Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-05 / 155. szám

A Himalájától Jelre Könyvről hönyvért A drapp egyenruhás (rövid- nadrágos) portás szinte futó­lépésben megy előttem, mu­tatja az utat. Egy szobába nyi. tunk be, kicsi, keskeny, mint a harisnya, öt lány áll itt, lát­hatóan falusiak, egy férfinak mutatják a kezüket. A férfi íróasztal mögött ül és szemléli a körmöket. Piszkosak, törede. zettek. a bőrön repedések, s a felfelé fordított tenyereken látszik, nemrég hagyták ott a kapát. A portás átfurakszik a sorban álló nők között, kinyit egy ajtót, mögötte valóságos terem. MUTASSA A KEZET! „Mr. Krisnán szobája. A. J. Krisnané. Tessék, tessék’’ — mondja. Egy ventillátor csap- dossa lustán a levegőt, az író­asztalon papírszeletek ágaskod­nak, a szoba üres. „Tessék, tes­sék” — mondja a portás, és eltűnik. A szék nem valami kényelmes, de hát ülni lehet rajta, míg Krisnán úr megér­kezik. Ö a Bharat elektronikus művek „public relatiohs” főnö. ke, vagyis hozzá tartozik a propaganda, s a gyár közönség- kapcsolata. Most nincs közön­ségkapcsolat, mert a főnök tá­vol van, a közönség ül a szé­ken, és várja. Egy kis idő múl­va nyílik az ajtó, belép rajta halkan, félénken a kint álldo­gáló lányok egyike. Odajön, mutatja a kezét, és mond va­lamit anyanyelvén. Ahogy né­zem a kezét, nem látok rajta semmi különöset, de a vizsgá­lat nem is tarthat túl sokáig, mert mögötte valósággal be­repül a kinti kézszemlélő. „El­nézést, elnézést” — mondja és kihúzza a lányt az ajtón. Közben belép Közönségkap­csolat úr. Szalvétával törölgeti a száját, evett. Mondom ne­ki, bejött egy lány, és mutat­ta a kezét. „Persze” — mond­ja —, „mert nem akart bün­tetést fizetni.” Aztán elmeséli, a művezetők minden ebédszü­net után megvizsgálják a lá­nyok. kezeit: elvégezték-e az előírt tisztálkodást. Ha szen.v- nyesnek találták valamelyikü­két, gzt bekísérik a személyze­ti osztályra, ahol megállapít­ják a mulasztás tényét, és a büntetés mértékét. A kinti kéz­vizsgáló az előbb éppen ezt a műveletet végezte. „Ja, kérem, a munkásosztály nem születik magától, a higiéniára szoktatni kell” — mondja Mr. Közön­ségszolgálat, s elkezdi leszopo­gatni az ujjait. HOGYAN SZÜLETIK A MUNKÁS? Nem sokkal később az 500 méterrel odébb álló másik mo. dern — és ugyancsak állami tulajdonban lévő — gépgyár* a Hindustan Machine Tools he­lyi igazgatója arról mesélt, rendkívül nehéz betartani a hivatalos munkaidőt. Az ebéd­szünet például félórás. Azok a munkások, akik közelebb lak­nak (még ha ez a közel ne­gyedórát is jelent), hazajárnak ebédelni. Otthon aztán, ahogy szokták, a gyári ruhában leül­nek a földre, úgy esznek. Ven­dégeket hívnak, mert egyedül nem szokás étkezni, a vendé­gek is elkésnek, így aztán a fél óra nem egyszer másfél órára dagad. Aratáskor a fa­luról származók —, $ szinte mindenki vidéki — hazamen­nek dolgozni. És kedvező idő­járás esetén évente két-három aratás is van. Az ünnepeket is — a hindut, a mohamedánt, a szikhet, a keresztényt — mind szokás betartani. Ahhoz, hogy ez megváltozzék, egy új mun­kásnemzedék megszületésére van szükség. Rengeteg idő kell és tudatos munka. Aki végigmegy a Bharat- művek karzatán (innen fölül­ről figyelik a vezetők, s az ide látogató vendégek a termelést) úgy tűnik, itt, ebben az üzem­ben már kialakult a munkás­gárda. Asszonyok dolgoznak odalent. Fehér köpenyben. Fi­nom csipeszekkel, apró vil­lanyfúrókkal, alig látható al­katrészekkel. Órákat állítanak össze. Seiko-órákat. Azt mond­jak, ezek a lányok rendkívül hamar megtaníthatok e finom műveletre. Szinte uhukban ér­zik a kézműves ősök — csont­faragók, szőnyegszövők, famí­vesek tehetségét. A gyárba ke­rülve ez a képesség hamar elő­jön. MINDEN EGYSZERRE Megnézzük az órákat. Vas­tag fedelűek. a legújabb divat­nak megfelelő, muszáj-robosz- tu;-ság látszik vonalaikon. Azt m diák (és a műszerek is ta­ni' 'iák), minőségük semmivel sem rosszabb, mfnt azoké, ame­lyek a japán világcég hazai üzemeiből kerülnek a piacra. Viszont lényegesen olcsóbbak. India most azzal szerzi a pia­cokat, amivel egykor Japán. Az olcsó munkaerővel. Termé­szetesen ez csak akkor előny, ha kifogástalan minőséggel pá­rosul. Mint itt, Déh-India kö­zepén, Bangaloreban. Üljünk be egy kocsiba, ja­vasolja A. J. Krisnán. A dzsip­pel — amelyet hittestvéreinek hajmeresztő módján egy tur- bános-szakállas szikh vezet — harminc-negyven házból álló lakótelep házai között kanyar- gunk. Munkáslakások, Tiszták, rendesek, komfortosak. Olyan otthonok, amelyeket India iga­zán nagy városainak (Delhi­nek, Bombaynek, Calcuttának) munkásosztálya legfeljebb hír­ből, ha iSmer. Van itt .iskola, óvoda, könyvtár, gimnázium, orvosi rendelő. „Minden álla­mi vállalat építésénél ennyi kötelező” — mutogatja Kris­nán. És miközben az ember a tiszta házakat, a szép iskolá­kat nézi, megérez valamit ab­ból a roppant felelősségből, ami a kormányra hárul. Egy­szerre kell itt mindent csinál­ni. Ipart fejleszteni, a lehető legmodernebbet, mert csak így emelkedhet fel az ország, és ugyanakkor ezzel egy időben fel kell nevelni egy új munkás. generációt, kenyeret kell adni a munkanélkülieknek és meg kell oldani azokat a végtelen szociális problémákat, amelyek Indiát fojtogatják. (Folytatjuk) KERESZTY ANDRÄS Irodalmi rejtvényműsor a szekszárdi könyvesboltban A rádió Könyvről könyvért című népszerű irodalmi rejt- vényműsorának legközelebbi adása hétfőn a szekszárdi Babits Mihály könyvesbolt­ban lesz. A tízperces adást 14 óra 10-től 14 óra 20-ig közvetíti a rádió, s a nyertes 500 forint értékű könyvutaU ványt kap. Versenyre jelent- kezni az adás napján 13 óra 45 perctől lehet a könyve»- boltban. Itt az alkalom: lehet vetél­kedni könyvről 500 forint ér~ tékű könyvért. i Szegedre készül a Belgrádi Opera Tizenöt éve újították fel Sze­geden a szabadtéri játékokat. A jubileumi program zömét vendégegyüttesek adják: Ma­dách Mózesét a Budapesti Nemzeti Színház, Gershwin Porgy és Bess-ét az Operaház mutatja be, fellép az Ukrán Állami Táncegyüttes, a He­gyen-völgyön lakodalom című műsorban a nemzetközi szak- szervezeti néptáncfesztivál cso­portjai szerepelnek, a szezon­záró előadásokon pedig a Belg­rádi Opera teljes társulata vi­szi színre Borogyin Igor her­cegét és Bellini Normáját. A Belgrádi Opera föllépését fokozott várakozás előzi meg. Bár ez az együttes gyakorta jár külföldi turnéra, de ha­zánkba először látogatnak el. Az integráció hétköznapjai „Zsiguli-program" a ruházati ipari gépgyártásban A Zsiguli gépkocsik és az Ikarusz autóbuszok gyártási kooperációjához teljesen ha­sonló konstrukció született szovjet javaslatra a KGST- országok könnyűipari gép- yártásában. A 60-as évek vé­gére már tisztán kirajzolódott, hogy a könnyűipar rekonst­rukcióját. korszerűsítését va­lamennyi szocialista ország­ban végre kell hajtani, az életszínvonal korábbinál gyor­sabb ütemű emelése és az exportra termelés növelése ér­dekében. A könnyűiparon belül — és nem csak nálunk — elsősor­ban a textil- és a textilruházati ipar korszerűsítése került előtérbe. A vizsgálódások al­kalmával kitűnt, hogy a textilruházati iparok teljesít­ményének fokozásához első­sorban a szüvőkapacitások yors emelése szükséges. A szovjet, fejlesztő intézetnél 1970-re elkészült egy új au­tomata szövőgép dokumentá­ciója. Erre valamennyi KGST- országban szükség volt. Soro­zatgyártására két megoldás kí­nálkozott: a Szovjetunió egy hatalmas automata szövőgép- gyártó kombinátot épít. hosv ■\ saját gyárait és ,a baráti, szocialista országok textilgyá­rait is kiszolgálja: a másik megoldás, nagy beruházás nélkül, nemzetközi kooperá­cióban szervezzék meg a so­rozatgyártást. így született a döntés: akinek kell automata szövő­gép — az gvártson is hozzá valamit. A dokumentáció fő­egységeit szétosztották a szov- íet, a lengyel, a csehszlovák, a bolgár és a magyar könnyű- ’épgyártó-vállalatok között. A hói cárok pl., mert erre volt ’zakembergárda és szabad ka­pacitás: a szövőgépházak ■ön­tését vállalták: a máé var ipar — a Könnyűipari Géo»v*>-tó Vállalod — n n —ok"-ve*r"1 ’' a vetélőtovábbító és meg­hajtóberendezések gyártását. Á Könnyűipari Gépgyártó Vállalat 1970-ben kapta kéz­hez a szovjet dokumentációt és 1971-ben már 751 egységet szállított a szovjet összeszere­lő üzemnek. Az idén már két és fél ezer egységet vállal a gyár, s ennek fejében 50—60 darab kétszínváltós automa­tát kapnak a hazai szövödék, a géppark felfrissítéséhez. A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat azzal, hogy vállalta ezt a kooperációt, komoly se­gítséget adott a hazai textil­ipari rekonstrukciós program­hoz, jóllehet, ez nem volt egyszerű feladat a gyár szá­mára. Teljesen új. rendkívül pontos munkát kívánó beren­dezést vett fel gvártmánylis- tájára. Helyet kellett terem­teni az üzemben az új készü­léknek: régi. begyakorlott ter­mékek gyártását hagyták ab­ba, egy bonyolultabbért. A mikrovetélő megmunkálásá­hoz új célgépeket kellett ven­ni. új szakmunkásokat sze­rezni, átszervezni, magyaráz­ni. A gyáregység, ahova a mik- rovetélőt telepítették: .1971 ­ben 18 millió forint nyereség­gel zárta az évet. 1972-ben pedig olyan veszteséggel, hogy csaknem a többi 9 gyáregy­ség nyereségét is elvitte. Az in­tegráció hétköznapjaihoz ez is hozzátartozik. Az ünneonapo- kat, gyakran ilyen tandí jjal ter­hes hétköznapok előzik meg. A jövőért, a korszerűbbért, hatékonyabbért mégis vállalni kellett gzeket az átszervezés­sel, újabb tanulással és koc­kázattal járó időszakokat is. Ma a Könnyűipari Gép­gyártó Vállalatnál már a leg­biztosabb gyáregység — a mikrovetélő-üzem. És 10 évig nem is lesz rá gond — a termékére legalábbis, hi­szen az a legkorszerűbb nem­zetközi munkamegosztási for­mák egyikében készülő, kife­jezetten mai gyártmány. A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat gazdálkodáspolitiká- iánnk egészére is jellemző a nemzetközi munkamegosztás­ba való bekapcsolódás i.génve. Szakosítási szerződést kötöt­tek az NDK-beli Textimával. A magyar gvár nem későt fonógépbevonatokat, nvüstö- ket (szövőgéptartozék) és le­mondott az 1528-as típusjelű gyorsvarrógép gyártásáról is. noha az magyar konstrukció volt. Ezt az NDK készíti — nekünk is. A szakosítással profilt tisztíthatott a vállalat, koncentrálhatta -a gyártást a hazai adottságok és kapacitá­sok leggazdaságosabb kihasz­nálására. Az NDK-ban pedig új típusú magyar kártológépe­ket próbaüzemeltetnek. Ame­lyik beválik, az vesz majd részt az NDK kártológéppark- jának rekonstrukciójában. Ez ismét nem akármilyen tét. A vállalat legjelentősebb szakosított terméke — a cipő­gyártó gépsor. A szabászai! gépeket mi csináljuk, a tüzö- dékhez az automata munka­szalagokat szintén. A szala­gokhoz a tűzőgépeket pedig a nagy hagyományokkal rendel­kező csehszlovák ipar adja. A magyai’ vállalat készíti az úgynevezett összerakó- vagy másképp alja-köri gépek többségét -is. Egy harmadik gép gyártását pedig — buk- koló, felsőbőr-aláhajtó gép — úgy osztották meg, hogv az alkatrészek egyharmadát a Könnyűipari Gépgyártó, két­harmadát pedig egy német gyár állítja elő és az NDK- ban szerelik össze. Az NDK- val és részben a csehszlovák cipőgyártógép-iparral kialakí­tott fejlesztési, gyártási kap­csolatoknak köszönhető, hogy a hazai gyár 5 év ala ,L csak nem harmincszorosára növel­hette a cipőgyártó gépek gyártását. A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat lassan — bázisgyár rá válhat a KGST-ben. az időben és jól megválasztott gazdálkodási stratégiáiénak eredményeként. A KGST prágai ülésszakán határozatot hoztak: alakuljanak a gép­ipari állandó bizottság mun­kájának segítségére — szako­sodott gépipari egyesületek. Az első tervbe vett ilyen egye­sületek között — kettő — könnyűipari profilú: textil-. 111. kötszövőipari gépgyártó egyesület lesz. Az egyesületek célja: tovább gyorsítani a szakosodást, az integrációt a gépiparnak ebben az ágaza­tában. Gerencsér Ferenc Belgrádban; a Köztársaság térre nyíló Népszínház fölver» sóin ezekben a napokban so* kát hallani Szegedről. Gyúr- gyevka Csakarevics, a kitűnő mezzoszoprán énekesnő ma is áradozik a figyelmes és hozzá­értő magyar közönségről, a pa_ zár Don Carlos-előadásokról, a. szegedi ünnepi játékokon. Branko Bekics igazgató pedig hatodszor látogat a szegedi Dómhoz, tehát a szabadtéri egyik leghűségesebb vendége. A világ legkülönbözőbb tájai­nak színházait és szabadtéri - színpadait látogató szakember kitűnően ismeri és érzékeli a szegedi játékok speciális kör­nyezetéből fakadó lehetősége­ket. Bekics készségesen mutatta be a Népszínházát, amelyet drámai színháznak alapított 1868-ban Mihajló szerbiai her­ceg. Az operát és a balett­együttest csak 1919-ben hozták létre. Azóta három tagozatú a Népszínház, s három színpadon játszik. A város szívében, az ezer nézőt befogadó épületben játszik a nagyszínház. A ka­marateremben a Kör 101 (ne­vét körbefutó nézőteréről és -az ülőhelyek számáról kapta) társulat játszik, míg a külvá­rosi Zimonyban főleg drámá­kat és kevesebb szereplőt fog­lalkoztató operákat mutatnak be. A technikai személyzettel együtt az összlétszám félezerre tehető, s előfordul, hogy egv- eg.y darabra ideszerződnek a jugoszláv Drámai Színházból és más társulatoktól is. ök vi­szont időnként ellátogatnak na­gyobb hazai városokba — kü­lönösen Szerbiába. Az Opera viszont sokat uta­zik — külföldre. Azon túl, hogy csillagai: Miroszlav Csan- galovics, Radmilla Bakocse- vics, Milka Sztojanovics vagy a már említett Gyurgyevka Csakarevics az európai opera- színházak keresett énekesei, a társulat is gyakran vendég­szerepei. Az idei nyár pedig bővelkedik eseményekben. Má­jus elején nyitották meg a ti­zedik madridi fesztivált, ahol négy operát (Igor herceg. Pikk dáma. Az eladott menyasszony. Három narancs szerelmese) ket-két előadásban játszottak, majd május 21-től a Lausan- ne-i zenei fesztiválon vitték színre az Anyegint, a Három narancsot, a Borisz Goduno- vot és Rimszkij-Korszakov Rettenetes Ivánját. Júniusban az Opera Verdi Ernaniját, a balett Rodion Scsedrin Anna Karenináját mutatta be Zág­rábban, majd a ljubljanai fesz­tivál következik, a Porgy-val. Rövid pihenő .után augusztus elején már újra próbálnak Belgrádban: az utolsó elő­készületeket teszik Szegedre, ahol 16-án lépnek közönség elé az Igor herceggel. Augusz­tus 18-án a Normát mutatják be, majd 20-án ismét az Igor­ral búcsúznak és egyben zár­ják az idei szegedi szabadtéri játékokat. NIKOLÉNYI ISTVÁN Étül K[

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom