Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-20 / 142. szám
Mihail Koleov: Clara megnyitja a birodalmi gyűlést Szakszervezeti tanfolyam F add-Domboriban... Kolcov a Pravda berlini tudósítója, kiváló újságíró, író volt. Ez a tudósítása a szocialista újságírás remeke — izgalmas, felkavaró és szenvedélyes pártos. Clara Zetkin halálának 40. évfordulója alkalmából közöljük. Kora reggel óta rémhírekés rendőrök árasztják el Berlint. Béltájban szaporodnak jk rémhírek. És a rendőrök. Egységeik kordonná merevedve, vagy kerékpárokon, motorokon, teherautókon hömpölyögve, körülfogják és elárasztják a belvárost. A Reichstag közvetlen közelében teljesen megbénul a forgalom. A rémhírek azonban átjutnak minden kordonon. Egyik ellentmondóbb a másiknál. Kibogozhatatlan zűrzavart keltenek. Feloszlatják a birodalmi gyűlést? És ha igen, felmerül a kérdés: azonnali hatállyal? Vagy siralomháznyi türelmi idővel? Ki lesz a birodalmi gyűlés elnöke? A nácik, akik üvöltve maguknak követelik ezt a tisztséget, az utolsó pillanatig titokban tartják jelöltjük nevét. A legfőbb személy azonban Clärä Valóban ő nyitja meg az első ülést? Megengedik ezt még? Vajon lesz-e elég bátorsága az ősz kommunista matrónának ahhoz, hogy a fasiszták szeme láttára elfoglalja a korelnöki széket és bolsevista beszédet mondjon? Lesz-e elég ereje a hetvenöt éves asszonynak ahhoz, hogy fellépjen az ellenséges horda előtt? Az egész világ tudja, hogy a ma összeülő birodalmi gyűlés sorsa nem itt dől el, hanem azon a kis birtokon, tthol Hindenburg birodalmi elnök üdül. Oda mentek a kormány vezetői: Papén kancellár, Schleicher hadügyminiszter, Gayl belügyminiszter. Papén ma terjeszti Hindenburg éle az „elnökségi kormány” tervét, amely felhatalmazást adna arra, hogy a parlament kikapcsolásával egyedül kormányozzon. Már három órával a megnyitás előtt hatalmas tömeg torlódik össze a Reichstag épülete körül, a ' rendőrkordon mögött. Az ellenőrzési pontokon át lassan szivárog a belépésre jogosultak vékony erecskéje. Az ülésterem hamar megtelik. Szokatlan képet mutat. A jobboldali padsorok teljes szélső harmadában barna- ingesek sűrű tömege terpeszkedik. A Hitler-frakció tagjai kivétel nélkül a rohamosztagok harcias egyenruhájában jelentek meg. Tisztára olyan benyomást keltenek, mintha egy század katona vonult volna be az ülésterembe. A fasiszta képviselők csupán a gallérjukon viselt rangjelzésekben különböznek egymástól. Az alacsonyabb rangjelzést viselők igen nag,v re,v?’ renciával gazsulalnak feljebbvalóiknak. A náciszázad miatt egymáshoz préselődve, riadtan kuporognak a helyükön a centrista és a szociáldemokrata kepvi- selők. Maguk nyitották ki ennek a teremnek az ajtajai a fasizmus előtt. Igen. és most jócskán beszűkült térré szó rulva kellene helytállniok. A diplomatapáholy tömve van A nagyhatalmak megfigyelői habzsolják a rendkívüli látványt. A kormány páholya viszont üresen tátong. És mindenki tudja, miért, a kormány éppen ebben a bánatban készíti elő a Reichstag feloszlatását. Három óra. A teremben sin Nyílik az egyik ajtó es az emelvényhez a fehér ham Clara közeledik lassan. Ke asszony vezeti, kommunista képviselőnők. Amikor Clara az elnöki emelvény lépcsőire hág. szétrobbantja a csendet a kommunista képviselőcsoport dörgő üdvözlése. Háromszor harsan fel a „Rőt Front” (Vörös Front) kiáltás az elnémult teremben. Clara felér az emelvényre. Elfoglalja az elnöki széket. Már egy hete marja könyörtelenül valamennyi polgári párt és irányzat minden sajtó- orgánuma. Megfenyegették, hogy fittyet hánynak a menetelmi jogára, rendőri eljárást indítanak ellene, bebörtönzik, tettleg bántalmazzák, agyonverik. De semmivel sem félemlíthették meg az idős kommunista asszonyt. Ereje végső megfeszítésével jött el ide, hogy innen, erről a magas helyről, az ellenséggel szembe nézve emelje fel szavát, hívja harcba a munkástömegeket a kapitalizmus és lakájai ellen, A Reichstagban arra számítottak, Clara megelégszik maid a hivatalos üdvözlőformulákkal és ezzel befejezi „tüntetését”. Ehelyett azonban ennek a birodalmi gyűlésnek első (é* talán utolsó) ülésén egy nagv kommunista szónoklatot kell végighallgatnia, s ez a beszéd pontos képet fest a zsákutcába. jutott mai kapitalista Németországról. Egyenletes hangon, csupán rövid lélegzetvételnyi szünetekkel, Clara Zetkin a parlament falain kívül ácsorgó munkanélküli milliókról szól. Megbélyegzi az „elnöki kabinettek”, a szükségállapotok kormányait s az uralkodó osztályok egvéb manővereit, amelyeket azért agyaltak ki, hogy a forrongó napokban is hatalmon maradhassanak abban a Németországban, amelyet válságok pusztítanak, amelyet polgárháború fenyeget. És beszél Clara a Szovjetunióról is, a viharos tempójú szocialista építésről, az egyetlen, valóban független államról. Antifasiszta egységfront megalakítására szólít fel. A mozdulatlanná bénult barna Hitler-lakájokra néz. Két párt, két osztály, két ellenséges tábor néz farkasszemet. A szónoklat a végéhez közeledik. A terem bámulva suttogja: micsoda erő. micsoda tűz lobog még ebben a kommunista öregasszonyban! „Korelnöki kötelességemnek eleget téve. abban a reményben nyitom meg a birodalmi gyűlést, hogy rokkantságom ellenére még részem lesz abban a szerencsében, hogy mint korelnök megnyithassam majd Tanács-Németország első tanácskongresszusát is.” A német parlament egyha- toda. a kommunista képviselőcsoport, viharosan éljenez. A többi öthatod — néma. A matróna óhaja úgy cseng, mint egy prófécia. .Még ha nem is hisznek benne a bar- naingesek, a gérokkos katolikusok. a zsakettes szoede- mek! Ismerünk egy országot, ameljmek ősreakciós dumájában (cári országgyűlésében) a bolsevista frakció csupán elenyésző csoportocska volt. De a cseopből tenger lett, amely elöntötte a földkerekség egv- hatodát. Egyhatod — az már valami! A berlini Reichstag homá- Ivosodó dísztermében a buká< előszele neszez. Csak az idős kommunista asszonv mond figyelmeztetően prófétikus szavakat. tiszta és elszánt szavakat, hogy vegvük fel a harcot Németország dolgozó millióinak felszabadításáért. (1932.) Fordította: HOMORÓDI JÓZSEF A múlt héten a szakszervezetek megyei tanácsa tanfolyamot rendezett Fadd- Domboriban, a Tolna megyei Tanács üdülőjében a városi, községi szakmaközi bizottságok szb-titkárai és re- szortosai számára. Már több napja itthon vagyok, de újra meg újra olyan érzés kerekedik bennem: jó lenne ezt a hetet a jövő héten újra kezdeni. Azt mondják mostanában, „spanyolul tudni kell”, én hozzátoldanám: tanfolyamot szervezni művészien kell tudni. Emlékszem az ötvenes évek tanfolyamaira, amikor szinte lélekzethez sem jutottunk, minden percünket számon kérték (sajtóolvasás, kiselőadás, nagyelőadás, vita, szeminárium stb.). A későbbiek folyamán enyhült a szigorú mérce, mely úgy sem hozott eredményt, de az úgynevezett előkészítő értekezletekről úgy távoztunk haza, hogy minden jóval megtömték az agyunkat és kétszer akkorának éreztük a fejünket. nemhiába hívták ezeket a megbeszéléseket fejtágítónak. Szóval ezek a tanfolyamok kötött programú iskolák voltak. Minden előadó belemélyedt stádiumába és azt be is akarta rajtunk vasalni. Mennyit változott azóta ez az elavult felfogás? Ma a szervezők arra törekednek, hogy minél elviselhetőbbek legyenek ezek a tanfolyamok. Itt Fadd-Domboriban. dicséretül mondom, kiváló pedagógiai érzékkel arra törekedett a vezetőség (Soponyai János és Erdei János), hogy megteremtse a tanfolyam jó légkörét, hangulatát, közvetlenségét. A kitűnő előadók tisztában voltak azzal, hogy a szakszervezeti élet minden területét átölelő előadásaikat tömören, életszerűen, szakaszosan, élvezetesen, a figyelem határain belül mondják el nekünk. Alkalmat adtak arra is, hogy megismerjük az üdülőtelep szépségeit, még egy szabad félnapot is iktattak be (kirándulás Fajszra). a rövid tanfolyamba. Kitűnő ellátásról is gondoskodtak, s a környékre oly jellemző jó halászlé sem hiányzott a heti étrendből. Amikor jó idő volt. fürdésre is volt lehetőség. A tanfolyamvezetők. a hallgatók és a gondnok egy nyelven beszéltek. A nap minden órájában volt fekete és üdítő ital is a gondnok jóvoltából. s amikor vége volt az étkezésnek. a vezetők és a tanfolyam hallgatói segítettek kihordani a konyhába az edényeket. Mindebből következik, hogy a hallgatók is egymásra találtak, akik már ismerték egymást, közelebb kerültek egymáshoz, akik ismeretlenként jöttek, új barátokkal távoztak. Nem volt nagv a létszám, s ez is szerencsés megoldás, jobban egymásra találtak az emberek. Egyszóval tanfolyam volt ez a javából, ahol egymásra talált az állomásfőnök a bányásszal, a pedagógus a volt trösztigazgatóval, a járási hivatal egyik dolgozója a kesztyűgyár dolgozójával. Azzal a jó érzéssel váltunk el egymástól, hogy jó volna a tanfolyamon hallottakat a szakszervezeti életben hasznosítani. Dunaszentgyörgyi gyerekek Mit csinál egy kisgyerek reggeltől délutánig, amikor nincs iskola, napközi, nincs tábor? Hány szülő tervezi meg kisfia. kislánya szünidei foglalkoztatottságát és hányán vannak. akik azzal hagyják magára a gyereket: az ebéd a sütőben van, gyufához ne nyúlj, x-el ne játssz! A vakáció harmadik napja van, árnyékban is 25 fok. A templom falánál a lombok alatt három fiú lövöldözik. Ketten kétcsövű puskából, a harmadiknak áramvonalas texasi koltja van, jó nagyokat lehet vele durrantgatni. Józan Gyuszi 8 éves és Kiskunlacházáról érkezett. Molnár Gyuszi 9 éves, Vizi Pisti hét. Közös jellemzőjük, hogy a Rákóczi utca felső végén laknak és mind a hárman igen jó tanulók. Józan Gyuszi a legelevenebb, szívesen mesél, irányít. Vizi Pisti csendesebb, de ő is fesztelenül beszél, a kitűnő tanuló, okos Molnár Gyuszi mielőtt megszólalna, mélyen elpirul és szörnyű zavarban van. A három legényke az utcán élvezi a szünidőt. Lehet lövöldözni. bujócskát játszani, h'~ ciklizni. f őrizni. homoir'^' építkezni. Mindennap, szabadon. — Lehet, hogv meg fogí”' unni. De mit lehetne már csinálni? Most még örülünk hogy egész nap játszhatunk. A kisebbeket délután lefekte- 1 :k aludni, mi már aludtnoV "'eget az óvodában. Inkább nisztolyversenyt rendezünk. — Verekedni nem szoktunk, de le szoktuk egymást lőni. Puff-puff. mindenki hasra esik. az a legjobb! — Szeretnék már katona lenni, azoknak nagyon jó. Mindig ugrálnak. Vagyis mozognak, és célba lőnek, és több fegyverük is van — mondják, közben Józan Gyuszi megtölti a csodakoltot, amit édesapja, a motorkrossz-szere- lő Mariborból hozott. Lő, a többiek nevetnek, fülükre tapasztott kézzel szaladgálnak. — Tegnap voltam a tanyán. Unatkozom, amikor csak ott üldögélek a szőlőtöveknél, és nem csinálhatok semmit. De volt úgy, hogy segítettem a marhákat őrizni, az nagyon jó volt. Tegnap mondtam is a mamának, miért nincs olyan kicsi permetező, amit én is elbírok, elvégeznénk ketten a munkát, — mondja a kiskun- lacházai Gyuszi, de aztán felfedez átellenben egy homokdombot, és elvonulnak várat építeni. Tornyokkal, várárokkal é6 persze, széles parkírozóval. .. Dunaszentgyörgynek több mint a negyed lakossága 14 év alatti. Az utcákon játszik legnagyobb részük. Az egyik kisfiú kerékpárján szatyor himbálózik. Segít a bevásárlásban ? — Nem, horgászni megyek a papával és a barátommal, Andrissal Faddra. Most délután megyünk és holnap estig maradunk. — Már régen horgászok, legtöbbször törpeharcsát szoktam fogni. — Hány éve jársz horgászni? — öt. — És hány éves vagy?! — Hat múltam. Horgász ismerősünk — ahogy bemutatkozott: Horváth Pistike — nyarát a halfogás tölti be. Azt mondja, szokott még bujócskázni meg fogócskázni is. de más játék igazán nem érdekli, csak a horgászás. Jár is eleget a nagypapával a Dunára. Találkoztunk focizókkal, kislányokkal, akik ugróiskolát játszottak, el-elszáguldott mellettünk egy-egy kerékpáros. Hosszú még a szünidő, arany a szabadság. Most, és még néhány hétig. Addigra mindegyik kisiskolás elfelejti az osztály- termet. padban ülést, az iskolába járás több hónapos fegyelmét. Unatkozni kezdenek, előkerülnek a tiltott játékok, a nagy verekedések. A szülők megelőzhetik. Naponta feladatokat kell kitűzni a gyerekek elé. hogy kipróbálhassák, mire képesek, és hogy minden napra legyen elvégezni való kötelesség, ami után újra jólesik a kötetlen játszadozás. Természetesen nem kellemetlen pótleckék szolgálhatják ezt a célt. A gyerekek — Józan Gyusziék tanúsítják — szívesen végeznek erejükhöz mért munkát a kertben, a ház körül. Szívesen festenek, rajzolnak, barkácsolnak. Javukra válik, ha a nyáron elolvasnak négy-öt könyvet. (vfé) Fotó: kz Népújság 4 1973. június 20. Pisti és a két Gyuszi alapozza a várat...
