Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-03 / 153. szám

A Himalájától délre Kalakshetra, avagy a régi áhítat A gépkocsi csak lépésben tud haladni, mióta elhagytuk Madraszt. A városban csak a gyalogosokat kellett kerülgetni, itt viszont teli van az út ök­rös szekerekkel. Előttünk is, mögöttünk is. szemben is cammognak. Furcsák ezek az ökrök. Az egyiknek befelé gör­bül mindkét szarva, mint a kosé, a másiknak egyik szarva előre áll, a másik peckesen lom fontossága szerint nyolc- tizenkét, vagy több dévadasi- val rendelkezik. Kötelességük naponta kétszer táncolni és énekelni a templomban, reg­gel és este. Ami a táncot ille­ti, elegendő bájjal csinálják, bár mozdulataik meglehetősen szemérmetlenek”, A prostitúció elleni küzde­lem címén még az angol ura­lom alatt egy templom kivéte­Mm — A kapun istenek, a kapuban koldusok. A üruvanmi­juri templom bejárata. •Sf. felmered, van olyan; amelyik lant formát visel a fején, a szarva közt kis csöngő. És jönnek piros és zöld. és sárga szarvú ökrök. Fiatal korukban hajlítgatják különböző for­mára a marhák fejdíszeit — parasztoknál ez az egyetlen luxus. Kis földút vezet Firuvanmi- jurba, a tengerbe nyúló kis félszigetre. — Ma nagyon nagy szeren­csénk van — magyarázza kísérőm Visvanathan. a nagy madraszi újság, a Hindu mun­katársa. — A városban van a Kalakshetra együttes legjobb szólótáncosnője, úgyhogy este majd megnézhetjük, hogyan táncolnak a nagyok. Most azt láthatjuk majd ne­gyedórán belül miként mozog­nak a kicsik. Firuvanmijur- ban van ugyanis a Kalakshet­ra népi együttes iskolája. Itt képezik a jövő táncosnőit, ze­nészeit. í A DÉVADASIK NEMCSAK TÁNCOLTAK pr I Ä hindu vallás mindig szo­ros kapcsolatban állt a zené­vel, a mozgással, a papok után a templomokban a rangsor­ban rögtön a táncosnők kö­vetkeztek. A dévadasik nem­csak táncolni és énekelni tud­tak, hanem ismerték a klasszi­kusokat, a filozófiát (olyan szinten, hogy önálló értekezé­seket kellett írniuk), a hindu vallásos szokásokat. ötéves koruktól erre nevelték őket. Igaz, hivatásuk közé a prosti­túció is tartozott, ebben azon­ban itt senki nem talált ki­vetnivalót. Dubois abbé a múlt század végén igaz ke­resztényi felháborodással írt a dévadasik illetlen intézményé­ről. De még ő is elismeri tánc- művészetüket. „Minden temp­lével sikerült az indiai szent helyekről száműzni a táncos­nőket, s az indiai vallásos tánc szinte teljesen kiveszett. A Kalakshetra együttes volt. amely szinte az utolsó pilla­natban — megfosztva „er­kölcstelen” járulékaitól — új életre keltette a vallás táncos­nőit. . ....- ­Z ENÉLŐ FÉLSZIGET F * . . ~ i Á firuvanmijuri iskola olyan, mint valami klasszikus görög filozófus-nevelde — In­diába telepítve. (És persze, a filozófiai gondolatok helyett itt a ritmus és a dallamívek kötik össze a tanárokat és a diákokat.) Óriási pálmák min­denütt, s a fák tövében apró pálmalevéltetejű kunyhók. Minden házacskában egy ta­nítvány és egy mester. Tele van zenével a félsziget. Az egyik házikóban dobszóló dö­römböl, a másikban a hosszú nyakú, húros hangszer, a szi- tá'r nyekereg, a harmadikban hegedű szói Kicsi, szép arcú, hófehér hajú idős hölgy mutogatja a házikókat: A. Annadura.i, va­lamikor híres táncosnő volt. Lila ernyőjével óvja arcát a naptól, s úgy megy rózsaszínű szárijában, a fák, s a bokrok között, mint valami légies, finom tündér. Réggel 8-tól 11-ig tart a foglalkozás, szünet nélkül, egyfolytában. Egy elő­adás legalább kétórás, most kell megszokni — az oktatási idő alatt — az erős igénybevé­telt. A két legnagyobb házban a táncosok. Tizenöten-tizenöten vannak. A tanár szinkópás, nehéz ritmusokat kalapál egv fahasábon, és énekel hozzá. S a táncosok járják ezt a nehéz ugrásokból. szökkenésekből, lassú ringatózásból és hirtelen irányváltozásból összetevődő táncot, amelyben minden kéz-, szem-, fej-, lábmozdu­latnak jelentősége van. SZÍNPADON Hetvenöt diák van, az egész országból jelentkeznek, s egy felvételi bizottság választja ki, melyik gyerek kerül a pálmakunyhók tanárai elé. Vannak persze kivételek, meg­felelő összegért megtanítanak táncolni olyan jómódú lányo­kat is, akik nem a színpad iránt áhítoznak, hanem jó fér­jet szeretnének fogni. A ta­pasztalat ugyanis azt mutat­ja, hogy a Kalakshetra együt­tes lányaiból lesznek India legjobb módú asszonyai. S akiből vezető táncosnő lesz. annak még gazdag férjet sem kell fognia — egy-egy estére ezer rúpiát is kap. (4—5000 forintot); Este Madrasz színházában fellép Saguntala, a táncosnő. A színpadon Ganes. az elefántor. mányú isten előtt tucatnyi tömjénrudacska ég. Szántál füstölők a rivalda helyén. Bal­oldalt a zenekar ül gyékénye­ken, s a ritmikus, monoton zenére szemének apró mozdí­tásaival elindítja a táncot az elefántcsontbőrű asszony. Szemének pici mozdulata szinte kisugárzik a testére, előbb feje mozdul, maid válla, karja, dereka, majd lábai is. Az ének Buddhát dicséri, s őt dicsőíti minden mozdulat is. Á régi India táncol a színpa­don. Az, amit fölélesztett, föl- támasztott, magába olvasztott az új. Színpadon szól a zene. nem templomban, s a nézők zömében már nem földmíve­sek. hanem orvosok, mérnö­kök. gyári munkások. Egy nagy iparváros polgárai, De az ar­cukon még a régi áhítat, s a tömjén szaga eljut a hátsó széksorokig isi i í„ (Folytatjuk.) L.dfcl KERESZTY ANDRÄS VADVIRÁGOK Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. E költői szavak szinte köz­mondássá lettek, népünk nagyon sze­reti a virágokat, a természet ajándé­kait. Kertekben, parkokban tarka szí­nekben pompáznak a növények, de szemünknek talán még kedvesebbek az erdők-mezők vadon termő virágai. A Magyar Posto hét bélyegen rövidesen ez utóbbiakból állít össze egy csok­rot. Az új sorozat 40 filléres értéke a parlagi rózsa virágzó ágát tárja elénk. A rózsaféléknek mintegy száz változata díszíti a hazai kerteket, ezeket a bé­lyegen bemutatott és néhány más, ha­sonlóan szabadon élő fajtából nemesí­tették. A második bélyeg cikláment ábrázol, virága az ország nyugati ré­szének erdeiben tűnik fel, nemesített változata kedvelt szobanövény. A bár­sonyos tüdőfű a 80 filléres címleten látható, erdők mélyén, elsősorban szá­raz tölgyesekben honos. Különleges ne­vét arról a fajtáról kapta, amelyet a népi gyógyászat tüdőbántalmak ellen használt, ma pedig gyógyszergyári ké­szítmények alapanyagául szolgál. Föld­közelben búvik meg a százszorszép. Elnevezése kissé túlzó, hiszen halvány virágai nem különleges szépségűek. A rétek, legelők mellett újabban ott­honra talál a házikertekben is, főleg szegélyezésre használják. A 2 forintos értéken tavaszi hérics virít. Hajtását szorgalmasan gyűjtik, szívbaj elleni or­vosságot készítenek belőle. A követ­kező bélyegen látható kék ibolya a tavasz hírnöke, árnyékos erdők mé­lyén díszük, néhol kertben is tartják. Virágát illatszer készítésénél, leveleit a gyógyszergyártásban hasznosítják. A be­fejező értéken egyik legkedveltebb vi­rágunk, a pipacs látható. Népszerű­ségét jelzi, hogy 1951-ben és 1966-ban már szerepelt bélyegen, termesztett változata: a kerti mák virága pedig az 1961. évi gyógy- és ipari növényeinket ismertető kiadás 1,70 forintos értékét díszítette. Az új sorozatot Zombory Éva grafíkusművésznó terve olapján a bu­dapesti Állami Nyomda készíti. Az el­ső magyar virágsorozat 1950-ben je­lent meg, azóta számos kiadvány mu­tatta be a hazai és a délszaki nö­vények tarka virágait. FELSÉGSÉRTÉS Czeslav Slania grafikus már nagy­szerű bélyegekkel örvendeztette meg a skandináv filateIistákat. ,,A bélyegek jelentik művészi pályafutásom tető­pontját” — mondotta a művész, most mégis megakadályozta egy általa ter­vezett bélyeg forgalomba hozatalát. Az új kiadvány II. Margit dán király- £ nő arcképét örökítené meg, de Slania szerint ,,a nyomda olyant csinált, am« a királynőt sérti, az uraikodónő éppen \: 100 éves matrónának látszik." A mű* < vész elképzeléseit a nyomda nem tud­ja megvalósítani, a kész bélyegeit '' most a posta páncélszekrényeiben váe- r! jók sorsukat, előreláthatólag minden í példányt megsemmisítenek. Hasonló $ eset zaljott le hazánkban 1871-ben, az • első magyar bélyeg kiadása előtt. Könyvnyomó formáról 8 millió bélyeg j készült el, amikor észrevették, hogy Ferenc József arcképét pettyek, himl&- ' helyek éktelenítJk. A pettyes királyt 5 ábrázoló bélyegek zúzdába kerültek«, de véletlenül néhány példány meg­maradt a rosszul sikerült darabokból. * E hibás példányok ma a tagnagyab* ** ritkaságnak számítanak. A wv • •<( KÖZELEDIK AZ OJ " i A holland posta közzétette, hogy mit várhatunk jövőre, Februárban há­rom bélyeget a környezetvédelemnek szentelnek, különös tekintettel az érdé- • szeti, valamint a madárvédő egyesüle­tek 75 éves jubileumára. Aprilisbon kulturális célokat segítő, feláras so­rozatot adnak ki. Júniusban ünnepllk a Benelux államszövetség 30 évec fennállását. Októberben az Egyeteme« Postaegyesület (UPU) centenáriumára jelenik meg sorozat. Karácsonyra e* elmúlt fél évszázad gyermekbélyegei­nek rajzából ismételnek meg néhányat. A modern grafikájú, érdekes témáid holland sorozatok népszerűek. A meg« fontolt kiadási politika közrejátszUt abban, hogy e kis ország bélyegeinek értéke az utóbb? időben rendkívüli mértékben növekedett. SS ORVOSSÁG ,.n Az Izvesztyija orról tudósít, hogy lengyel orvosok megállapítása szerint a fi latel isták ritkábban betegek és magasabb kort érnek meg. mint a többi emberek. Lengyelországban a bélyeggyűjtés, mint a pszichoterápia szerves része, elfogadott kezelési mód szanatóriumokban és klinikákon. Egy nemrégiben megjelent szakkönyv külön fejezetben foglalkozik a fiiatélio és oz egészség kapcsolatával, ebben adatok bizonyítják, hogy a bélyegek barátot hosszabb életet remélhetnek. Beszélik, hogy.. Visszaesés mutatkozili Tényleg ezt beszélik, nem viccelek. Előbb csalt meglehe­tősen szűk körben kezdték mondogatni, hogy bizonyos visszaesést tapasztalnak, ame­lyet azonban korai volna nyil­vánosságra hozni, amíg nin­csenek összesített hivatalos adatok. Emlékszem, még egy hónappal ezelőtt is óva intet­tek bármiféle konkrétum köz­lésétől, mondván, hogy vár­junk vele, ne hamarkodjuk el a dolgot, ha eljön az ideje,, majd a közvélemény elé tár­ják a teljes igazságot. Ez az idő most elérkezett. Immár megerősített, végleges és hivatalos adatok szerint a legutóbbi öt év mutatói így alakultak (az előző esztendőt minden esetben száz százalék­nak véve): 1968 — 103,1, 1969 — 107.8, 1970 — 111,8, 1971 ■— 104,4, 1972 — 97,4 százalék. Nem csoda hát. hogy a szak­emberek megkülönböztetett fi­gyelemmel tanulmányozzák a váratlan csökkenés okait, mert őszintén szólva erre kevesen számítottak. Az elemzések szerint leginkább arra lehet következtetni, hogy a csökke­nésben bizonyos életforma­vagy inkább életvitel-változás játszik fő szerepet, mások tu­dati tényezők mellett kardos­kodnak. de a kettő aligha mond ellent egymásnak, hiszen köztudott, hogy a lét határoz­za meg a tudatot. Ha a saját véleményemre kí­váncsiak, minden köntörfala­zás nélkül kijelenthetem, hogy én alig vártam már ezt a visszaesést. Sőt egy idő óta kifejezetten türelmetlen vol­tam, még siettettem is a ma­gam szerény lehetőségeivel, jóllehet a korábbi években személyesen elősegítettem e növekedést. Amióta azonban összekuporgattam egy autóra valót, merőben más ember lettem, a továbbiakban cseppet sem érdekelt az országos mu­tatók emelkedésének elősegí­tése, éppen elég gondot okoz a mindennapi betevő benzin biztosítása, hogy menjen a ko­csi. Erről jut eszembe. hogy mintha elfelejtettem volna megmondani milyen mutatók vissza eséséről is van szó. Ter­mészetesen a szeszfogyasztásé­ról. amely emberemlékezet óta először maradt tavaly az elő­ző évi alatt. Az erről szóló hi­vatalos jelentést egyébként az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság adta ki, -amely te­kintélye,, testület, tehát állítá­sában nincs okunk kételkedni. Mert amúgy, szemre elég ne­héz volna megállapítani a csökkenést. Jómagam például észre sem vettem, hogy tavaly 2,6 százalékkal kevesebben rúgtak be, ezt nehéz is meg­figyelni, mert az ittasok rend­szerint össze-vissza tántorog­nak, így a másik utcában eset­leg ugyanazzal a részeggel ta­lálkozhat a józan járókelő, de nem.ismer rá. mivel nincs már emberi formája, Az italboltok és üzletek szeszből szármázó bevétele azonban nem csal és ez éppen 2,6 százalékkal csök­kent. Nem vonom kétségbe az Al­koholizmus Elleni Országos Bizottság jóhiszeműségét, ami­kor a csökkenés okai között első helyre a túlzott szeszfo­gyasztás veszélyességének tár­sadalmi felismerését teszi. Mégis úgy gondolom, hogy a visszaesésnek más fő okai is vannak. Az autót már említet­tem, az évenkénti újabb hat­vanezer új kocsitulaj<J«nos rendszerint elmarad a kocsmai névsorolvasásokról. Egyrészt tu­dati tényezők miatt, ugyanis tudja, hogy ha ittasan elkap­ják, megüti a bokáját. Más- ' részt anyagi tényezők miatt, mert előnyösebbnek látszik tíz féldeci pálinka áráért inkább húsz liter benzint venni. Har­madrészt végre van kellő vá­laszték üdítő italokból, bár sok régi részeges gyalogos új autós korában feltehetőleg azért is iszik Traubisódát, mert nem kell szégyellnie, messziről ugyanis megtévesztésig hason­lít a nagyfröccsre. Ennek a csökkenésnek tehát örülünk, remélhetőleg folyta­tódik az idén is, feltéve, hogy nem iszunk előre a medve bő­rére. Vagy ha mégis, akkor leg­alább kevesebbet igyunk. És ami az aggályokat illeti, nevezete­sen az államháztartás szesz­bevételeinek csökkenését, no, ezt ellensúlyozni lehet, egye­bek között az autóeladás nö­velésével. Amely állítólag szintén nem ráfizetéses. ÁRKUS JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom