Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-15 / 138. szám

^ (Folytatás az í.-öTííalrol)' x! A mezőgazdaság a nemzeti jövedelemhez — a tervezettet meghaladóan — mintegy 17 százalékkal, a központosított jövedelmekhez 5 százalékkal járult hozzá. Ez az ágazat nemcsak a költségvetési, ha­nem a külgazdasági egyensúly szempontjából is jelentős, mert a népgazdaság exportbevételei­nek tekintélyes hányadát adja. A mezőgazdaság a folyó ter­meléshez és beruházási támo­gatás céljára a költségvetés kiadásainak mintegy 10 száza­lékát kapta. Bár a beruházási ' juttatások 1972-ben csökken­tek, már az év folyamán intéz­kedések születtek a szarvas­marha-tenyésztés és az inten­zív növénykultúrák fejleszté­sére, amelyek ezen ágazatok­ban a termelés fellendítését célozzák. A megtermelt nem­zeti jövedelem egyharmada a népgazdaság egyéb területeiről, mindenekelőtt a forgalmi szfé­rából ered. Külön említésre méltó, hogy a külkereskedel­mi tevékenység bővülése — változatlan támogatás mellett — az államháztartás számára terven felüli bevételt hozott. Az 1972. évi költségvetés végrehajtása alapján végeredményben megálla­pítható, hogy — a több szempontból gondot okozó 1970-es és 71-es évek után — a gazdaság fejlődésében és az egyensúlyviszonyok­ban kedvező irányzatok bontakoznak ki, különösen az elmúlt év második fe­lében megtett intézkedések hatására. A sikerek láttán sem feled­kezhetünk meg azonban arról, hogy a magasabb társadalmi, szociális célok elérésének fel­tétele az erőforrások és a jö­vedelmek állandó gyarapítása. Az elmúlt év vállalati gaz­dálkodásáról a miniszter el­mondotta, hogy: Az iparvállalatoknál egység­nyi terméket kevesebb anyag- és bérköltséggel állítottak elő, de á ráfordítások színvonala korántsem csökkent a terve­zett mértékben. Az ún. „általá­nos költségek” aránya mérsék­lődött ugyan, azonban viszony­lag még mindig magas, ami a vállalati irányítás és igazgatás túlméretezettségét jelzi. Kedvezőtlen az is, hogy egyes új kapacitások üzembe lépése és a nagyarányú kor­szerűsítés — az építőanyag­iparban például — jelentéke­nyen növeli a költségszintet, holott az új létesítményektől éppen nagyobb jövedelmet vá­runk. A költségvetés és a vá­sárlók szempontjából egyaránt elfogadhatatlan, hogy három nagy cipőipari vállalatunknál a reklamációból származó többletköltség emésztette fel a nyereség egyharmadát, felét. Egyébként 1972-ben a veszte­sége* iparvállalatok száma 11 volt, a veszteség összege 100 millió forintot tett ki. A gazdálkodásban még min­dig sok lazaságot tapasztalha­tunk a költség-, az önköltség­számítás és az árkalkuláció te­rületén. Ezek a hiányosságok nehezítik annak gyors és egy­értelmű megállapítását, hogy egyes vállalatok áremelése mikor indokolatlan, esetleg mi­kor tisztességtelen a haszon. Ilyen meggondolásból javítjuk a kalkuláció rendszerét, az árvetés és önköltségszámítás összhangját. Szigorúbban meg­követeljük a kalkulációs sza­bályok betartását és a jövő­ben rendszeresebben ellenőriz­zük azt a pénzügyi revízió ke­retében is. A mezőgazdasági üzemek­ben a központi áremelési intézkedések hatására és saját erőfeszítéseik nyo­mán egészséges fejlődés indult meg olyan termelé­si ágakban, amelyekben korábban a munkaerő- hiány és az alacsony jö­vedelmezőség okozott ne­hézségeket. A termelőszövetkezetek bruttó jövedelme 2,6 százalékkal nőtt. ’A sájáríejíesztés! -alap 9,5 szá­zalékkal, a részesedési alap 3,3 százalékkal volt.több, mint egy évvel korábban. A leggyorsabban a tartalék- alapok nőttek, színvonaluk azonban még nem elegendő a biztonságos gazdálkodáshoz. A mezőgazdasági szövetkezetek közös vagyona megközelíti a 90 milliárd forintot. A reményt keltő átlagos eredmények mö­gött nagy eltérések tapasztal­hatók. A jó mezőgazdasági év ellenére is nőtt a veszteség és az alaphiány a szövetkezetek­ben. Az elmúlt év végén 217 szövetkezetünk volt — zöm­mel mostoha természeti viszo­nyok között működők, — ame­lyeknek gazdálkodásához majd. nem 1 milliárd forint rend­kívüli állami segítséget kellett nyújtani. Ezek egyharmadánál már 1970-ben vagy 1971-ben szükség volt ilyen állami be­avatkozásra. Ugyanakkor mintegy 350 szövetkezet olyan anyagi feltételekkel rendelke­zik, hogy szinte teljes terme­lését hitel nélkül, önmaga ké­pes finanszírozni. A differenciálódást sok — a jövőben mélyebb elemzést igénylő — ok váltja ki. Ösz- szefügg a természeti feltéte­lekkel. a vagyoni helyzettel, a foglalkoztatottak számának alakulásával, a termelési szer­Vezette? ~ mezőgazdaságban tért hódító ipárszerű termelés­sel, de nem utolsósorban a szervezettséggel és a vezetés­sel. Ezek a körülmények mind befolyásolják a személyi jö­vedelem alakulását. A közös­ből származó személyi jövedel­mek összege mintegy 3 száza­lékkal nőtt; csökkent viszont a dolgozók száma, s az egy fő­re jutó munkadíj. bér és ré­szesedés, együtt 10 százalék­kal emelkedett — mondotta a többi közt. A miniszter a továbbiakban megállapította: A sikeres kezdeményezések arra mutatnak, hogy sok tar­talék van még a vállalatoknál, csak élniük* kell az önállóság adta lehetőségekkel és bátrab­ban kell új utakat keresniök a műszaki fejlesztésben, a ter­melési technológiában és a piacokon. Igaz, nem minden vállalat lehetősége egyforma. saját adottságainak megváltoztatásá­ra, ezért van szükség többször az irányító szervek segítő ke­zére. A kormányzati szervek külön foglalkoznak azzal a hat, zömmel gépipari nagyvál­lalattal, amelyeknek termelési szerkezetátalakítási igénye olyan nagymérvű, hogy azt sa­ját erejükből nem tudják meg­valósítani. Ä vállalati munka- és üzem- szervezést vizsgálva némi elő­rehaladásról számolhatok be. Á szakminisztériumok útmu­tatásai és ellenőrzése mellett az elmúlt évben 65 vállalatnál mintaszervezéseket kezdtek. Három nagyvállalatnál — a Zalaegerszegi Ruhagyárban, a SzerszámgépiDari Műveknél és a 43. sz. Állami Építőipari Vállalatnál — az erőfeszítések már figyelemre méltó elő­nyökkel jártak. Mindhárom vállalatnál a korszerű terme­lésszervezés a belső tartalékok kihasználásénak útja. Az előrehaladás mellett azonban tény az is. hogy szá­mos vállalat mindmáig csak az előkészítésnél tart, néhány pedig inkább csak formálisan látott hozzá. Hangsúlyozom, hogy a munka- és üzemszervezés nem külön apparátus, ha­a vállalati vezetés feladata és része. X munkát minden területen a vállalat egészének szempontja, bői kell megszervezni. A súly­pont természetesen olyan kér­déseken van, mint az egyenle­tes foglalkoztatás, a folyama­tos anyagellátás, a beruházá­sok jobb előkészítése, a feles­leges adminisztráció megszün­tetése, a vállalati belső irá­nyítás tökéletesítése stb. El­gondolkoztató, hogy miközben az iparban foglalkoztatott munkások létszáma 1970 óta lényegében nem változott, az alkalmazottadé 19 000-rel emel. kedett, ebből a műszaki dol­gozók létszáma 6000-rel. az adminisztratív alkalmazottaké 11 000-rel. míg a kisegítők szá­ma 2000-rel nőtt. Ez azt mu­tatja, hogy az új adminisztrá­ciós kötelezettségek mellett nem építik le a régi, már fe­leslegessé vált rutinmunkát. Munka- és üzemszervezés nem Költségvetési kiadások Életszínvonalunk sok olyan tényezőtől függ, amely a költ­ségvetéshez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódik. Részle­tesebben szólok egy, a költ­ségvetést legközvetlenebbül érintő témáról, a társadalmi közös fogyasztásról, vagy más­ként: a költségvetési szervek kiadásairól. Működtetésük és eszközeik felújítása 1972-ben 87,5 millárd forintba került, amiből a tanácsok 24.5 milli­árd forintot használtak fel. A tanácsok ezen kívül még fej­lesztési alapjukból 19,7 milli­árd forintot fordítottak az el­látás hálózatának bővítésére. Még a pénzeszközöknél is tekintélyesebb az az er­kölcsi ■« forrás, amelyre e társadalmi feladatok meg­valósításánál támaszkod­hatunk, mint azt a nemrég , lezajlott tanácsválasztások is bizonyítják. A közéleti tenni akarás, a szocialista demokratizmus folyamata újabb és újabb helyes cé­lokat, megoldandó felada­tokat hoz felszínre, de anyagi feltételeinek csak fokról fokra tehetünk ele­get. Ezért is kell elvárni az eszkö­zök ésszerű felhasználását nemcsak a vállalatoktól, ha­nem a tanácsoktól és a költ­ségvetési szervektől is. A tanácsok gazdasági dönté­sei az elmúlt évben megala- pozottabbakká váltak. Ez rész­ben annak tudható be, hogy 1972-ben csak Borsod és Ko­márom megyében mutatko­zott kisebb bevételi lemara­dás. míg összességében a me­gyék 1 milliárd forinttal több bevételhez jutottak. Ez évben még kiegyenlítettebb helyzetre számítunk, mert a megvei ta­nácsok szabályozó rendszerü­ket, amelv a helyi tanácsok költségvetési bevételeit hatá­rozza meg, pontosíthatták, és ezzel elérhették, hogy a pénz­eszközök minden tanácsnál összhangban legyenek a helyi feladatokkal. A pénzügyi lehe­tőségekkel élve jobban figye­lembe kell venni — különö­sen a községeknél — a távlati településfejlesztési terveket, mert különben erőiket szétfor­gácsolják. Javítani kell a ta­nácsok közötti koordinációt. Miközben tanácsaink a válla­latokkal együtt jelentős ered­ményeket érnek el óvodaépíté­sekben. iskolai élűi ításokban és lakásépítésben, a megyén belül a helyi tanácsok közötti eevütt- működés — néhány kedvező tapasztalat ellenére — nem mindig megfelelő Az 1972. évi tanácsi gaz­dálkodás egyik központi kér­dése a lakásépítés volt. Lakás­építésünket nagy eredmények és gondok is jellemzik. A mos­tani ötéves terv időszakában több mint 400 ezer lakás készül el, amiből a terv első két évére szóló előirányzatot csaknem 15 százalékkal túltel­jesítettük. E területen is van azonban de... Elmarad a ter­vezettől az állami és szövetke­zeti lakásépítés, s ennek terhét Kádár János, Németh Károly és Apró Antal a Parlament folyosóján. különösen Budapest, Miskolc, Pécs, Szeged, Debrecen érzi. Kulturális és oktatási intéz­mények működésére, fenntar­tására 16 milliárd forint, fel­újítására közel 1 milliárd fo­rint jutott. Igen kedvező, hogy a tanácsok az óvodai helyek számának növelését elsőrendű feladatnak tekintették, 1971— 72-ben már a IV. ötéves terv előirányzott fejlesztésének csaknem kétharmada megváló, sült. Az általános iskolai diák­otthonok fejlesztése ugyan­akkor nem érte el a tanácsok által tervezettet. A középisko­lai tantermek, kollégiumi he­lyek népgazdasági előirányza­tának alig több mint fele va­lósult meg. Nem jobb a hely­zet a szakmunkásképzés beru­házásainál sem. Az építési ka­pacitások szerkezete ugyanis olyan, hogy a kisebb volumenű beruházásokra nehéz kivitele­zőt találni. Ebben segíthet a szorosabb együttműködés a tanácsi és szövetkezeti építő­ipar, valamint a költségvetési üzemek között, amit tanácsa­inknak kell összefogni, . Az oktatási színvonal javí­tásának és korszerűsítésének féltételeit pénzügyi oldalról fo­lyamatosan biztosítjuk. 1972- ben például az intézmények felszerelésére, szemléltető esz­A lakosság jövedelme Ä lakosság jövedelmeinek jelenleg több mint egyharma- da közvetlenül a központi pénzalapból származik, külön­böző juttatások és bérek for­májában, nagyobb része a vál­lalatoktól. A reálbérek növe­kedése a múlt évben a terve­zett 2,5 százaléktól két tized­del elmaradt. A kereseteken belül nőtt a nyereségrészese­dés és különösen gyorsan a prémium és jutalom. Ezek a vállalati források az évi bér­hez viszonyítva tavaly 8 szá­zalékot értek el. Ez évben az ipari és építőipari bérarányta­lanságok enyhítésére, a nagy­üzemi munkások életszínvona­lának emelésére, az iparban átlagosan 8 százalékos, az épí­tőiparban 6 százalékos közpon­ti béremelést hajtottunk végre. 1971-ről 1972-re az egy főre jutó összes reáljövedelem 3,4 százalékkal növekedett. Ez év_ re ennél magasabb ütem el­érésére lehet számítani. A fo­gyasztói árszínvonal 1972-ben, a terveinkkel megegyezően kb. 3 százalékkal nőtt. Az áremel­kedések mintegy fele központi árintézkedésekkel függött ösz- sze. Ahhoz, hogy a fogyasztói közök beszerzésére 490 milliá forintot fordítottak a tanácsok. A szociális és egészségügyi kiadások összege 38 milliárd, forint. Ebből mintegy 9 mil­liárd forint az egészségügyi intézmények fenntartását, kö­zel 1 milliárd forint a felújít tást szolgálta. Ez összességéi ben megfelelő pénzügyi segít-; séget ad az elmúlt évben ho­zott egészségügyi törvény vég­rehajtásához. Elmaradás a be­ruházásoknál van. 1972-bedi 1260 kórházi ággyal bővült a hálózatunk, de az 1971. évi fejlesztéssel együtt ez még mindig csak a IV. ötéves terv időarányos mennyiségének 6Q százaléka. - . X gyermekintézmények há­lózatának bővítésére és ellátá­sának javítására tett intézke­dések eredményeként az óvo­dafejlesztéseken túl 1972-ben több mint 1600-zal nőtt a böl­csődei férőhelyek száma, az; egy bölcsődei helyre jutó ki­adás pedig meghaladja az évi 14 000 forintot. A szülők en­nek egyötödét térítik. A gyer­mekintézmények hálózatának kiterjesztésével és a pénzben i juttatásokkal fokozatosan szün. tétjük meg a családi jövedel­meknek a gyermekek számától függő különbözőségét. árszínvonal ez év egészében a tervezettnek megfelelő legyen, a kormány az elmúlt hónapok­ban már tett intézkedéseket, most további kisebb árleszál­lításokat készít elő. Június 18-tól 10—15 szá­zalékkal olcsóbb lesz több hazai termésű és szocialis­ta országból származó tar­tós fogyasztási cikk: hűtő­szekrények, órák, lemez­játszók és néliány más ter­mék. Évközben még a későbbiekben is «, lesznek hasonló árleszállí­tások. Mindez > a lakosságnak egy év alatt 600—800 millió forint megtakarítást jelent. A forint vásárlóerejének védel­me szükségképpen erőteljes — 1973-ban még tovább fokozódó — állami tehervállalást igé­nyel. Az igen gyors világpiaci drágulás közepette nem kis feladat ez. A miniszter végezetül kér­te az országgyűlést a törvény- javaslat elfogadására. A pénzügyminiszter expozé­jának elhangzása után vita következett. Felszólalt dr. Or­bán László művelődésügyi mi­niszterhelyettes is. Dr. Orbán László felszólalása Dr. Orbán megemlékezett az iskolák államosításának ne­gyedszázados évfordulójáról. A többi között hangsúlyozta: — Büszkén, jóleső érzéssel emlékezünk vissza erre az eseményre és tisztelettel a munkásosztály harcosainak, pedagógusoknak, akkori fiata­loknak sok-sok ezreire, akik részesei voltak az iskolák ál­lamosításával kivívott győze­lemnek. Ez feltétele volt köz­oktatásunk 25 éves történel­mi jelentőségű fejlődésének. Iskoláinkban. oktató-nevelő munkánkban sok a gond, prob, léma. még megoldásra váró feladat. De ezek dinamikusan (Folytatás a 3. oldalon!

Next

/
Oldalképek
Tartalom