Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-12 / 161. szám

i Vérfürdő a bantuk földjén Vérlázító hír járta be a vi­lágot: a portugál gyarmatosí­tók több mint négyszáz embert — többségükben nőt és gyer­meket — lemészároltak Mo- zambikban. Adrian Hastings angol katolikus pap a lon­doni Times-ban szellőztette meg a két spanyol misszioná riustól kapott értesülést. A hazánknál nyolcszorta nagyobb Mozambik hétmil­lió lakosával a gyarmat­világ ' egyik . utolsó felleg­vára. Vasco de Gama fe­dezte fel partvidékét, majd a XVI. század eleje óta Portu­gália fennhatósága alá tartozik. Csaknem kizárólag bantu né­gerek lakják: makuák, mala- wik, vajaok és tszongák. Tíz évvel ezelőtt eldördültek az el­ső lövések a portugál hadse­reg egységei ellen: megkezdő­dött a felszabadító harc Mo­zambik függetlenségéért, a gyarmati függőség felszámolá­sáért — azóta sok sikert ara­tott a bátor hazafiak küzdel­me. Ám a lisszaboni kormány nem mutatott hajlandóságot a tárgyalásra. Ellenkezőleg, már 1964-ben véres büntetőexpedí­ciót szervezett a felkelés elfoj­tására. Tizenkilencezer mozam­biki Tanzániába menekült, mi­után otthonát feldúlták, hozzá­tartozóit elhurcolták, vagy megölték a katonák. A most nyilvánosságra került újabb vérfürdő színhelye Wi- riyamu falu, időpontja 1972. december 16. volt, A kis tele­pülés négyszáz lakóját mind egy szálig lemészárolták a por­tugálok. Adrian Hastings csak most szerzett tudomást a ször­nyű bűntettről, miután a gyar­matosítók hétpecsétes titokként kezelték a vérfürdőt Wiriyamu falu felperzselésé. nek és lakói lemészárlásáhak híre elsőként Angliában kel­tett nagy felzúdulást. Kedd es­te a brit parlamentben Wil­son, az ellenzéki Munkáspárt vezére követelte: Heath mi­niszterelnök azonnal mondja le Marcello Caetano portugál kor­mányfő jövő héten esedékes fondoni látogatását. A portugál diktátor Fülöp herceg lissza­boni látogatását viszonozná. Szerdán a Londonban dolgozó portugál munkások nagyszabá­sú tüntetéssel tiltakoztak a XX. századi Afrika történeté­ben páratlan tömeggyilkosság ellen, a hét végére pedig né­hány haladó brit szervezet ter­vez hasonló megmozdulásokat. Ami a lisszaboni kormányt illeti, a Times keddi bejelen­tését követően szinte azonnal készen állt a cáfolat. Bár elő­ször hivatalos vizsgálatot ÍRért. később lakonikus rövidséggel közölte: Wiriyamu nevű tele­pülés nincs is Mozambik, tér­képén. j Kivételesen hihető a cini­kus cáfolat: a múlt év decem­bere óta — a szemtanai misz- ezionáriusok tanúsága szerint — a kis bennszülött falu való­ban eltűnt a térképrőlí. A DIFK kész a kanadai Aszlak átadására Hírügynökségi jelentések szerint a vietnami nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizott­ság tevékenysége, a kanadai delegáció obstrukciós maga­tartása miatt, a többi tagor­szág minden erőfeszítése el­lenére egyelőre szünetel. 1 A kanadai nagykövet szer­dán a bizottság magyar el^ nöke által összehívott ülésen Scheel washingtoni villámlátogatása Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter szerdán várat­lanul Washingtonba utazott. Kétnapos villámlátogatása so­rán Nixon amerikai elnökkel is találkozik. Csütörtökön Wil­liam Rogers külügyminiszterrel és Henry Kissinger nemzetbiz­tonsági főtanácsadóval fog konzultálni. A washingtoni tárgyalásokon — a DPA szerint — az Egye­sült Államok és az NSZK két­oldalú kapcsolatairól -jés „a NATO-t érintő kérdésekről” lesz szó. Jól értesült bonni kö­rök azonban úgy tudják, hogy az amerikai—nyugatnémet megbeszélések homlokterében az Egyesült • Államok és Nyu- gat-Európa „párbeszédének új formája” fog állni. A bonni diplomácia vezető­je az amerikai kormány meg­hívására utazott Washington­ba. Az Egyesült Államokba tartva, megszakította útját Norvégiában, s az ott üdülő Willy Brandt kancellárral együtt készítette elő küszöbön- álló washingtoni megbeszélé­seit. . ., Vietnami tanácskozás Párizsban A két dél-vietnami küldött­ség szerda délelőtt a Párizs környéki La-Celle-Saint-Cloud bán megtartott másfél órás ülésén egy lépéssel sem ju tottak előbbre a tárgyalófe­lek. Nguyen Luu Vien, a sai- goni fcüldöttségvezető azt ja­vasolta, hogy délután három- ríégy megbízott részvételével magátnjellegű. titkos tanács­kozásra üljenek össze. A ja­vaslatot Nguyen Van Hieu miniszter, a DIFK küldöttsé­gének vezetője visszautasítot­ta, hangoztatva: a problémák megvitatását a plenáris ülé sen azonnal megkezdhetik, mert a DIFK-nek nincs sem­mi eltitkolni valója a közvé lemé&iy előtt. Az ülés után Hieu minisz­ter újságírók kérdésére vála­szolva kijelentette: a titkos tanácskozásra vonatkozó ja­vaslattal a saigoni fél a sür­gető problémák megoldását akarja elkerülni. Husszeint Londonban megerősítette azt az állás­pontját. amely szerint „eltűnt tisztjeik kiadatásáig nem vesznek részt a NEFB mun­kájában”. A kanadai küldött­ségnek ezt a magatartását a NEFB mindhárom másik tag­országa elmarasztalta. Egy­részt azért, mert meglehető­sen sok elintézésre váró ügy gyülemlett fel, miután a NEFB munkáját a kanadai fél ezt megelőzően már egy hó­napra megbénította. Másrészt a tisztek hollétéről és biz­tonságáról a bizottság meg­nyugtató hírekkel rendelke­zik, s mint közismert, a DIFK hajlandó átadni őket. mihelyt a saigoni területszerző akciók nyomán előállt feszültség az érintett területen enyhül, és a biztonságos átadás körülmé­nyei együttes erőfeszítéssel megteremthetők. Eaxak-Iroraság Az „orániai rend” felvonulásai Harmincezer fegyveres rend. őr és katona várta teljes ké­szültségben Észak-Irország szerte a protestánsok immár hírhedten hagyományos ünne­pét, az „oraniai rend” felvonu­lásait. A protestánsok ma kezdődő ünnepe — amelyet minden év- , ben július 12-én, Oraniai Vil­mosnak a katolikus Jakab el­len“ 1690-bén aratott győzelme évfordulóján rendeznek — az északír válság elmúlt éveiben & ' katolikusok ellen irányuló erő- és hatalomfitogtató de­monstrációvá lett, s az egyes parádékat súlyos incidensek kísérték. Folytatódtak a szovjet—vietnami tárgyalások Szerdán a Kremlben folyta­tódtak a szovjet vezetők és a vietnami párt- és kormány- küldöttség közötti tárgyalások. A megbeszéléseken szovjet részről Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Nyikolaj Podgornij, a Politikai Bizott­ság tagja, a Legfelsőbb Ta­nács elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Politikai Bizottság tagja, a Miniszterta­nács elnöke, Andrej Gromiko, a Politikai Bizottság tagja, kül­ügyminiszter, Andrej Grecsko, a Politikai Bizottság tagjaj honvédelmi miniszter, Konsz- tantyin Katusev, a Központi- Bizottság titkára és más hiva­talos személyiségek, vietnami részről Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bi­zottságának első titkára, Pharri Van Dong, a Politikai Bizott­ság tagja, miniszterelnök, Le Thanh Nghi, a Politikai Bi­zottság tagja, miniszterelnök­helyettes és a küldöttség más tagjai vettek részt. Feszült a helyzet Uruguayban Tiltakozó nyilatkozatok A 2,8 millió lakosú Uruguay csaknem másfél milliós fővá­rosában. Montevideóban va­lóságos ostromállapot ural­kodik — páncélosok cirkál­nak az utcákon és katonaság őrzi a középületeket. Borda- berry elnök időközben kiegé­szítette kormányát: a parla­ment feloszlatása elleni tilta­kozásul lemondott négy mi­niszter, helyére újakat neve­zett ki: Hírek szerint megkezdte munkáját az az államfő ál­tal kinevezett háromtagú bi­zottság, amelynek feladata, hogy békét teremtsen a kor­mány és a sztrájkot irányító szakszervezetek között. A bi­zottságban Armando Malet volt hadügyminiszter, és két közismert jogász foglal he-, lyet. A széles körű ellenállásra való tekintettel katonai ala­kulatokat vontak össze a kor­mányépületek védelmére. Ugyancsak katonai alakulatok vették körül több, a diákok által megszállt egyetemi épü­letet. ... A REUTER hírügynökség értesülése szerint a letartóz­tatottak száma már mégha-; ladja a háromezret. Luis Corvalon, a Chilei Kommunista Párt főtitkára az Uruguayi Kommunista Párt­hoz intézett levelében azt a meggyőződését juttatta kifeje­zésre, hogy Uruguay népe győzedelmeskedni fog az im-- perializmus és a reakció fö­lött. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa nyilatkozatban ítélte el az uruguayi haladó erők, az ország felemelkedésé­nek igaz képviselői ellen fo­lyó esztelen és jogtalan irtó­hadjáratot. A szovjet szakszervezeted központi tanácsa Bordaberry ururguayi elnökhöz intézett táviratában ijgyancsak tiltakoj zik az Uruguayi Dolgozók Or­szágos Konventjével és veze­tőivel szemben foganatosított rendszabályok ellen és követe­li: szüntessék meg a megtor­ló akciókat az uruguayi szak- szervezetek és vezetőik ellenj szavatolják az országban a szakszervezeti jogokat. Ismét a középbal Husszein, aki legutóbb 1971, januárjában járt a brit fővá­rosban, szerdán délben mun­kaebéd keretében ült tárgyaló, asztalhoz Douglas Komé kül­ügyminiszterrel. Az e tárgya­lásokról előzetesen közölt igen szűkszavú tájékoztatás szerint Husszein és Home az ENSZ közel-keleti vitájának fényé­ben tárgyalja meg a közel-ke­leti válság megoldásával« kap­csolatos kérdéseket^. A jordániai király látogatá­sát egyébéként olyan kivétele­sen szigorú óvintézkedésekkel veszik körül, hogy a külügy­minisztérium illetékesei még azt sem voltak hajlandók el­árulni. egyáltalán meddig ma­rad Husszein Londonban. Vj korszakot nyit-e Itáliában a felújított középbal kormányzati formula? Mariano Ru­mor kabinetjének minapi megalakulása óta ez a kérdés. Formailag kétségkívül új szakasz kezdődik Olaszországban. Pontosabban: egy régi pró­bálkozás megújhodásának lehetünk tanúi. Tizenegy évvel ezelőtt, 1962. januárjában a nápolyi San Carlo színházban rendezett ke­reszténydemokrata kongresszuson a párt ak­kori főtitkára, Aldo Moro — a későbbi mi­niszterelnök, majd külügyminiszter — hét­órás beszámolójában vázolta „az olasz társa­dalom stabilabb; és biztonságosabb egyensú­lya” érdekében a középbal koalíció sikerrel kecsegtető perspektíváját. Nos, tíz év múltán ez a négyes szövetség felbomlott. S egy esztendős dicstelen pálya­futása után a centrizmus is csődöt mondott, Andreotti kabinetje megbukott. Kevés alkalmasabb politikust találtak volna a 35. új olasz középbal kormány élére, mint Mariano Rumort. Megfigyelők körében már a júniusi kongresszus első napjától kezdve az ő nevét emlegették, mint leendő kormányfőét, aki ismét elfoglalja helyét a Palazzo Chigi, az olasz miniszterelnökség első emeleti dolgozó- szobájában. Az 58 éves politikus többször töltött már be kormányfői tisztséget vagy vi­selt tárcát a különböző kabinetekben. Most azonban a korábbinál nehezebb fel­adatok megoldása vár rá és kormányára. Min­deneket ott a neofasisztákkal szemben remél tőle erélyes és főleg hathatós intézkedéseket az olasz közvélemény. Ez a téma■ különben a kereszténydemokraták nemrégiben lezajlott kongresszusán ix felmerült. Nem csoda: Itá­liában a centrista kormány egy esztendeje alatt vérszemet kapott az MSI, az olasz neo­fasiszta párt. Súlyos provokációk, gyújtogatá­sok és bombamerényletek, demokratikus pár­tok helyiségei elleni támadások és egyéb ter­rorakciók figyelmeztettek: Almirante és ro­hamosztagos hívei korántsem hailandóak az alkotmányos keretek között működni. Egyéb nehézségekkel is szembe kell néznie Rumor új kabinetjének. Például a stagnáló gazdasági helyzet fellendítése is sürgős teen­dői közé tartozik. Olaszországot az utóbbi időben sűrűn érte szemrehányás a Közös Piac részéről ipari termelésének nem megfelelő fejlődése miatt. A nyugati valutaválság egyik legérzékenyebb csapását, az olasz líra szen­vedte el, s az infláció méretei az Alpoktól délre jóval meghaladják a többi nyugat-euró­pai államét. A tőke pedig menekül az ország­ból — elsősorban svájci — bankokba, vala­mint nyugat-európai és tengerentúli befekte­tésekbe. ahelyett, hogy az ország iparosításra szoruló déli részén, vagy Szicíliában. Szardí­nia szigetén teremtenének új munkalehetősé­get gyárak, üzemek építésével. Egyik probléma vonzza a másikat: a fen­tiekből következik, hogy a gazdasági refor­mok elhúzódása — például a dél fejlesztésé­nek lassú üteme —'miatt' nem enyhül a tár­sadalmi feszültség. Az olasz belső emigráció, vagyis a megfelelő kereset, illetve munkaal­kalom nélküli déliek északra és külföldre áramlása ha némileg lassult is, valójában máig is eleven, sürgősen megoldásra váró probléma. A középbal kísérlettől otthon és külföldön is rugalmasabb, kezdeményezőbb külpolitikát is várnak. Aldo Moro, az új külügyminiszter személye kétségkívül reményt nyújt arra, hogy dinamikusabb külpolitikát folytatnak majd. Rumor kormánya iránt a centrizmus csaló­dást keltő korszaka után az olasz közvéle­mény óvatos reményeket táplál. Kérdés azon­ban, hogy a« koalíció gépezete mennyire bi­zonyul majd olajozottnak? Elsősorban a ke­reszténydemokrata—szocialista együttműködés tekintetében sok még a kérdőjel. Egy másik, alapvető kérdés, hogy vajon a középbal for­mula feltámasztása meghozza-e a várva várt társadalmi gazdasági reformokat, amelyekért az olasz baloldal, mindenekelőtt az olasz kommunisták már évek óta következetesen küzdenek. GYAPAY DÉNES \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom