eddig beérkezett vásári „portékából" is van már néhány

Az irodalomtörténet nem szemérmes tudomány, minden adatnak jelentőséget tulajdonít, mert közelebb vihet a műhöz és alkotójához. Csak az a kérdés, hogy ez a törvényesített indiszkréció valóban szolgálat-e, tudomány, vagy fontoskodó pletykaság, mely visszaél azzal a jóvátehetetlen ténnyel, hogy a halott minden élő kiszolgáltatottja. Nehéz eldönteni, mihez van jogunk. Szendrey Júlia második házasságának számos dokumentuma — szerencsére — ma is kiadatlan. Bartos Rózának, Vajda János feleségének emlékezései valószínűleg soha nem bírják el a nyilvánosságot. Az oldalági Jókai-örökösök türelmesen megvárták, amíg elhunytak az igazán szemérmes Váli Mari emlékirataiban szereplő személyek, s csak 1954-ben ajánlották fel a — ma már tudjuk —. felbecsülhetetlen jelentőségű kéziratot. Móricz Lili nem várt ennyi ideig, s most itt van előttünk az a levélgyűjtemény, amit apja írt Simonyi Máriához.

Növekvő szomorúsággal olvastam ezt a könyvet. Az én nemzedékem még Móricz kortársa volt, a szobor helyett az élő klasszikust láttuk, emberi mivoltában is, azt, aki épp maradandóságában válhatott példává. Emberi esendősége, gyöngesége, magánügye volt, amiből annyit mondott el, amennyit akart. Nem volt titkolózó, egyébként is csak a valóság érdekelte, az átélt és megkívánt. a képzelet játékaival nem tudott mit kezdeni. Magáról is elmondott hát mindent, első házassága tragédiáját, s az új szerelem üdvözítő kínjának és csalódásának is jutott egy regény, a Míg új a szerelem. Ügy gondolta, eny- nyi tartozik ránk, kortársaira. Az örökös publikálási kedve ennél azonban jóval tovább ment, s a kissé émelygős című Kedves Mária! enemlítésre méltó. A gyuloi klub például olyan élő sakkjátszmát tervez, amelyik egyben lehetőséget ad a nagymúltú város történelmének látványos ismertetésére is. Amikor például az élő bástya lép, a gyulai vár történetéről elevenítenek fel részleteket tánccal, zenével. Devecserből egy vetélkedőgép tervét küldték be, magyarázatként pedig hozzáfűzték: mivel nem győzik a tagság igényelte sokféle kérdés-felelet játékot, barkácsoltak a klubnak egy önkiszolgáló ki mit tud masinát.

Több benyújtott klubmódszerből megállapítható, hogy sok helyen felismerték: a magnót nemcsak akkor érdemes bekapcsolni, ha táncolni akarnak a fiatalok. A korszerű ismeretterjesztés változatos lehetőségeket kínál a magnó és más technikai eszköz felhasználására is.

Érdekes kezdeményezés, hogy a Népművelési Intézet által a módszervásárra kiadott pályázat felhívása önmagában is sok ötletet tartalmaz. A közleményt is, hogy példaként szolgáljon a klubok számára, magnóval, diavetítéssel előadható forgatókönyv formájában juttatták el az érdekeltekhez.

Az október végén megrendezendő kulturális börzét Budapesten, a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat nemrégen épült korszerű stúdiójában tartják meg, s a hazai meghívottakon kívül a Német Demokratikus Köztársaságból, Csehszlováklóból és Lengyelországból is érkeznek vendégek.

P. M.

nek a szerelemnek minden föllelhető intimitásával szolgál.

önmagában ez sem lenne baj, a szerző azonban (Móricé Zsigmond neve csak a könyv alcímében szerepel) érezhetően nem tud mit kezdeni anyagával, s még a legelemibb filológiai követelmények elől is kitér, például az sem derül ki, hogy a helyenként kipontozott sorok az ő kihagyásai-e. vagy Móricz bízta gondolatait betűk helyett pontokra. Gyakran a legszükségesebb felvilágosítással is adósunk marad. „Máriát nyári pihenésre kísérte Grazba — írja két levél közé ékelve — és visszafelé útban megáll Veszprémben — írni. Vajon melyik darabját? Nem is tudom követni”. (199. o.) Az irodalomtörténet is ezt kérdezi.

Egy helyen Móricz Hevesi Sándorról, a Nemzeti Színház akkori igazgatójáról ír, s véleménye alaposan ellentmond a köztudatban élő Hevesiképnek. Móricz Lili azonban siet korrigálni az apját: „Ne tévesszen meg senkit az itt leírt vélemény Hevesi Sándorról ... Móriczot befolyásolták az adott hangulatok.” (218. o.) És ha nem az „adott hangulatok” befolyásolták Móriczot, hanem inkább az történt, hogy fölismerte az akkori színházi élet manipulációit, amikben esetleg Hevesi sem volt ártatlan? Ugyanitt Móricz arról ír, hogy a képviselőházban megtámadták, s „másnap Hevesi nyilatkozott”. Mi volt ez a támadás, ki támadta meg, mit nyilatkozott Hevesi? — mindennek kortörténeti jelentősége van. s Móricz művészete szempontjából is fontos lenne.

Folytathatnánk, de inkább egyetlen idézet világítsa meg az összekötő szövegek pongyola stílusát: „Már régen vajúdott köztük ez a szakadási szándék”.

Mi marad hát? Egy elég lapos szerelmi regény, melyet a szenvedély izzása sem tesz érdekessé. Nem is tehet. A Kedves Mária! Móricz Zsigmondja előnytelenül cáfol meg minden eddigi Mó- ricz-képet: érzelgős, naiv, néha az ellenszenvességig. Ilyeneket ír: „Szeretnék lefeküdni a lába előtt, és úgy nézni, míg él...” Vagy: „Tegnap az Operánál mentem el. A Hajós utca sarkán megálltam, könny jött a szemembe, és lehajoltam, mintha elvesztettem volna valamit, s megsimogat- tam a kockakövet, melyen állott Magácska.” Másutt: „Egyem meg, én egyetlen eggyem, kedves kicsim, te szép, te jó, te enyém, te kedves, te kedves, te kedves ... jaj csókolj ... még ..

Ez a szenvelgő hang nem Móriczé, a szenvedély tornádójába került szerelmes érzeleg így, s alkotáslélektani szempontból épp annak van jelentősége, hogy Móricz hogyan kerül ki ebből az örvényből. Mögött az öngyilkos feleség árnya, mellette egy érzelmi félreértés, s az öregedő mester egy proletárlány oldalán indul tovább, hogy a valóság újabb rétegelt tárja föl. Ezt a Móriczot kellet volna megmutatnia Móricz Lilinek, s épp ezzel maradt adós. Könyve így megtévesztő, hisz egy érzelgős Móriczot mutat be, szinte misztifikálva ezt a kései szentimentalizmust. Szerencsére az igazi Móricz- kép ma már sokkal tisztábban él az olvasókban, s ez az ügyetlenül tálalt levélgyűjtemény sem árthat neki.

CSÁNYI LÁSZLÓ