Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-20 / 142. szám

Mihail Koleov: Clara megnyitja a birodalmi gyűlést Szakszervezeti tanfolyam F add-Domboriban... Kolcov a Pravda berlini tudó­sítója, kiváló újságíró, író volt. Ez a tudósítása a szocialista új­ságírás remeke — izgalmas, fel­kavaró és szenvedélyes pártos. Clara Zetkin halálának 40. év­fordulója alkalmából közöljük. Kora reggel óta rémhírekés rendőrök árasztják el Berlint. Béltájban szaporodnak jk rém­hírek. És a rendőrök. Egysé­geik kordonná merevedve, vagy kerékpárokon, motoro­kon, teherautókon hömpö­lyögve, körülfogják és eláraszt­ják a belvárost. A Reichstag közvetlen közelében teljesen megbénul a forgalom. A rémhírek azonban átjut­nak minden kordonon. Egyik ellentmondóbb a másiknál. Kibogozhatatlan zűrzavart kel­tenek. Feloszlatják a birodalmi gyűlést? És ha igen, felmerül a kérdés: azonnali hatállyal? Vagy siralomháznyi türelmi idővel? Ki lesz a birodalmi gyűlés elnöke? A nácik, akik üvöltve maguknak követelik ezt a tisztséget, az utolsó pil­lanatig titokban tartják je­löltjük nevét. A legfőbb személy azonban Clärä Valóban ő nyitja meg az első ülést? Megengedik ezt még? Vajon lesz-e elég bátorsága az ősz kommunista matróná­nak ahhoz, hogy a fasiszták szeme láttára elfoglalja a kor­elnöki széket és bolsevista be­szédet mondjon? Lesz-e elég ereje a hetvenöt éves asszony­nak ahhoz, hogy fellépjen az ellenséges horda előtt? Az egész világ tudja, hogy a ma összeülő birodalmi gyűlés sorsa nem itt dől el, hanem azon a kis birtokon, tthol Hindenburg birodalmi elnök üdül. Oda mentek a kormány vezetői: Papén kancellár, Schleicher hadügyminiszter, Gayl belügyminiszter. Papén ma terjeszti Hindenburg éle az „elnökségi kormány” ter­vét, amely felhatalmazást ad­na arra, hogy a parlament ki­kapcsolásával egyedül kormá­nyozzon. Már három órával a meg­nyitás előtt hatalmas tömeg torlódik össze a Reichstag épü­lete körül, a ' rendőrkordon mögött. Az ellenőrzési ponto­kon át lassan szivárog a be­lépésre jogosultak vékony erecskéje. Az ülésterem hamar megtelik. Szokatlan képet mu­tat. A jobboldali padsorok tel­jes szélső harmadában barna- ingesek sűrű tömege terpesz­kedik. A Hitler-frakció tagjai kivétel nélkül a rohamoszta­gok harcias egyenruhájában jelentek meg. Tisztára olyan benyomást keltenek, mintha egy század katona vonult vol­na be az ülésterembe. A fa­siszta képviselők csupán a gallérjukon viselt rangjelzé­sekben különböznek egymás­tól. Az alacsonyabb rangjel­zést viselők igen nag,v re,v?’ renciával gazsulalnak fel­jebbvalóiknak. A náciszázad miatt egymás­hoz préselődve, riadtan kupo­rognak a helyükön a centrista és a szociáldemokrata kepvi- selők. Maguk nyitották ki en­nek a teremnek az ajtajai a fasizmus előtt. Igen. és most jócskán beszűkült térré szó rulva kellene helytállniok. A diplomatapáholy tömve van A nagyhatalmak megfi­gyelői habzsolják a rendkívü­li látványt. A kormány pá­holya viszont üresen tátong. És mindenki tudja, miért, a kormány éppen ebben a bá­natban készíti elő a Reichstag feloszlatását. Három óra. A teremben sin Nyílik az egyik ajtó es az emelvényhez a fehér ham Clara közeledik lassan. Ke asszony vezeti, kommunista képviselőnők. Amikor Clara az elnöki emelvény lépcsőire hág. szétrobbantja a csendet a kommunista képviselőcsoport dörgő üdvözlése. Háromszor harsan fel a „Rőt Front” (Vö­rös Front) kiáltás az elnémult teremben. Clara felér az emelvényre. Elfoglalja az elnöki széket. Már egy hete marja könyör­telenül valamennyi polgári párt és irányzat minden sajtó- orgánuma. Megfenyegették, hogy fittyet hánynak a mene­telmi jogára, rendőri eljárást indítanak ellene, bebörtönzik, tettleg bántalmazzák, agyon­verik. De semmivel sem fé­lemlíthették meg az idős kom­munista asszonyt. Ereje végső megfeszítésével jött el ide, hogy innen, erről a magas hely­ről, az ellenséggel szembe néz­ve emelje fel szavát, hívja harcba a munkástömegeket a kapitalizmus és lakájai ellen, A Reichstagban arra számí­tottak, Clara megelégszik maid a hivatalos üdvözlőformulák­kal és ezzel befejezi „tünteté­sét”. Ehelyett azonban ennek a birodalmi gyűlésnek első (é* talán utolsó) ülésén egy nagv kommunista szónoklatot kell végighallgatnia, s ez a beszéd pontos képet fest a zsákutcá­ba. jutott mai kapitalista Né­metországról. Egyenletes hangon, csupán rövid lélegzetvételnyi szüne­tekkel, Clara Zetkin a parla­ment falain kívül ácsorgó munkanélküli milliókról szól. Megbélyegzi az „elnöki kabi­nettek”, a szükségállapotok kormányait s az uralkodó osz­tályok egvéb manővereit, ame­lyeket azért agyaltak ki, hogy a forrongó napokban is ha­talmon maradhassanak abban a Németországban, amelyet válságok pusztítanak, amelyet polgárháború fenyeget. És beszél Clara a Szovjet­unióról is, a viharos tempójú szocialista építésről, az egyet­len, valóban független állam­ról. Antifasiszta egységfront megalakítására szólít fel. A mozdulatlanná bénult barna Hitler-lakájokra néz. Két párt, két osztály, két ellensé­ges tábor néz farkasszemet. A szónoklat a végéhez kö­zeledik. A terem bámulva suttogja: micsoda erő. micso­da tűz lobog még ebben a kommunista öregasszonyban! „Korelnöki kötelességemnek eleget téve. abban a remény­ben nyitom meg a birodalmi gyűlést, hogy rokkantságom ellenére még részem lesz ab­ban a szerencsében, hogy mint korelnök megnyithassam majd Tanács-Németország első ta­nácskongresszusát is.” A német parlament egyha- toda. a kommunista képvise­lőcsoport, viharosan éljenez. A többi öthatod — néma. A matróna óhaja úgy cseng, mint egy prófécia. .Még ha nem is hisznek benne a bar- naingesek, a gérokkos kato­likusok. a zsakettes szoede- mek! Ismerünk egy országot, ameljmek ősreakciós dumájá­ban (cári országgyűlésében) a bolsevista frakció csupán el­enyésző csoportocska volt. De a cseopből tenger lett, amely elöntötte a földkerekség egv- hatodát. Egyhatod — az már valami! A berlini Reichstag homá- Ivosodó dísztermében a buká< előszele neszez. Csak az idős kommunista asszonv mond fi­gyelmeztetően prófétikus sza­vakat. tiszta és elszánt szava­kat, hogy vegvük fel a har­cot Németország dolgozó mil­lióinak felszabadításáért. (1932.) Fordította: HOMORÓDI JÓZSEF A múlt héten a szakszer­vezetek megyei tanácsa tan­folyamot rendezett Fadd- Domboriban, a Tolna me­gyei Tanács üdülőjében a vá­rosi, községi szakmaközi bi­zottságok szb-titkárai és re- szortosai számára. Már több napja itthon vagyok, de új­ra meg újra olyan érzés ke­rekedik bennem: jó lenne ezt a hetet a jövő héten újra kezdeni. Azt mondják mostanában, „spanyolul tudni kell”, én hozzátoldanám: tanfolyamot szervezni művészien kell tudni. Emlékszem az ötvenes évek tanfolyamaira, amikor szinte lélekzethez sem jutot­tunk, minden percünket szá­mon kérték (sajtóolvasás, kiselőadás, nagyelőadás, vita, szeminárium stb.). A későb­biek folyamán enyhült a szi­gorú mérce, mely úgy sem hozott eredményt, de az úgy­nevezett előkészítő értekezle­tekről úgy távoztunk haza, hogy minden jóval megtöm­ték az agyunkat és kétszer akkorának éreztük a fejün­ket. nemhiába hívták eze­ket a megbeszéléseket fejtá­gítónak. Szóval ezek a tan­folyamok kötött programú is­kolák voltak. Minden előadó belemélyedt stádiumába és azt be is akarta rajtunk va­salni. Mennyit változott azóta ez az elavult felfogás? Ma a szervezők arra törekednek, hogy minél elviselhetőbbek legyenek ezek a tanfolyamok. Itt Fadd-Domboriban. dicsé­retül mondom, kiváló peda­gógiai érzékkel arra töreke­dett a vezetőség (Soponyai János és Erdei János), hogy megteremtse a tanfolyam jó légkörét, hangulatát, közvet­lenségét. A kitűnő előadók tisztában voltak azzal, hogy a szakszervezeti élet minden területét átölelő előadásaikat tömören, életszerűen, szaka­szosan, élvezetesen, a figye­lem határain belül mondják el nekünk. Alkalmat adtak arra is, hogy megismerjük az üdülőtelep szépségeit, még egy szabad félnapot is iktat­tak be (kirándulás Fajszra). a rövid tanfolyamba. Kitűnő ellátásról is gon­doskodtak, s a környékre oly jellemző jó halászlé sem hiányzott a heti étrendből. Amikor jó idő volt. fürdésre is volt lehetőség. A tanfo­lyamvezetők. a hallgatók és a gondnok egy nyelven be­széltek. A nap minden órá­jában volt fekete és üdítő ital is a gondnok jóvoltából. s amikor vége volt az étkezés­nek. a vezetők és a tanfo­lyam hallgatói segítettek ki­hordani a konyhába az edé­nyeket. Mindebből következik, hogy a hallgatók is egymásra ta­láltak, akik már ismerték egymást, közelebb kerültek egymáshoz, akik ismeretlen­ként jöttek, új barátokkal tá­voztak. Nem volt nagv a létszám, s ez is szerencsés megoldás, jobban egymásra találtak az emberek. Egyszóval tanfolyam volt ez a javából, ahol egymásra ta­lált az állomásfőnök a bá­nyásszal, a pedagógus a volt trösztigazgatóval, a járási hivatal egyik dolgozója a kesztyűgyár dolgozójával. Az­zal a jó érzéssel váltunk el egymástól, hogy jó volna a tanfolyamon hallottakat a szakszervezeti életben hasz­nosítani. Dunaszentgyörgyi gyerekek Mit csinál egy kisgyerek reg­geltől délutánig, amikor nincs iskola, napközi, nincs tábor? Hány szülő tervezi meg kis­fia. kislánya szünidei foglal­koztatottságát és hányán van­nak. akik azzal hagyják ma­gára a gyereket: az ebéd a sü­tőben van, gyufához ne nyúlj, x-el ne játssz! A vakáció harmadik napja van, árnyékban is 25 fok. A templom falánál a lombok alatt három fiú lövöldözik. Ketten kétcsövű puskából, a harmadiknak áramvonalas texasi koltja van, jó nagyokat lehet vele durrantgatni. Józan Gyuszi 8 éves és Kiskunlacházáról érkezett. Molnár Gyuszi 9 éves, Vizi Pisti hét. Közös jellemzőjük, hogy a Rákóczi utca felső vé­gén laknak és mind a hárman igen jó tanulók. Józan Gyuszi a legelevenebb, szívesen mesél, irányít. Vizi Pisti csendesebb, de ő is fesz­telenül beszél, a kitűnő tanuló, okos Molnár Gyuszi mielőtt megszólalna, mélyen elpirul és szörnyű zavarban van. A három legényke az utcán élvezi a szünidőt. Lehet lövöl­dözni. bujócskát játszani, h'~ ciklizni. f őrizni. homoir'^' építkezni. Mindennap, szaba­don. — Lehet, hogv meg fogí”' unni. De mit lehetne már csinálni? Most még örülünk hogy egész nap játszhatunk. A kisebbeket délután lefekte- 1 :k aludni, mi már aludtnoV "'eget az óvodában. Inkább nisztolyversenyt rendezünk. — Verekedni nem szoktunk, de le szoktuk egymást lőni. Puff-puff. mindenki hasra esik. az a legjobb! — Szeretnék már katona lenni, azoknak nagyon jó. Mindig ugrálnak. Vagyis mo­zognak, és célba lőnek, és több fegyverük is van — mondják, közben Józan Gyuszi megtölti a csodakoltot, amit édesapja, a motorkrossz-szere- lő Mariborból hozott. Lő, a többiek nevetnek, fülükre ta­pasztott kézzel szaladgálnak. — Tegnap voltam a tanyán. Unatkozom, amikor csak ott üldögélek a szőlőtöveknél, és nem csinálhatok semmit. De volt úgy, hogy segítettem a marhákat őrizni, az nagyon jó volt. Tegnap mondtam is a mamának, miért nincs olyan kicsi permetező, amit én is elbírok, elvégeznénk ketten a munkát, — mondja a kiskun- lacházai Gyuszi, de aztán fel­fedez átellenben egy homok­dombot, és elvonulnak várat építeni. Tornyokkal, várárok­kal é6 persze, széles parkíro­zóval. .. Dunaszentgyörgynek több mint a negyed lakossága 14 év alatti. Az utcákon játszik legnagyobb részük. Az egyik kisfiú kerékpárján szatyor himbálózik. Segít a bevásárlásban ? — Nem, horgászni megyek a papával és a barátommal, Andrissal Faddra. Most dél­után megyünk és holnap estig maradunk. — Már régen horgászok, legtöbbször törpeharcsát szok­tam fogni. — Hány éve jársz horgász­ni? — öt. — És hány éves vagy?! — Hat múltam. Horgász ismerősünk — ahogy bemutatkozott: Hor­váth Pistike — nyarát a hal­fogás tölti be. Azt mondja, szokott még bujócskázni meg fogócskázni is. de más játék igazán nem érdekli, csak a horgászás. Jár is eleget a nagypapával a Dunára. Találkoztunk focizókkal, kislányokkal, akik ugróisko­lát játszottak, el-elszáguldott mellettünk egy-egy kerékpá­ros. Hosszú még a szünidő, arany a szabadság. Most, és még né­hány hétig. Addigra mindegyik kisiskolás elfelejti az osztály- termet. padban ülést, az isko­lába járás több hónapos fe­gyelmét. Unatkozni kezdenek, előke­rülnek a tiltott játékok, a nagy verekedések. A szülők megelőzhetik. Naponta felada­tokat kell kitűzni a gyerekek elé. hogy kipróbálhassák, mi­re képesek, és hogy minden napra legyen elvégezni való kötelesség, ami után újra jól­esik a kötetlen játszadozás. Természetesen nem kelle­metlen pótleckék szolgálhat­ják ezt a célt. A gyerekek — Józan Gyusziék tanúsítják — szívesen végeznek erejükhöz mért munkát a kertben, a ház körül. Szívesen festenek, rajzolnak, barkácsolnak. Ja­vukra válik, ha a nyáron el­olvasnak négy-öt könyvet. (vfé) Fotó: kz Népújság 4 1973. június 20. Pisti és a két Gyuszi alapozza a várat...

Next

/
Oldalképek
Tartalom