Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-15 / 164. szám
T* • r r Üzemi demokrácia és a realitások ülésezünk, lyilésezüik, tanácskozónk Elképzelhető ugyan, a minilen szempontból tökéletes ü>.e- mi demokrácia, hiszen a teljesség fogalmát kimerítő követelményeket elég jól ismerjük, de eszményien tökéletes üzemi demokrácia a valóságban nincs. Olyan tehát nincs, amelyről elmondhatjuk, hogy a kollektíva, a munkások és a vezetők együttese, kihasználva az összes lehetőséget, teljes haszonélvezője annak, ami ezzel elérhető, megvalósítható. Irreális feladatra vállalkozna Szekszárdon a Bőrdíszmű, a Mérőműszergyár és Simontor- nyán. Tamásiban, Dombóváron, Bonyhádon, Pakson bármelyik üzem, ha az üzemi demokrácia fejlesztése címén olyan célt tűzne például maga elé, hogy kivétel nélkül valamennyi dolgozóban felkelti a maximális érdeklődést. Ilyen célt elérni lehetetlen. Nézzük talán a dolgozók oldaláról, hogy miért lehetetlen. Az idevonatkozó tapasztalatok, vizsgálatok, nemcsak Magyarországon, a többi népi demokráciában is azt mutatják, hogy a munkahelyeken a dolgozók egv rétege teljesen közömbös, egyáltalán nem vonható be az üzem munkájába, azért nem, mert például vannak, akik a munkahelyüket gyakran változtatják, vándormadarak. és vannak az időnként szabadlábon levő bűnözők. Velük mit lehet kezdeni? Az Alsótengelici Állami Gazdaságban egy alkalommal szocialista brigádvezetőkkel beszélgettünk. Minden további nélkül megnevezték azt a három-négy embert, aki képtelen beilleszkedni, az üzem életébe, hiszen mire beilleszkedne, továbbáll. Dolgozik, de örökké úton van. tehát mindenütt és mindig kívülálló marad. * Létezik más természetű kí- vülálló&ág is. de ennek semmi köze, semmi gyökere a vándormadarak és a megrögzött bűnözők kívülállóságához. A kettőt közös nevezőre hozni, együtt, nézni csak arra jó, hogy ha szükséges, hát muta- tósabb mennyiségi érvek bizonyítsák a dolgozók nasszivi- tását, s megmagyarázzák a vezetés zárkózottságát. Ez a más természetű kívülállóság a ta- mulatlan6ágból táplálkozik, és az üzemi demokrácia fejlesztésének egyik igen nagy lehetősége. Nagyon világos, hogy megszüntethető, felszámolható. Hogyan? A politikai, a szakmai, az általános műveltség növelésével, A tudás az üzemi demokrácia fejlesztéséhez is kulcs, minthogy a művelt emberfők viszonya a munkahelyhez minőségi viszony. Több tízezer embert érintő közvéleménykutatás adataira támaszkodva leírjuk: annak megfelelően nő vagy csökken az üzem életével szemben az érdeklődés, hogy miiven szintű az iskolázottság. Passzív és közömbös, bár mindig értetlenkedő az az ember, akinek képzettsége, műveltsége, iskolázottsága alacsony. Az ilyen ember kívülálló. de csak azért, mert kisebbrendűségi érzések gyötrik, nehezen látja, érti az összefüggéseket. nincs tisztában a fogalmakkal. Egyáltalán nem járunk tehát messze az igazságtól, ha leszögezzük: az üzemi demokrácia konkrét feilesztésén munkálkodnak azokban az üzemekben, amelyekben törődnek azzal, hogy legalább a nyolc általánost elvégezze valameny- nvi dolgozó. Aliol megszervezik a felnőttek levelező oktatását. szóval nemcsak munkaerőt látnak az emberben, hanem partnert, segítőtársat kísérelnek belőle nevelni, társtulajdonosi minőségben. Ide tartozik az üzemi könyvterjesztés, az. olvasó népért mozgalom. a kulturális alap okos, ésszerű felhasználása, az ismeretterjesztés. nem utolsósorban a politikai, a szakmai továbhkéozés lehetőségeinek jobb kihasználása. Mindezeket összességében az üzemi demokrácia fejlesztése szemnont- jáhól ..alapozó” munkálatoknak tekinthetjük. Elvitathatatlan tény, hogy a lelkiismeretes üzemi könyvterjesztő az üzemi demokrácia fejlesztésének első számú segítője, éppen úgv, mint az az üzemvezető. aki sem időt. sem fáradságot nem sajnál kimerítő választ adni a dolgozónak a munkahely termeléssel, termelékenységgel összefüggő, embereket érintő gondjairól, problémáiról. S ide tartozik, hogy a kultúra, a műveltség, nem ritkán függetlenített üzemi felelősei szintén sokat tehetnek a kívülállóság felszámolására. Látnivaló: az üzemekben a gazdasági kérdésektől távolabb eső beosztásokból is jól alakítható, formálható a tulajdonostudat, az azonosulás, a cselekvő részvétel, amely egyet jelent az üzemi demokrácia érvényesülésével. A legtöbb azon múlik persze. hogy a vezetés mennyire tartja fontosnak azt a segítséget, amit a dolgozók adnak, adhatnak észrevételeikkel, javaslataikkal akkor, ha kellő- kénpen bevonják ókét az üzem dolgaiba. Tolna megye üzemeiben a vezetők többsége csakugyan fontosnak tartja és folyamatosan igényli az üz*- mi demokráciát kiteljesítő részvételt a dolgozóktól. A Paksi Állami Gazdaságban a kollektív szerződés a kiemelkedő munkát végző fizikai dolgozók legjobbjait közös nevezőre hozza a részesedési alan felosztásakor a vezető beosztású dolgozókkal. Teljesen világos, hogy ez az egyenjogúság pontosan kifejezi az üzemi demokrácia lényegét. S a dolgozók aktivitását növeli, ha tapasztal iák, hogy komolyan veszik őket, adnak a szavukra, felelősséggel foglalkoznak javaslataikkal, észrevételeikkel. A Dalmandi Állami Gazdaságban, a faddi dohánybeváltóban, számos Tolna megyei üzemben a törzs- gárdatagok, a szocialista brigádtagok megkülönböztetett megbecsülésben részesülnek olykéopen is. hogy az üzemet érintő valamennyi fontos kérdésben véleményt kérnek tőlük. Nyilvánvaló persze, hogy a szocialista brigádtaeok és a törzsgárdatagok ideális megvalósítói az üzemi demokráciának. hiszen tőlük kan az irányító munka legtöbbet. Nyilvánvaló az is, hogy ezzel élni, ezt a többet igényelni a legjobb befektetés. Az üzemek vezetői tudják, megtanulták. Az újságíró szakmájának vegyes értékű örömet közé tartozik, hogy „hivatalból" sok ülésen, gyűlésen, tanácskozáson, értekezleten kényszerül részt venni. Ennek a kötelességnek örvendetes velejárója, hogy aki nyitva tartja a fülét, az rengeteg érdekes hírhez, információhoz, megfontolásra érdemes gondolathoz, ötlethez juthat. Nem mindig örvendetes a ráfordított idő hossza, de most ne ezzel foglalkozzunk. Az üléseken van egy, vagy több előadó. Ahogy szaporodnak a hátunk mögött a felszabadulás óta elhagyott évek, ezeknek az előadóknak egyre nagyobb része kitűnően érti a mesterségét, ismeri tárgyát és felkészül mondandójára. A beszámolók többségét a résztvevők általában előre megkapják, gépírt, vagy stencilezett formában, gyakorta egyáltalán nem kis terjedelemben. Az informáltsággal és az informálással tehát látszat szerint nincsen semmi hiba. Nem okvetlenül szükséges azonban hinni a látszatnak. Senki nem óhajtja visszasírni azokat az időket, amikor egy termelőszövetkezeti zárszámadási közgyűlés első félórája a külpolitikai helyzet ecsetelésével telt el, legalább három Szabad Nép vezércikknyi terjedelemben. A jobb sorsra érdemes elnök csak ezután keríthetett sort, a hallgatóság pedig kaphatott információt a termelési eredményekről, amelyektől a kenyere függött. Ez a világ mór elmúlt. Helyette elérkeztünk viszont a szakmai kifejezések, a szakzsargon világába. Valameny- nyi szakkifeiezés pontosan alkalmas arra, hogy fedje a tényeket — a szakemberek előtt. Ugyanígy arra, hogy elfedje azokat az ülésen, gyűlésen, tanácskozáson részt vevő nem szakemberek része előtt. Nagyon jó lenne, ha valamennyi termelőszövetkezeti gazda kivétel nélkül egészen pontosan tisztában lenne a „fehér- jebázis" fontossáaával, a „halmozott" és a „halmazation" termelési értékkel. Elég végig tekinteni egy-eay tanácsülés résztvevőinek arcán, és minden kér- dezősködés nélkül kiderül, hogy a „célcsoportos beruházás", „koordinációs tárgyalás", „szintre hozás", „reciprok összefüggés" kifejezések aligha juthattak el tudatuk mélyére. Egy közelmúlt hasonló összejövetel minden részletre kiterjedő, pontos, méghozzá nagy múltú, kitűnő szakember által készített beszámolójából idézzük az alábbi két mondatot, mely hasonló műfajban még a közérthetőbbek közé tartozik: „A célfeladat teljesítésénél az adó tőkére befolyt ösz- , szegen kívül a felszámított adópótlékot, behajtási költséget és szabálysértési bírságot is figyelembe vettük. Ha a helyesbített folyó évi előírást kizárólag az adó tőkére befolyt összeggel hasonlítom össze a teljesítés 97,75 százalékos, így bár a célfeladatot teljesítettük, hátralékunk növekedett." Magyarán: — gyarapodott az adójukkal hátralékban lévők száma,- vagy a be nem fizetett adó összege. Az, hogy adóbevételi tervünket forma szerint teljesítettük, csak annak köszönhető, hogy a kiszabott bírságot stb. is ide számítottuk. Legalábbis mosolyogni kell, ha valaki azt olvassa, hogy „A pontos adóbefizetést a hátrálékos befizetéseknél az adópótlék felszámolásával is serkentettük.” Ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy a késedelmes adófizetőket megbüntették, többet kellett fizetniük, mintha tisztességes időben téliesítettek volna ezt az állampolgári kötelességüket. A címben említett ülések, gyű. lések, tanácskozások résztvevőinek túlnyomó többsége vagy tulajdonos (a termelőszövetkezetnél), vagy választott képviselő. Mindkettő teljes joqgal igényelheti a félreérthetetlen tájékoztatást. Nem baj, ha nem éppen a rádió „Édes anyanyelvűnk" műsorának stílusában, de bai ha unalmasan, nehezen érthetően, vagy érthetet-' lenül. Az agyonmagyarázás sem szükséges, hiszen a résztvevők nagykorúak, csak éppen eltérő iskolai végzettségűek, foglalkozásúak, munka- és érdeklődés! körűek. Az aayonmaayarázás elrettentő példájául áilion itt egy apróság, melyet a kitűnő Petőfi- kutató, néhai Dienes András idézett egyszer a Horthy-hadse- reg öltözködési szabályzatából: „A m. kir. honvéd nadrágnak két szára van, úgymint: A.) jobb szára B.) bal szára." Ez a fogalmazás csak hülye volt, de legalább nem érthetetlen. . Komolyra fordítva a szót, az értekezletek, tanácskozások nyelvének sokszor öntudatlanul elrettentő hatásq a felszólalásokban, hozzászólásokban is gycfkran megmutatkozik. Amikor a nagyhírű termelőszövetkezet zárszámadási közgyűlésén félóraszám hangzanak el olyan problémák, melyek megoldására egy brigád- qyűlés is sok lett volna, mért a legközönségesebb középvezetői döntések körébe tartozik. Az elnök ilyenkor türelmesen hallgat, hiszen zárszámadáskor melyik elnök nem türelmes? Nem hall azonban a termelési folyamatokkal, a gazdálkodás egészével kaocsolatos felszólalást és valószínűleg eszébe sem jut, hogy már ő eleve úgy fogalmazott, hogy ahhoz a jelenlévők így nem tudnak hozzászólni. Ugyanez vonatkozik községi- vagy más tanácsülésekre is, amelyeken egyébként a legnagyobb ritkaságok 'közé tartozik, hogy a szakember illetékesek nem egy közléssel, hanem két alaposan kidolgozott, közérthető, alternatív javaslattal állnának a résztvevők elé. Ecsetelve egyiknek is, másiknak is jó, rossz oldalát és meghagyva nekik a kettő közti választás, a döntés jogát. o. t, A példák között válogatni lehet. Hogy miért e két példát választottam, arra csak azt tudom felelni — e két példát érzem a legszemléltetőbbnek. Néhány éve már hogy az alsótengelici gazdaságban jár. tam. Az észt földművelésügyi miniszter látogatott oda és én Tudósítottam. Az ilyen látogatásoknak természetesen vannak protokoll szabályai. Minden percet beosztanak, és ha letelt mondjuk a szarvasmarha-istálló megtekintésére kiszabott idő, akkor tovább kell menni. A küldöttség időszűkében volt. Rohantunk á+ a parkon, ahol találkozott az észt földművelésügyi miniszter egy juhásszal. Kezet fogtak és a tolmács segítségével beszélgetni kezdtek. Ilyen kérdések pattogtak: Mennyi a keresete? Jól megél-e belőle? Hány családja van? Mióta juhász?. íl Közel került egymáshoz a két ember: a juhász és a földművelésügyi miniszter. A protokollfőnök sürgette a minisztert. a juhász meg marasztalta: „Olyan jói elbeszélgetünk.»” — mondta a juhász. Valóban jól elbeszélgettem: gyerekekről, családról, birkákról. de végül is kezet kellett rázni és tovább menni. Jól megszorították egymás kezét. Olyan volt ez a kézszorítás, mint amikor két. régi, jó barát búcsúzik egymástól. A miniszter elsietett a juhász integetett. — Tudja, hogy kivet beszélt? — Nem! — csodálkozott rám a juhász. — Az észt földművelésügyi miniszterrel! — Nem bánom én. akárki is volt az illető. Nekem csak az a fontos, hogy rendes ember volt. Barátságos és megértő... Régen történt. A földművelésügyi miniszter nevére nem emlékszem a juhászéra sem — de a történet megmaradt bennem, mert két ember emberi találkozása volt. A másik történetet csak levélből ismerem. Persze csak a konkrét esetet, mert hasonlóval magam is. mások is, sajnos gyakran találkoztak és találkoznak. A történet egy gázcseretelep-vezetőről és egy olyan emberről szól, aki úgy érzi. hogy ő már valaki a faluban. Ezt érezteti is, ha mással nem a gázcseretelep-vezetőnővel. Ez a férfi, nevezzük Illésnek, egyszer már késve jött a telepre. Zárás után. A gázcseretelep-vezetőnő már elindult, de ő visszaparancsolta. Szitkozódott, fenyegetőzött, mire a gázcseretelep-vezetőnő visszament és kiszolgálta. Még egy köszönömöt sem kapott érte. Egy másik alkalommal, amikor a kettős ünnepék miatt nem a megszokott időben tartottak nyitva az üzletek megint megjelent Illés a gázcseretelep-vezetőnő lakásán és követelte: nyisson ki, mert az élelmiszerboltok is nyitva vannak, és ha nem nyit ki. altkor ír az újságnak, meg ez lesz. meg az lesz. A gázcseretelep-vezetőnő mondta neki: minden jóravaló ember már szombaton kicserélte a palackját, a gáz nem élelmiszer, mire Illés: ő is ott volt szombaton a telepen, de csak délután öt órakor ért oda és akkor már le volt zárva. (Igaza volt. Négy órakor zárt hivatalosan.) A gázcseretelep-vezetőnő levelet írt szerkesztőségünknek. Kérte, ha jött ellene panasz, akkor vizsgáljuk meg, hallgassuk meg öt is. (Nem jött panasz!), mert ez az ember megígérte, hogy újságba teteti. Szokványtörténet egy olyan emberről. aki azt hiszi magáról hogy ő mindenkinél különb, hogy a végzettség, a beosztás őt mindenre feljogosítja .. . ' „Most azt kérdezem, ha valaki vezető beosztásban van, akkor az már azt is jelenti, hogy a munkás embert kutyának nézi? Ha egyszerű emberrel beszél, aki talán nem tanult annyit, akkor még egy jó szót sem ejthet ki a száján? Miért olyan durvák egyesek?” — nézem a franciakockás levélpapírra írt kérdéseket, amelyek megválaszolása túl hosszúra nyúj. taná ezt az írást. Helyette inkább ellenszert ajánlanék. Első kúraként: figyelmeztetést, rendreutasítást. Második kúraként: leváltást. Igen, leváltást, mert a szocializmusban csak az lehet vezető, aki emberi módon tud viselkedni aki beosztását, jogkörét a köz érdekében foganatosítja és nem a magánügyeit tünteti fel közügynek. Nekem sem tetszenek az ilyen emberek. És nem titkolom — ezzel az írással is azt szeretném elérni, hogy másoknak se tetszenek. Mert. ha sokan leszünk, akik nem tűrjük az ilyen viselkedést, akkor egyre kevesebb lesz a durva, arrogáns, lenéző mosolyú, magát felsőbbrendűnek érző ember. Ha ugyan az ilyen embert — egyáltalán embernek lehet nevezni. SZÁLAI JÁNOS Szubjektív sorok Ne üljünk Illés szekerére
