Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-13 / 162. szám

Tartja magát a TESZKERV

Sok áru, kis haszon—rendszeres forgalom

Nem vitás: a szekszárdi piacon levő üzletsor a TESZKERV megalakulása óta — tavaly augusztus 22-én nyitották — változatlan színvonalon tartja magát. Télen-nyáron egyenletes a forgalom, ami természetesen a jó minőségű, friss árunak. s nem utolsósorban a dolgozók előzékeny, udvarias kiszolgálásának köszönhető. Általában az tapasztalható, hogy az üzletek áruválasztéka, színvonala a nyitás után néhány hónappal romlik. Mivel a TESZKERV-nél ennek ellenkezője látható, megkértük Tóth Istvánt, az áruház vezetőiét, mondja el, hogyan sikerül változatlan szinten tartani a jó minőséget, a bőséges választékot, s mi az oka annak.-hogy olykor olcsóbban kapható itt a zöldségféle, mint másutt.

— Induláskor felméréseket, terveket készítettünk, tehát eleve úgy kezdtünk, hogy megfeleljünk a követelményeknek. Felkerestük a tulajdonéi tsz- eket Öcsényben. Medinán és Tolnán, megnéztük, mijük van és mit tudnak adni, s kutattuk, hogy a hiányzó termékeket honnan, kitől tudjuk beszerezni. Annak idején az volt az elképzelésünk, hogy a szövetkezetek beszállítják hoz-. zánk az árut, de sajnos ez nem ment. A szállítókapacitás se- holsem kielégítő, s különösen a munkacsúcsok idején nem tudnak gépkócsit biztosítani. Jelenleg két kiskocsival hozzuk az árut. Az a célunk, hogy az áruházban mindig friss áru legyen.

— Meg kell hogy mondjam őszintén, eleinte nem ment minden simán. Kapkodtunk, feszült volt a légkör, mindenki idegeskedett. Mi bizonyítani akartunk, hisz azt jósolták, hogy kár volt az áruházba 3 millió forintot beinvesztálni. Eleinte nem tudtuk kiszámítani, hogy miből mennyi kell. .Szaladgáltunk egyik helyről a másikra, sokszor nem is volt kifizetődő az áruháznak, de mi hoztuk, hogy legyen. Au*

. gusztusban nyitottunk, tehát a nyári dömping már lefutott Gondoskodnunk kellett a téli ellátásról, de az volt a helyzet, hogy a téli tároláshoz nem volt hely. Ráadásul rosszul mértük fel a téli igényeket. Burgonyából például úgy terveztük, hogy elég lesz hat vagonnal, almából pedig négy-öt vagonnál nem fogy több. Ezzel szemben eladtunk 17 vagon krumplit és 15 vagon almát. Rosszul terveztünk, de az a helyzet, hogy adataink korábban nem voltak, a tsz-ek nem tudtak tárolni, és eladták az árut. Tavalv decemberben, januárban már ismert volt, hogy nem lesz az országban elég burgonya. Végigjártuk Somogy. Baranya, Bács, Fejér megyét, így történt aztán, hogy mindig volt elegendő.

— A vásárlók talán még emlékeznek a TESZKERV 3.60-as almájára. A tolnai tsz-től vettük, nem válogattuk, hanem egységesen adtuk el. Az eredmény: a fogyasztók jól jártak, megkedvelték a boltot, s a TESZKERV-nek és a szövetkezetnek is hasznot hozott, hisz dupla árat kapott érte. mintha a konzervgyárnak adta volna el.

— Tavaly télen készítettük el az ez évi tervet. Szerencsénkre a dolgozók korábban is ebben a szakmában dolgoztak, tudták, hogy mikor mi a

Népújság 3

legkeresettebb cikk. Minden egyes árura részletesen forgalmi tervet készítettünk. Elmentünk Tolnára. Medinára, öcsénybe, ahol már szintén elkészültek a tervekkel, így tudták, hogy mit tudnak biztosítani nekünk ebben az évben. Utánanéztünk, hogy ami nincs a tulajdonosoknak, azt höl lehet beszerezni. A három szövetkezetét dicséri, hogy minden terményük kifövgástalan minőségű. Tudják ők is. és ,mi is. hogy miről van szó — egv szóval ismerjük a piacot. Soha nem k^u^szerítenek bennünket arra. hogy rossz árut is értékesítsünk. A téli tárolás sajnos továbbra is gondunk. Megoldására két verziót dolgoztunk ki. Az eavik: a szövetkezetek „letárolják” az árut. s mi az igények szerint hozunk tőlük. A más'k: hitelt veszünk fel a banktól, s bérelt pincékben mi tároljuk az árut, azaz jó előre bebiztosítjuk magunkat, s természetesen a hasznot is.

— Á friss áruellátás lényege: több csatornán keresztül biztosítani az árut. A mai napon zöldségfélét például .három hegről kaphatnék: Medináról, Öcsény.ből és Sióggárö- ról —'mindössze' eev telefon- beszélgetésbe kerül. Főleg gyümölcsöt őstermelőktől veszünk, s a három község területén háztáji termelőktől is vásárolunk. A napokban például . Jánoshalmára megyünk rétesalmáért, mert a környéken nincs, a vásárlók pedig keresik. Nehéz megtalálni a lelőhelyeket, de hisz azért vagyunk, hogy keressük. Pontosan kiszámítani, hoev miből mennvi fo«v. nem lehet. Ennék ellenére nemigen marad .felesleg, mert naponta hozzuk a frisset, .két napnál tovább nálunk zöldáru nincs. Ha mégis marad Valamennyi, azonnal leárazZtíR. vagy megsemmisítjük. A színvonal megtartásának ez az alfája és az ómegája.

— De érdemes az árakról is szólni. A paprika nagvker.-ára július 10-én Budapesten 23,80. a TOLNAKER-nél 29, a TESZKERV-nél pedig 32 forint. 11-től mi is 23,80-ért adjuk a paprikát. Az árakat a nagyker., a TOLNAKER és a piaci árak szerint állapítjuk meg. Nálunk a piac árirányító munkája érvényesül. A húst

változatlanul az őcsényi szövetkezettől kapjuk. A húsosztály hetenként 40—45 mázsa, vegyes árut értékesít. Változatlan jó minőségben szállít a Szekszárdi Sütőipari Vállalat kenyeret, pékárut és süteményeket, a szőlőtermelési szakcsoport vörös, a tolnai tsz pedig fehér bort. Tervezzük, hogy a virágrészlegben kötészettel is foglalkozunk. Addig is hetente folyamatosan hozzuk a cserepes és vágott virágokat Tolnáról és Budapestről. Az áruház folyamatos, .jó ellátása hatalmas lendületet kíván, hogy úgy mondjam „meg kell kapaszkodni a második cérnában”. Ismernünk kell az igényeket, tudnunk kell, hol, mikor, mire számíthatunk, hogy a lehető leggyorsabban, kifogástalan áruval töltsük meg a polcokat.

Négyen — a negyvenből

— Mi nem vártunk. Ahogy

átadták a kulcsot, mi már azon az este költözködtünk. Mondtam a páromnak, ha pokrócon \s, de én már itt alszom. *

A fiatalasszony, aki mindezt elmondta, kölcsönzött mosógépet tol maga előtt, s tiltakozik. nem. dehogy áll meg, siet. várja a nagymosás.

Csengetés, találomra a negyedik emelet egyik lakásába.

— Nem, nem a legrosszabbkor jött, — mondja dr. Csatlós Árpád. — Tulajdonképpen a nagyjával már készen vagyunk.. No. persze, az ablakpucolás. Az a két asszony dolga, mivel hogy anyósom is itt van. segít nekünk.

Üjabb csengetés a harmadik emeleten. Mentegetőzés.

— Szó sincs róla, — mondja Ács István, a műszergyár kooperátora. — Mindenkit örömmel látunk. Többen nézhetik legalább a lakásunkat.

— Mennyit vártak rá?

. — Több, mint három évet. Éppen ideje volt. Igaz, lesz

mit fizetni, a lakásrészlet, bútorrészlet ... De megéri.

Második emelet. 4. ajtó.

— Igen, nagymosás. Eltalálta, — mosolyog Gondi Csabá- né. — Szabadságot vettem ki a költözködésre. Mit mondjak a lakásról? Három évet lenyomtunk albérletben.

— Hol dolgozik?

— A megyei kórháznál, szülésznő vagyok.

Schmidt Józsefné azt mondja, négy évig albérlősködtek Öcsényben.

— Üjak a bútoraink. Minden régi holmit eladtunk költözés előtt. Mondtam a férjemnek, ha már új lesz a lakás, legyen benne minden új.

Szekszárd

Két lépcsőház, negyven lakás, negyven boldog család. Hírben ennyi jelenhetne meg róluk: költözködnek a múlt hét végén átadott tanácsi ér-, tékesítésű, szövetkezeti ház lakói a Kölcsey lakótelep B!3 jelű épületébe. A másik három lépcsőház lakásait a jövő héten vehetik át tulajdonosaik.

— vj —

Amíg a vizeslajt megérkezik

A kétkerekű elé fogott lovat úgy látszik, istentelenül megcsíphették a bögölyök, mert mit sem törődve azzal, hogy két rúd között áll, odavágta magát a tarlóra. Felállni viszont már nem tudott, mert belekeveredett az Istrángokba.

A bokrok hűvöséből kilépnek hármamnégyen, segíteni a tehetetlenül rúgkapáló állaton.

— Hő, te, hő! — biztatják, támogatják, biztatásként a tomporára csapnak.

— Ne te, a fene a bőrödet!

A lónak végül sikerül maga

alá, húzni egyik hátsó lábát, talajt fogni, prüszkölve, horkanva feláll. Hanem mindkét istrSn g - elákakádt, ” ‘Próbálják úfjfákŐW! — röviÖ^'Ávaerh.em

— Várjatok, majd én adok — mondja egyik segítő, majd odalép a néhány méterrel odébb tétlenül, némán álló traktorhoz, leold a vezetőfülkéből egy jó méternyi kötéldarabot.

Lám, a segítség olykor a legváratlanabb helyről érkezik.

Az istrángokat összetold- ják, a kétkerekű elzötyög a két gabonatábla közötti dűlő- úton. A segítők sorban letelepednek a műútra kivezető, félbenhagyott „sárrázó” köveire. A tekintetek a gabonatáblán kalandoznak, a kombájnoktól levetett szalmacsomó-sorokon.

A közelben álló traktorra rászerelt rakodó méteres fogaival ragadozó ősállathoz hasonlít.

— Pihenő?

— Kényszerpihenő — válaszol egyikük, májd bemutatkozik:

— Miklós János.

— Traktoros?

— Kazalozó. A lajtkocsit várjuk.

_ ?

— Addig nem kezdhetünk munkához, amíg itt nincs a vi_ zeslajt.. Nincs mese, a tűzrendészetet be kell tartani. A kombájnok után 'tüstént húzzák le a traktorok a szalmát, rakjuk kazalba. A kombájnok ma végeznek, a tábla holnap délig már le lesz takarítva, jöhet rá a tárcsa.

A műútról traktor kanyarodik a tarlóra, a várakozók egyike odamegy az ilTZ-ről leszálló Szőcs Árpádhoz. A motorzajtól nem érteni, mi szót váltanak.

— Mi van, Feri bátyám? — kérdezi a visszajövőtői Miklós János.

1973. július 13.

A Tolna megyei Gabcnafeivásárló és Feldolgozó Vá Halat mözsi malomüzemében az aratási szezonban mintegy há’omszáz vagon búzát vesznek át a mözsi és a bogyiszlói tsz- től. A várható nagy termés m alt, százötven vagon búzát támfalas, fóliázott prizmába rak- nah, (Fotó: Gottvald)

■— Összetört a lajt kereke.' Visszamentek másikért a műhelybe. — Itt lesznek fél órán belül.

— Utána kezdhetünk,.;

— Kezdhetünk, amint az Imre megjön.

— Mit kell tudni egy kaza- losnak?

— Először is, gondolatban összerakni azt a sok szalmát, amit a kombájnok elhagytak, ahhoz kezdeni az alapot. Aztán dirigálni: komám, ide tégy, oda tégy e°v petrencével.

— Kik a petrencések?

— Fazekas Boldizsár, meg a homlokrakodó.' A petrenceru. dakat. de még az elevátort is múzeumba lehet már tenni. Ezek már elavult dolgok. Csak kicsit szomorú a helyzet...

— A petrencék miatt?

— Dehogyis. Nem kaptunk új villát a rakodóhoz. Pedig még Csepelen is jártunk miatta.

— Úgy látom, azért üzemképes.

— Nyilván. A régieket kiégvén gették, újraedzették a m »helyben, de vannak olyan jók, mint az új.

— Ott a bokrok alatt a permetezőgép mi célt szolgál?

— Újítottunk. Üzemanyag van benne, a kombájnoknak. Itt tankolnak a táblán, ha kell. A gén meghajtja, nem kell kézzel húzogatni.

A dnmbhajlat mögül egvre erősödő gépzúgás hallatszik. Mint a tenger horizontján a haió, úgv tűnik elő egy kombájn. majd utána még kettő. Az ágyúcsőként égre meredő k’Oufogóesövekből gomolv.gó füst összekeveredik a cséplőszekrényből szálló porral.

Ahogy a kombájnok iöt+ok. úgy tűnnek el ismét, kimért tempóban haladnak körbe a táblán.

— Kik ülnek a gépeken?

— Szintén Miklós János. K. nevezetű. megkülönböztetésként. Aztán Rüll János, a har. madik Pál Antal.

— Milyen termésre számítanak?

— Nagyon szénét mutat a gabona, ha ezt sikerül betakarítani... Akkor holdjáról húsz mázsánál több lesz. Több lesz bizonyosan.

— Te. János... Lesz az tán huszonkettő is. csak vártuk ki a végét. Ha kibírja az idő eső nélkül, amíg learatunk. Mink csak kibírjuk a meleget valahogy.

*

A beszélgetés elhangzott a kótyi Kossuth Tsz gabonatábláján.

B. I.