Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-06 / 130. szám
A hét első napján, Kajdacson Bürokráciacsökkentő hivatal Vaszari István elnökhelyettes, párttitkár: Ide jönne a hiányzó előverő. Ennek hiánya miatt késik a javítás. A kajdacsi termelőszövetkezetben kialakult gyakorlat szerint minden hétfőn reggel összeülnek a szakvezetők és megvitatják: mit végeztek előző héten, hogyan teljesítették az időarányos terveket, milyen munkák ' várnak elvégzésre. Ez a hét jól kezdődött, hiszen éjjel megjött a rég várt eső, csaknem tizenöt milli- méternyi csapadékkal öntözte a határt, felvillanyozva a vezetők korábbi nyomott, türelmetlen hangulatát. — Végre, az utolsó pillanatban megjött az egész hónapban várt eső — állapítja meg Hosnyánszki György elnök. — Igaz, hogy a homokos részeken levő gabonáink alja már kezdett felsülni, de ami a szigetben van. az nagyon szénen mutat. Az idő úgy alakul, hogy újabb eső várható. így termés- kilátásaink sokat javultak. Az aratásra való felkészülést tehát ehhez kell igazítanunk. Szombaton bent voltam Szek- szárdon, az AGROKER-nél, közölték, hogy megérkezett a rendrearató. A Hamster—Major pótkocsik érkezése viszont még bizonytalan, annak ellenére, hogy kettőnek a szállítását a gyártó cég április—májusra igazolta vissza. Viszont hatezer forinttal emelkedett az áruk. — Nagyobb baj. hogy még nincsenek itt, hogy nem érkeztek meg a takarmánybetakarításra. Naponta legalább tizenöt ember munkáját takaríthattuk volna meg. — jegyzi meg Vaszari István elnök- helyettes, párttitkár. — A gépműhely hogyan áll a javításokkal? — kérdezi az elnök. — A hat kombájnból három üzemképes, teljesen kész az aratásra. Viszont az elmúlt egy-két év alatt nem változott a helyzet az alkatrészellátásban — válaszol Varga Vendel, gépműhelyvezető. — Sorra vettünk jó néhány, szomszédos megyei AGROKER-t, úgyszólván eredmény nélkül. A legutóbbi kiadású SZK- kombájnókhoz hiányzik az előverő- az utóverő. a pelyva- rosta-szekrény, a magcsigaház. néhány csapágy. ... _____ — Ha elkészül a DT—54-es. az új UTOS-on a hátsó kerekek fellnijeinek megerősítése — úgy ítéljük meg. hogy konstrukciós hiba. A D—4—K szorult még kisebb javításra, viszont a hátsó köpenyeket vászontörés miatt ismét ki kell cserélni. Alig futottak néhány kilométert. És ötezer forint egy köpeny.;. — Érdekes, a múlt héten nvilatkozott valaki a MEGÉV- től. hogy van elég alkatrész. Most akkor van. vagy nincs? — kérdezi a főállattenyésztő. — Persze, hogy van. ha valakinek éppen az a néhány kell. ami a több tízezres alkatrésztételből hiányzik —válaszol az elnök. — Ahogyan Vendel felsorolta, nekünk létkérdés. hogy idejében megkapjuk. mert akkor a hat kombájnnal — két-három esős napot is beleszámítva —. jó három hét alatt learathatjuk az 1500 hold gabonát. De valószínű, azért is hiányzik néhány kombájnalkatrész, mert nem jöttek be a megrendelt új kombájnok, ezért sok üzemben azokat is megjavítják. amelyeket az idén már kiselejteztek volna. Sajnos, a megrendeléstől a szállításig még elég hosszú az átfutási idő. ezért is hiányzik néhány alkatrész. A kombájnszérű? — Az OTSZ-szárító üzemkész. a magtisztítón van még kisebb javítanivaló, a felhordóláncok utánfeszítése. Mint tavaly, most is megvan a tartalék villanymotor. — Miután megjött a rendrearató, azt javaslom. hogy ötven hold rozsot vágjunk le rendre, és ötven holdat egy menetben, kombájnnal. Mert ha jön egy szélvihar, kiveri az anyarozsot — ami viszont számunkra nagy veszteség lenne — mondja Vaszari István. A javaslattal mindannyian egyetértenek. A többi ágazat vezetője is rendre beszámol a munkák menetéről, de a megbeszélésből kitűnik: a legfontosabb téma az aratásra való felkészülés. — Végül az a javaslatom, hogy június 22-re hívjuk össze a vezetőségi ülést. Ezen tájékoztatót kell adnom arról, hogyan teljesítettük eddig az éves terv időarányos részét. A főkönyvelő elvtárs pedig beszámol a revizori vizsgálat eredményeiről, annak megállapításairól. így az ülésen a vezetőségi tagokon kívül testületileg részt vesz az ellenőrző bizottság is — monja az elnök. — Ez az időpont azért is jó lesz. mert az álattenyésztés adatait ki tudom egészíteni azzal, hogyan ment el a jelenlegi huszonhatezer csirke — teszi hozzá a főállattenyésztő. A megbeszélést rövid szemle követi a gépműhelynél. Az alkatrész-témát újabb adalék egészíti ki. Traktor kanyarodik a műhely elé. hidraulikáján a holland gyártmányú Zweegers rotációs kaszával. — Mi a baj Németh elvtárs? — kérdezi az elnök a leszálló traktorost. — Ismét ékszíjat kell cserélni. Már nem lehet tovább feszíteni. Kereken kimondja, mennyit ér a szigetcsépi tsz által gyártott ékszíj. — Reggel tettem fel. tán két óra hosszat dolgoztam vele. most itt van, cserélhetem újból. — Négy újabb ékszíj, újabb nyolcszáz forint — jegyzi meg Vaszari István. — És csodálkozunk. hogy drágán termelünk. Még ha tele lennénk pénzzel, hogy nem számítanának sokat ilyen, néhány száz forintos kiadások... — Szóval. így kezdődik nálunk minden hét — mondja mintegy összefoglalóként Hosnyánszki György elnök —, egy kis örömmel, egy kis gonddal. A bokrokról mérges szúnyograj támad ránk. — Vadak a szúnyogok, délután biztosan esik majd az eső. B. I. — K. Z. Mindennapi életünk sajátos kérdése életszínvonalunk megítélése. A „hogyan élünk?” kérdésre társadalmi méretekben nemcsak a gazdagodó ország, az évente felépülő több tízezer lakás, útjaink autóforgalma, táplálkozásunk és öltözködésünk felel, hanem népünk politikai közérzete, olvasottsága, kulturális érdeklődése, szellemi gyarapodása is. Megválaszolható azonban a kérdés más oldalról is: Úgy élürtk, ahogyan dolgozunk. Nem szaladunk túl gazdasági lehetőségeinken, viszont minden igyekezetünkkel adottságaink kihasználására törekszünk. Életszínvonalunk forrása a munka: csak azt fogyaszthatjuk el, amit megtermeltünk. Mai anyagi életkörülményeink általában összhangban állnak gazdasági fejlettségünkkel, nemzeti jövedelmünkkel, amelynek egy főre jutó összege átszámítva évi 900—1000 dollár. Az utóbbi időben mind számottevőbben erősödik a közvéleményben az a reális felfogás, amely a gazdasági fejlődéssel kapcsolja össze, annak függvényében vizsgálja az életszínvonal emelkedését. Szocialista termelésünk, egész gazdasági munkánk alapvető célja a társadalom tagjai növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek minél teljesebb kielégítése, a személyiség minden irányú fejlesztése, az ember tényleges értékeinek gyarapítása. Életszínvonalpolitikánk azt az utat követi, amelyet a párt X. kongresszusának határozata így jelöl meg: „A termelés emelésével összhangban növelni kell a nép A fenti cípi önkényes, de nem félrevezető. A kormányhatározat szerint megszervezendő intézmény hivatalos neve Állami Népességnyilvántartó Hivatal lesz, ám annak egyik célja, illetve a működésének egyik eredménye várhatóan éppen a bürokrácia csökkentésében mutatkozk majd meg. A határozatról a kormány ülését követően már hírt adtunk, de talán azok figyeltek fel rá a legkevésbé, akik a legtöbbet átkozzák a bürokratikus ügyintézést. Bizonyára akadtak, akik a hír láttán — megint egy hivatal! — felkiáltással a gyakran amúgy- is körülményes hivatali munka újabb fékezőjét vélték felfedezni. A közreadott tények ismeretében nyugodtan állíthatjuk, ettől a hivataltól az ellenkezőjét, az ügyintézés egyszerűsítését, gyorsabbá tételét remélhetjük. Jelenleg az állami szervek, a tanácsok, a vállalatok és a különböző intézmények mind több és egymással párhuzamos személyi nyilvántartást vezetnek az ország lakosságáról. Előfordul, hogy egyetlen személynek külön van adó-, egészségügyi, gépkocsitartási lapja —, és valamennyi kartotékon külön kitöltve az alapadatok név, lakcím, anyja neve, stb. A jelenlegi rendszer mellett szükség van arra is, hogy a nyilvántartást vezető szervek egymást kölcsönösen értesítsék a beérkezett vagy megváltozott adatokról. Hogy ez mennyire korszerűtlen és mennyi munkatöbbletet okoz, azt igazoljuk most az anyakönyvvezetők példájával. Egy emberöltővel ezelőtt, amikor legtöbben a lakóhelyükön szültek, érthető volt, hogy ott anyakönyvezték és ez nem is jelentett semmilyen komplikációt. Most a legkisebb településről is szülőotthonba vagy kórházba mennek a kismamák, így aztán mindjárt az első pillanatban megkettőződik az adminisztráció, a születés helye és jólétét, gazdagítani életét, biztosítani műveltségének gyarapítását .. Társadalmi törekvéseinkben fontos helyet foglal el az anyagi helyzet javítása, a kulturált, értelmes élethez szükséges javak mennyiségének mind teljesebb biztosítása. Ugyanakkor elutasítjuk a fogyasztó fogalmának felszínes értelmezését, az embert csupán anyagi javakat vásárló társadalmi lénnyé degradáló álláspontot. A jó emberi közérzetnek, az értelmes jómódnak a megvásárolható dolgok mennyiségén és minőségén túl számos nem áru jellegű — politikai, egészségügyi, erkölcsi — összetevője is van. Kifejezőbb, igazabb tehát, társadalmi törekvéseinket jobban segíti, ha a „fogyasztó szempontjainak” túlértékelése helyett az ember teljesebb és minden irányú szolgálatát állítjuk. A „fogyasztás szempontjai” természetesen fontos társadalmi igényeket fejeznek ki — de nem kizárólagos meghatározói az életkörülményeknek. Mi a jólétet, az értelmes életet nem azonosítjuk az elfogyasztható anyagi javak pazarló bőségével. Amikor az életszínvonal gyorsabb emelésére törekszünk, nem az egyes tőkés rétegek életszínvonalát és nem a burzsoá fogyasztási modellt tekintjük példaképnek. Nem a kapitalista értelemben vett jómódot utánozzuk. A tartalmában és formájában is eszményeinknek, erkölcsi normáinknak, humanista céljainknak megfelelő szocialista életmód kialakítására törekszünk. Elvetjük az olyan jólétet, amelyben a dolgok uralják az embert. Az anyagi jaa lakóhely szerint illetékes tanácsnál is. Különböző okok miatt szükség lehet arra is, hogy az anyakönyvvezetésről értesítsék például a gyámügyi, bírósági szerveket, az SZTK-t, az egészségügyi hatóságot és még lehetne sorolni a csaknem harmincféle szervet, ahová bizonyos esetekben adatokat kell szolgáltatnia az anyakönyvvezetőnek. Nem nehéz elképzelni, hogy milyen fokozott mértékben terheli mindez — különösen a kisebb apparátusban dolgozó — ügyintézést. Az állampolgárokat bosszantotta, hogy bár az igazolásokra rendszerint nem nekik volt szükségük, hanem a hivataloknak, mégis nekik kellett szaladgálniok a papírokkal. A kormányhatározat szerint megalakítandó Népességnyilvántartó Hivaiai ezt és a fent említett korszerűtlenségeket szünteti meg. Az ország minden lakosáról olyan adatokat gyűjtenek és vezetnek, amelyekre az országos és a helyi állam- igazgatási, gazdasági, egészség- ügyi és egyéb szerveknek szükségük van vagy a későbbiekben szükségük lehet. Az adatokat modern számítógépekkel dolgozzák fel, tárolják és — az ügyfelek számára talán ez a legfontosabb —, ha igazolásra van szükség — a gép azt is mindjárt kézbe adja. Mindehhez gyorsan tegyük hozzá: mindez nem valósulhat meg egyik napról a másikra. Körültekintő tervezésre, a leggazdaságosabb módszer kialakítására van szükség. Habár az új hivatal 1974. július 1-én alakul meg, az eddig elméletben elképzelt szervezetet a gyakorlatban már kipróbálták a most lezajlott tanácsválasztások idején Pécsett. A tapasztalatok kedvezőek és így remélhető, hogy megteremtik Magyarországon a népességnyilvántartásnak mindannyiunk számára hasznos, előnyös, korszerű rendszerét. P. M. vak bőségének, választékának az a szerepük, hogy eszközként szolgálják az egyének tehetségének, emberi értékeinek teljes kibontakozását. Gazdagodó életünk sokasodó tényei és tapasztalatai arra intenek, hogy iparunknak, kereskedelmünknek, közlekedésünknek, kulturális műhelyeinknek, az emberi életkörülményekkel foglalkozó intézményeinknek, céltudatosan munkálkodniuk kell a szocialista jómód általánossá válásáért. Annál is inkább, mert a jólétről alkotott mai felfogások ellentmondásaiban és torzulásaiban is tükröződik társadalmunk átmeneti jellege. Az egészséges szocialista törekvések meghatározó szerepe mellett a jómód kispolgári értel- ' mezésének. a sznobság, a flanc és a nagyzolás különböző változataival is találkozhatunk még. Az elmondottakból együttesen következik, hogy társadalmunknak az anyagi javak bőségének növekedésével egy időben kell megtanulnia mit jelent értelmesen, kulturáltan, jól élni. (Kalória- vagy szeszfogyasztásunk számadatai nemzetközi összehasonlításban is elgondolkoztatóak.) Kereskedelmünknek, kulturális intézményeinknek és a munkahelyi kollektíváknak is többet kell foglalkozniuk azzal, hogy miként lehet a nagyobb jövedelmet értelmesen elkölteni, hogyan lehet az adott jövedelemmel és a növekvő szabad idővel okosabban, jobban élni, miként lehet eszköz az utazás’ a televízió vagy az autó a család műveltségének, ismereteinek gyarapításában. A. L. A fogyasztás és az ember
