Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-13 / 162. szám

Szabálytalan interjú Színhely a dombóvári Vá­rosi Tanács egyik I. emeleti irodahelyisége, melynek ajta­ján ez olvasható: Boruzs Bar­nabás tanácselnök-helyettes. Kopogtatok, s az engedély után — sok munkáját feledve — kedvesen fogad Boruzs elv­társ, és mindjárt hellyel kínál. ’^rpikor jövetelem cé^fitern- lítem, felvidul az arca, és örömmel áll rendelkezésemre. Most nem a város sok gond­járól, az elnökhelyettesi tiszt­séggel járó feladatairól, ha-, nem a polgári védelmi mun­kájáról lesz szó. Még beszél­getésünk elején nagyon udva­riasan kér arra, hogy lehető­leg legyünk rövidek, mert egy óra múlva polgári védelmi előadást tart a város egyik üzemébert. Szokásához híven az előadás megkezdése előtt, időben sze­ret érkezni, hogy egy kicsit is­merkedjen a hallgatósággal. Véleménye szerint jó előtte el­beszélgetni az elvtársakkal, így már sokkal kötetlenebb az előadás is. Azt szereti, ha a hallgatók nem egyszerűen csak előadót látnak benne, hanem segítőkész barátot is. E „mozgalmas” fogadtatás, s az őszinte megnyilvánulás egy kicsit tanácstalanná tesz. Úgy érzem, a jegyzetfüzetembe előre leírt kérdéseket ha fel­tenném, azok nagyon sablo­nosnak, az élettől távol levő­nek hatnának. Pillanatnyi ha­bozásomat látva „riportala­nyom” segítségemre siet, és zavaromat feloldva átveszi a beszélgetés irányítását. Hirtelen jegyzetfüzetem egy üres lapjához lapozok, s nyu­godtsága. kedvessége biztosí­ték arra* hogy amit tudni akartam, rövidesen hallarti fo­gom. — Nos. azt hiszem, rosszul fogalmaznék, ha csak úgy mondanám: „szeretem ezt a munkát”. Ez így lélektelen megállapítás lenne. Ezt a múnkát nem elég csak szeret­ni, tudni kell azt is, hogy miért szeretjük. Nem elég csak cs'nä1”5 v>'>- nem újra és újra tudni kell benne folyamatosan felismer­ni az újat. A technika fejlő­dése nap mint nap új dolgo­kat hoz a polgári védelembe is. Én magam úgy érzem, hogy még mindig nagyon keveset tudok. Több keil, sokkal több. Minél magasabb szintű az is­meret,., annál, nagyobb a vé­dekezés lehetősége önmagunk számára .is^ és árinál nagyobb segítséget nyújthatunk ember­társainknak is. Sajnos, egye­sek ezt még mindig nem is­merték fel kellőképpen. Ne­kem többek között az is fel­adatom, hogy ezt a felismerést elősegítsem. Furcsa módon, én először a polgári védelem elődjével, a légoltalommal kerültem kap­csolatba. még a felszabadulás előtt. Besztercén laktam, és mint fiatal gimnazistát, engem is beosztottak légi figyelőnek. A város főterén lévő Szász­templom 'tornyábarf helyeztek el bennünket azzal a feladat­tal, hogy ha repülőgépzúgást hallunk, telefonon jelezzük a légoltalmi központnak. Ilyen „alapos” kioktatás után — mondanom sem kell — meny­nyire féltünk, amikor valóban meghallottuk az első gépzú­gást, rtoha azt sem tudtuk, hogy az ellenség gépei, vagy a mieink zúgnak. Ahogy vissza- emlékszem, a felnőttek sem kaptak megfelelő kiképzést, nem ismerték a rájuk lesel­kedő veszedelem nagyságát, és a védekezés módozatait. A ki­képzés hiánya az 1944-es bom­bázásoknál be is bizonyoso­dott, mert a fejetlenség, a kapkodás csak tetézte a hábo­rús borzalmakat. — Biztos a sok borzalom láttán erősödött Boruzs elv­társban. a vágy. hogy a polgá­ri lakosság védelmét minden erejével segítse. Ha erről mondana pár szót! — 1952-ben mirít igazgatási osztályvezető, járási törzspa­rancsnok lettem. Már az első évben továbbképzésen vettem riszt Budapesten. Ettől az idő­től kezdve megszakítás nélkül végzem ezt a tevékenységet, s íz eltelt húsz év alatt külön­böző beosztásokat láttam eL Az eltelt húsz évbén a tapasz­talataim meggyőztek arról, hogy nem olyan könnyű ez a munka, mint azt a felületes szemlélő hiszi. Esetenkértt komoly meggyő­zésre van szükség. Emlék­szem, a lakosság 15 órás tájé­koztató oktatásánál milyen komoly munkát kellett kifej­teni azért, hogy egy-egy köz­ség lakói megértsék annak fontosságát. Volt rá eset, hogy félórával a kezdés előtt még jártuk a házakat, és toboroz­tuk a hallgatóságot. Ezt utólag is úgy ítélem meg, nem volt hiábavaló a „házalás”, mert végül is eredményesen fejeztük be a tájékoztatásokat. — Milyen új feladatokkal foglalkozik mostanában? — A fejlődés magával hozta a szakszolgálatok létesítését. A szervezési munkákon már túl vagyunk, s ma már a rend­szeres oktatásokat tartjuk a szakszolgálat tagjai részére. Az oktatásokat minden eset­ben szakmailag jól felkészült előadók tartják. Sokat adunk arra, hogy közel vigyük a hallgatóknak kissé száraznak tűnő anyagot, rengeteg szem­léltetéssel. Dia- és keskeny- filmeket szerzünk be, vala­mennyi tch’nikai anyagot be­mutatjuk, és azok használatát begyakoroltatjuk a hallgatók­kal. Az ilyen módszerrel el­értük azt, hogy a beosztottak szívesen vállalják a munka­idő utáni képzéseken való részvételt. Az okoz nekem leg­nagyobb örömet, amikor lítom az embereken, hogy megértik a polgári védelem jelentőségét, amikor tudják hogy csak úgy segíthetnek ömmagukon és má­sokon, ha elsajátítják a véde­kezés, a védelem lehetőségeit. — Ezek után már csak egy kérdésem maradt: Mit szeret­ne megérni életében a leg­jobban? Az eddig sugárzó arc ko­mollyá válik, és szeméből azt olvasom ki, nagyon őszirt; 1-n válaszolta a következőket: — Azt. hogy legyen béke a világon, hogy a valóságban soha ne kelljen alkalmazni az általam oktatott pusztító és védekező anyagokat. Ma ugyanis „A vegyi fegyverek és alkalmazásuk” c. anyagról tartok előadást. Kérdés nélkül, nagyon sze­rényen hozzáteszi: — Azt hiszem, nem tettem semmi különöset. Sokarf csi­nálják ezt rajtam kívül má­sok is, és minden bizonnyal jobban, mint én. Azt azonban nem tette hoz­zá. hogy munkája elismeréséül már eddig is, a „Honvédelmi Érdemérem” kitüntetés birto­kosa, és magáénak mon it atja a „Munkásőr Emlékérmet”, a „Felszabadult Dombóvárén”, és a „Dombóvárért” emlék­plakettet. A beszélgetés végén úgy ér­zem, Boruzs Barrtabás, a dom­bóvári Városi Tanács elnök- helyettese megrajzolta saját portréját, melyből mindenki előtt világossá vált. hogy mi a feladatunk a polgári véde­lem megerősítésében. MAGYARSZÉKI ENDRE Tapasztalatok a mezőgazdasági üzemi dolgozók polgári védelmi felkészítéséről a dombóvári járásban Az idevonatkozó utasítások és hatályos jogszabályok alap­on járásunknál is megszervezésre került a lakosság polgári vé­delmi felkészítése. Mi a lényege, mi a tartalma annak a rendelkezésnek, amely előírja a munkaviszonyban álló szakszolgálati vagy önvédelmi szervezetbe be nem osztott dolgozók kiképzését. Nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy a tömegpusztító fegyverek, illetve azok hatásai elleni védelem csak társadalmi mé­retű összefogás eredményeként valósítható meg. Ez azt jelenti, hogy a hátország védelmét ezen belül egy-egy üzem vagy gazdaság védelmét nem lehet csak a polgári védelmi szervezetbe beosztott emberekkel megoldani. A védelemre minden dolgozót fel kell készíteni. A várhatóan kialakult helyzet következtében módosul a vé­dekezés tartama, terjedelme is. Amíg a második világháborúban a légitámadások, még a legnagyobb is egy-egy üzemnek, vagy városnak okoztak élet- veszélyes problémát és csak a támadás pillanatában, vagy az azt követő néhány órában, addig a tömegpusztító fegyverek több megyére kiterjedően, a támadást követően hónapokon át okoz­nak a háború túlélését, a termelés folytatását veszélyeztető prob­lémát. A kiképzés a várható helyzetet figyelembe véve a dolgozó­nak a termelésben elfoglalt helyétől, munkájától függően diffe­renciált. A felkészítés két fontos szakaszban határolható el. Első­nek kapnak egy általános, a legfontosabb alapismereteket ma­gában foglaló polgári védelmi kiképzést. Ennek keretében megismerkednek például az ön- és kölcsönös segélynyújtás szabályaival, az egyéni, illetve a szükségvédő esz­közök alkalmazásával. A polgári védelem alapvető ismereteinek elsajátítása, illetve begyakorlása után — 1974-ben tervezzük végrehajtani a tényle­gesen differenciált második szakaszt. Ahol megismerkednek azok­kal a tudnivalókkal, amelyekre esetleges háborús körülmények között végzett munkájuk során szükségük lehet — életük, mun­kájuk, munkahelyük védelme érdekében. A differenciált kiképzés keretében az általános védelmi elveket, követelményeket, felada­tokat a ténylegesen jelentkező helyi problémákig, gyakorlati fel­adatokig kell a végrehajtókkal, a dolgozókkal megismertetni. Járásunknál az mg. tsz-eknél ez a differenciálás természete­sen ugyancsak jelentkezik, más lesz a felkészítés anyaga és mód­szere az állattenyésztőknél és más a növénytermesztéssel foglal­kozóknál, stb. A differenciálás szükségessége miatt, már a szervezés idő­szakában úgy hoztuk létre a kiképzési csoportokat, hogy azok lehetőleg a mezőgazdaságon belül egy termelési ághoz tartoz­zanak. A dolgozók kiképzésének eredményessége érdekében an­nak ellenére, hogy a kötelező, a polgári védelmi kötelezettség alatt állókra — elsődleges meghatározóként a politikai jelentő­ségét emeltük ki. Ennek érdekében a járási pb-vel közős szervezésben a Poli­tikai Bizottság 1969. augusztus 13-i határozata a polgári védelmi, felkészítés végrehajtásának helyzetéről és a további feladatokról pártaktíva-értekezletet tartottunk. A. politikai megbízottakkal megbeszéltük a felkészítéssel kap­csolatos tennivalókat, a propagandamunka módszereit és annak helyi sajátosságait. A kiképzés beindítása előtt a dolgozók felkészítését végre­hajtó előadók részére módszertani foglalkozást szerveztünk a járási székhelyen. Az üzemi polgári védelem parancsnokai — az üzem vezetői minden polgári védelmi kötelezettség alatt álló dol­gozóját határozatikig kötelezte a felkészítő oktatáson való rész­vételre. Közölték az érintettekkel a kiképzés idejét és helyét, az erre a célra rendszeresített értesítés tértivevény. A felkészítő kiképzés beindítása utáni időszakban a Járási Polgári Védelmi Parancsnokság és törzs az ellenőrzési terv alap­ján igyekezett minden oktatási csoporthoz kijutni és ott a hely­színen, ha arra szükség volt a megfelelő és szükséges segítséget megadni. A foglalkozások érdekessé és színessé tétele érdekében a tk.-öknek megfelelően 16 mm-es hangosfilmeket vetítettünk a hallgatóság részére. Azoknál a tárgyköröknél, amelyekre nem tudtunk filmet bizto­sítani — a szemléltetés és a jobb megértés miatt plakátokat, tablókat alkalmaztunk. A filmek vetítését olyan módszerrel hajtottuk végre, hogy az érintett témákból előbb előadást hallgattak a résztvevők, ekkor levetítettük a filmet, majd a gyakorlati bemutató foglalkozáso­kon megbeszélték azokat a problémákat, amelyek a filmvetítés folyamán felmerültek. A tapasztalaton, hogy az így színessé ttett foglalkozásokra nemcsak hogy szívesem eljönnek a dolgozók, ha­nem ezeken aktívan részt is vesznek. A járásunkban lévő mg. termelőszövetkezeteknél végrehajtott kiképzések megszervezése, lebonyolítása megfelelő volt. A hall­gatóság alapvetően elsajátította azokat az általános polgári vé­delmi ismereteket, amelyekre adott esetben szükséges lesz. Természetesen ezen alapvető ismeretek nélkül nem lehetne eredményesen megoldani az 1974. évben a dolgozók részére be­tervezett sajátos szakmai kiképzését sem. A dolgozók általános polgári védelmi felkészítése a megadott tárgykörök alapján kerültek beütemezésre és végrehajtásra. Az előadókat igyekeztünk úgy felkészíteni, hogy a viszonylag széle­sebb skálájú oktatási anyagnak azt a részét emeljék ki, am%ly a legszükségesebb az önmentés és védekezés szempontjából. A védőeszközök ismertetésénél fő hangsúlyt a szükség-védőeszközök­re helyeztük, mivel valószínű adott esetben is csak ezzel számol­hatnánk a dolgozók viszonylatában. Tapasztalatunk, hogy a dolgozók polgári védelmi felkészítésé­nél a feladatokat üzemeink alapvetően végrehajtották. A csoportokba beosztásra kerültek időben értesítve lettek — a felkészítés helyét, idejét illetően az „értesítés" tértivevénnyel. Az ellenőrzések során számos olyan foglalkozásvezetővel találkoz­tunk, akik igen lelkiismeretesen felkészültek az adott tk. anyagá­ból és azt közérthetően, a szükséges részeket bemutatva adták le. Azoknál a csoportoknál, ahol az előadó jól felkészült és megfelelő szemléltetést alkalmazott — a dolgozók figyelemmel kísérték a témát és szívesen jöttek a foglalkozásokra. Szabó János tö/zsparancsnok

Next

/
Oldalképek
Tartalom