Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-27 / 148. szám
Brezsnyev Párizsban RUMOR A NI A (Folytatás az 1. oldalról) A délelőtti eszmecsere befejeztével Pompodiu elnök ebédet adott Leonyid Brezsnyev és kísérete tiszteletére. ■ Az SZKP KB főtitkárának és a francia köztársasági elnöknek kedd délutáni konzultációja néhány perccel 15,00 óra után kezdődött és 18,45 órakor ért véget. A két államférfi ma délelőtt 10,00 óra körül folytatja tanácskozásait. Párizsban nagy érdeklődéssel várták a konzultációkat, amelyek már hagyománnyá váltak a szovjet—francia kapcsolatokban. A jelenlegi nemzetközi helyzet kedvező lehetőségeket teremt a szovjet— francia együttműködés további előrelendítése számára, a béke és a biztonság megszilárdítására irányuló konstruktív erő. feszítések számára. A francia politikusok és a sajtószervek hangsúlyozzák: Most arról van szó, hogy még jobban el kell mélyíteni a sokoldalú szovjet—francia kapcsolatokat, amelyek — ahogyan 1971 októberében megjegyezte a francia elnök — az európai együttműködés sarkkövét képezik. Giscard D’Estaing francia gazdasági és pénzügyminiszter a Pravda és a TASZSZ tudósítóinak adott nyilatkozatában kijelentette: A francia—szov. jet gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok elsőrendűek, és nézeteim szerint ezeket a kapcsolatokat Georges Pompidou és Leonyid Brezsnyev találkozásának eredményeképpen legmagasabb politikai szinten még jobban meg kell szilárdítani. Leonyid Brezsnyev francia- országi látogatásának nagy je. lentőségét aláhúzta Jean Ka„Aki a politikában nem tekint előre, elkerülhetetlenül a lemaradók közé kerül" — mondotta Brezsnyev abban a televíziós beszédben, amelyet az Egyesült Államok százmilliónyi képernyőjén hallgat, tak Amerika polgárai. A Brezsnyev—Nixon csúcs, találkozó valóban jól példázza azt, hogy a fejlődés jelenlegi korszakában új és előretekintő formát kell kapniok a nemzetközi kapcsolatoknak. Különös, képpen vonatkozik ez azokra az országokra — az Egyesült Államokra és a Szovjetunióra —, amelyek egymással gyökeresen ellentétes világnézetet és társadalmi rendszert képviselnek, s amelyekre éppen gazdasági, katonai erejüknél fogva döntő felelősség hárul abban, hogy a társadalmi rendszerek versenye ne a hidegháború és az atomfenyegetés, hanem a békés rivalizálás körülményei között folytatódjék. A találkozó számos eredménye között talán elsősorban azt kell kiemelni, hogy itt egy — Brezsnyev szavaival élve — „visszafordíthatatlan folyamatról” van szó. Ezt jelzi, hogy máris megállapodás született Nixon 1974-ben esedékes moszkvai látogatásáról, sőt célzás történt arra, hogy a rákövetkező évben Brezsnyev ismét az Egyesült Államokba látogat. Nem rövid lejáratú célok által vezérelt kampány, hanem egy olyan fordulat végrehajtása folyik, amelyet a világ gazdasági, politikai, sőt katonaistratégiai realitásai már régóta megérleltek. Ebbe a nagyszabású keretbe állítva kell szemlélni a csúcs- találkozó ama eredményeit, amelyek híre már az elmúlt napokban bejárta a világot. Mindenekelőtt a nukleáris háború megelőzéseiről kötött megállapodást, amely a találkozó legfontosabb okmánya. Ettől elválaszthatatlan az a dokumentum, amely megható. napa, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a Pravda számára adott nyilatkozatában. Mint mondot. ta, Leonyid Brezsnyev bonni, washingtoni és párizsi látogatása ragyogóan tanúsítja, hogy a Szovjetunió politikája — valóban nagy politika, amely megfelel minden nép érdekeinek. A kedd reggeli francia lapok hangsúlyozzák: A Rambouillet-! csúcstalálkozóra olyan időpontban kerül sor, amikor Leonyid Brezsnyev és Nixon elnök tárgyalásainak eredménye történelmi jelentőségű fordulathoz vezetett a nemzetközi politikában. A lapok különösen kiemelik ezzel kapcsolatban, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok most már együtt száll síkra a helsinki konferencia sikeres és mielőb. bi lebonyolítása mellett, s azt javasolja, hogy annak zárószakaszót a legmagasabb szinten tartsák meg. A L'Humanité hangsúlyozza: A washingtoni tárgyalások eredményeképpen átalakul a nemzetközi kapcsolatok légköre Európában. A párizsi tárgyalásokról érkező hírekkel egy időben világszerte elemzik a szovjet— amerikai csúcstalálkozó jelentőségét. Henry Kissinger, az Egyesült Államok elnökének nemzetbiztonsági főtanácsadója sajtóértekezletén a következő szavakkal foglalta össze e csúcstalálkozó eredményességét: „Nem lehet semmi olyasmit megnevezni, amit reméltünk volna, de nem tudtunk elérni.” Hírmagyarázónk a kö. vetkezőképpen látja Brezsnyev és Nixon tárgyalásainak jelentőségét: rozza a stratégiai fegyverek további korlátozásáról folytatandó tárgyalások alapelveit és ezzel lehetőséget nyújt az úgynevezett SALT-tárgyalások második szakaszának eredményes folytatásához. E két, az emberiség egészét érintő szerződés mellett egy sor megállapodás jött létre a kétoldalú együttműködés legkülönbözőbb területein. Mindkét tárgyaló fél következetesen figyelembe vette, hogy a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak egyaránt vannak szövetségesei és szövetségesi kötelezettségei. Televíziós beszédében Brezsnyev így fogalmazott: „Teljes határozottsággal ki kell jelentenem : tárgyalásaink, szellemüket és az aláírt egyezmények betűjét tekintve, egyaránt számolnak ezzel a körülménnyel.” Ez a megfogalmazás egyben arra is utal. hogy a világpolitikai fordulat folyamatos végrehajtása közben teljes mértékben figyelembe vették a világpolitika kialakult realitásait. A fordulatot nem más országok „feje felett” és más országok „ellen” hajtják végre, hanem annak érdekében, hogy fokozatosan új alapokra lehessen helyezni általában a nemzetközi kapcsolatokat. Nem kétséges, hogy ez még igen hosszú és körültekintő munkát igényel. Annyi azonban világos —, s ez önmagában is szükségessé teszi a „tör. ténelmi” szó leírását —, hogy a második világháború óta most első ízben kezdenek kialakulni egy hosszú távú békés időszak szilárd keretei. A hangsúly természetesen a kezdeten van. Hiszen a problémák még rendkívüliek. A világpolitika jövője szempontja, ból talán az a leglényegesebb, hogy Kína visszatérjen egy olyan reális politikai vonal- vezetéshez, amelyet be lehet illeszteni a nemzetközi kapcsolatok békés, a vitákat és konfliktusokat tárgyalások útján megoldó gyakorlatába. A szovjet—amerikai megállapodások, és a széles körű együttműködés távlatai megkönnyít. hetik Peking számára a realitásokhoz való alkalmazkodást. Annál is inkább, mert ezek a megállapodások egyben ama amerikai körök vereségét jelentik, amelyek néhány évvel ezelőtt az amerikai—kínai kapcsolatok szükségszerű és helyes normalizálásával kapcsolatban még a Szovjetunió valamiféle „világpolitikai elszigeteléséről” fantáziáztak. Az Egyesült Államok hivatalos politikája mindenesetre szélesebb látókörűnek, reálisabbnak bizonyult annál, semhogy ezen a járhatatlan úton próbáljon továbbhaladni. Mindezekért a mostani szovjet—amerikai csúcs igen jelentős lépés afelé, hogy — mint azt Brezsnyev mondotta — „sok nemzet számára biztosítsuk a tartós békét”. NICOSIA Hosszú hónapok óta először tűzpárbaj vblt az éjszaka folyamán a török és görög nemzetőrség tagjai között, a Nicosiát két részre 06ztó úgynevezett „zöldvonal” mentén. SZAIDA A dél-libanoni határkörzetből érkező jelentések szerint Izrael és Libanon határán megélénkült az izraeli őrjáratok tevékenysége. A libanoni parasztok az említett körzetekben kénytelenek voltak beszüntetni a mezőgazdasági munkát. Izraeli repülőgépek többször is berepültek Libanon déli része fölé. PEKING David Rockefeller, az amerikai Chase Manhattan Bank elnöke kilencnapos látogatásra Pekingbe érkezett. Mint elmondotta, látogatásának célja: a Kínával kötendő banküzletek lehetőségeinek feltárása. PÁRIZS Az ellenállásban részt vett izraeliták szövetsége felháborodását fejezte ki amiatt, hogy a Franciaországban élő zsidók képviseleti tanácsa felhívta a zsidó vallású lakosságot: tüntessenek Leonyid Brezsnyev Edward Gianek. a LEMP KB első titkára kedden * kora délelőtti órákban fogadta hivatalos lengyelországi látogatáson tartózkodó dr. Bruno Kreisky osztrák kancellárt. Problémamentesnek nevezi a bécsi Arbeiter Zeitung Ausztria és a Lengyel Népköz- társaság politikai kapcsolatait. A lap Varsóba küldött munkatársa Kreisky kancellár látogatása alkalmával rendkívül kedvezőnek ítélte meg a lengyel—osztrák tárgyalás eredményeit. A lap úgy értesült, hogy a tárgyalásoknál a gazdasági együttműködés fejlesztése kapott nagyobb hangsúlyt. Lengyelország földgázt, villamos energiát és élelmiszerárukat szállítana nagyobb mennyiségben és szóba került az is, hogy lengyel párizsi látogatása idején „a szovjet zsidók védelmének" címén. A nyilatkozat hangsúlyozza: Világszerte méltó módon értékelik azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a Szovjetunió tesz az enyhülésért, a békés egymás mellett élésért és a békéért vívott harcban. A tüntetések, amelyekre a Franciaországban élő zsidók képvi. seleti tanácsa buzdít, ellenkeznek a béke megszilárdításának érdekeivel, Franciaország érdekeivel és minden zsidó érdekeivel — hangzik az ellenállásban részt vett izraeliták szövetségének nyilatkozata. SZÓFIA Az idén október 15—22 között Várnában tartják a nyolcadik szakszervezeti világ- kongresszust. Az előkészületekről sajtóértekezletet tartott Szófiában Pierre Gensous, az SZVSZ főtitkára és Kosztad in Gyaurov, a BKP Politikai Bizottságának póttagja, a bolgár szakszervezetek központi tanácsának elnöke. KAIRÓ Kedden Alexandriában folytatódtak Szadat egyiptomi és Kadhafi líbiai elnök tárgyalásai a két ország szeptember elsejére tervezett egyesítéséről. építőipari vállalatok munkát vállalnának Ausztriában, ahol ebben a szakmában hiány mutatkozik. Ausztria elsősorban kohók építéséhez és vegyipari művekhez nyújtana segítséget. Ceauseseu Bonnban Kedden délelőtt ötnapos hivatalos látogatásra az NSZK- ba érkezett Nicolae Ceausescu, a román államtanács elnöke és kísérete. A bonni repülőtéren a vendégeket Gustav Heinemmn nyugatnémet államfő, Walter Scheel külügyminiszter és más vezető személyiségek fogadták. GÖMÖRt ENDRE Félidő a BT közel-keleti vitájában Nem ért véget, csak július közepére napolták el a Biztonsági Tanács közel-keleti vitáját. A hivatalos magyarázat szerint azért osztották két szakaszra a tanácskozások időtartamát, hogy a résztvevők az eddigi vita eredményeinek értékelésére és nem hivatalos konzultációkra használhassák fel a szünetet. Természetesen közrejátszott az a körülmény is, hogy ezekben a napokban találkozott Brezsnyev, Nixon amerikai elnökkel. Teljesen nyilvánvaló egyébként, hogy az egyiptomi diplomácia e csúcstalálkozó dátumához időzítette kérését a Biztonsági Tanács összehívására. A harmadik világ támogatása mellett, — amelyre joggal számíthatnak az arab országok — a politikai megfigyelők nagy jelentőséget tulajdonítanak annak is, hogy Nyugat-Európa mind nagyobb kezdeményezőkedvet tanúsít a közel-keleti válság ügyében. Ez nyilvánvalóan a Közös Piac országai és az Egyesült Államok közt kibontakozó gazdasági küzdelemmel függ össze, de tagadhatatlanul közrejátszanak Párizs, London és Bonn reményei is közel-keleti pozícióik megerősítésére. A vita a Biztonsági Tanácsban e politikai atmoszféra korlátái és lehetőségei közt kezdődött. Miben summázhatok a fontosabb vélemények? Az arab fél mindenekelőtt azt hangoztatta, hogy kész és hajlandó a béke megvalósítására a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozata alapján. Izrael ezzel szemben „biztonságos és elismert” határokat követel. Mint ismeretes, az úgynevezett 242-es Biztonsági Tanácshatározat a közel-keleti béke megteremtését néhány igen fontos alapfeltételhez kötötte: Izrael állami szuverenitásának elismeréséhez, a megszállt arab területek kiürítéséhez, illetve a palesztin nép jogainak tiszteletben tartásához. Az is köztudott, hogy a határozatban foglaltakat azért nem lehetett megvalósítani, mert az sem idő-, sem menetrendet nem tartalmazott. Az arab fél — mint a Biztonsági Tanács vitájából kitűnt — egyidejűleg elutasította mind a részleges rendezéssel kapcsolatos amerikai elképzeléseket, mind pedig a határok módosítását célzó izraeli terveket. Á részleges rendezés érthető aggodalmakat ébreszt az arab félben. Joggal tételezik fel ugyanis, hogy a Szuezl-csatorna megnyitása után csökkenne a külső felek érdekeltsége a rendezés iránt, s így ismét eltolódna a válságkomplexum valamennyi problémájának megoldása. Nem változott az arab országok véleménye a közvetlen tárgyalások megítélésében sem. Mint kifejtették, Izrael a hódító pozíciójából lépne fel és igyekezne rákényszeríteni feltételeit az arab tárgyaló partnerekre. Másrészt a közel- keleti válság bonyolult, világpolitikai probléma. Rendezése elképzelhetetlen a megoldásban érdekelt valamennyi fél részvétele és hozzájárulása nélkül. A tárgyalások formájáról egyébként meglehetősen eltérőek az álláspontok. Az arab országok úgy vélik, semmi akadálya annak, hogy felújítsák a Jarring-missziót. Hasonló a szocialista országok véleménye is. Waldheim ENSZ-főtitkár a világszervezet közreműködését szükségesnek látja („egyetlen fórum, ahol valamennyi érdekelt fél találkozhat"), viszont új keretek közé helyezné a tárgyalásokat. Izrael, mint már utaltunk rá, a közvetlen tárgyaláisok híve. Az Egyesült Államok pedig szívesen kisajátítaná magának a kezdeményező szerepet. A nyugat-európai országok tulajdonképpen ennek ellensúlyozáséra javasolják a négyhatalmi tárgyalások felújítását. Vagyis a frontok mind világosabban körvonalazódnak. S igen lényeges, hogy egyre szélesebb körű a tartós és igazságos rendezés igénye és támogatása. így a Biztonsági Tanács eddigi vitája Igen fontos és értékes elveket szolgáltathatott a politikai rendezésre törekvő arab országok ügyének támogatásához. ,. , v ÖNODY GYÖRGY A csúcstalálkozó után A lengyel—osztrák kapcsolatok
