Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

1600 ember és több mint 3 millió forint

— A MEZŐGÉP a dolgozóiért —

A MEZŐGÉP Vállalatnak nevében foglaltatik működési területe. Ez ismert, sokat fog. lalkoztunk vele és minden jel arra vall, hogy eredményeinek taglalására a jövőben is nemegyszer sor kerül majd. A gép. gyártás fontosságának, az egyes munkák, sőt országhatáron túli hírnévre jutott géptípusok ismertetése azonban a gazdaságpolitikusok feladata. Nem mindegy azonban, hogy egy kitűnően működő középüzemben a dolgozók milyen körülmények között dolgoznak, főleg pedig az, hogy milyen segítséget kapnak szakmai tudásuk, általános műveltségük gyarapítására.

A kérdés fontosságát különösebben ecsetelni sem kell. A Széchényi által valamikor óhajtott „kiművelt emberfők” nélkül ma már elképzelhetetlen a korszerű termelés,, amire épp a központi gyáregységben szolgáltatott példát a véletlen. A régi csőhúzó géoek kicserélése hovatovább nélkülözhetetlenné vált. hiszen azok gazdaságtalanul, húszszázalékos selejtaránnyal dolgoztak. Az újonnan vásárolt. magas fokon automatizált gépsor azonban mindaddig nem működött, mert nem működhetett különbül. amíg tudásukat állandóan frissítő, avatott szakemberek kezébe nem került. Ennek biz. toáítása után most. már csak e“vszázalékosra süllyedt a selejt.

— Mit tesz a vállalat annak érdekében, hogy a dolgozók a tanfolyamokon túlmenően, saját igényeik, egyéni elképzeléseik szerint is továbbképezhessék önmagukat? — kérdeztük Zsigovits Ferenc igazgatót.

— Valamennyi gyáregységünkben, így a hatszáz személyt foglalkoztató szekszárdiban és Bonyhádon, Bölcskén. Gyönkön. Várdombon, ahol további ezer ember dolgozik, van könyvtár. Ebben á tervidőszakban százharmincezer forin. tot fordítunk a könyvek gyarapítására, a könyvtárakra. A könyvállomány negyven százaléka szakmai jellegű, a többi szépirodalmi. Akik akarnak, negyvenkétféle folyóirat között válogathatnak.

— Kik akarnak?

— Itt a központban 469 beiratkozott olvasó van, de az arány hasonló a többi gyáregységnél is. Észrevehetően lendített a könyvek iránti igény növekedésén a szocialista brigádmozgalom, amelyben a címet elért, vagy azért küzdő tagok vállalásai között szerepel a rendszeres könyv- olvasás. Ez nem akármekkora létszám, hiszen az öt gyáregységben, 63 brigádban kereken ezer ember csatlakozott a mozgalomhoz.

— Kik, mit olvasnak?

— Ha óhajtják, a könyvtáros részletes statisztikával is szol. gálhat...

— Nem óhajtjuk, az újságolvasó ritkán kedveli a statisztikákat. Inkább az arányok, ra lennénk kíváncsiak.

— A fizikai dolgozók elsősorban a szépirodalom iránt érdeklődnek, de a képzettebbek, és közöttük már az alacsonyabb képzettségűek is értendők, sűrűn forgatják a szakirodalmat.

— Nemrég zárult a könyv évente ismétlődő ünnepe. Milyen eredménnyel?

— Két író—olvasó találkozót hirdettünk meg. Szilvás! Lajos népes közönséget vonzott volna és Csurka Istvánt is nagyon sokan várták ...

Csurka István nem jött el.

— További tervek?

— A könyvtárnál már említett összegen kívül ebben a tervidőszakban másfél milliót terveztünk kulturális célokra. Tánccsoportunk, énekkarunk nincs, nem is valószínű, hogy lesz. Ilyesmire javarészt ingázó dolgozók közt nehéz lenne sort keríteni. A másfél millióból mintegy nyolcszázezret használtunk fel, ennek bő felét országjáró túrákra. Ezek két- három napos, múzeumlátogatásokkal egybekötött kirándulások. Nemsokára elmegyünk Sopronba, mert jó néhányon kíváncsiak, hogy milyen a Tűztorony és egyáltalán mi az a Stomo-ház?

A kulturális célokra fordított összegek néhány forinttal esetleg gyarapíthatták volna minden dolgozó nyereségrészesedését. Volt. aki ezt akarta, de a többség úgy döntött, hogy ez a pénz inkább a közösség érdekeit szolgálja.

— És a fiatalok?

A MEZŐGÉP dolgozóinak 46 százaléka „KISZ-korú”. Az igazgató nem betű szerint, csak tartalmilag fogalmazott úgy, hogy őket majdnem kivétel nélkül hódolat illeti, nem bírálat. Szinte nincs az a váratlanul bekövetkező hajrá, amikor ne lehetne számítani rájuk.

— Egy kis túlzással: — ha azt kérném, hogy valamilyen alkalmas segédeszközzel vontassák le a Holdat az égről, biztos megkísérelnék.

— Az elismerés?

— Egyelőre elsősorban csak anyagi. Itt bevallom őszintén, adósaik vagyunk. Régi igény, hogy hozzunk létre egy KISZ- klubot. Kiürítettük az irodaház alagsorát, a hely szűk. nem alkalmas. Ezt az adósságot is törlesztjük majd, remélhetőleg az év vége előtt. Itt szemben, a legkésőbb decemberig átadandó új épülettömbben rendezünk be klubot, amely nemcsak a KISZ-fiataloknak lesz elégséges, hanem esetenként tanfolyamok, vetítések rendezésére is.

Komplex tanfolyam pedagógusoknak

Alig fejeződött be a tanév, jó néhány megyénkben pedagógusnak máris fontos elfoglaltsága akadt: a megyei továbbképzési kabinet által szervezett komplex tanfolyam elsőéves hallgatói egyhetes, bentlakásos továbbképzésen veitek részt Szckszárdon. A százötven tanár és tanító nyolc csoportban egészítette ki a pedagógiával és tantárgypedagógiával kapcsolatos ismereteit, hallgatta az Országos Pedagógiai Intézet, illetve az MTA munkatársai, valamint a megyénkben szakemberek által tartott előadásokat. Az alsó tagozatos és napközis nevelő’:, a matematikai, magyar, a történelem, a testnevelés és a földrajz szakos tanárok továbbképzése tegnap fejeződött be.

A MEZŐGÉP szociális létesítményei megfelelnek a vonatkozó előírásoknak, ha az előírásokat csak betű szerinti értelemben vizsgáljuk. Mind*'.-i gyáregységben van konyha, ebédlő, öltözők, mosdói:. Ugyancsak mindenhol orvos' rendelő, ahová hetente két a! • kálómmal ellátogat egy-két órára a szerződéses üzemorvos. Nemcsak a szabályok számítanak azonban. Éppen ezér! a fejlesztési alapból egymillió- négyszázezer forintot szánnak az öltözők, elsősorban a női öltözők bővítésére, korszerűsítésére.

— Másfél millió kulturális célra, százharmincezer külön a könyvekre, egymillió-négyszázezer szociális célokra. Akárhogyan számoljuk, ez felül jár a hárommillión.

— Remélhetőleg a következő ötéves tervben még többet fór. díthatunk minderre.

ORDAS IVÁN

Részlet a MEZŐGÉP központi gyáregységének könyvtárából.

Foto: G. K.

Régi aratás

Saját időszámításom a felszabadulás esztendejével kezdődik, ilyenformán a régi aratásokról nekem tulajdonképpen a felszabadulás utáni aratások jutnak eszembe.

Kislány voltam még, mikor anyám elvitt haza hogy falusi levegőt szívják, „valamit szedjen magára ez a girhes gyerek”, s hogy konok, szigorú nagyapám móresre tanítson a borotvafenő szíjjal. Nap-szaga volt a feslett kombinéból átvedlett lábtörlő rongynak, faltam a gangra rakott paradicsomot, töltényhüvelyeket kerestem a szilvafa alatt egy első világháborús gyalogsági ásóval. Emlékszem, este villanyt sosem gyújtottunk; nagyapa háborús meséit hallgattuk a kis sámlin kuporogva. Nem értettem akkor belőle semmit. Csak a forradásokat kerestem másnap a hálószoba hármas tükre előtt magamon.

Otthon az óvóhelyen játszottunk, a porolófára húzott rongyszőnyeg sátra alatt, a harmadik emeletről szappanbuborékokat fújtunk, s a nyitott szeméttárolók rothadt bűzfelhője mögé bújtunk alkonyaikor anyánk elől. Nap nélkül, fény nélkül, paprikás krumplin, zsíros kenyéren és háromforintos gubics almán éltünk.

Nagyanya csodálatos sárga, meg zöld masnijai a hajamban! Anyám szerint ízléstelen és parasztos, de szegény öregecske mit is tehetett volna; olcsó szalagokkal igyekezett arra a kis időre az utcabéli gyerekekhez hasonlóvá formálni.

A padlásfeljáró volt a kedvenc helyem. Tetejéről a hegyekig lehetett látni: fönt szőlősorok. alatta a kert aljáig hosszan húzódó vékony csíkok. Kérdeztem mi az: mák, gabona, lucerna, kukorica — majd megnézzük — mondta nagyapa és másnap kivitt, hogy megmutassa az életet. Sohase rozsnak hívta a rozsot, búzának a búzát, hanem életnek a gabonát. Okos élet látod? — lehajtja a fejét. Még két nap és kaszálom. Letépett egy cso- korravalót, hosszan a tövétől, egész szálával, nézte, tapogatta, kimorzsolta belőle a szemeket, híjas fogával megrágta, kivette, a tenyerébe tette. Kenyérke. Ebből lesz a kenyérke. De hisz az a boltban van — mondtam és csináltam én is kicsike kenyérkét. A boltban pénzért, a földön munkáért — nevetett. A paraszt viszi a boltba a kenyeret. Elveti az életet. lekaszálja, kigépeli, a molnár megőrli, a pék megsüti, apád a vasúton megkeresi a rávaló pénzt, téged meg elküldenek a boltba, hogy vegyél rajta kenyérkét. Ebből a picike magból jövőre megint élet lesz, aztán abból megint kenyér.

Hogy lesz ebből a kis magból búza, meg búzatábla, meg kenyér? Hát lesz — mondta. És ezzel lezárta az ügyet, mert nagyapa ilyesmin sosem gondolkodott. Lazur bácsi, aki drótkeretes pápaszemet viselt é* uras szalmakalapot hordott, sőt a méhek életét is ismerte úgy magyarázta, hogy a jóistenké megteremtette a földet, tél, utána tavasz, utána nyár jön. nyáron napot ad a búzára, meg esőt. az embernek erőt a karjába, észt a fejébe. Az

ember meg mindig azon gondolkodik, hogy hogy töltse meg a hasát.

Vasárnap nagyapa megreperálta az udvaron a kaszát. Jó messzire elzavart, nehogy körülötte lábat tankod jak. Az mi? — ordítottam a füstölő tetejéről. Kaszakő — kiabált vissza. Én meg jót nevettem, mert eszembe jutott az a disznó versike, amire Beregi Lala tanított az árokparton.

Hétfőn volt az aratás. Fél hold búza. Vittek, hadd lássam. Kétszer fordultunk, mire a földre került minden.

Nagyapa a szélén kezdte és belül, a karján kidagadtak az erek, a fürge kis asszony meg szaladt utána és kapkodta a markot. Én meg szedegettem, amit elhagyott. Nem sok maradt, így aztán hamar meguntam, meleg volt. por, piszok, csípte a karom az izzadtság. A libák mellett tocsogtam egész aratás alatt, a nagyárok fenekén összegyűlt vízben. Ez a kepe — mondta nagyaoa a búzasátorra. Aztán ne feledd otthon megmondani apádnak, hogy úgy viselkedjen, most már nagylány vagy. kis dögös arató. Nagyapa a fa alá ült. mi meg elmaradt szálak után' kutattunk a tyúknak.

A gépelés a Horthy-telep két utcája között esett meg. Mennyi szaladgálás volt akkor is! Velem nem törődtek. Csak a búza volt a fontos, hogy mire sorra kerülnek, a gép körül legyen minden. Nagyanya rendelkezett: apa te a zsáknál leszel de el ne mozdulj onnét, én meg a kévét figyelem. Álltak mint a cövek és meresztették a szemüket. Sündörögtem a gép hátulja körül, hajamba, hátamba szállt a törek, polyya, meg a por. Iszonyatos kavargás, zaj, csapkodás, kiabálás volt mindenütt. Hogy értették egymást, nem is tudom. Dér Irént figyeltem, nagy darab, melles falusi lány volt. a gép alól a töreket húzta, hajlott, meg nem állt, a lába feketére sülve. Hű de irigyeltem.

Nagyapa a tíz kicsi zsák tetejére ültetett; vigyük — mondta, megvan a kenyérke, aztán nehogy eldobáld, mint a többi városi gyerek! összegyűjtitek. hazahozzátok, odaadjuk a malackának. hogy legyen a kenyérre zsírozó. Nagyanya kis liszur haján egy egész búzatábla volt. Hagyd fiam, majd megmossuk a tekenőbe. Téged is lecsutakollak, oszt mehetsz játszani.

Régi, régi aratásom.

Azóta is láttam sokat. Közelről is, távolból is. vonatablakból, autóból: kombájnok mennek csendesen egymás után. szép pirosra meg kékre festik. A búzából tudom, hogy lesz a kenyér, a magból a növény, s ha kicsit gondolkodom. a pétisó képlete is eszembe jut. Nagyapában sincs nosztalgia a földecskéje, a szalmaszőke; mézszínű élet. a csípős-poros kaszálások után. Aratási vacsorákra mindig személyesen hívja meg a tsz-elnök: no, jöjjön Jani bátyám, learattunk.

Szívesen megy, azt hiszem.

D. VARGA MÁRTA