Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-03 / 128. szám

A MAGVA R S ZOC IA LIST A M UN K Á SPÁ R T TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XXIII. évfolyam, 128. szám ÁRA: 1,20 FORINT Vasárnap, 1973. június 3.

VILÁG PROLÉfÁRÍAI, ÉGYÉSÖLÍ Éf ÉK I

71 f)Soha nem Tolt annyira közügy a nevelés mint napjainkban

Pedagógusnapi ünnepség a Panoráma filmszínházban

Tegnap szinte a megye valamennyi oktatási intézményében időt szakítottak a tantestületek. tanárok, nevelők köszöntésére. A pedagógusnap megyei ünnepségét szombaton délelőtt tizenegy órai kezdettel rendezték meg Szekszárdon. a Panoráma filmszínházban. A megye egész területéről érkező mintegy . kétszázötven pedagógust virágcsokorral fogadták az ünnepség rendezőinek, a Pedagógusok Szakszervezete Tolna megyéi Bizottsága, a Tolna megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának és a KISZ Tolna megyei Bizottságának képviselői. Az ünnepségen részt vett" Szabó- pál Antal, a Tolna megyei Tanács elnöke. István József, a Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottságának osztályvezetője és Varjas János, a KISZ Tolna megyei Bizottságának első titkára.

Az ünnepséget fehér in- ges, piros nyakkendős úttörők nyitották meg harsonaszóval. majd a Babits Mihály megyei művelődési központ pedagóguskórusa énekelte el a Himnuszt Ezután Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront Tolna megyei bizottságának titkára mondott ünnepi köszöntőt.

— Népünk évről évre megkülönböztetett tisztelettel fordul ezen a napon . a pedagógusok felé, akiknek gondjára a felnövekvő nemzedékeket bíztuk — mondotta beszédének bevezetőjében.

Arról szólt a továbbiakban, hogy a pedagógusnapi ünnepség csupán szerény része annak az elismerésnek, amelyet népünk az ifjúság neveléséért, a társadalomformálás áldozatos munkájáért országunk százezer pedagógusa iránt érez. Sosem volt nálunk annyira közügy a nevelés, mint manapság, és egyúttal sosem áldoztak annyit az oktató-nevelő munkára, mint éppen ma. A társadalom törődését jelzik a szaporodó, új oktatási intézmények, diákotthonok és a pedagógusok egyre javuló anyagi, tárgyi munkakörülményei is.

Csajbók Kálmán ezután a pedagógusok sokrétű tevékenységéről beszélt, külön is hangsúlyozva azt a munkát, melyet az úgynevezett iskolán túli nevelésben kifejtenek.

— Tisztában vagyunk azzal, hogy a sokirányú tevékenység teljes embert, a szocializmus ügyéért lelkesedő, az ifjúságot odaadóan szerető, igazi nevelőket kíván. Ezért is1 biztosít kormányunk, társadalmunk anyagi lehetőségeihez mérten minden eddiginél jobb munkakörülményeket pedagógusaink számára.

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1972. június 15-i oktatáspolitikai , határozatáról szólva a következőket mondotta :

— Az állami oktatás helyzetével és fejlesztésével foglalkozó határozat az önök munkájához eligazítást, tisztánlátást, egységes irányt ad. A párt. a tanács és a különböző társadalmi szervek segítségével egész népünk figyelmét ráirányítottuk a határozatra. hogy ezzel is segítsük pedagógusaink felelősségteljes munkáját. Az oktatáspolitikai határozat hatását. eredményeit pedig önök mérhetik és érezhetik majd a legjobban.

A mostani pedagógusnap egybeesik állami oktatásunk megalakulásának 25. évfordulójával. Közoktatásunk egyik legfontosabb évfordulójáról szólva Csaj bók Kálmán elmondotta, hogy a mai eredmények. sikerek alapjait éppen az 1948. június 18-án megalkotott törvénnyel és az iskolák államosításával raktuk le.

Az előadó külön is köszöntötte a hallgatóság azon — javarészt nyugdíj előtt álló — tagjait, akik aktív részesei voltak a huszonöt évvel ezelőtti államosításnak.

„Gyorsul az idő; szédítően szép korunkban a tanítók, tanárok, oktatók állnak a legfontosabb poszton. Mindenki elfáradhat a gyorsuló világban, de a tanító soha!”

Az ünnepi beszéd után, a kitüntetések, jutalmak átadása előtt Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke bejelentette. hogy a megyei párt- bizottság és a megyei tanács döntése alapján eddig végÁ Szekszárdi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat felkészült a három hatsoros gépből álló cukorré- pa-betakarító gépsorának a hazai szükségleteken felüli. exDortgyártására is. A MEZŐGÉP Vállalat tavaly húsz. ilyen gépet adott el Jugoszláviának. s gépsorát bemutatta az idei május 11-e és 20-a közt Növi Sadon rendezett nemzetközi mezőgazdasági gépkiállításon is.

Az újvidéki kiállításon nagy érdeklődést tanúsítottak a magyar gyártmányú gépsor iránt, mivel a tavaly vásárolt húsz gép jó? megállta helyét a betakarításban. Növi Sadon a szekszárdi vállalat, a magyar KOMPLEX Külzett jó munkájukért augusztus 20-án a szovjetuniobeli testvérmegyénkbe, Tambovba utaznak a Babits Mihály megyei művelődési központ pe- dagógóskórusának tagjai.

A megyei tanács elnöke ezután a művelődésügyi miniszter nevében az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést adta át huszonhat pedagógusnak. Megyénk pedagógusai közül tizenkilencen részesültek miniszteri dicséretben. Az oktatási intézmények technikai-műszaki alkalmazottjai közül a pedagógusnap alkalmából huszonegyen nyerték el a Kiváló Dolgozó címet.

A' megyei tanács elnöke után Varjas János, a KISZ Tolna megyei Bizottságának első titkára adott át jutalmakat, kitüntetéseket a KISZ- és úttörőmozgalom terén kiemelkedő munkát végző pedagógusoknak. Hatan az Úttörő Érdemérmet, tizenegyen pedig a Kiváló Úttörő- vezető kitüntetést vették át a megyei KISZ-bizottság első titkárától. Ezt követően Reichardt Jenóné. a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának titkára a szakszervezeti munkában kiemelkedő munkát végző pedagógusoknak adott át kitüntetéseket, jutalmakat, ötvenhat pedagógusnak pedig, akik az iskolák államosításának cselekvő részesei voltak. Kedves Henrik. a Pedagógusok Szakszervezete Tolna megyei bizottságának titkára emléklapot adott át.

A megyei pedagógusnapi ünnepség résztvevőit a rendező szervek fogadáson látták vendégül a Panoráma filmszínház előcsarnokában.

V. J.

kereskedelmi Vállalat ügyvivőivel közösen több tárgyalást folytatott a jugoszláviai AGROOPREMA Export-Import Vállalat és az Agrostroj —Ljubljana öntözőberendezéseket gyártó gyár képviselőivel magyar gyártmányú cu- korrépa-betakarító gépek és alkatrészek szállításáról. A tárgyalások jelenleg is folyamatban vannak.

Wellisch Pált, a szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat képviselőjét a kiállításon felkereste Mandics Ferenc. a Zentai Állami Gazdaság igazgatója is. aki elismerőleg nyilatkozott a Bölcskén gyártott cu- korrépa-betakarító gépsorról, s továbbiak megvásárlását helyezte kilátásba. (— só)

A Szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat sikere Jugoszláviában

Pedagógusnapi

vallomás

A régi adósságok a legkellemetlenebbek. Az ember minden elsején elhatározza, hogy a másodikén esedékes fizetésből megadja. Most már igazán megadja. Aztán valahogy elmarad. Ha már olyan régóta húzódik, elbír még egy hónapot. Következő elsején megint elhatározza. Holnap lesz a napja, kiegyenlíti a számlát. És nem egyenlíti ki. Mindig akad valami sürgősebb, rövi- debb lejáratú hitel, ahol a hitelező nem vár tovább. És így szaporodnak egy láthatatlan borítékban a (rendezetlen számlák.

Már gyerekkorunkban kezdjük csinálni az adósságokat. Hozómra kérünk álmatlan éjszakákat anyánktól holmi kanyarókra, mandulagyulladásokra, hascsikarásokra hivatkozva. Időt, energiát kérünk apánktól, hogy .sétálni, meg játszani vigyen bennünket. Majd megadjuk. A délutáni fo. cizást. a lecke melletti kínlódást, a ruhánk tisztaságát, a jó ízű ételt, az esti fürdetést, a mesét, a bábszínházát, a mozit, — mindent visszafizetünk: És természetesen visszafizetjük az óvó néni verseit, meg a tanító néni betűit is. mindazt, amit elvettünk tőlük, hogy írni. olvasni tudjunk, hogy okosak legyünk és jól érezzük magunkat. szóval, hogv annak rend- je-módja szerint végül is felnőtt váljék belőlünk.

Valamennyien őriznek tőlünk egy-egy váltót ami szer- teszéjjel hagyott adósságainkra emlékezteti őket. Azért nagynéha, ha kifizetetlen számláink túlságosan fölszaporodnak, megembereljük magunkat és ledolgozunk valamit az adósságból. Valami anró- ságot persze, ami a legköny- nyebben telik tőlünk, s csak arra jó, hogy elmondhassuk: az adósság visszafizetését rendes havi részletekben megkezdtük.

Nos. ilyen részletfizetésnek szánom én ezt- az írást, nem is a hitelező, hanem az adós lélkinyugalmának érdekében. Én ugyanis ezzel a néhánv sorral nem többet és nem kevesebbet szeretnék visszafizetni, mint a lilát egykori rajztanáromnak.

A lilát, amit tizenhat éves kíméletlen könnyelműségemmel elherdáltam, sőt elloptam tőle. A lilát, amit ő látott, én pedig azért se láttam. A lilát az őszi falevélből, a zöld korsóból, a tavaszi folyópartból, a világmindenségből. Akkor még nem tudtam, — nem is érdekelt — hogy a lila az ő elidegeníthetetlen tulajdona, amit képei azóta is őriznek, s hogyha csak annyi együttérzés van bennem, mint egy átlagos képességű papagájban, legalább utána mondom: „igen ott van a lila a korsó előredőlő pocakján, pontosan azon a sávon, ahol a bévetődő napsugár nekiütődik a mázas edény zöldjének”. De nem volt bennem annyi együttérzés, és nem mondtam. Sőt büszke voltam rá, hogy nincs bennem együttérzés, és karakánnak tartottam magam amiért’ nem mondtam.

— Nem tanár úr — ismételtem mániákusan — semmiféle lilát nem látok. Először azt hitte, figyelmetlenségből nem látom a lilát, és türelmesen magyarázta: — nézze csak - ott a korsó hasánál az ablak felőli oldalon ... Aztán úgy gondolta, nincs szemem a színekhez, talán oirosat se látok és sárgát se. És akkor pedagógusi elemében érezte magát, hiszen éppen ez az igazi tanári feladat: a sükettel megéreztetni a hangok szépségét, a vakkal fölfedeztetni a színek végtelenségét.

De később a többiek se látták a lilát, és juszt sem látták, és ha kiverte is a szemüket, inkább behunyták, hogy kórusban mondhassák velem: nincs ott semmiféle lila. És akkor már tudta, hogy heccből tagadom meg a lilát, meg- átalkodottságból. Remegő orr- cimpával elölről kezdte a magyarázatot, mert még reménykedett,. .. Mi pedig röhögtünk, bizony ostobán röhögtünk és nem adtuk be a derekunkat.

Csak évek múlva, hogy már régóta nem kötött a tanítványi kegyetlenség, kezdett el fájni ez a lila. A lila, amit elloptunk tőle. Azt hazudtuk hogy nem látjuk.

De hátha még nem késő bevallani, hogy én azóta is. amióta a szemem rányitotta, látom az ő liláját. Látom az őszi falevélben, a zöld korsóban, a tavaszi folyópartban; a1 világmindenségben. Tudom, hogy az ő lilája beszövi a természetet, és ezt most nem úgy mondom, mint egy átlagos képességű papagái. Vajon visszakaphatok-e ezért a vallomásért legalább egyet a sok-sok adóslevél közül?