Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-24 / 146. szám
A bátaszéki vasúti csomópont történetéből Nevezetes nap volt Báta- szék történetében 1873. július 20, ekkor adták át a forgalomnak a bátaszék—dombóvár—zákányi, másik nevén duna-drávai vasútvonalat. Ezzel kapcsolódott be a község az országos vasúti hálózatba. Előzőleg többféle terv készült a Dráva és a Duna közötti vasúti összeköttetésre, míg végül a somogyi és tolnai konzorciumok egyesültek és gróf Somsich Imre, Bittó István mint a somogyi, Bartal György és Perczel Béla mint a tolnai konzorciumok megha- talmazottai jogot nyertek egy kanizsa—barcsi vonal zákányi állomásától Csurgón, Kaposváron, Dombóváron át Bonyhád és Hidas közt Bá- taszékig vezetendő mozdonyvasút építésére és üzletére. A pálya alépítménye egy vágány számára volt előállítandó. Előírták hogy mihelyt a forgalom annyira növekedik. hogy az évi tiszta jövedelem mérföldenként 90 000 forintot ezüstben felülhalad, akkor az engedélyesek kötelesek egy második vágányt letétetni. Ä pálya és az állomások berendezését az állami másodrendű (Miskolc—Bánréve) vonalra megállapított szabvány szerint kellett elkészíteni. A zákány—kaposvár— dombóvári szakasz ugyanattól számítva három év alatt volt a közforgalomnak átadandó. Az engedélyesek az alapszabályokat a kormányhoz bemutatták, azokat 1871. március 3-án helybenhagyták és a részvénytársaság: „Báttaszék— dombóvár—zákányi (Duna- drávai) vaspálya” néven 1871. március 9-én lett bejegyzett céggé. A fővállalat a kitűzés és tervezés munkálatait azonnal megkezdte. A második vonalrész Dombóvártól Bátaszékig . dombos, hegyes vidéken vonul át. az előmunkálatok itt több időt igényeltek. Az alépítményt azonnal munkába vették és a másfél millió köbmétert meghaladó tetemes munkák ellenére, a kiszabott határidő előtt készítették el. Bonyhád és Mórágy között 20—21 méter mély bevágások váltak szükségessé. A három legmagasabb bevágásban az építés alatt földomlások keletkeztek, ezért a vonalat néhol át kellett helyezni, más omladékos bevágásokban a lejtőket kőfalakkal és kőburkolattal kellett biztosítani. A mostani mőcsény—mórágyi alagút nem akkor épült, hanem későbben, az 1909—1911. években. A megnyitáskor a bátaszék —dombóvár—zákányi vonal építési hossza 166 kilométer, a mellékvágányok hossza 16 kilométer volt, a vonalon 4 nagyobb kőhíd és 4 nagyobb fahíd volt. Az állomások száma akkor 14, ezek közül 6 egyszersmind „vízállomás”, 3 mozdonyszín, 2 kicsiny és 3 nagy fordítókorong volt a vonalon. Kaposvárott külön vízvezeték épült 224 méter hosz- szúságban és Bátaszéken is a Malomárokból, 1123 méter hosszúságban. A vonal mentében végigvonuló „villany delejes távirda vezeték” az állomásokon 14 Morse-készülék- kel volt összekötve, de az őr- házaknál sem harang, sem távjelző nem alkalmaztatott — írja a korabeli beszámoló. Az üzletvezetés 1878. évi január 1-én átadatott a M. Kir. Államvasutak igazgatóságának, mely ezt a vonalrészt önálló csatlakozó pályának tekintette. Néhány érdekesség az 1877. évi statisztikai adatokból: Közlekedett 2160 vonat, ezek befutottak 277 033 vonatkilométert. A mozdonykihasználás 60 százalékos volt, a személy- kocsik ülőhelyeinek kihasználása 13 százalékos. Vonatkésés előfordult 152 esetben, kocsikisiklás 4 esetben. Magyarország 1896. évi vasúti térképén látjuk hogy Bátaszék ekkor még csak az első vonallal volt összekötve más vasútvonalakkal. Budapestről Rétszilason át csak Szekszár- dig volt vasút, Szabadkáról csak Bajáig lehetett vasúton eljutni. Szekszárd felé 1897— 98-ban épült meg a vasút, megnyílt 1898. augusztus 23-án, Baja felé 1909. augusztusában nyílt meg a vonal és végül Pécs felé 1911. június 30-án, nem sokkal azután, hogy az első, zákány—bátaszéki vonalon megnyílt a 607 méter hosz- szú mőcsényi alagút és 1911. május 18-án átadták a forgalomnak. Nehéz esztendő volt a száz év előtti. 1873-as év. Szek- szárdon akkor kolera pusztított. Az országban nagy pénzügyi válság volt, így lelassult a vasútépítés üteme is. Abban az évben egyetlen építési engedély sem ju+ az ország- gyűlés elé, 1874-ben is csak egy, a temesvár—orsovai vasúté. Szekszárdot ebben az időben a dunai hajózás kötötte össze a fővárossal. A gőzhajók bejártak a Keselyűsi ágba. s onnan rendszeres bérkocsijáratok vitték az utasokat a városba. illetve onnan a kikötőbe. Keresték azonban a vasúti összeköttetés módjait is. Először Szekszárd—Simontomya köz+ akartak vasutat, de később az a terv valósult meg, amely Rétszilasnál csatlakozik a pécsi fővonalhoz. Ez a vonai 1883. december 2-án nyílt meg, ekkor indult meg a forgalom Rétszilas és Szekszárd között. Bátaszék viszont ezzel a vo. nallal közvetlen vasúti összeköttetésbe került a fővárossal, Rétszilason át A szatmárcsekei és Ko. ™ lozsváron a házsongárdi temető a legszebb sírkert, ahol jártam. Azt tartom, ha az ember meg akar ismerni egy várost, menjen el a temetőibe is. A sírok állapota, feliratai, a fejfák hagyományai, a kripták divatja — sablonosságuk és változatosságuk — a növények. a sírok körül szöszmö- tölő öregek — árulkodnak a településről, lakosairól. A temetőkről rengeteget lehetne írni. A szekszárdi, a tolnai vagy akármelyik kiC6i falu temetőjéről. Szekszárdon az alsóvárosi temetőben rögvest feltűntek a furcsa sírok. Egy, aztán még egy, egy parcellában nyolc, jellegtelen, betonból öntött síremlék, rájuk vésve egykét név, egy-két évszám kötőjellel. Mögé kerül majd a halálozás éve.’ Majd, ha meghalnak, akik csináltatták: maguknak, maguk kedvére és megnyugtatására. Majd, ha meghalnak, jelenleg valahol piacra járnak és barkácsolnak, kötögetnek, tévét néznek és látogatóba mennek. Jó az étvágyuk vagy csipegetnek, jó- ravalók vagy nyűgösek — élnek. 1—O— A temetőt végigpermetezte az eső. Kicsi öregasszony bukkan fel egy sírkőnél, lerakta a csokor tulipánt, kihúzogatott két-három szál gyomot, aztán már szaladt is. A sírkő az ismerős fajta volt: két névvel és két árva évszámmal. Ilyenkor vajon beszól a néniké a férjének, hogy „megyek, viszek egy kis virágot a sírunkra” — fordult meg a fejemben. Miért ne tenné, hiszen megszokás mondani az otthon ma. Az 1904. évi törvény 153 millió korona hitelt szavazott meg a vasúthálózat bővítésére. Az öt kitűzött vonalban benne volt a Baja—Bátaszék közti vonal építése a bajai Duna-híddal. 8 millió korona költségtervezettel. Ez a vonalrész 1909. augusztusában nyílt meg, és ezzel megnyílt az út nemcsak a Dunáig, ahogy kezdetben a duna-drávai vasúttársaság tervezte, hanem Szabadkán át Szegedig, mert az a vonalrész már üzemben volt. Ekkor már három irányban volt Bátaszék vasúttal összekötve. Bátaszék nem tudott kellőképpen élni a vasút nyújtotta lehetőségekkel. Egyetlen példát. erre: tervezték hogy cukorgyárat telepítenek ide. A község vezetősége ezt (egy ellenszavazattal) elvetette, mégpedig azzal az indoklással, hogy ha az emberek a cukorgyárba mennek dolgozni, akkor drágább lesz a napszám a földeken. így került Kaposvárra a Bátaszékre tervezett cukorgyár. 1911. június 20-án nyílt meg a pécs—bátaszéki vonal. Ez arról nevezetes, hogy műszakilag és gazdaságilag egyike a legkedvezőtlenebb megoldású vonalaknak, mert a Pécs—Bátaszék közötti, légvonalban 44 kilométeres távolságot 68 kilométeres vonalon teszi meg. A pécs—bátaszéki vonai a Mecsek déli peremén halad, Baranya megye közepe táján. Az új vasúti törvény kidolgozása során készült osztályozás szerint a pécs—bátaszéki vonalat az úgynevezett 12, azaz nem törzshálózati, de megmaradó vonalak közé sorolták DOBÓ LÁSZLÓ Alsónyék Biztosított radónak, hová távozunk, és ez a tény: saját jövendő sírját jött ápolni. Elszomorodtam, mert hát nem szomorú, ha az ember ennyire harmóniába kerül saját halálának gondolatával? Már csak „tisztességből” is távol kéne tartani magunkat tőle, és azt mondják, az ember minél öregebb, annál hevesebben gyűlöli az elkerülhetetlent. Rokonoktól hallom, hogy a hallgatag V. Mihály is sírkőtulajdonos. Kis házban laknak feleségével, van egy fiúk Pesten, aki néha egy Trabanttal megérkezik unokástól, menyestől. Hátul, az udvarban üldögél Mihály bácsi, hajlítja, búj fogatja a zsenge ágakat, készül a kosár. Naponta egyet készít el, hogy ne unatkozzon, meg hogy ne hiába teljen el a nap. — Az élet rendje. Emlékszem az öregapámra: sokáig válogatta a fát, aztán két évig is eldolgozgatott rajta, mindig faragott rá még egy-két mintát. Ügyes kezű volt, hát igen szép lett a fa. Mindenki megállt, körbecsodálta, amikor a helyére került, öregapám halálával. Az öreg nyugodt ember volt, mindent komótosan kigondolt. Az elköltözést is ilyen szépen elrendezte. — Az apám is megfaragta a fejfáját, de ő csak sebbel- lobbal. szeszélyből. Vagy tíz évre rá halt meg, felállítottuk a faragott fát, de váltottunk neki keresztet is. Én is meg tudnám faragni, próbáltam már mást is. De nem divat. Űj szövőüzem Hőgyészen Már az új csarnokban dolgoznak a csévélő-, cérnázó* és szövőgépek. Ä Hőgyészi Vegyesipari Szövetkezetben az elmúlt évben új üzemcsarnokot építettek. A Dunaújváros típusú csarnok azóta otthont ad az ipari szövetkezet 24 szövőgépének, valamint az ezekhez tartozó csévélő- és cémázógé- peknek. Az üzemcsarnok mellett most épülnek a szociális létesítmények. A régi üzemet, ahol korábban a gépek működtek, ezekben a hónapokban teljesen átalakítják, s ott rendezik be a szövetkezet konfek- ci óüzemét A szövetkezet irodái átköltöznek az újonnan elkészült üzemcsarnok mellé, s így a vasipari részleg kivételével a vegyesipari szövetkezet valamennyi egysége egy helyen lesz. Az új üzem kiépítésében jelentős részt vállaltak a szövetkezet szocialista brigádjai is. örök béke talán meg sem engednék, hogy felállítsuk majd. Meg más a világ, hadd legyen a mi sírunk is rangos! — Szép bizony! Galamb van rajta és két váza. 12 ezer forintba került. Tizenhét év alatt gyűlt össze, a kilencszáz forintos nyugdíjból nem ment gyorsabban. De meghagytuk, ha meghalnánk is, ezt a pénzt másra nem fordíthatják a fiamék. Amilyen tellik, olyat csináltasson. Jártam én már régen a sírkövesnél, akkor választottam ki ezt, ami lett. Volt szebb is. nagyobb is, de ne számoljon az ember ilyenkor már könnyen az évekkel, mert megharagudnak az ég'ek, és elviszik. Micsoda megkönnyebbülés volt, amikor együtt volt a pénz, elvittük a feleségemmel! Ballagtunk haza, mondtam neki: most már mindent elintéztünk. —O— A szövetkezetben, ahol Szekszárd környékének sírköveit, kriptáit készítik, a megrendeléseket felvevő férfi bólogat. Igen, egyre többen készíttetik el saját sírjukat. Meg szokták kérdezni ezeket az ügyfeleket, ugyan miért sietős? A legtöbben attól félnek, hogy a hátramaradottak nem csináltatnának illő síremléket. másoknak nincs utódja és mostanában többen vannak olyanok, akik azért, „hogy legven”, hogy ez is legyen, hogy szebb legyen, mint ezé vagy azé a családé. M.-né, a híres szekszárdi kőfaragó cég tulajdonosa szerint vannak olyanok, akiknek nem is egy sírköve van_ —O— Z. Imre még dolgozik, a halál nincs karnyújtásnyira tőle, sem feleségétől, aki jó egészségnek örvend: háztartásbeli. Igaz, magányosak. — Akinek se fia, se bárja, mire számíthat? Hogy valamelyik rokon kegyelemből elintézi a temetést, egy kis pénzért még a sírkőcsinál'atást is, nagy morogva? Nem vagyok temetőben ájtatoskodó ember, de azért láttam már elhagyott sírt. Gaz, félig beomlott hant, kidőlt fejfa. Az emberen még halálában is szánakozzanak ? Hát nem. így a jó, teljesen burkolt sírboltot csináltattam, még vázát sem rakattam rá. Nyugodt vagyok, tökéletesen nyugodt. Megvan mindenünk, halál utáni tisztességünk is. — Gondoltunk arra, hogy így marad valami utánunk, ha meghaltunk. Legyen nyomunk itt a földön. Éz a szép sírkő. Régen nem tellett volna a magunkfajtának, ma már nem lehet megállapítani, ki van a sírba temetve, mert az egyszerű ember is összegyűjtheti a legszebb sírboltra valót. Én most már nyugodt vagyok, elégedett. —O— Nyugalom, megváltás, biztosíték. A szövetkezet felvevője mesélte, hogy a múltkor megakadt a szeme egy sír feliratán. Azon is csak egy évszám szerepelt, múlt század közepei. Nem vésették rá a halálozás évét az utódok. Mégsem lehet így biztosítani az örök békét??! VIRÁG F. É.
