Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-25 / 172. szám
-----T ársadalmi juttatások és az életszínvonal Régi felismerés, hogy a társadalmi juttatásoknak nemcsak szociális jelentősége és hatása van, hanem közvetlenül befolyásolják a gazdasági fejlődés ütemét. Nyilvánvaló, hogy azokban az országokban, ahol a lakosság egészségügyi, kulturális — ideértve a szakképzést is — színvonala magas, ott lényegesen gyorsabb ütemű fejlődésre képesek, mint azokban az drszágokban, ahol ez a színvonal az átlaghoz képest alacsonyabb. Másrészt: a társadalmi juttatások rendszere, az életszínvonal alapvetően befolyásoló jövedelempolitika szemszögéből sem tekinthető 'másodlagosnak. A szocialista jövedelempolitika ugyanis nem merülhet ki a munka szerinti elosztás elvének alkalmazásában. Szociálpolitikai meggondolásokat is érvényesíteni kell és ezt szolgálják különösképpen a pénzbeli társadalmi juttatások (például a családi pótlék, a táppénz, a gyermekgondozási segély, a nyugdíj), de az úgynevezett közvetett, nem pénzben nyújtott juttatások is. A szociálpolitika tehát alapvető része az egész jövedelem- politikának, <j ha az egész rendszer jól illeszkedik a társadalmi-gazdasági életbe, akkor a szociálpolitika számotte. vően gyorsíthatja az ország fejlődését. (Például: a gazdaságilag aktív személyek általános életnívója attól is függ, hogy az állam milyen mértékben járul hozzá a gyermekek é<- az időskorúak eltartásához. Az életszínvonal bedig közvetlenül is befolyásolja az emberek munkaképességét, produktivitását.) A statisztikai adatok elemzése — de a kézenfekvő, mindenki által ismert tények is •— egyértelműen bizonyítják, hogy hazánkban a társadalmi juttatások aránya nemzetközi viszonylatban is magas, sőt: vannak; juttatások (például a gyermekgondozási segély) amelyek a legfejlettebb ipari államokban is ismeretlenek. Az embernek már-már az az érzése, hogy államunk, anyagi lehetőségeit meghaladó mértékben vállalja a társadalmi juttatásokat, ugyanakkor a lakosságnak újra és újra magyarázni, bizonyítani kell, hogy ezeket — közkeletű és közhelyszerű kifejezéssel élve — a „borítékon kívüli” összegeket épp úgy figyelembe kell venni az életszínvonal megítélésénél, mint a havonta kifizetett béreket, épp úgy részei az életszínvonal növekedésének mint például az időről időre végrehajtott béreme. lések. A szakemberek jó] tudják: ez a jelenség — tudniillik, hogy az emberek nem méltányolják kellőképpen a társadalmi juttatásokra fordított hatalmas összegeket — nemcsak. és nem elsősorban esetleges szűk látókörűséggel magyarázható, hanem a társadalmi juttatások rendszerének néhány lényeges problémájával. a rendszeren belü] található aránytalanságokkal, bizonyos ellentmondásokkal is. Az összes juttatásoknak 46 százaléka a pénzben fizetett, közútién juttatás. A nagyobb részt képviselő nem pénzbeni juttatások valóságos értéküknél kisebb megbecsülésben részesíti a közvélemény. Pedig ezek közé tartozik az/ oktatásügy, az egészségügyi ellátás, hogy , csak a legnagyobb ösz. szegeket felemésztő közvetett juttatásokat említsem. Csak a társadalombiztosítási kiadások összege már 1970-ben. több mint 30 milliárd forint volt, s ebből mindössze 5,5 milliárd forint terheli a biztosítottakat. Minderről hajlamosak vagyunk megfeledkezni s talán érthető is. hiszen a társadalmi juttatások gyakorlatában vannak olyan torzulások, amelyek némi magyarázatot adnak arra is, hogy miért részesítjük előnyben a pénzben fizetett juttatásokat. Egy, két évvel korábbi felmérés szerint, üzemétkeztetésben részesül gyárak és intézmények dolgozóinak 25 százaléka, kedvezményes üdültetésben csak 5 százalék. A bölcső- dés korú gyermekeknek alig 10 százalékát, az óvodás korúak- nak is csak a felét lehet gyermekintézményekben elhelyezni. (Persze itt számításba kell venni, hogy jelenleg 200 ezer körül van azoknak a száma, akik a gyermekgondozási segélyt veszik igénybe.) Az aránytalanságok egyúttal jelentős jövedelemaránytalanságokat is okoznak. Több nagy vállalatnál végzett reprezentatív vizsgálat bizonyítja, hogy dolgozóik 60 százalékának juttatásai nem haladták meg munkabérük 10 százalékát sem a dolgozók 10 százalékánál pedig a juttatások értéke a bérek 70 százalékánál is magasabb volt. Mindez egyértelműen utal arra, hogy a társadalmi juttatások rendszerét felül kellene vizsgálni, de mindenekelőtt ki kellene dolgozni e juttatásokra vonatkozó új, szociál. és gazdaságpolitikai célrendszert. A témához tartozik — s erről részletesen szó van az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egyik tanulmányában is —, hogy nálunk bizonyos szolgáltatásokhoz kizárólag társadalmi juttatás formájában lehet hozzájutni és nincs mód azok megvásárlására. S miután a szanatóriumi ellátást, a napközit, a gyógyüdülőt részben, vagy teljesen költség- vetési forrásokból finanszírozzák, az e célokra fordítható összegek nem növelhetők tetszés szerint, az intézmények igénybevétele szigorú feltételekhez kötött. E rendszernek a fenntartása — pontosabban az átlagosnál nagyobb jövedelmű rétegek ilyen jellegű többletfogyasztásának mesterséges korlátozása — hosszabb távon 1/ekintve, társadalmilag és gazdaságilag sem tűnik indokoltnak. Arról nem is beszélve. hogy a „fogyasztó” választási lehetőségeinek kiterjesztése politikailag és gazdaságilag is csak kedvező lehet. Azt alighanem mondanom sem kell, hogy a fizetett szolgálta.- fásokra való részleges áttérés nem szoríthatja háttérbe az eddigi ingyenes, vagy kedvezményes szolgáltatásokat. A társadalmi juttatások rendszerének alapjai több mint két évtizeddel ezelőtt alakultak ki, de közben megváltozott a gazdasági környezet, megváltoztak a jövedelmi viszonyok és arányok is. Felismert tény. hogy egyes juttatási formák ma már elavultak. másokra a jelenleginél is több pénzt kellene költeni. Az aranyok, a szerkezet módosítására lenne szükség ahhoz, hogy a juttatások változatlanul megfeleljenek a bevezetőben említett — és gazdasági, társadalom életünk szempontjából rendkívül fontos — követelményeknek. Hazaérkezett Moszkvából a KISZ-küldöttség Borbély Gábornak, a KISZ Központi Bizottsága titkárának vezetésével hazaérkezett a szovjet fővárosból az a KISZ- küldöttség, amely Moszkvában részt vett a szovjet fiatalok VI. össz-szövetségi fesztiválján. Borbély Gábor hazaérkezésük után elmondotta az MTI munkatársának, hogy a négynapos ifjúsági seregszemle a világifjúsági és diáktalálkozóra való készülődés, a hazafias nevelés, valamint a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója jegyében zajlott. A szovjet fővárosban igazi fesztiválhangulat uralkodott, egymást követték a színes kavalkád maradandó élményt adó eseményei. A komszomalisták -— együtt a tíz, szociális'..-! országból érkezett ifjúsági delegációkkal — megemlékeztek a honvédő háború hőseiről, megkoszorúzták a Moszkva védelmében elesettek emlékművét. Nagygyűlésen találkoztak a honvédő háború veteránjaival, klubdélutánokon, műsoros esteken. baráti találkozókon ismerkedtek a moszkvaiak a tuláiakkal, a Vlagyivosztokból jöttékkel, a kijeviekkel, s valamennyiükkel azok, akik a szocialista országok ifjúságát képviselték. Őszibaracksziiret Bátán ritka szerencsés kézzel telepítették a gyümölcsöst. A százhuszonöt holdnyi őszibarack, a hatvan hold kajszi és a tizenöt hold meggy szemet gyönyörködtetően szelíden lejtő domboldal hosszában terül el. A gyümölcsös bejáratánál tábla hirdeti a Bátaszék—Mohács közti úton haladók figyelmét felkeltendő, hogy ŐSZIBARACK ELADÓ'.”. Az a tétel azonban, ami így „kicsiben” hagyja el a kaput, elenyésző, legfeljebb napi egykét ezer forint értékű. A nagyja vontató, és teherautószám a legváltozatosabb irányokba megy. Siófokra, Bajára, Tolnára, Pécsre, javarészt hűtőházakba, innen pedig exportra. A vásárló országok: Szovjetunió, NDK, Lengyelország, Csehszlovákia. Ottjártunk idején már indulóban volt a szezon, mire ezek a sorok megjelennek, valószínűleg benépesül a gyümölcsös. — Csúcsidényben mintegy száz személyt tudunk foglalkoztatni itt — mondta Mityók Andrási Jánosnak hívják a sovány, bajuszos férfit. Az eltelt három hónap elég volt ahhoz, hogy megismertesse, megszerettesse magát a Pol- láck meg a környező utcák lakóival. Hogyan bizonyíthatnánk? A vevők javarésze Jánosnak, Jancsinak szólítja, s az idősebbek tegezik, mint a nagyon régi ismerőst. — Elismerik a munkáját? — Igen. De azt is tudom, hogy miért. Amikor a vevő idejön és kér ezt vagy azt, sosem mondom, hogy nincs. Kimondom ugyan, de azt is hozzáteszem, hogy tessék ekkor vagy akkor visszajönni, meg- szerzem az árut. A rövid beszélgetésre eljött Izsák Lajos, a Szekszárd-Sár- köz és Vidéke ÁFÉSZ elnöke is. — Izsák elvtárs, tudnak-e Andrási János eredményeiről? — Tudunk, mivel a vásárlók dicsérete közvetlenül, vagy közA jó boltos vetve eljut a vezetőséghez is. Hatvan boltunk van és elmondhatom, hogy mostanában egyikről sem hallottunk any- nyi elismerést, mint éppen a 16-os, Pol- láck utcai vegyesboltról. A törzsvásárlók azt mondják, hogy korábban bosszúságot jelentett bejönni a boltba. Jóformán kérni sem mertek alapvető élelmiszercikkeket, mivel a választ már előre tudták: sajnos nincs, elfogyott. — Miért volt ez? — Csak azzal magyarázható, hogy nagyon sűrűn változott a személyzet. Nem ismerték, nem ismerhették meg a vevők igényeit, így azután a készletüket sem tudták az igényeknek megfelelően alakítani, változtatni. A bolt sok gondot okozott az ÁFÉSZ vezetőinek. Voltak hónapok, amikor a húsz-harmincezer forintos havi forgalom is alig jött össze. — Most? — Azt mondták a központban, hogy az ötvenezret érjem el. Hát azt bizony elértem, meg túl is léptem, hiszen a júniusi forgalmam is jóval felette volt a nyolc- i'anezernek — mondja Andrási János. — A vevő keveset tud a beszerzési gondokról, bajokról... — Pedig vannak ilyenek. Különösen nehéz megoldanom a tejellátást. Két hűtő- szekrényem van, nem sok fér beléjük. Meg az az igazság, hogy lehetetlen kiszámítani, melyik nap menynyi tejet hozassak. Hétköznap általában elég a negyven liter, de szombatra mindig a dupláját rendelem. Persze, van olyan nap, hogy a nyolcvan sem elég, máskor meg a nyakamon marad a tej. — Itt van az ÁFÉSZ elnöke. Milyen segítséget kér a vezetőségtől? — Jó lenne, ha az elfekvő árukat cserélhetnénk a saját boltokon belül. Ehhez kellene a központ segítsége. Andrási János végig mutatja a polcokat, „telt ház” mindenütt. — Tulajdonképpen csak a raktárból kellett jól kipakolnom, hiszen annyi minden volt ott, amit a vevők keresnek. A tervek? A boltvezető úgy vélekedik, hogy még tovább fokozhatja a forgalmat, s a titkolt cél, a havi százezres forgalom elérése. — Sikerül. Jánosnak sikerülni fog — mondja meggyőződéssel Izsák elvtárs, s kifelé menet megjegyzi: — Küldöm a festőket, mázolókat, látja, lepattogzott az ajtókról a festék, foltos a meszelés. János megérdemli * a szép üzletet. — vj. — Ferenc kertészmérnök, az üzemág vezetője. — Egy részük, mintegy harmincán, állandó munkások, ők végzik a metszést is. — Teljesítik az idei tervet? — Valószínűleg nem. Gyümölcskötéskor rossz volt az idő, csak később fordult jóra. A termelési tervben várható, nem túl nagy lemaradás, az itt dolgozók keresetét nem érinti. Teljesítménybéresek. — Ez egy jó napon, szedésnél hány forintot jelent? H kérdeztük az asszonyokat. . — Százharmincat, százötven riet, kinél hogyan — hangzott a válasz. A hanghordozás elégedett, a kereset, melynek hó végén nyolcvan százalékát kapják kézhez, jó. Vannak, nem kevesen, akiknél még magasabbra, százhatvan, száz- nyolcvan forintra is rúg. A munkának — elméletben! — folyamatosnak kellene lennie. Szedés, ládába rakás, beszállítás, válogatás, csomagolási elszállítás. A gyakorlatban nincs egészen így. Az üzemág- vezető gépgondokról panaszkor dik. ezenkívül az átvételi árakra, amelyeket minden kommentár nélkül iktatunk ide. (Július 23-i közlés.) — A. és B. kategória kilón-! ként 7,50. C. 6,30, D. 5 forint! E. 3,60, F. 2.50. Ezt a vásárló nyelvére úgy kell lefordítani, hogy az innen 3.60-ért távozó barack a szekszárdi piacon hozzávetőleg nyolc forintért kerül a táskájába, kosarába. A nagyság szerinti durva válogatást gép végzi, a Sza- bolcs-Szatmár megyei Mezőgép Unifruct III. mintájú berendezése. A kereskedelem által megkívánt különböző kategóriák szerint azonban még hagvománvos módszerekkel, tovább kell válogatni. A termelőszövetkezet belátható ideig nem tervez újabb gyümölcsöstelepítést, itt is Vanak részek még — például a meggy —, melynek termőre fordulása hátra van. A jövő feladata az, hogy a jelenlegi területen, jobb munkaszervezéssel érjenek el egyre nagyobb és még jobb minőségű termést. Gyarapítva a közös vagyont és növelve az itt dolgozók keresetét. O. 1. foto: G. K. Népújság 3 1973. július 25.
