Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-26 / 173. szám

«t*»»*'**l,*w<"*/*~ v.’*»'«,','*f<u,**/»iiW i nmiKimms^ -*, PB&tifiMSgS ÜÄ ferííS 8$f JÖKVi VA’*TAtiU»>';; Í Templomok és szénaboglyák Kezdődnek a bonyodalmak; észreveézem az előttem heverő nyitott jegyzetfüzetet, és rajta a lövésre kész golyóstollat. Ni- csak. hát ezek? És már a cí­met is felírtam? Derék, derék. Ezek szerint most élménybe­számoló következik. Az bizony, semmi kétség. Fel hát, tisztelt Élménybeszámoló úr (elvtárs, kartárs), ragadjon pennát és papiruszt, amíg le nem ragad a mélyen tisztelt szeme. Igen ám, csakhogy .., Fitymálva nézegetem a fa- latnyi noteszt. Belefér ebbe egy negyede, vagy akár csak egy nyolcada is annak, ami indulás óta történt, ami most itt tolakszik bennem rendszer­telenül, önzőn, legelőre kíván­kozva? Mit lehet elmondani, mit lehet megragadni ebből a reménytelenül hatalmas él. menyhalmazból? Az indulást mindenképp. Csodálatos érzés a napsütésben. Elő tünk a szaggatott fehérrel kettévágott szürkeség, közben a sárguló búzatáblák, erdősá­vok üde zöldjével feldarabol­va, a levegőben pacsirta fúrja magát a felhőhabos kékség fe­lé. zuhanás közben épp olyan vidáman dalol, mint amikor emelkedik. Ha az innen-onnan hangzó madárfüttyöt és a nyárfalevelekkel gyengéden játszó szellőt is beismerem, sőt azt sem hallgatom el, hogy közben egy Chopin-etüd szól a rádióban, az egész kép szem. telenül közel áll a giccshez. Be merjük vallani, hogy él­vezzük. Időbe telik, mire eszünkbe jutnak az autók. No nézd csak. hiszen mi nem bámészkodni jöttünk, nekünk céljaink van­nak, kérem. Csak nem fogunk Sopronig gyalogolni? Guerünk integessünk, integessünk. „Állj meg, vándor!” „Jó napot kívánok . . . Fe­hérvár felé ... köszönjük ...” Alba Regia .., Győr .. . Pan­nonhalma ... Messziről intege­tünk csak, megállni nincs idő, irány Sopron, irány a Duna­kanyar, irány a ... ... Szénaboglya. Az első. „Fáradjanak be ősi kastélyom­ba. A lakáj és a kísértet saj­nos szabadnapos, de azért ké­rem., érezzék magukat...” Érezzük magunkat. Este a szé­nában alvás új élményétől meg- részegülve, csodálatosan, reg­gelre megfagyva, ledarálva, összetörve. Minden mozdula­tunkban a hideg, nedves, nehe­zen járható világ iránti mély­séges megvetés. Később aztán hatni kezd a harmat-kúra, éb­redezünk. Már a nap is süt. „Hű, de éhes vagyok ... meny*■ nyíre van a legközelebbi vá­ros? ..Indulás. Sopron. Tizennégy templom, a Tűztorony, a patina nemes penészrétege mindenütt. Csodá­latos régiség a város, de nem otthonos. Minduntalan tiszte­letet kelt. Tisztelet toronynak, kápolnának, zsinagógának, sző_ kőkútnak, udvarnak, széknél:, söröskorsónak, ajtókilincsnek: mérsékelt tisztelet a határ éber, bár fontoskodó őreinek, reggel pedig tovább, tovább, nem lehet megállni. Esztergom. A Bazilika mesz- sziröl: gyönyörű. A Bazilika közelről: fenséges. A Bazilika egy udvarból, a tyúkól mellől: nyomasztóan hatalmas. A Ba­zilika belülről: tisztán, fénye­sen, templomi homály nélkül elmondhatatlanul szép. Keresztény Múzeum. Ámulat, iszonyat, áhítat, az izgalom el­fojtott kiáltásai, néma rácso- dálkozás; színek, formák, kom­pozíciók bódító, négyórás va­rázslata. Madonnák. Szent Ja­kab, Szent József, Szent Pál és Krisztus sokszor, nagyon sokszor Krisztus. Keresztvétel, Kálvária, Pieta, sebek, vér, fájdalom, könnyek az arcon, azon az ezerszer megfestett, de csak néhányszor megfogott ar­con, azon a félelem és dac nél­kül. harag éR alázat nélkül szenvedő arcon. Másnapos, részeg bolyongás az ezerévnyire távolodott ut­cán. És akkor — megint a Ba­zilika, a Bazilika megint. Most nyugtatja a szemet, már isme­rős, ebben a pillanatban az egyetlen ismerős. Ritka pilla­nat ez. igazi látó, értő, hívó. Villanásnyi időre az egész út minden élménye egy hatalmas, de áttekinthető képpé áll ösz- sze. Ezen a nyáron Esztergom volt a csodák városa. El lehet-e felejteni azt a reggelt, amikor megpillantot­tuk a zijldellő hegyek közé szoruh'a kanyargó Dunát, a parti kai'icsszegélyt őrző fűz­fákat, a napfényben fehéren csillogó mészkő sziklákat. Ez a látvány maga volt a szabad­ság. Rögtön elalszom ülve. El ké­ne menni a boglyához. Nem megyek. Messze van. Elalszom. Álmomban meg­mászom a Várhegyet. a fal te­leién állok... a Bazilika te­tején állok... a világ tetején állok .. . Gyengey Dénes SCHUBERT PÉTER: A HADÁSZ ÁLMAI Stop—a zeneműtárba A három fiú napok óta ko­csival érkezik. Az utazásban legfeljebb az nyújt változatos­ságot, hogy hol teherautó ka­binjában. hol mikrobusz uta­saként, hol csillogó-viJlogó személyautók ülésein érkeznek Szekszárdra. — Miért? — Társadalmi munkára. A válasz mögött az rejtő­zik. hogy három bonyhádi fiú vállalja a bizonytalan utazást, hogy segítsen a megyei könyv­tár zeneműtárának szépítésé­ben. Simonberger László. Szekér József és Markovics Mihály egy" éve érettségiztek. •— Hallottam, hogy megnyílt az Augusz-házban a Liszt-em­lékszoba, Szeretem a zenét, hegedülni, zongorázni tanulok. Gondoltam, beugrók, megné­zem, milyen ez a szoba a va­lóságban. — mondja Marko­vics Miska. — Jó és okos kez­deményezésnek tartom. De azért azt sem hallgatom el. hogy egy kicsit üresnek talá­lom, sok munka fér még az. épületre. — Hogyan kezdtétek. el. a munkát? — Végigjártuk a terembe vezető csigalépcsőt és latolgat­tuk. mivel tehetnénk szebbé. — Huszonöt, sajátkészítésű, .hangszereket ábrázoló grafiká­val Szeretnénk díszíteni a lép­csőfeljárót. Már dolgozom raj­ta. most szabom a kartonokat, mérem, tervezgetem őket. — mondja Simonberger Laci. aki dekoratőrnek készül. — A zeneműtár hozzá fog járulni a maga lehetőségeivel az ismeretek bővítéséhez. Mód­szere: előadások, művész-kö­zönség találkozók megszerve­zése. Szerepel a programunk­ban helytörténeti gyűjtés is. — mondja Marosi Gáborné, a ze­neműtár vezetője — de a leg­fontosabb. amit a fiúk el sze­retnének érni, hogy megte­remtsék a zeneműtár törzskö­zönségét, népszerűsítsék, pro­pagálják azt. Módszerük egy­szerű, lakóhelyük fiataljaival beszélgetve szót ejtenek a ze­neműtárról és az érdeklődőket meghívják ide. — Mi lesz, ha elmentek? To­vábbtanul mindhármatok. — A zeneműtárat nem ha­nyagoljuk el, nem nagy távol­ságokra kerülünk. Tartani fog­juk a kapcsolatot! — állítja Szekér Jóska --'»*■ meggyőző­déssel. V. J. Utijegyzet Dombóváriak és a VIT (A Dombóvári Faanyagvé­delmi és Fatelítő Vállalat If­jú Gárda KISZ-alapszervezete levelet írt nekünk, amelyben megígérték, hogy rendszeresen jelentkezni fognak. Természe­tesen olvasóinkkal együtt ér­dekes beszámolókat várunk!) Bemutatkozásként: 28-an vagyunk, 11 lány és 17 fiú. 75 százalékunk fizikai dolgozó. A vállalat profiljának megfe­lelően a telítésben, az új áruk gyártásában dolgozunk. Első tudósításunk: 1973. jú­lius 4-én VIT-műszakot ren­deztünk. A munkából befolyt pénzösszeget az alapszervezet a VIT-re utazó magyar fiata­lok támogatására ajánlja fel. Tóth Gyula * KISZ-titkár A holnapi Ml A 64 oldalas júliusi szám a VIT jegyében készült, a címlap is berlini kép, Gombár József cikkben köszönti a nagy talál­kozót és ..útravalót” ad a kül­dötteknek. Közli a lap a VIT-küldöttek teljes névsorát, néhányukat be is mutatja, diákokat, munká­sokat, KISZ-eseket és a mű­vészeti delegáció tagjait. Kis VIT Szekszárdon és Pakson — erről az esemény­ről képes riport ad hírt. Külföldi tudósítók berlini helyzetjelentése és fesztivál, térkép egészíti ki a VIT-anva- got. A szabadtéri játékok prog­ramjának ismertetése teszi tel­j?ssé a lap anyagát. Kovács Zsuzsa Tíz történet Az első, amely vitatja egy szokás királyi mivoltát Egy király ugye mindent megengedhet magának. Elet és halál ura, ezenkívül hetedhét országé, karbunkulus gyémán­tok és kacsalábon forgó vár tulajdonosa. A király ezenkívül még tökéletes is, mert egy királynak a Legszebbnek és a Legjobbnak illik lenni. (Legtöbb mesében.) Ezért a király becsüli embertársait. (Lehet, hogy tudja, hogy a kincseit, trónját, jogarát nekik köszönheti?) Hogyan becsüli? Hát azzal, hogy pontos. Ha a hopmester azt mond­ja, hogy a király ötkor fogad, akkor a koronás öt órakor megjelenik a trónteremben. És így tovább. A pontosság a királyok udvariassága — mondja a köz­mondás. Lehet. De ez nem azt jelenti, hogy csak akkor fi­gyeljünk az órára, ha már megkoronáztak. Mi történne, ha az orvos még elolvasna egy fejezetet az. izgalmas krimiből, mielőt elindulna a beteghez? Ha a váltó­kezelő meghallgatna még egv számot a kívánságműsorból, ha a mozigépész trécselne egy félórácskát munkába menet? Ha elképzeled magad a betegágyban, a vonaton, avagy akár a moziban várakozvá, rögvest leszögezheted: az udva­riasság nem királyi szokás, de mindennapi életünk zökkenő- mentességének feltétele is. És nem csupán a munkában. Gondolj csak bele! Milyen rövid is egy napunk! Ha a 3x8-as elvet fogadjuk el — 8 óra munka, 8 óra szabad idő, 8 óra alvás — 8 óránk van étkezésre, közlekedésre, olvasás­ra, beszélgetésre, zenehallgatásra, önművelésre, a televízióra, filmre, színházra. De ez a nyolc óra legtöbbször öt, vagy hat. Nem csupán neked, de barátaidnak, ismerőseidnek is, így. ha megbeszélitek, hogy ötkor találkoztok, hogy tárgyaljatok valamiről és te negyed hatkor toppansz« be — elraboltál part­neredtől egy értékes negyedórát, amivel hasznosabb dologba is kezdhetett volna, mint a tétlen várakozás. A várakozás ideje tizenöt perc. Ennél tovább csak akkor várj valakire, ha nagyon-nagyon fontos dologról van szó és feltételezhető, hogy nem hanyagságból késik. Ha tizenöt perc után dolgunk végezetlenül távozunk, szereztünk ugyan némi bosszúságot magunknak, de lehet, hogy partnerünk meggon­dolja. hogy máskor elinduljon-e idejében. Végül. íme a pontosságrécept.: tudod, hóvá indulsz, mi korra és hogyan (gyalog, busszal, stb.) kiszámíthatod, kb. mennyi idő kell hozzá. Ha ehhez hozzáadsz még öt percet és akkor indulsz útnak — olyan pontos leszel, mint egy király! >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom