Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-19 / 167. szám
Ez is, az is a DFT-rői Egy kis statisztika A megyei KISZ-bizottságon elkészültek a kimutatások, a statisztikák arról, hogy a Duna menti fiatalok találkozóA DFT egyik jelentős rendezvénye volt a „Ki minek mestere?” vetélkedő, melyre pénteken került sor Pakson. Húsz fiatal kereskedő versenyzett „A szakmai ifjú mestere” kitüntető címért. Ackermann Erzsébet a szekszárdi illatszerbolt dolgozója lett az első. MáSakk ján hányán vettek részt, és honnan érkeztek vendégeink. A megyék neve utáni szám az onnan érkezett fiatalokat sodik helyezést Molnár Rozália, a paksi villamossági bolt dolgozója, harmadik helyezést Urmös Mihály, a tolnai ÁFÉSZ élelmiszer-eladója ért el. Az 1—10. helyezett elnyerte „A szakma ifjú mestere” kitüntető címet. jelenti. Somogy megye 60, Baranya 70, Bács-Kiskun 50, Győr-Sopron 50, Komárom 45, Fejér 45, Pest 55, Budapest 30, Budapest, XII. kerület 15. Ezen kívül, a Duna menti női ifjúsági kosárlabda-bajnokságra 100, a sakkbajnokságra pedig 40 sportoló érkezett. Száztíz fiatallal képviseltette magát a KISZ Központi Művészegyüttese és a Magyarországon tanuló külföldi diákok közül félszázan látogattak el a DFT-re. A számok természetesen csak a küldöttségekkel érkezett fiatalokat jelenti. Rajtuk kívül több száz érdeklődő érkezett a három napig tartó eseményre. A szakma ifjú mesterei A DFT-kupáért Az ez évi DFT rendezvény- sorozatán első ízben került megrendezésre a sakktorna. A kezdeményezést a város sakkozói és a városi sakk- szövetség nagy örömmel fogadta, és azon munkálkodott, hogy minél szebb és jobb versenyt biztosítson a résztvevők számára. A tornára Győr-Sopron, Fejér, Somogy, Baranya és Tolna megye, valamint Budapest II. kerülete és Szekszárd város nevezték négyfős csapatukat. Külön ■ öröm, hogy az egész mezőny ■jóval a felső 30 éves korhatár alatti versenyzőkből állt, valamint dicséretes, hogy Győr-Sopron megye Genes Erika személyében 9 éves (!) kislányt hozott el amúgyis fiatal csapatában. A verseny szombaton délelőtt kezdődött és 10 fordulós svájci rendszerű egyéni versenyen vívták meg a helyezésekért a küzdelmet, majd az eredmények összesítése alapján alakultak ki a csapateredmények. A verseny vasárnap délben ért véget, és kétnapos izgalmai mellett a végeredményen kívül kialakult a verseny eredeti és igazi célja is: a barátok találkozójává vált. A kezdetben idegen fiatalok igazi barátokként váltak el egymástól, és a búcsúzáskor már a következő találkozás lehetőségeit latolgatták. A verseny befejezésekor Herczig Gábor, a KISZ Tolna megyei Bizottságának honvédelmi és sportfelelőse méltatta a verseny célját és eredményeit. Megköszönte a résztvevőknek, hogy részvételükkel elősegítették a „kis VIT” célját és a berlini VIT tiszteletére rendezett találkozó sikerét. Ezután Halmai László, a városi sakkszövetség elnöke, mint versenyvezető, kihirdette a végeredményt, Herczig Gábor pedig kiosztotta a díjakat. A versenyt, és ezzel a kupát Budapest II. kerületének csapata 27,5 ponttal, Bugyinszki, Mosonyi, Sipőcz, Molnár ösz- szeállításbarf nyerte el. Második helyezett Baranya megye csapata 25,5 ponttal. A harmadik helyet Tolna megye, a negyediket Szekszárd város szerezte meg egyaránt 19,5 ponttal. Ötödik Somogy megye 19, hatodik Győr-Sopron 16, hetedik Fejér megye 13 ponttal. Egyéni végeredmény az élcsoportban: 1, Bugyinszki István (Bp) 9,5 ponttal. 2. Jávor István (Baranya) 7,5; 3. Glatt Gábor (Baranya) 7; 4. ifj, Prantrfer János (Szekszárd) 7; 5. Török István (Baranya) 7 ponttal. 6. Sipos József (Tolna megye) 6,5 ponttal. A díjkiosztás után Simon Ferenc, a Győr-Sopron megyei küldöttség vezetője, valamint Domokos Ferenc a Bp. II. kerületi csapat vezetője, (mindketten régi munkásai a magyar sakkéletnek) méltatták a verseny előkészítését, lebonyolítását. Kérték a város, a megye vezetőit, ■■ hogy a jövőben is rendezzék meg a DFT-sakktornát, és segítsék elő, hogy a szekszárdi sakkélet még szebb eredményeket érjen el. Dicsérték a sakk- szövetség erőfeszítéseit, elismerték eredményeit, és arra buzdítottak minden társadalmi, politikai szervet, hogy erkölcsi és anyagi segítséget adva tegyék lehetővé, hogy a sakkozás minél magasabb szinten valósulhasson meg. Ez már csak azért is fontos, mert a kiemelt sportágként szereplő sakksport világszintért igen komoly eredményeket produkál. Végezetül Halmai László megköszönve az elismerő szavakat, rövid zárszóval a versenyt: bezárta. —i, —ó A DFT-műsorok egyik leg tépszerűbb szereplője Dinnyés József volt. Képünk vasárnap délelőtt készült a szekszárdi VIT-színpad műsorán. — Emlékszel Mátai Antalra? — .Alig-alig. Én 1954-ben születtem, úgv, hogv épo"n- csak dereng valami róla. Hanem édesanyám mesélte el. kogy amikor u+oliára otthon járt az Anti bátyám. akkor volt éppen a lenaveli bimsű. Nem tudom, hogv miért, ta'áo érezte hoev nem ta*i haza, de azon a búcsúi esten nvodenkitől elköszönt, sorra járta az ismerősöket, ió bárótokat. És nem is iött haza többet, csak a halálhíre. Most. ahoev körülnézünk, észrevesszük, hogy usvanc«ak elcsendesült a tér- Az előbb még fiataloktól népes utca kiürült, csak az autók járkálnak. — Mik a terveid Laci. hoev állsz például a katonasággal ? — Nem tervezem, de az ősszel bevonulok katonának. Utána? Nehéz kérdés. Valószínű, a nősülés jön a katonaság után. — Laci. végezeted mondj valami érdekességet a bányászéletről. — Mit mondjak hirtelen? Ha csak azt nem, hogv a kas negyedóra alatt ér le arra a szintre, ahol dolgozom. VARGA JÓZSEF Siker — ezt a címet adhatnánk ennek a felvételnek. Hogy kinek tapsolnak a fiatalok, azt pontosan nehéz lenne megállapítani, de éppúgy lehet a Los Pachungos együttes, mint az algériai, a Bangia Dzsh-i diákok éneke, vagy a szekszárdi VIT-színpad bármelyik müsorszáma. Fotó: G. K. ARGKÍPCSARNflK a Kezdjük az elején. — Hogyan lettél bányász? — Csuda tudja. Jött magától. Nálunk, Lengyelben, elég sok a bányász, így azután akadtak bőven olyanok, akik hívtak. Mondták, gyere. jó pénzt kereshetsz. Na. persze, már akkor hozzátették, hogy dolgozni kell. nem is akárhogyan, nem is akármennyit. Horváth László, a lengveli segédvájár — ahogv mondta — beugrott a Duna menti fiatalok találkozójára, a závodi rokonfiúval, meg egy-két. jó baráttal— Milyen mélységben dolgozol ? — Átlagban ezerötszáz, ezerhétszáz méterrel a föld alatt. Na. már most hadd mondjam el azt is, hogy nem kell megijedni a nagy számtói. — Hogy érted? — Úgy. ha az emberrel valami baj történne. mindegy, hogy harminc, vagy éppen ezerötszáz méteren van. — Beszéljünk vidámabb dolgokról. — Jó. Mondjuk arról, hogv jól érzem magam a bányában, nagyon jó a brigádunk. Zobák-akn.án dolgozom— Számíthatsz-e a kollégákra és ők számíthatnak-e rád ? — Természetesen. Most oél- dául, hogy hosszabb ideje táppénzen vagyok, ellátogatok hozzájuk gyakran. Mindig kérdezik. mire van szükséged, mit segítsünk. Nem mondom, ha hiányom lenne valamiben, biztosan segítséget kérnék és kapnék tőlük. De szerencsére, nem kellett még kérnem. — Beszélj a családodról. — Szívesen teszem. Mégpedig azért, hosv elmondjam, abban a könyvben, ami nemrégiben jelent meg. benne szerepel a nagybátyám. Métái Antal is. Az ..Értünk éltek.’ értünk haltak” című könyvről beszélek. Édesanyám lánykori neve Mátai Rozália. Az ő öccse volt az a Mátai Antal, akit 1956-ban az ellenforra- dalmárok halálra kínoztak. A dombori KISZ-tábor is az ő nevét viseli- .
