Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-08 / 158. szám
A 8xarva»marhaprogram egy ér után Növekedett a tejtermelés Égető szükség van a tejipar fejlesztésére Egy éve született meg a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztéséről szóló minisztertanácsi határozat. Ez a komplex program részletesen intézkedett a hosszú távra szóló feladatokról. Az átfogó intézkedés hatásáról azt lehet megállapítani, hogy a korábbi stagnálás helyett növekszik az állomány, nő a tejtermelés a mezőgazda- sági üzemekben, de örvendetes, hogy több tejet értékesítenek a háztáji gazdaságok is. Ez a növekedés újabb gondokat termel, újabb feladatokat, his^n a program meghatározása szerint: az értékesítési biztonság javításánál alapvető, hogy a termelés bővülésével párhuzamosan fejlődjék a felvásárlás, a feldolgozó tevékenység és a késztermékek értékesítési hatékonysága. .. A kedvező kormányintézkedések meghozták a termelők kedvét — bár hosszú éveken keresztül lesz még tennivaló, amíg a szarvasmarha-ágazat a mezőgazdasági üzemekben az őt megillető helyre kerül — a soron következő lépést a felvásárló, feldolgozó ágazatnak és a kereskedelemnek kell megtenni. Erre Tolna megyében is nagyon nagy szükség van már most, de a jövőt tekintve, még nagyobb szükség lesz. Ezekről a kérdésekről tárgyalt a múlt évben alakult, a tej felvásárlását és a szervezett helyi ellátást koordináló operatív bizottság. Somorjai Sándornak, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetőjének elnökletével. Szigeti János, a Tolna megyei Tejipari Vállalat igazgatója arról adott tájékoztatást, hogyan alakult az év első felében a felvásárlás és az értékesítés. A vállalat az év első öt hónapjában 368 000 hektoliternél több tejet vásárolt fel, 5,2 százalékkal többet, mint a múlt év hasonló időszakában. Ez a mennyiségi fejlődés kisebb az országos átlagnál, viszont bizonyos értékesítési gondokat idézett elő — miután a feldolgozó kapacitás nem változott. (Az állattenyésztési felügyelőség szerint a második félévben további növekedés várható, amikor az üzemekben és a háztáji gazdaságokban leellik mintegy hétszáz előhasi üsző.) A tejipari vállalatnál ielentkező értékesítési gondok másrészt abból erednek, hogy a tröszt leállította a korábban Budapestre irányuló tej szállítást, azzal a megokolással, hogy az exportképes sajtgyártáshoz biztosítani kell a szükséges tejet. Viszont itt jelentkeznek azok a gondok, amelyek a jövőben még inkább sokasodhatnak, ha nem történnek megfelelő intézkedések a feldolgozó kapacitás növelésére, amelyről így szól a már idézett komplex program: a feldolgozó kapacitás fejlesztése során biztosítani kell, hogy az időben némileg előzze meg az alapanyag-termelés növekedését. A helyzet máris az, hogy a megye tejipara hiába rendelkezik napi 180 000 literes sa jt- gyártó kapacitással, ha nincs meg hozzá a megfelelő érlelő-, tárolótér. A vállalat jelenleg 54 vagonos sajtkészlettel rendelkezik, az érlelőtér csak huszonöt vagonos. A pillanatnyi gondokon enyhít majd az exportlehetőség. viszont számolni kell azzal, hogy a mezőgazdasági üzemekben a következő években tovább nő a tehénállomány, tovább nő a tejtermelés. A tröszt elképzelései szerint 1975-ig a jelenlegi, hazai napi 200 000 liter kapacitású tejpor gyártását egymillió liter kapacitásúvá fejlesztik, azonkívül mintegy 45 millió forintos költséggel növelik a saitérlelc kapacitást. Az még bizonytalan, hogy ebből részesül-e Tolna megye. A bizottsági ülésen Horváth József, a megyei tanács elnök- helyettese úgy foglalt állást — az ő álláspontjára helyezkedett a bizottság is — hogy a megye tejipara érdekében elsősorban a sajtérlelő kapacitást kell bővíteni de a tej-, illetve a savóporgvártásra is meg kell teremteni a lehetőséget, sőt, esetleg a Paksi Konzervgyárat is be lehetne vonni sűrített tej készítésébe. Még ilyen arányú fejlesztés is csak hiányt pótolna, hiszen a Tejipari Tröszt az elmúlt években eléggé elhanyagolta Tolna megyét. De amíg ezekből a tervekből valóság lesz, addig is értékesíteni kell a megtermelt, felvásárolt és feldolgozott tejet. A tejipari vállalat már eddig is növelte a pasztőrözött tej előállítását, Szekszárdon kívül a zacskós tej árusítását kiterjesztette Nagydorog, Sió- agárd, Tengelic kereskedelmére. A következőkben a zacskós tej forgalmazását kiterjesztik néhány újabb nagyközségre; Faddra, Tamásira, Gyünkre. Hőgyészre, esetleg az igényeknek megfelelően az útvonalon levő kisebb községekre is. Növelik a lakosság igényeinek megfelelően a tejtermékek választékát. És egy lényeges intézkedés : a sertéstenyésztő mezőgazdasági üzemeknek nvers, illetve pasztőrözött sovány tejet ad a vállalat, literenként 1,10—1,30 forintos áron. ' A lakosság tej- és tejtermék-ellátását javítaná az üzletek hűtőszekrénnyel, hűtőpulttal való ellátása a tejipar és a kereskedelem együttműködése révén. Igen ám. de itt is van kerékkötő — mégpedig a szervizhálózat hiánya. A megyében levő tejcsarnokok nyolcvan százalékában van mélyhűtő, de csak ötven százalékában üzemel. A többi áll: mert nincs, aki javítsa, vagy ha van iá, nincs mivel. Hasonló okok miatt állnak a termelőszövetkezetekben a fölözőgépek is — pedig most a tej fölözésével tehermentesíthetnék a tejipari, vállalatot. A tejipari hűtő- és feldolgozó- gépek szervizével, javításával kapcsolatosan hasonló panaszok, tapasztalatok vannak a szomszédos Baranyában is. Tehát, egy év után a tapasztalat az, hogy a'tejtermelésben már lemérhető a kormányprogram hatása. A soron következő lépés, hogv a tejipar is ,,felvegye a lépést” — a növekvő tei termeléshez igazítsa feldolgozó kapacitását, a tejtermékeket még több változatban hozza forgalomba. De fel kell zárkózni a kereskedelemnek is, sőt, olyan, igen lényeges tényezőkre is odax kéll fi: gyelni. mint üzletek, az iskolák hűtőgépellátása, a hűtő- és tejipari gépek gyors, biztonságos javítása B. I. A jövő szavával a szájon Költő kortársunk, Ladányi Mihály írta le évekkel ezelőtt ezeket a sorokat: „Szomorú, s izgatott vagyok, ha a jövő szavfi a -számon. érte az öröklétet majd belehalok, úgy kívánom!” Versolvasó nép vagyunk, mégis úgy gondolom, nem sokan ismerik ezt a verset, viszont az idézett strófa tartalmát annál többen. Ezt a legutóbbi tanácsválasztásokat előkészítő jelölő gyűlések javaslatainak összegezése óta mind biztosabban állítom, mert valóban mind többen lesznek azok a nők, férfiak, fiatalok és idősebbek, akik szájukon a jövő szavával sürgetik közös dolgaink sietősebb intézését. Itt van például Dombóvár. Fiatal város, sok okos lokál- patriótával, s rengeteg fejlesztési tennivalóval, hiszen a státus, az, hogy Tolna megyének ez a települése várossá lett, nem jelenti a városfejlesztés befejezettségét. Dombóvárnak sok a dolga, de jól csinálja ezt a sok dolgát. Ha szabad várospolitika tárgyában szólva ilyen hasonlattal élni: a tanács avatott, jó karmestere annak a nagy zenekarnak, ami üt kialakult és most még csak azokból, akik felelősséget tudnak lakóhelyük sorsának alakulásáért. Nem kis zenekar ez. Mondom, hogy nagy, üzemek, vállalatok, intézmények csakúgy benne vannak, mint az egyének. S nem hinném, hogy tévedek. valahányon úgy tagjai az együttesnek, hogy nagyon szeretnék kiérdemelni a lokálpatrióták számára alapított elismerő kitüntetést, a Dombóvárért emlékplakettet, amit a városi tanács évente az alkotmány ünnepén adományoz a városfejlesztés munkájában legkiválóbb öt üzemnek., vállalatnak, intézménynek és 20—25 társadalmi munkásnak. A városban tartott jelölő gyűléseken 273 javaslat hangzott el, s ezek közül mindössze négy volt csak az irreális kívánságok száma.. Mit jelent ez? Jót jelent azt jelenti, hogy a korábban zabolázhatatlannak is mondott dombóvári türelmetlenség fejet hajtott a realitásoknak. A dombóváriak megtanulták úgy csokorba szedni fejlesztési javaslataikat, meghatározni feladataikat, hogy azok ne haladják meg a negyedik ötéves terv időszakának fejlesztési lehetőségeit, i'agy ha éppen meghaladják, érdemesek legyenek arra, hogy belekerüljenek az ötödik ötéves terv majdani tennivalóinak sorába. 1975-ig a negyedik ötéves terv eredményes befejezi sere biztosított az . eddig még meg nem valósított fejlesztési fel-' adatok sikeres végrehajtásának anyagi fedezete. Elkészül a célcsoportos beruházásként épülő 100 lakás, az ehhez kapcsolódó beruházásként kezelt távfűtőmű úgyszintén. Jó ütemben halad az ötéves tervben épülő egyéb lakások (családiházas építés, szövetkezeti és OTP-lakásépítés) helyé,ich előkészítése a szanálásokkal és a közművek kiépítésével. Ebben a tervidőszakban kezdődik el a művelődési ház épíícsz, újabb óvoda és bölcsőde is épül és újabb 500 négyzetméter aiáp- területet meghaladó ÁBC-áruház. Ezek csak a főbb dolgok. Bár nem mellékes az sem, amely út-, járda-, csatornaépítés, vízellátás, óvodafelújítás, közvilágítás-, villanyhálózat-építés, parkosítás, játszótérépítés, a közlekedés, vagy az egészség- ügyi, szociális ellátás javítása címszó alatt kapott helyet az 1975-ig érvényes tennivalók listáján. Fontos feladatok ezek, megvalósulva lakhatóbbá, szebbé teszik a várost. S ami költségeikét, vagy a társadalmi munkaigény értékét illeti, nem csekélyek azok sem: Imié: jelölő gyűlési javaslatokra 2527 folyóméteren kerül sor útépítésre -javításra, járdaépítésre és -javításra,. gyalogjárók építésére, . vízáterqszek javítására. 1975-ig két kilométerrel gyarapodik az ivóvízhálózat, parkosításra vár hatezer négyzetméternyi terület és megépítésre öt játszótér s egyebek között létrehozzák a dombóváriak — akik a gyerekekre és öregekre igen sokat gondolnak város- fejlesztési feladataik meghatározásakor — az öregek napközi otthonát. Mindebből mi lesz majd valóság? Ahogy a dombóváriakat■ ismerjük,’ anyagi, társadalmi erejük koncentrálásával még az eddigieknél is jobb hasznosításával megtetézik a munkát, hogy még tisztábban hangozzék, hangozhassák a jövő szava a város fejlődéséért szóló szájakon. Igaz, a szavak nyomán születő tettek ma zömmel a lakói területi szűkebb érdekekben olyan határozottak és figyelmet követe- lőek, nem a várós általános fejlődését szorgalmazzák. Meggyőződésem viszont, hogy ez utóbbira is sor kerül. Legkésőbb a következő tanácsválasztásokat megelőző jelölő gyűléseken. — ó — Jelen időben Bíró Bernát a bonyhádi járásban, Cikó községben él. Termelőszövetkezeti nyugdíjág és a Bíró családban ö az utolsó igazi földműves, vele szakadt meg a mesterség folytonossága, ilyenformán történelmi személyiség: befejezés és kezdés egyszerre. Megrendülve érezzük, hogy Bíró Bernát személyében a magyar parasztság beszél, s az asztalnál a jelen idő szól hozzánk százezrek átváltozásairól. — A Bíró család mióta földműves család? — Mióta feltalálták a kaszát, a kapát, csakis a mezei munka ment. Apám, nagyapám. Igen, még a nagyapám is földműves volt. de még annak az apja is. A földből éltünk, ott kezdtük, ott fejeztük be. A születéssel indult, a halállal véget ért. Édesapámnak az első felesége meghalt. Újra nősült és a két asszonytól tizenhét gyereket nevelt. Szóval ezeket fel kellett nevelni. Képzelheti milyen nehezen. A tizenhét gyerekből hatan még élünk. Valamennyien arattak, kapáltak, jószágot tartottak, földművesek voltak. — Tegyük fel Bíró bácsi, hogy maga a választóvonal, magától visszafelé a Bíró családban nem volt iparos? — Nem. Mondom, mindenki a. mezőgazdaságban dolgozott. a földből éltünk. Amikor eljött valamilyen mezei munka sora. akkor mindenki oda iparkodott, azt csinálta. A nagyobb gyerekek beálltak az urasághoz cselédnek, szolgálni. Egy Irányba tartottunk, mindennap egyszerre keltünk, csak a kisgyerekek alhattak tovább. Indulás a határba hajnalok hajnalán. Számtalanszor immár virradat előtt kint voltunk a határban, ott ért minket a napfölkelte. Szépen be volt osztva, hogy kinek mi a dolga. Szénagyűjtés, kapálás, aratás. A reggelit utánunk hozták. Egyszerre evett mindenki, leültünk a földre és ott, mert a határban reggeliztünk. Délebéd előtt édesanyánk hazasietett megfőzni, kihozta a délebédet, újból körülültük az ennivalót és ismét ettünk. Édesanyánk jó erős asszony volt, sokat dolgozott, főgőtt és ő hordta ki utánunk hat-hét- nyolc-kilenc személyre az ennivalót. Délben aztán pihentünk egy órácskát, vagy olykor valamivel többet. A reggelit, az ebédet, az uzsonnát mindig a határban fogyasztottuk. Édesapánk szigorú ember volt, de azt megengedte, hogy ebéd után szusszanjunk valameny- nyit. Ilyen volt a rend. Apánk nem cigarettázott, és ezt fájlaltuk, mert ritkábban állhattunk meg a dűlő végén. így ment. Kinek mennyi földje volt, abból kellett élni. az iparba nem járt senki. — Most maga nyugdíjas tsz-tag. — Igen. most már az vagyok. És ahogy mondom, folytattuk a régi földművelést a régi rend szerint egészen az átszervezésig. Sok jószágot tartottam, győzni kellett a beszolgáltatást, de bírtam erővel, sőt a gyapot után még meg is jutalmaztak. Mások zsákkal vitték a gyapotot, én meg kocsiszámra hordtam az átvevőhelyre. De hát erővel is győztük. Szerződéses növények voltak, lencse, krumpli, ahogy az akkori helyzet megkívánta- Kilenc élő gyermekem volt. Az ellenforradalomig tizenegyen ültünk az asztalnál. Aztán kezdtek nősülni, férjhez -menni, elmenni a háztól. Abbán az időben 15 hold földön gazdálkodtam és béreltem hozzá. Annyi gyereknek enni kellett, ruházat kellett, minden kellett. Némelykor húsz gyerek játszott az udvarunkban. A feleségem megmondhatja: minden héten kétszer sütött kenyeret, akkorákat, mint a kocsikerék. Ettek a gyerekek, hol zsíros kenyeret, hol lekváros kenyeret..; — A gyerekek felnőttek. — Szépen, mindegyik erőben egészségben. Egyszer a legidősebb fiam komolyan megbetegedett. Bevittem Szek- szárdra és mondom az orvosnak: amúgy nagyon eleven, odacsapom a falhoz, hát ott marad. Azt feleli az orvos: addig örüljön, addig nincs baj. Nyolc élő gyerekem van, mert az egyik, aki Lengyelben volt tanácstitkár, meahalt. Ambrus, a legidősebb 1930-ban született. ö Dombóvár mellett Ker- cseligeten gépészkovács. Gyereke, az unokám szintén kitanult és most kőműves. Ambrus felesége az erdészetnél dolgozik, brigádvezető. Vilma lányom- férjhez ment, Cikón él, háztartásbeli. Férje bányász, jól keres, van amikor hatezer forintot hoz haza. Vilmáéknál két gyerek van, mindegyik tanul. Menyus a cipőgyárban tanúi, ez a másik fiam i ott dolgozik most is. 1937-ben született, felesége a termelő- szövetkezetben a nagy istállóban etető. Náluk három gyerek van. Menyus után következik a Margit. Ura géplakatos, ő meg borjúetető a termelőszövetkezetben. Margit után a Zoli következik, ő bányász, felesége a háztartást vezeti, de napszámba is eljár. ha hívják. Zoli- után Bernát következik. Nem, a Bódi.- Érdi Martfűn tanult, cipőgyári szakmunkás, és Komlón művezető. Vártuk vasárnap haza, de nem jött. Felesége- szintén a cipőgyárban dolgozik, bár most szülési szabadságon van. Bernát eev esztendeje nősült, a termelőszövetkezetben gépész, ők velünk laknak. És az Ani, hogv el ne felejtsem. Az anyósával lakik, nem-telt még le neki a szülési szabadsága. — Ahány, annyi felé dolgozik. — Van belőlük mindenütt, egész Dél-Dunántúlon. , — De igazi földműves már nincs közöttük? — Egyedül magamat tarthatom még annak. V. P. Sz. (Folytatjuk.)
