Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-10 / 134. szám
Brigádvezetők a termelőszövetkezetekben gyáltalán az " sincs tisztázva, hová, milyen kategóriába soroljuk őket. Nem fizikai dolgozók. Ez tény. Múltbéli pontos megfelelője a brigádvezető beosztásnak, munkakörnek egyáltalán nincs, ezért a régi pallért, bandagazdát, munkavezetőt felemlegetve hozzájuk a brigádvezető legfeljebb hasonlóságot mutat, de nem jelent azonosságot. Egészen más a lényeg, a tartalom, mert gondoljunk csak egyetlen dologra, arra, hogy ha a brigádvezető határozottan megköveteli „embereitől” a minőségi munkát, akkor nem egyéni, tulajdonosi érdeket képvisel, hanem legteljesebb mértékben ä tagok, a társtulajdonosok érdekeinek megfelelően cselekszik. Tehát sok ember megbízottja, több száz társtulajdonos gazdasági érdekeinek képviselője a maga helyén, a maga területén. Ez az egyik nagyon lényeges dolog. És ez a fajta megbízaEz év eleje óta az Országos Tervhivatal közgazdászai dz 1976—80 éveket felölelő időszak várható főbb gazdasági folyamatait, a fejlődés várható irányait kutatják, térképezik fel. Az V. ötéves népgazdasági terv kidolgozására három esztendő áll 0 tervezők rendelkezésére. 1973-ban — 1976, sőt 1980 gazdasági eredményeit felbecsülni — bonyolult számításokat igénylő, komplex féladat. A jövő nem a jelen fejlődési irányzatainak egyszerű folytatódását, időbeni meghosszabbítását jelenti: míg egyes gazdasági folyamatok megszűnnek, vagy háttérbe szorulnak, eközben újabbak keletkezhetnek. A gazdasági fejlődés várható jellegzetességeit idejekorán felismerni — ez a jó tervező-közgazda munkájának a kulcskérdése. Sokan vallják: ez a tervező munkájának legszebb, legfontosabb szakasza. A népgazdasági terv fő koncepcióinak, legfontosabb gazdaságpolitikai elgondolásainak a felvázolása: ehhez nélkülözhetetlen a valóban alkotó közgazdasági munka. A terv kidolgozásánál természetesen mindvégig támaszkodnak a hosszú távú tervből levonható következtetésekre, hiszen a tizenöt évet átfogó hosszú távú terv egészen 1985-ig feltárja a fejlődést befolyásoló belső és nemzetközi körülmények alakulását, körvonalazza a gazdasági fejlődés várható ütemét és fő arányait, valamint a legfontosabb szerkezeti változásokat. Az általános, népgazdasági szintű koncepció kidolgozása mellett részkoncepciók is készülnek: ezek a különböző ágazatok fejlődését vázolják fel, szakértői tanulmányok alapján. A többféle — esetleg eltérő fejlődést ajánló tanulmány eredményeire támaszkodva a Tervhivatal összesíti a sok irányú tervezőmunka tapasztalatait és ezek alapján feltárja fejlődésünk legkedvezőbb változatait, végül pedig összefoglaló javaslatot dolgoz ki az ötéves terv koncepciójáról. Ezt követően kerül sor 1974 második felében a tervezőmunka második szakaszára, amikor a központi fejlesztési koncepció ismeretében kidolgozzák a megvalósításhoz szükséges intézkedéseket, meghatározzák, milyen döntések és szabályzómódosítósok szükségesek ahhoz, hogy a terv valóra váljon. Az V. ötéves terv megalapozottabb, egyséqesebb metodikával készül, mint az eddigi tervek. Az Országos Tervhivatal mellett komoly szerep hárul az ágazati nvnis-tériumokra, amelyek átfogó eiem-éseket készítenek ágazatuk fejlődéséről és helyzetéről. Mindenekelőtt azontás abból kiindulva, hogy a tagok termelőszövetkezetükkel kettős viszonyban állnak, egyszer dolgozók, egyszer tulajdonosok. ez a körülmény a brigádvezetők munkáját bonyolulttá teszi. Arról van szó, hogy a tsz-tagnak amikor munkás, látszólag az az érdeke, hogy egyénileg jól megtalálja másokkal szemben a számítását, olykor bérkövetelésekkel, némelykor még azon az áron is, hogy ügyel a meny- hyiségre, a teljesítmény-növekedésre. de nem mindig figyel a minőségre. Nos, ebben az esetben a brigádvezető dolga így. vagy úgy rábírni a szövetkezeti gazdát, hogy gondolkodjék tulajdonosként, lássa be, ha mindenki egyénileg ügyeskedve, lazább munkával óhajtja megtalálni a lehetségesnél nagyobb jövedelem- szerzés módját, akkor a végén bon fontos feladat vóf a gazdálkodó szervezetekre: trösztökre, vállalatokra, szövetkezetekre, amelyek most másodízben készítik el saját középtávú terveiket. A legutóbbi (tehát a most érvényben lévő) középtávú vállalati terveknek közös hibája, hogy gépiesen a népgazdasági terv üteméhez és arányaihoz alkalmazkodnak. Nem egy vállalat mérlegelés nélkül átmásolta a népgazdasági tervben előrejel- zett fejlődési ütemet, holott előfordulhat, hogy saját lehetősége annál kisebb, vagy erőteljesebb dinamikát követelne. Hasonlóan hibás szemlélet szülte azt a gyakorlatot is, hogy a jelenlegi vállalati tervek kezdő és utolsó éve szinte minden esetben megegyezik a népgazdasági terv két határévével, pedig közgazdasági tény, hogy a vállalatok termelési ciklusa csak a legritkább esetben felel meg pontosan öt esztendőnek. Lehetnek vállalatok, amelyeknél a tervperiodus három évet tesz ki, s vannak olyanok is, amelyeknél — a megelőző időszak beruházási tevékenysége következtében — a középtávú terv hét évet kellene hogy felöleljen. F. K. senki nem fogja megtalálni számítását. Ebből is jól kivehető, hogy a brigádvezetőség nem könnyű mesterség. Tapintat, emberismeret, politikai, szakmai fel- készültség, diplomatakészség, tárgyilagosság, tekintély és még mennyi minden kell hozzá. Megfelelhet egy volt földműves ember az új beosztás támasztotta követelmények sokaságának? Igen. Bár a termelőszövetkezetek húsz-huszonöt esztendős fennállása még kevés volt ahhoz, hogy felnőjenek a követelményeket száz százalékig megközelítő termelőszövetkezeti középvezetők, olyan módon, hogy azok szakvezetők is legyenek egyúttal. A kezdők legtöbbjének hitével, elvhűségével, fáradhatatlanságával, tisztességével tulajdonképpen semmi hiba. Rengeteget tettek annak érdekében, hogy Tolnában a termelőszövetkezetek többsége megerősödött, gazdag és beállt szocialista mezőgazdasági nagyüzem. Inkább az a baj, hogy akik koruk, továbbá fárasztó munkájuk miatt rfem tudtak lépést tartani a tudás- szerzés követelményeivel, azok maguk is érzik, hogy hovatovább csak munkaellenőrzők, de a szakvezetésnek nem megfelelő segítői, hiszen az agrotechnika mai alkalmazásának lényegét, értelmét, célját nem, vagy csak részben ismerik. Ezek az emberek viszont az ötvenes években, a rfehéz időkben helytállásból magas szinten mutatták példát, sok „piszkot” lenyeltek, munkába könyörögték a tagokat, érveltek, agitáltak, népnevelősködtek, legyőzték az éhséget, a pesszimizmust, lelket öntöttek a sokszor koplaló gazdákba, akik nem ritkán ebéd nélkül kaszálták végig a napot. Ezt nem szabad elfelejteni, a régi brigád vezetőket meg kell becsülni, rászolgáltak. Még akkor is, ha egyik-másik már nem nagyon találja a helyét, s érezve, hogy eljárt felelte az idő, hajlamos biztosítékokat keresni, az elvekből engedni, a következetességet mérsékelni, s ebben az állapotban a tagok körében olcsó népszerűségre, a vezetők szemében feltétlen megbízhatóságra szert tenni. Erre van példa. Hogy sok, vagy kevés, azt nem tudjuk, de azt igen. hogy van. Mások az arany középutat választják: senkinek nem ártani, ide is húzni, oda is húzni. De az is előfordul, hogy ahol a vezetőség gyenge kezű, ott valójában a brigádvezetők gyakorolják a „hatalmat” és megkeserítik az elnök, az agrármérnök életét. Külörfös esemény zajlott le az egyik termelőszövetkezet munkaelosztásán. Az agrármérnök kifogásolta, hogy a brigádvezető pocsékolja, túladagolja a drága növényvédő szereket. Szakkönyvet mutatott, hogy igazát bizonyítsa. A brigádvezető a könyvet a földhöz csapta és káromkodva megtaposta. Az az igazság, hogy ebben a termelőszövetkezetben a szakvezetők szorongást éreznek, és tartanak a brigádvezetőktől. Tudják, bármikor ellenük hangolhatják a tagokat. Szóval ilyesmi előfordul, de a brigádvezetőkre általában mégis az a jellemző, hogy a tagokkal szót értenek, a szakmai előírásokat igyekeznek korszerűen. tudásukhoz mérten, jól alkalmazni, segíti őket ebben a semmivel nem pótolható gyakorlat, hiszen szinte mindegyik úgy került mostani posztjára, hogy előtte elismert, tekintélyes egyéni gazda volt. De az is igaz, hogy akik ilyen, vagy olyan okok miatt a hatvanas évékben nem mentek el a tanfolyamokra, akkor nem érezték, de most már érzik; nagyon érzik a megfelelő Szakmái tudás hiányát. A termelőszövetkezeti mozgalom, mint üzemi keret, maga formálja, alakítja, finomítja a brigádvezetők feladatát, hosszabb távon és rövid távon egyaránt. Akik most kezdik, azoknak sokkal könnyebb lesz, de akik az ötvenes években kezdték, azok tulajdonképpen utat tapostak. S jól tudjuk, hogy ez mivel jár. Több más, régen soha nem volt új foglalkozás honosodott meg a mezőgazdaságban, ilyen például a mesterséges termékenyítő. de hát ott nyomban adva volt. hogy mit kell tudni, mihez kell érteni. A brigádvezetői munkakör ellátását viszont egymástól nagyon-na- gyon eltérő helyi körülmények, sajátosságok, olykor alkalomszerűen szabták és határozták meg. Ilyenformán tehát számos termelőszövetkezetben a brigádvezető már rég jól kialakult menetrend szerint munkálkodó középvezető szakember, más közös gazdaságban meg még mindig munkafelvigyázó, az utasítások gépies végrehajtója. Tulajdonképpen a belső üzemi rend, s szervezettség függvénye, hogy s> brigádvezető napi munkájában mennyi az értelmes hasznos munka, mennyi a lát* szatmunka, s mennyi a céltalan szaladozás, kocsikázás, biciklizés, lótás-futás. Van, ahol egyszerűen még a szakvezetők sem tudják, hogy a brigád ve-* zető a reggeli munkaeligazítás után estig mivel tölti idejét, hol van és mit csinál, és ha a határt járja, miért járja. Tapasztalatokra hivatkozva mondjuk, némelyik brigádvezető nem tud mit kezderti az idejével, a tagok csak azt látják. hogy örökké megy, s hogy teljen az idő, hetekig méricskéli például a napok alatt kimérhető háztájit, naponta ötször megnézi a kukoricát, de nem látja meg annak károkozóit. Ilyesmi persze kizárólag azokban a termelőszövetkezetekben fordul elő, ahol a szakvezetés sem tudja, hogy mit kezdjen a brigádvezetővel, mint középszintű szakvezetővel. Aztán még az is nagyon lényeges, hogy a brigádvezető általában ütközőpont a tagok és a vezetők között. Hogyan, milyeh mértékben? Mennyi ebben a jó, mennyi ebben a roSSz? Miként közvetít lentről felfelé, fentről lefelé? A kérdések sokaságát tehetnénk fel és mindegyik nagyorr fontos. Más megoldást választunk. Úgy véljük, a Népújság adósságot törleszt azzal, hogy az elkövetkezendő napokban bemutat két brigádvezetőt a több százból úgy, hogy ők maguk beszélnek munkájukról, nehézségeikről, örömeikről. Az egyik régi, a másik új ember, Nagyon érdekes, amit elmondtak, és gondolatébresztő. Vélekedésükkel elsősorban azt jelzik, hogy a termelőszövetkezeti brigádvezétők politikai, szakmai tudásával, helyével. szerepével, felelősségével érdemesnek látszik mélyrehatóan foglalkozni „illetékes” szintért is. A két brigádvezetővel folytatott beszélgetést eredetiben, aZ élő szó természetességével adjuk visz- sza, a sorozatot kedden kezdjük, és egy héten át mindennap közöljük az interjút. P. V. Sz. A ház elhagyott volt. A kertben nőtt vadvirágokon és a gyommal küszködő rózsákon méhek döngicséltek. A ház cserepeit belepte a moha, a vakolatruha foszladozott, az ajtókról, ablakokról ellopta az idő a festéket. A ház egyedül állt. Ember sehol. Mit ér a ház ember nélkül? És mit ér az a sok-sok csodálatos dolog 'a földön — ember nélkül? A sok-sok csodának van egy közös jellemzője: ember nélkül nem élnék, ember nélkül nem érnek semmit. Az emberhez minden csak ember által mérhető. Egy Leonardo da Vinci-, vagy Picasso-kép semmit sem ér, ha nem látja valaki, ha nem kíváncsi rá senki, ha nem hat valakire, ha nem gyö- nyörködteti-gondoikodtatja az embert. Egy legkorszerűbb autó* vagy repülőgép értékét is q benne száguldó, vele repülő ember határozza meg. Holt tárgyak, értéktelen semmik nélkülünk. Az autó is a repülő is az ember nélkül csak állni tud és tűrni a természet marását amely idők folyamán semmivé teszi ezeket az ember által alkotott csodákat. Gyerekkoromban olvastam egy könyvet. Egy városról szólt. Egy valamikori városról, ahol egykor emberek éltek, dolgoztak, szórakoztak, örültek, bosszankodtak. Ebben a regénybeli városban majmok és kígyók éltek. A nagy fehér kobra uralkodott. Embertelen város volt ez, a szó szoros értelmében. A nagy fehér kobra egy gyönyörű szobor tövében ült a trónusán. Az ember képzelte oda a szobor alá. a trónusra. Mert a szobor csak az embert érdekli. Alkotni is csak az ember tud. A szobor a nagy fehér kobrának a valóságban csak annyit jelenthetett, hogy rá lehet tekeredni. Semmi sem érték, ha nincs kihez mérni. Mit ér a kutya hűsége önmagában, ha nincs a kutyának embergazdája, akihez hűséges lehet? Mit érnek a szép hazak, a szemet gyönyörködtető és testnek kényelmet nyújtó bútorokkal berendezett szobák, a szuperautomata mosógépek? — ha azokat nem ember használja. Még a ruha sem ér semmit. A kirakati ruha is csak akkor ér valamit, ha élő emberi testre húzzák ha ennek az élő testnek az idomait kidomborítja. Az óceánok hullámai, a hó- födté csúcsok is csak az embernek okoznak gyönyörűséget. A virágok a méheknek mézgyűjtő helyek csupán, de az embernek illatot, szerelmet, színharmóniát és ki tudná felsorolni, hogy mi mindent jelentenek. Ember nélkül minden értelmetlen. Mit ér a vasérc, a kőolaj, mit ér a méhek munkája, ha csak önmaguknak, legfeljebb a medvéknek gyűjtenek mézet? És mit érne ez az írás is, ha nem'lenne, aki elolvassa? Minden az ember által létezik és minden ami létezik az embert szolgálja, mert az ember így akarja. Az ember is az ember által létezik. Az ember értékét is az ember határozza meg. Mi azt mondjuk: legfőbb érték az ember. És ennek megfelelő a cselekedetünk is. Mi mindent az emberért építünk, gyártunk. Az ember védelmére gyártjuk a fegyvereket is. Ml, a jövőt építő Világ egyre terebélyesedő része mert ne feledjük: aZ ember is az ember által létezik, de az ember által el is pusztulhat. „ ^ Mi az ember minden eddiginél teljesebb létét akarjuk: szebb virágot nevelni az embernek, szebb lakást építeni az embernek... Nemcsak van miért küzdenühk. de küzdelmünknek van célja, értelme iS. SZALA1 JÁNOS Szubjektív sorok A mindenség mértéke A tervezőmunka legfontosabb szakasza
