Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-06 / 156. szám
\ Áll a tudomány és az ész ? Egyéni érdek, közérdek — Több mint tízezer 14 éven aluli gyerek ellátására egy szakorvos Ami a címadó főkérdést illeti, igen; változatlanul áll az ész és a tudomány is. Január közepe óta képtelen a bonyhádi Nagyközségi Tanács dűlőre vinni a 2. számú gyermekorvosi körzet ügyét. E járásunkban — ahol közel tizenegyezer tizennégy éven aluli korú gyermek él — írd és mondd, egyetlen Bonyhá- don lakó és működő gyermek- szakorvosra hárul ennek a majd tizenegyezer gyereknek szakorvosi ellátása. Hogy mit jelent ez megterhelésben, még tán a laikusoknak sem szükséges magyarázni. Dr. Futár Rajmund járási gyermekszakorvos székhelyén napi hét órában átlag 110—129-es forgalmat bonyolít le, ellátja ezenkívül a járás területén adódó feladatait és van munkája a mozgó szakorvosi szolgálatban is. Ez az abszurd helyzet január közepe óta tart. Ekkor vett ugyanis búcsút Bonyhádiéi a 2. sz. gyermek- szakorvos. dr. Havasi Ilona. Azóta zárva tart a településnek a Perczel kert mögötti negyedben fölépített gyermekszakorvosi rendelője és várója. A gyermekszakorvos számára épített háromszobás, száz négyzetméteres alapterületű lakást egy Bonyhádra majd két évvel ezelőtt érkezett —, s néhány héttel ezelőtt szakvizsgázott — fogorvos házaspár lakja. Hogy úgy mondjam, teljes joggal. Kezdetben ugyanis társbérletben éltek dr. Havasi Ilonával, úgy. hoffv letelepedésükkor elfogadták a háromszobás, már tágassága miatt is nagyon vonzó szolgálati lakás egy szobáját és konyháját. Nem sokáig. Ez az összeházasitási megoldás igen rövid idő alatt mondott csődöt; dr. Havasi saját kérésére esv, a rendelődétől, viszonylag távol eső garzonba költözött át, majd nem sokkal ezután távozott is a családi állapotában bekövetkezett változásra hivatkozva. A végeredményen, mármint azon, hopv eey a városiasodás útját járó településünkön a gyermekszakorvosi ellátás csak a tömegnyomorúság jelzőjével illethető, mindez nem váltat. A nagyközség és a Tolna megyei Tanács Járási Hivatala vezetői a helyzeten .csak akkor tudnának változtatni, ha dr. Balyalya Imre és dr. Krieger Zsófia fogszakorvosok elfogadnák a nekik fölajánlott két és fél szobás állami bérlakást és visszaminősíthetné a nagyközségi tanács ez idő szerinti lakóházukat azzá, aminek eredetileg nem kevés pénzen építették: gyermekszakorvosi lakásnak és rendelőnek. A pályakezdő fogorvosok azonban erről hallani sem akarnak. Azaz, azt követelik, hogy építtessen -nekik kertes házat a nagvközség, esetleg vásároljon, mert ha nekik megfelel a vételre kiszemelt ház (természetesen legyen központi helyen! Bagolyvárról. valami öreg építményről szó sem lehet!), akkor ám legyen, oldja meg a nagyközségi tanács a gyer- mekszakórvosi körzet újbóli betöltését. Megbeszélések hangzottak el a tárgyban, hivatalos és félhivatalos levelek váltódtak, miközben a kisgyermekes szülők hasztalanul várták és várják az ígért megoldást. Január óta folyik a kötélhúzás. Bonvhádnak újabb gyermekkörzeti szakorvosra lenne szüksége, a járási kórháznak pedig röntgenes főorvosra. Január óta várja Székesfehérvárott egy orvosházaspár (a feleség gyermek-, a férj röntgenszakorvos) a végleges választ; igényt tartanak-e munkájukra. vagy sem. A várakozók családtagjaikkal együtt hatan vannak. A nagyközség és a járási tanácshivatal vezetői tanácstalanok, .mindeddig minden igyekezetük csődöt mondott. Dr. Balyalya Imre és Krieger Zsófia, ami az érdekek fogalomkörét tisztázó ismereteiket illeti, csak saját érdeküket és annak létjogosultságát értik meg. hangsúlyozni is csak azt hangsúlyozzák. Pedig dr. Balyalya Imre még csak nem is lett a bonyhádi letelepedéssel és lakással bonyhádi, maradt budapesti állandó lakos. Egy. a járás korábbi tiszti főorvosához intézett levelének tanúsága szerint „nem azért, mert Budapestre orientálódik, hanem mert szüleinek a lakása nagy és mint ilyen. nagy értéket is képvisel.” Épp ezért nem akarja elveszíteni. Hm... mintha már láttunk, hallottunk volna, ilyen eseteket! A köznyelv, mely gyakran válik szükségképpen a közérdekek védelmezőjévé, úgy tartja, hóm’ sok fiatal orvos a megtollasodás kedvéért „ássa” el magát vidéken. Igen búsásan fizetteti meg ugyanakkor a letelepedéssel azonosított „elásást”, mivel neki „igényei” vannak. Némi túlzással, egyesek hovatovább jogot éreznek ahhoz, hogy télikertet, fürdőmedencét, netán helikopter-kifutópályát követeljenek, lehetőleg zenélő WC-csészét is, mert ugye valamivel narkotizálnia kell magát az embernek, ha állítólagos hivatását nem a fővárosban, vagy hazánk nagyobb városainak egyikében gyakorolja, hanem vidéken... Néhány nappal ezelőtt részt vettem egy újabb megbeszélés- kísérleten. Jelein volt a nagyközségi tanács elnöke, a Tolna megyei Tanács Járási Hivatalának elnöke és a járási hivatal főorvosa. A legfrissebb beszélgetés sem változtatott a korábbi helyzeten. A fiatal fogorvos házaspár nem fogadja el a két és fél szobás lakást, mert „nem férnek el” benne. Különben is várják a második gyereket, — mondták. — Nem érzik a felelősségüket, hogy egy nasvon fontos egészségügyi, ellátási feladatot nem tudnak megoldani a település helyi és járási vezetői miattuk? Nem érzik. Birtokon belül vannak, s úgy vélem nyugodtan leírhatom ezt itt: nem kenyerük a moralizálás. Gondolom, ha dr. Balvalya és dr. Krieger mondjuk műszaki szakemberek lennének, akiket az akkor esedékes gyors megoldás indoklásával telepítettek volna be a gyermekszakorvosi rendelőnek épített szolgálati lakásba, már régen megértették volna, miért rangosabb a közérdek egyéni érdekeiknél. .. Most, mikor ezeket a sorokat írom, nem is egy olyan orvos ismerősöm 'neve jut eszembe, akiket mun Icájuk révén ismerek, s akik közül nem egy kezdte el orvosi pályafutását úgy, hogy volt egy albérlete megyénk valamelyik településén... Híradásomat azzal kellene zárni, ami esetleg elfogadható javaslatként megvalósítva pontot tenne a fél éve húzódó ügy végére. Nincs ilyen javaslatom. Minden részvétem ellenben a bonyhádi vezetőké, akik egy eléggé meg nem gondolt lépésük miatt vannak most nagyon szorongatott helyzetben. Mint ismeretes, a negyedik ötéves terv egészségügyi fejlesztési feladatai között igen fontos helyet, foglal el a felnőttorvosi körzetek további gyarapítása, de legfontosabb dolgunk mégis a gyermekszakorvosi körzetek kiépítése. Bonyhádon a negyedik ötéves tervben meghatározott tennivalók szerint 1974-ben készül el egy új körzeti orvosi lakás, 1975-re pedig a 3. számú gyermekszakorvos lakása és rendelője. A nagyközség egyik felnőtt- orvosi körzetének orvosa negyedmagával kétszobás lakásban él. Két gyereke már nem kisgyerek. Nem tudom mi lenne, ha föllázadna ez az orvos és kertes házat követelne. Azt sem tudom, mi lenne, ha a megyeszékhely orvosok lakta bérházainak lakói szednék listába követeléseiket. Nézzük, meddig lehet, meddig győzhet a kíméletlenül hangoztatott egyéni érdek a közösség érdekének ellenében?! — lászló — Ámokfutás Jönnek az asszonyok, zizeg a selyempapír ezer csomagjukon, himbálóznak a szatyrok, tasakok, kosarak. Sietnek boltból ki. boltba be, nem vesznek észre ismerőst, rokont sem, teli a fejük tervekkel, fontolgatják a lehetőségeket, kémlelik a kirakatokat. Vásárolnak! — 1800 forint a fizetésem. Ebédelek, nyugdíj, tagdíjak, szóval 1500-at teszek el fizetéskor. Ebből most elköltöttem kilencszázat — mondja J. Zsuzsa adminisztrátor, a hangja majdnem sírós. — Az albérletem négyszáz forint, kétszázból kell reggeliznem, vacsoráznom, hazautazni és ráadásul cigizek és kávét is iszom. Meg szeretem a mozit és csak megengedhetem magamnak, hogy beüljek egyszer-kétszer a Gemencbe? Kétségbeesetten szorongatja a csomagokat. — Ismerem magamat, persze. Folyik a kezemből a pénz. De amikor megkapom a fizetést,, egyszerűen elvesztem a fejem, nem gondolok semmire, csak szórom. Mit vettem? Az illatszerboltban kétszáz forintot hagytam. Amo luxus szappant vettem, mert olyan szép dobozban volt, az égy húszas. A hajlakk kilencvennyolc forint, de az jövő hónapban is elég lesz. és nagypn jó minőség, nem ragad . .. Szóval ilyesmiket vettem az illatszerboltban. Vettem egy fehér pulóvert — hát nem volt szükségem rá, de nagyon megtetszett — egy új fürdőruhát, mert a régi már kifakult, és maradt kilencszáz- ból egy húszasom. — Különben fütyülök az egészre! — nyugtázza fájdalmas arccal. — Megszoktam már a koplalást. Reggelire egy kifli, vacsorára kettő. Bartina áruház. Kosarak: tej, kenyér tetején sonkakon- zerv. két csomag vaj, egy doboz sajt, paprikák, két üveg kóla. öt üveg sör, félkilós babkávé. egy doboz HB és egy doboz Astor cigaretta. Tej, kenyér, rúdszalámi papírban, halkonzervek. kaviár, vaj, sajt. három tábla mogyorós tejcsokoládé. Nincs kosár púpozatlan. De nem a havi bevásárlás cikkeivel, — a sóra. lisztre, cukorra, zsírra, olajra, mosószerre majd máskor kerül sor —, hanem „ezzel-azzal”. Finomságokkal. amelyekből majd ünnepi lakomát lehet csapni, olyasmit enni, amire a hónap többi napján nem telne. Kattognak a pénztárgépek, 178 forint. 260 forint, 140 forint. 202 forint... A háziasszonyok is számolnak: miből kell majd lespórolni...? Sz. Györgyi ipari tanuló. Kétszáz forinttal gazdálkodhat. — Mindig azonnal elköltőm. Idegesít, ha a zsebemben van. Elmegy, akkor megnyugszom. Rögtön elkezdem tervezgetni, hogy miként fogom beosztani majd a jövő hónapban a pénzt, hogy ne kelljen kuncsorognom, ha moziba akarok menni, vagy meginni egy kólát, vagy lemenni Dombodba. Aztán ugyanúgy elköltőm, mint eddig. — Most vettem egy ingkabátot. Mustársárga és orkánanyagból van. A barátnőmnek vagy két hete van ilyen, csak zöld, már akkor megtetszett, amikor ő vette. Sajnos már csak negyvennyolcas volt — férfiing különben — és a válla vagy tíz centit lelóg, nagyon hosszú és bő is. Majd beveszek belőle és felhajtom. — Még maradt huszonkét forintom. A Wosinsky-lakótelepi olcsó áruk boltjának vezetője; Rajkai Sándor mondja: — Legtöbb vendégünk csak nézelődik. Ilyenkor, hó elején vásárolnak, még tizedikén, amikor az állami gazdaság és a termelőszövetkezetek fizetnek. Ami a legdrágább, sokszor az megy el a, legkönnyebben. Nagyon igényesek a vevők, egyre igényesebbek. Néhány éve egy-egy szezon végi kiárusításon sorba álltak, veszekedtek, most már alig van nagyobb forgalom azokon a napokon. — Ma már Magyarországon mindenki fel van ruházkod- va kérem. Két év óta nem vesszük észre a zárszámadást sem. Hűtőszekrényt, új tévét vesznek akkor is az emberek, nem kabátot, ruhát. Ezért van, hogy a fizetés utáni forgalmunk is divatcikkekből áll. A méteráruból, ami most egyre keresettebb. Mindenki méretes ruhában járna, ha lenne elég szabó meg varrónő. másodikáu — A vevők egy része tudja, mit akar megvásárolni, járja az üzleteket, tájékozódik, és végül azt veszi meg. ami a leginkább megfelelő igényeinek. Sokan vannak viszont olyanok, akik amikor pénzhez jutnak, elköltik, megfontoltság és előrelátás nélkül. — A vásárlás is szenvedély. Láttam valahol egy filmet, amiben a főszereplő megtébolyodott attól, hogy egy órája volt arra. hogy egy áruházban mindent összeszedjen, amit kíván, persze, fizetés nélkül. Vagy olvastam? És az a szilveszteri vetélkedő a televízióban, emlékszik, időre kelleti- vásárolni egy ABC-áruházban, az győzött, gki a legtöbbet költötte. Én is szívesen részt vennék ilyen vetélkedőben, habár a holmi nem lett a játékosoké. Magáért az élvezetért, hogy ami megtetszik, mindent viszek magammal. — Mikor ez a szenvedélyem kiderült, a férjem egészen elkeseredett. Gondolja el, majdnem válságba jutott a házasságunk is. Kiszámoltuk a konyhapénzt, és három nap múlva nem volt belőle. Megbántam, amikor kiléptem a boltból, de akkor már hiába. Na. akkor megállapodtunk, hogy a férjem naponta ad nekem pénzt a bevásárlásra. Nem is jól mondom. egy ideig egyáltalán nem nyúltam pénzhez.-*• Most persze öregebb vagyok, higgadtabb is. De még mindig azt csinálom, hogy listát vezetek a szükséges beszerzésekről. ‘viszem az üzletbe, és szigorúan betartom. Hagyok egy százast, azon veszek kacatökat. Dorbézolok a százasból a magam ötvenéves módján. Asszonyok „sportja”? Ismertem már fiatal férfit, aki hő elején whiskyt ivott, hó közepétől reggelreste üres teát, és olyat is, aki addig vásárolt a könyvesboltban, hogy végül kölcsönpénzt kellett kuporgatnia. és olyan ifjú atyát is. aki együtt/rítt a feleségével a frissen vásárolt szobaszökőkút felett. amikor a kicsinek még nem volt babakocsija ... Ök azonban kevesebben vannak. És nem olyan szembetűnő szenvedélyük, mint a lányoké, anyáké, akik másodikén járják a boltokat, nyitják az erszényüket, turkálnak a polcokon, ruhát próbálnak csomagoltatnak és akik a mámor elszálltával komorrá válnak és fógadkoznak ... V. F. É.
