Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-05 / 155. szám
Folytatódott a helsinki tanácskozás (Folytatás az 1 oldalról) tűm tervezetet terjesztett elő az ipari együttműködésről, a családi látogatásokról, az újságírók munkájának kölcsönös megkönnyítéséről és a tudósok együttműködésének előmozdításáról. Az NSZK külügyminisztere befejezésül kijelentette: Egyetért azokkal, akik úgy vélik, hogy az európai biztonsági értekezlet átmeneti szakasz az enyhülés kétoldalú politikájáról az enyhülés sokoldalú politikájára. Ezután Gaston Thorn luxemburgi külügyminiszter szólalt fel. Többek között megállapította, hogy az előzetes konzultációkon biztató eredményeket értek el, és annak a véleményének adott hangot, hogy a konferencia első szakaszának sikere mindenekelőtt azon múlik, vajon megvan-e valamennyi résztvevőben az eltökéltség hogy nem feledkezik meg a már elért eredményekről és nem kezdi újra a vitát az 1972 novemberi álláspontokból kiindulva. A következő felszólaló. Dag- firín Vaarvik norvég külügyminiszter az ajánlásokban foglaltakat áttekintve, ugyancsak azt fejtegette, hogy a biztonsági konferencia általánosságban foglalkozhat, katonai vonatkozású kérdésekkel is. Vaarvik kifejezte meggyőződését, hogy a konferencia második szakasza szeptember közepén, esetleg 18-án kezdődhet meg Gerifben. Michel Jobert francia külügyminiszter szónokias hangvételű beszédében azt fejtegette, hogy milyen nagyot vál_ tozott a világ az utóbbi tíz esztendőben, és hogy ez a konferencia éppen ennek a mélyreható átalakulásnak az eredménye. Utalt az utóbbi években megkötött nemzetközi szerződésekre és megelégedését fejezte ki, hogy a közeljövőben minden bizonnyal sor kerül a két német állam felvételére az ENSZ-be. Az ismert francia álláspont, nak megfelelően Jobert fenntartásait hangoztatta a Bécs- ben ősszel sorra kerülő kölcsönös haderőcsökkentési tárgyalások iránt és kétségbevonta, hogy azok „valóban a résztvevők érdekeit szolgálnák.” A francia külügyminiszter azzal zárta fejtegetéseit, hogy küldöttsége a konferencián annak érdekében fejti ki tevékenységét, hogy „Európa valamennyi nép számára a biztonság és a haladás földje lehessen.” A Petr Mladenov bolgár külügyminiszter elnökletével megtartott délelőtti ülés utolsó szónoka Laureano Lopez Rodo spanyol külügyminiszter volt. A konferencia délután folytatta munkáját. A helsinki konferencia hivatalos üléseivel párhuzamosan, azok szünetében, illetve az ülések előtt és után egyre több nem hivatalos, kötetlen megbeszélésre kerül sor a küldöttségek vezetői között. Negyvenperces megbeszélést folytatott egymással Otto Winzer, az NDK és Walter Scheel, az NSZK külügyminisztere. Winzer Rogers amerikai külügyminiszterrel is találkozott. Gromiko szovjet külügyminiszter 50 perces eszmecserét folytatott Douglas-Home angol külügyminiszterrel. Péter János — Walter Scheel Tárgyalások kezdődnek a diplomáciai kapcsolatok felvételéről A, hosszúra nyúlt szerda délutáni ülés után helyi idő szerint 18,30 órakor a Finlandia ház egy különtermében megbeszélésre ült össze Péter János magyar és Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter. Miniszterek Urugu Juan Maria Bordaberry uruguayi elnök ár- és béremelések bejelentésével .igyekezett lecsillapítani a lakosság különböző rétegeinek elégedetlen- ÜfTt a múlt héti antidemokratikus elnöki puccsal szemben, a fokozódó ellenállás jeleként erősödik a sztrájkmozgalom. Az egy hete tartó országos sztrájk felszámolására Bordaberry bejelentette, hogy a mr>- gánipar alkalmazottai 31,5, az állami alkalmazottak pedig 25 százalékos béremelést kapnak. A mézesmadzag mellé viszont rögtön felszolgálta az ostort is, amikor egy dekrétummal lehetővé tette, hogy a hadsereg katonai behívóval kényszerítse munkára a legfontosabb gyárak és iparágak dolgozóit. ' A béremelés egyébként aligha lesz elegendő az infláció ellen- súlyozására. mert a kormány nagyarányú, átlag 25 százalékos áremeléseket is bejelentett, méghozzá olyan alapvető fogyasztási cikkek és szolgáltatások terén, mint a benzin, a hús, tej, cukor, gáz, víz és elektromosság, valamint a tömegközlekedési tarifák. A hadsereg megosztottságának jeléül újabb két miniszPodgornij Szófiában Szerdán hivatalos baráti látogatásra a bolgár fővárosba érkezett Nyikolaj Podgornij, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, hogy eleget tegyen a BKP Központi Bizottsága, a bolgár államtanács és kormány meghívásának. Az előzetes program szerint a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke vasárnapig marad Bulgáriában, ahol hivastalos megbeszéléseket folytat Todor Zsivkov- val ás más bolgár vezetőkkel. lemondása a v ha n tér vált ki a kormányból. Bordaberry elnöki puccsa óta négy miniszter hagyta el kormányát. A találkozóról a következő hivatalos közleményt adták ki: Péter János, a Magyar Nép- köztársaság külügyminisztere július 4-én, szerdán Helsinki ben találkozott Walter Scheel lel, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminiszterével. A két külügyminiszter megbeszélést folytatott országaik kétoldalú kapcsolatainak fejlesztéséről. Megállapodtak, hogy kormányaik képviselői rövidesen tárgyalásokat kezdenek a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Javaslatok a tanácsok és a népfront együttműködésének bővítésére Dr. Varga Józsefnek, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala általános elnökhelyettesének vezetésével szerdán a Parlamentben együttes értekezletet tartottak a fővárosi, a megyei és a megyei városi tanácsok elnökei, valamint a fővárosi és a megyei népfrontbizottságok titkárai. A közös tanácskozáson értékelték a tanácsok és a népfrontbizottságok együttműködésének eddigi tapasztalatait, és megszabták a következő időszak feladatait. Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára előadásában emlékeztetett arra, hogy a tanácsok és a népfrontbizottságok közös munkálkodásának területeit, módjait a közelmúltban kiadott irányelvek szabályozták. Ennek alapján egész sor különböző szintű, tanács és népfrontbizottság megállapodásban rög. zítette a közös tennivalókat, az elvégzendő konkrét feladatokat. Tapasztalatok bizonyítják, hogy az együttműködést szabályozó irányelvek jól szolgálják mind a tanácsok, mind a népfront érdekeit — hangsúlyozta Bencsik István. A népfroWt- mozgalom mindinkább a tanácsok tömegbázisává válik. A továbbiakban az előadó ' több javaslatot tett a közös munkálkodás kibővítésére. Indítványozta például, hogy a helyi tanácsok és népfrontbizottságok folyamatosan értékeljék az együttműködés tapasztalatait, népszerűsítsék, terjesszék a bevált, jó módszereket. A tanácsok és a népfrontbizottságok szervezzék meg a tanácstagok tájékoztatását. . a népfrontbizottságok segítsék, a helyi „parlamentek” tagjai lakóterületi kapcsolatainak szélesítését. Különös figyelmet kell fordítani az újonnan választott tanácstagok ismereteinek elmélyítésére. A Népfront Országos Tanácsának Elnöksége javasolja, hogy ez év őszén — telén — • ismét szervezzenek falugyűléseket, a városokban pedig körzeti lakossági tanácskozásokat. Ezeken az összejöveteleken az érdekeltekkel közösen megvitathatnák az ellátás-szolgáltatás helyzetét, gondjait és eredményeit. Szilárdabb egység és a munkásosztály érdekei Tito beszéde A jugoszláv népfelszabadító háború kiemelkedő eseménye, a szutjeszkai csata harmincadik évfordulója alkalmából szerdán az egykori dicsőséges harcok színhelyén, a jugoszlá■ itsQ ó^i Tankok az elnöki palotánál Június 29, reggel 9 óra. A távirati irodák világszerte a következő sorokat adják hírül: „Santiagóban fellázadt a második páncélos brigád. A tankok a köztársasági elnöki palotát lövik.” Mindenhol feszült várakozás, izgatottság. Néhány óra múlva Allende elnök bejelenti: a katonai puccskísérletet meghiúsították, az összeesküvés katonai vezetőit és szervezőit letartóztatták. A chilei jobboldal kormányellenes akciójának csúcspontja volt ez. A roham azonban még nem ért véget. Ha valaki 1970. november elején — amikor a baloldali párttömörülés, a népi egység elnökválasztáson győztes jelöltje, Allende bevonult az elnöki palotába — azt mondta volna az ellenzékbe szorult, a demokratikus hagyományokra oly büszke chilei jobboldali pártoknak. hogy 1973. június végén páncélosok lövik majd a La Monedát, az elnöki palotát, ingerült elutasításban lett volna része. Az ok: Chile Latin-Amerika talán egyetlen olyan országa, ahol évtizedek óta a hadsereg a mindenkori elnököt támogatja és távoltartja magát a politikától. Kivétel persze itt is akad — a második páncélos brigád. Ez az az alakulat, amelynek — a történtek és az előzmények bizonyítják — esze ágában sincs távoltartania magát a politikától. Valamikor annak a Viaux tábornoknak az irányítása alatt állt, aki most börtönbüntetését tölti. A tábornoknak ugyanis — ez volt a chilei jobboldal első próbálkozása, hogy szembefordítsa a hadsereget a Népi Egység kormányával — 1970. novemberében vezető szerepe volt a hadsereg akkori főparancsnokának meggyilkolásában. Persze azok a katonák, akik az elnöki palotát támadták, legfeljebb csak hátulról mozgatott sakkfigurák a chilei játszmában, amely egyre inkább azzal fenyeget, hogy a vesztésre álló fél felborítja a táblát. Vagyis: a chilei jobboldal, amely eddig minden erejével az alkotmányosság látszatának megőrzésére törekedett, úgy tűnik, egyre inkább elveszíti türelmét és nem riad vissza attól, hogy polgárháborúba sodorja az országot. A lázadó katonáktól a szálak a jobboldali politikusokhoz, a fasiszta rohamcsapatokhoz vezetnek. A jobboldal régóta várt, hogy visszavágjon az idei márciusi választások nyomán elszenvedett vereségért, A kereszténydemokrata és a nemzeti pártnak ugyanis nem sikerült elérnie kitűzött célját, a kétharmados parlamenti többséget, amely lehetővé tette volna Allende leváltását. Ellenkezőleg, a választás a baloldali pártok előretörését hozta, bár a jobboldal megőrizte parlamenti többségét. Március után ezért taktikát változtattak: támadás a közellátás frontján, s így általános elégedetlenséget szítani; szembefordítani a munkásokat a kormánnyal, sztrájkra buzdítani őket és végül ha a megfelelő időpont elérkezik, a fegyverekhez nyúlni. A közszükségleti cikkek eltűntek a boltokból, majd felbukkantak a feketepiacon. A tőke visszafogta a beruházásokat. Kezükre játszott az is hogy a rossz termés, a földreformmal kapcsolatos nehézségek és a megnövekedett belső kereslet miatt Chile az idén már 425 millió dollárért volt kénytelen élelmiszert importálni. Mindezt olyan körülmények között, amikor az ország fő pénzügyi bevételi forrása, a rézexportból származó jövedelem megcsappant, mert az Egyesült Államok a világpiacra dobta stratégiai tartalékait, lenyomva ezzel a réz árát. Miközben a reakciónak sikerült rávennie a rézbányászok egy részét, hogy sztrájkoljanak, Chile legkülönbözőbb pontjain megszaporodtak a terrorakciók a baloldali pártok és szervezetek ellen. Működésbe lépett a „Haza és Szabadság” nevű fasiszta szervezet teljes gépezete. (Figyelemre méltó tény, hogy ezt a szervezetet 1970. végén Allende beiktatása után hozták létre.) Sztrájkok, utcai összecsapások, rendkívüli állapot — ezek jellemezték egyre inkább az ország helyzetét. És június végén a chilei reakció érettnek látta a helyzetet arra hogy harcba küldje a hirhedt második páncélos brigádot. A végső döfésnek szánták. Allende és a Népi Egység kormánya, a hadsereg túlnyomó részének és a munkásosztálynak a támogatásával, kivédte a döfést. De a chilei kormány azzal is tisztában van, hogy a minden eddiginél feszültebb légkörben számítani lehet a jobboldal újabb akcióira. Éppen a legutóbbi kormánynyilatkozat állapította meg: „Minden állampolgárnak tudatában kell lennie, hogy az ország a polgárháborús szakadék szélén táncol.” Ezért most rendkívül fontos lenne a baloldali, antifasiszta erők egységének további erősítése. ZALAI ISTVÁN viai Tjentisteben mintegy százezer ember jelenlétében emlékünnepséget rendeztek, amelyen Joszip Broz Tito államfő, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke mondott beszédet. Tito megemlékezett a fasizmus elleni harcban életüket áldozott hősökről és hangsúlyoz, ta, hogy a harcot mindig a kommunisták vezették. Beszédében elítélte a jugoszlávelle- nes propagandát, rámutatva, hogy „egyesek külföldön ma is uszítanak ellenünk és ugyanolyan hazugságokat akarnak rólunk elhitetni a világgal, mint 30 esztendővel ezelőtt.” Tito elismeréssel szólott Jugoszlávia népeinek a háború befejezése óta elért sikereiről, majd a jelenlegi feladatokra áttérve részletesen foglalkozott a jövő évi pártkongresszus és az alkotmánymódosítás most folyó előkészületeivel. „A JKSZ X. kongresszusának fontos feladata lesz a még szilárdabb egység. megteremtése, az új alkotmánynak pedig még inkább a munkásosztály érdekeit kell szolgálnia” — jelentette ki az államfő, majd pedig az ideiglenesen külföldön dolgozó jugoszláv vendégmunkások kérdéséről szólva a . következőket mondotta: „Gondot okoz, hogy sok szakképzett munkásunk külföldön van. A szakembereket jobban meg kell fizetni, hogy itthon maradjanak. Azokról oedig, akik ideiglenesen külföldön tartózkodnak. jobban kell gondoskodni.” Beszéde befejező részében Tito elnök az el nem kötelezett országok szeptemberben sorra kerülő csúcsértekezletének fontosságát méltatta. Harcok Koníum közelében Kedd reggeltől szerda hajnalig dúltak a harcok a délvietnami Kon tűm város közelében, ahol a saigoni rezsim csapatai három hete szinte szüntelenül támadják a felszabadító erők állásait. A DIFK csapatai a támadókat visszaverték.
