Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-28 / 175. szám

Álhirek és tények a klubpresszóról

Hála Pék Jánosné dolgozatának, amelyet a megyei művelődési központ sokszorosít- tatofct, most már az ország számos művelődési intézményében ismerik a szekszárdi kezdeményezést; az ifjúsági klubpresszót.

Irigylik is városunk fiataljait, ott, ahol nincs ifjúsági szórakozóhely.

Az intézmény híre is, sorsa is érdekel, gyakran látogatom magam is. Csak előnyei vannak: nem árulnak alkoholt így nincsenek dajdajozó, ittasan kellemetlenkedő figurák, az üdítő italok mindig hidegek és a gyümölcslevek kivételével elég nagy választékban kaphatók, a kiszolgálás gyors és udvarias, de nem a borravalóra kacsingatóan az, a kör- nyezet kényelmes, kellemes, de nem hivalkodó.

Ha nem lenne ilyen cukrászda Szekszárdon, akkor bizonyára hiányolnánk. Ha most kezdte volna működését, őrt yendeznénk.

Igen ám, dei a klubpresszó 1972. május elseje óta üzemel, és indulásakor többet . ígért annál, hogy kellemes ifjúsági cukrászda lesz.

. Mit ír erről a .„krónika író”j Pék Jánosné?

A klubpresszó a klub és a presszó ötvözete. Klub, mert rendszeres programja van, szervezeti szabályzata, házirendje, vezetősége és vezetője. Presszó, mert tagsága nem állandó, akárki betérhet, hogy eltöltse itt az idejét. A művelődési központ tulajdona, csak bérlője a vendéglátóipari vállalat. Van két tévéje — az egyik színes — rádiója, három magnetofonja, lemezjátszója, számos magnószalagja és lemeze, játékai és sakk-készletei. A dolgozat szerint ötvenféle sajtótermék áll a fiatalok rendelkezésére.

A továbbiakban arról is értesülünk a kiadványból, hogy az előcsarnok „valamennyi falát zsúfolásig megtöltik a plakátok, reklámok, műsorismertetések. Üveg alatt hirdetik a lemezújdonságokat, a klubpresszó és a művelődési ház híreit. A művelődési központ rendezvén nyeiről plakátok tömege tudÓ7 sít ja az idejáró fiatalokat.”.

Megtudjuk azt is, hogy a Valóság és a Társadalmi Szemle (!)' a legnépszerűbb olvasmány ebben a csodatársaságban. Más lapokhoz is ritkán lehet hozzájutni, „mert állandóan kézben vannak”.

Szó van még a programok-» ról is: sakk háziversenyről,

szalag- és lemezkatalógusról hetenkénti slágerbemutatóról, kívánságműsorról, irodalmi sorozatról. Olvasunk élő programokról is: minden héten egy nap komolyzenei délután, valamelyik helybeli zenetanár vezetésével. Dinnyés József, Halász Judit, Fodor Tamas előadói estje, bábműsor és élménybeszámoló.

Társadalmi vezetőségét _ választottak, s havi és heti értekezleten, napi megbeszéléseken „állítják össze a további programot, oldanak meg egy- egy közös, vagy nagyon gyak? ran személyes problémát”.

Tehát a klubpresszó az ideális ifjúsági szórakozóhely, ahol az időt kellemesen és hasznosan tölti Szekszárd fiatalsága, és ahol a közösséggé formálódás is erőteljes jelzéseket ad.

A közeljövőben számíthatunk rá. hogy az ország több

városából el fognak jönni ' klubpresszónk csodájára. És amikor hazamennek, a következőket fogják mondani:

„Na, a szekszárdiak jól becsaptak mindkét, a fele sem

igaz annak, amit a kiadványukban írtak.”

Mert az idelátogatóknak nem kötelessége tudni, hogy Pékné nem valótlan dolgokat állít, hanem egy-másfél év előtti állapotokról ír, hiszen a dolgozatot most adták ki, mindenféle utalás nélkül a megváltozott körülményekre, a működés jelenlegi gondjaira.

A klubpresszónak márciustól már nincs főhivatású vezetője, a jelenlegi a művelődési központ megfogyatkozott létszámú szervezési csoportjában dolgozik, és emellett látja el a klubvezetői teendőket.

A társadalmi vezetőség gyakorlatilag régebben, elméletileg az utóbbi hetekben befejezte működését, megcsappant, kedvét vesztette.

Becslésem szerint húsz-huszonöt sajtótermék kerülhet a klubpresszóba — de ebben keveset forgatott réteglapok is varrnak, én például itt láttam először a Szövetkezet című kiadványt. amelyről . feltételezem, hogy nem éppen az ifjúság alapműveltségéhez szükségeltetik. In i

Nem volt alkalom; Rogy friss napilapot találtam volna az újságtartóban, a folyóiratok egy-két nap alatt eltűnnek: a Kortárs, Uj írás és társai, amelyeknek a megvásárlásáról ezek szerint némelyik törzslátogató leszokott. Az újságokat nem védik sehogyan sem — ha már a fiatalok becsületességére nem lehet számítani — még csak le sincsenek pecsételve.

A legnépszerűbbek a képes hetilapok és a sportújságok (Valóság?! Társadalmi Szemle?!)

A magnósklub szokásos heti műsora szünetel, igaz, csak időlegesen. Terveznek viszont lemezbemutatókat és sakkszimultánokat a nyárra.

Zenehallgatás és sakkozás lesz hát a különprogram, amit egyébként minden különösebb szervezés nélkül is naponta élveznek a presszó látogatói,

„Élő” műsor, — előadói est. közönségtalálkozó, vita, avagy az a bizonyos műsorkalauzos komolyzene-hallgatás — nincs, jó féléve rendezték az utolsót.

Ä lemezek és magnófelvételek katalógusa régen elkopott, elévült, elveszett, A kívánságláda nem üzemel, plakátok és lemezismertetők gyér számban találhatók. Igaz. a tévé és a rádió műsorából most is szerepel egy ajánlat a bejárati folyosó vitrinjében, csak éppen senki sem látja, mert a terasz felől lehet a presszóba bemenni, nem az első bejáraton.

Ä televíziós adások után legfeljebb az asztaltársaságok beszélgetnek a műsorról, szervezetten sajnos nem vált szokássá.

Két dolog miatt kellett a

klubpresszó dolgáról írni. Áz egyik az, hogy kár lenne nem élni a benne rejlő lehetőségekkel, sőt, kihasználni azokat népművelői kötelesség is. Jó alkalom az ősszel induló „szezon” arra, hogy megújult elképzelések szülessenek. és meg is valósuljanak.

Nem lehetett szó nélkül hagyni 3 kiadvány megtévesztő jellegét sem: emelt hangon lelkesedni olyan dolgokért, amelyek körül régen nincs minden rendben — a klubpresszó mellett az ún. ifjúsági klubra gondolok — enyhén szólva kétes hitelű tájékoztatás. Igaz. akik csak a kiadványból ismerik a megyei művelődési központ ifjúságnevelési tevékenységét, nincs módjuk a valósággal való összevetésre, még inkább csodálják valóban szép és irigyelt művelődési intézményünket.

V. F. É,

Szokásos csendélet a klubpresszó teraszán: Kóla, fagy- lalt mellett sakkoznak a fiatalok, |

Komáromi felv. I

Beszélik, hogy • 1

ijesztgetik az embert

Mind gyakrabban hallani méltatlankodó panaszokat amiatt, hogy intézményesen ijesztgetik az embereket. Az ezzel vádoltak között szerepel a sajtó, a rádió és a televízió, tehát a három legfontosabb — divatosan szólva —• tömegkommunikációs fórum. S hogy mivel ijesztgetik az olvasót, hallgatót, nézőt? Vér- fagyasztó közlekedési balesetekkel. amelyeket leírnák, el- mondattak, megmutatnak.

Ez a jelek szerint többeknek nem tetszik. A minap is egy társaságban, ahol tekintélyes, különféle értelmiségi munkakörben dolgozók beszélgettek a világ folyásáról, dühödt kirohanásokat hallgattam végig ez ügyben. A jelenlévők azt állították, hogy nem vonják ugyan kétségbe az újságírók, riporterek jó szándékát, de meggondolatlanul hadakoznak a közlekedési balesetek éllen, s ez éppen az ellenkező hatást váltja ki. A rémdrámák ismeretében az emberek félni fognak az autótól. Ha beülnek a kocsijukba, akaratlanul is eszükbe jutnak a karambolok, amelyekről olvastak, hallottak, idegesebben fognak vezetni, s a következmény nem kevesebb, hanem több baleset lesz,

A társaság tagjai különösen a televíziót hibáztatták, amely hétvégenként újra és újra elriasztó példákkal ijesztgeti a víkehdre készülő autósokat,

Madárkrónika

' Később költöttek az idén a gólyák, mint más években *— az Országos Természetvédelmi Hivatalhoz befutó Jelzések szerint a tavaszi változékony idő következtében jelenleg még mindig sok fióka a fészekben várja az eleséget. Több száz gólya idén nem is költött.

A seregélyek pedig idén csak egyszer költöttek, a szokásos kettő helyett. Idén kevesebben veszélyeztetik közülük a szőlőtermést, de így is százezres madársereget kell a szőlősgazdáknak elhessegetniük érés idején. Ugyanis a seregélyek más országokból még a sarkkörről is hazánkon át repülnek ősszel dél felé. Éppen ezért augusztus 1-től november 15-ig a hatóságok felfüggesztik ennek a madárnak a védelmét, ez idő alatt lőni is lehet rájuk.

Idén nem védi törvén$ a vetési varjakat sem, mert megfigyelések szerint újabban a kártevő rovarok helyett fácán-, fogoly- és kócsagtojást estnek, s még a nyulfiókát is felfalják. A mezőgazdaság kemizálása következtében ugyanis egyre kevesebb a féreg, ezért új a varjak étrendje.

ahelyett, hogy megnyugtatni őket. Valaki gúnyosan javasolta is, hogy talán vezessenek be úgynevezett fekete totót, amelyben a televízió nézői tippelhetnének a közlekedés szombat-vasárnapi halálos áldozatainak számára.

Elgondolkoztatott az indulatoknak ez a heves kitörése, amelyet nem először és minden bizorfnyal nem is utoljára tapasztaltam különböző embereknél. Ha sokan mondják ugyanazt, arra feltétlenül fel kell figyelni, de vajon igazuk van-e azoknak, akik ijesztgetésnek minősítik a közlekedési balesetek emlegetését? Ebben egyáltalán nem vagyok biztos, hiszen ilyen alapon rémítgetésrtek fogható fel a lopásokról, betörésekről, gyilkosságokról, erőszakos bűncselekményekről szóló valamennyi rendőrségi tudósítás is, nem szólva a társadalmi élet egyes visszásságairól. Ezeket mind el kellene hallgatni és akkor egycsapásra megnyugodna a 'közvélemény? Nem hiszem, mert régi tanulság, hogy amiről nem beszélnek, az attól még létezik, a kedvezőtlen jelenségekre az agyonhall- gatás nem orvosság.

Engem személy szerint nem annyira a súlyos közlekedési balesetekről szóló közlemények idegesítenek, hanem a súlyos közlekedési balesetek. Mert a közlemény, a baleseti krónika nem ok, hanem okozat, csupán regisztrálása a sajnálatos karamboloknak. S ha olykor nem a legjobb érzésekkel ülök be a kocsiba, akkor annak semmiképpen a sajtó, a rádió vagy a televízió az oka, hanem a közutakon száguldó sok ámokfutó. akikkel találkozni kész szerencsétlenség. A múltkor úgy hozta a sors, hogy a délelőtti órákban a szentendrei úton jöttem Pest felé, mellettem végeérhetetlen kocsisor igyekezett az ellenkező irányba, a Duna-ka- nyar felé. csúcsforgalom lévén meglehetősen lassú tempóban. Egyszer csak elhűlve veszem észre, hogy a békés karaván mellett veszett iramban közeledik egy FIAT, szembe Velem, minthogy nem talált helyet a visszasoróláshoz, annyira szoros egymásutánban jöttek a kocsik. Mit tehettem volna? Amennyire tudtam, lehúzódtam az útról, fél kocsival már a hepehupás szántóföldén

zötykölődtem, amikor sebest ségének csökkentése nélkül elzúgott mellettem a szabály-r tálán előzés iskolapéldáját be mutató autós gengszter, fiatal férfi, ifjú hölggyel az oldalán. Annyira pillanatok alatt tör-: tént az egész, s annyira el-i foglalt saját biztonságom lehetőség szerinti megőrzése, hogy nem tudtam megjegyezni a rendszámát, örültem, hogy élek. , '

Melyik autós ne tudna tu-i catszám mesélni hasohló törJ téneteket? Kivéve azokat, akik már örökre elnémultak, mert) bár ők szabályosan vezettek az országúton, de valamelyik szembejövő szabálytalanul előzött és telibe találta a vétlen jármű vezetőjét és utasait; mint ez legutóbb egy csehszlovák turistacsaláddal tör-J tént. Az ilyen tragikus kaJ rambolok tanulságait rendszerint úgy foglalják össze hogy javítani kell a közlekedési morált. Holott korántsem csak erről van szó. A volán mögött tanúsított gátlástalan törj tetés az esetek túlnyomó többségében olyan szemléletet! tükröz, amely az élet más területén is megnyilvánul az illetők magatartásában. Ezért én. ha hatóság volnék, a különösen durva, erőszakos szabálysértéseknél nemcsak a KRESZ-t firtatnám, hanem azt is, hogy az illető miért viselkedik tűrhetetlenül a forgalomban, milyen ember egyébként kocsi nélkül, a munkahelyén, az emberek közötti kapcsolatokban»

S ha bebizonyosodna, amí alapos okkal feltételezhető, akkor az ilyen emberektől nemcsak a jogosítványukat venném el. hanem azon lennék, hogy rfe legyen lehetőségük másfajta vezetésre, ügyeskedésre, vagy mások rovására történő érvényesülésre sem. S az a gyanúm, hogy ez esetben ugrásszerűen megjavulna a közlekedési morál is.

ARKUS JÓZSEF

Népújság 5

1973. Július 38,