Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-12 / 109. szám

Hol fogjuk meg az időt ? A műszaki hónap programjában író-olvasó találkozó Tamásiban iVem utópia a teljes biztonság az utakon A FŐKÖNYVELŐ nem ne­vezhető futballrajongónak, szerdán mégis eljött Szek- szárdra megnézni a két „ese­mény” mérkőzést, s gondolta, ha már itt van, néhány percre felszalad a gyerekekhez is. Hát így találkoztunk össze a Ge­menc Szálló sarkán, s a fő­könyvelő kicsit restellkedve magyarázkodott: munkanap van ugyan, dologidő és furcsa talán, hogy a tsz hatvannál több tagja beutazott Szekszárd- ra. egész délután a pályán ül, de hát meg kell tenni az em­berek kedvét, ez afféle juta­lomkirándulás. s a kiesést holnap holnapután behozzák, pótolják. Mondom a főkönyvelőnek: feleslege® magyarázkodnia, hi­szen ez a munkakiesés olyan munkakiesés, ami tulajdonkép­pen kedvet adó, serkentő, a pszichológusok rég tudják. Hétköznap ide. hétköznap oda, az ilyen délután nem vész kár­ba. hiszen minthogy élményt nyújt, holnap jobb kedvvel, nagyobb lendülettel fog dol­gozni az, aki itt most drukkol, Ez biztos. Egyetértésben váltunk el egymástól, s bár jó magam so­ha semmilyen minőségben nem járok pályára, felteszem, belá­tó állásfoglalásomat végig­hallgatva, a főkönyvelő azt hi­heti. a futballrajongó beszélt belőlem. Pedig nem. Egyszerű­en arról van szó, hogy az a majdnem tízezer ember, aki a két szerdai mérkőzést látni akarta és látta, hazatérve biz­tosan ráhajt és pótolja a pót- landókat, utoléri magát. S ha éppen a tsz-drukkerok megje­lenését tárgyaljuk, feltétlenül ide kívánkozik: a szövetkezeti gazda kikerülve a kasza-kapa életformából, megengedheti magának az esztendő bárme­lyik időszakában, még a leg­nagyobb dologidőben is a hosszabb rövidebb pihenést, kikapcsolódást, a „Icifújjuk magunkat” kirándulást, or­szágjárást vagy éppen azt, hogy végignézzen egy sport- eseményt. EZEN NEM SOK MÚLIK, jóformán semmi. Illetőleg ezen is múlik a középtávú tervek esedékes részének jobb. lelke­sebb teljesítése, igen egy ilyen kiránduláson is. Nyilván van­nak olyan munkakörök, be­osztások. amelyiket nem lehet erre a fél napra otthagyni, de­kát ma én, holnap te, holnap­után a harmadik, a negyedik. S mivel most úgy tűnhet, hogy kiállunk a lazaságok mellett, helyén való újból pálcát törni a látszatfegyelem felett. Kü­lönben a kapitalisták rég tud­ják, jól megtanulták, hogy nem Látszatfegyelemre van szükség, s némelyik nyugati gyárban már odáig is elmen­tek. hogy bevezették a „mozgó munkakezdést”. s a „mozgó munkabefejezést, ami nagyjá­ból azt jelenti, hogy a műszak mondjuk nem 6 árakor kez­dődik. hanem — hozzátehet­jük, megfelelő tervszerűséggel — hat órától hét óráig. Ki-ki tetszése szerint „veszi fel” a kezdést negyed hétkor. fél hétkor, és aztán ennek megfe­lelően hagyja abba. Egyébként mit is ér az a „szigorú rend”, amelyik úgy rend. fegyelem s pontosság csupán, hogy óriási feneket ke­rítünk a jelenlétnek annak te­hát. hogy’ állva, ülve, miként a dolog természete kívánja, mindenki nyolc órán keresztül szigorúan helyén legyen, de közben az már nem érdekes, hogy mit csinál. Nem az a saj­nálni való idő, amikor szerdán délután Szekszárdon ezrek né­zik a meccset — más lapra tartozik a lógás — az a na­gyon sajnálni való, s pótolha­tatlanul elpocsékolt munkaidő, amikor állni, vesztegelni, ásí- tozni, káromkodni kénytelen a brigád, mert nincs anyag, nincs alkatrész, nincs üzem­anyag, rossz a szervezés és meggondolatlanul ide-oda do­bálják az embereket, hogy mo­zogjanak, haladjon a munka, bár nincs semmi értelme. így megy el a rengeteg óra, és ez a kárbaveszett idő. „Ennyi ráérő ember” —mond­ja ingerülten az a megfigye­lő, aki végignézte a. középis­kolások ballagását, szórakozot­tan megfeledkezve arról: maga is ráérő ember. Nos, beláthatjuk a mindig ráérő embereket ne a szülőkben. a rokonokban, az ismerősökben lássuk, azokban akik éppen egy nap szabadságot kérve ün­nepelnek lássuk meg a ráérő embereket a munkahelyeken. Ott, ahol nagyon megszaporod­tak az íróasztalok és néhányan örökké unatkoznak, bár arról panaszkodnak, hogy rengete­get dolgoznak. Hol és mikor fogjuk meg az időt? E kérdésre számtalan ha­tározat ad pontos, részletes feleletet. Csakhát egyszerűbb a felszínt látni, abból ítélkez­ni: egyszerűbb. veszélytele­nebb és kényelmesebb. Az már A tanácsi munkák közül miért éppen a községfejlesz­tési feladatok tarthatnak szá­mot a legnagyobb érdeklődés­re? A válasz egyszerű. A la­kosság növekvő közéleti, tár­sadalmi aktivitásából adódik, hogy kevés olyan ember van, akit ne érdekelne szűkebb hazájának, lakóhelyének sor­sa. A községek épülésének — szépülésének terve pedig főbb vonalakban már beépült a közelmúltban megalakult ta­nácsok ciklusprogramjába. Ez a tervezet, amely a tanácsi munka tervszerűségét kívánja biztosítani, a napokban ké­szült el a gyönki Nagyközségi Közös Tanácsnál. Tartalmazza Gyönk és hat társközségének elkövetkező négyévi fejlesz­tési célkitűzéseit Hof Ádám tanácselnököt kérdeztük meg, melyek lesz­nek a legfontosabb községfej- lesztési feladataik? — Legfőbb dolgunk Gyönk nagyközség közoktatási hely­zetének javítása. Véleményünk szerint nem érdemes elaprózni a községfejlesztési alapot. Leg­célszerűbbnek tartjuk a na­gyobb beruházások megvalósí­tását. Tervünk a következő: 16 tantermes általános iskola építését kezdjük meg 1974- ben. Az építkezés három ütem­re tagolódik. Az elsőben, — 1975. július 30-ig — nyolc tan­terem, a második ütemben ét­terem, konyha, tornaterem, a harmadikban pedig a másik nyolc tanterem épül meg. Ez a beruházás határozza meg az ötödik ötéves terv első éveinek további községfejlesztési fel­adatai is. Tudniillik saját erő­ből, a községfejlesztési alap­ból 1974-ben 450, 1975-ben pe­dig 477 ezer forintot biztosí­tunk az iskola építéséhez. Ha az iskola — várhatóan 1976- ra — elkészül, folytatódhat majd a körzetesítés a társköz­ségekből. Ezt eddig hely hiá­nyában nem tudtuk elvégezni. kissé rázósabb feladat, észre venni, munkahelyeken a kapun belüli munkanélküliséget, megnevezni a lógóst és kiala­kítani azt a belső szervezettsé­get, amely senki számára nem teszi lehetővé, hogy semmiért vegye fel a fizetést. Gyakran persze a körülmé­nyek késztetik arra az egyes embert, hogy tétlenkedjen, hogy semmittevéssel töltse munkaidejét. A rossz munka­rend, a fejetlenség, a kapko­dás, a szervezetlenség, s ez nem istencsapás, ez mindenütt megszüntethető megfelelő lé­nyeglátással. a feladatok pon­tos. értelmes elosztásával, és a számonkéréssel. Ha a vezetés- tudomány. miként valóban tu­domány, akkor nincs okunk kételkedni abban, hogy a tu­dományos vezetés minden esetben jó érzékkel megkülön­bözteti a lényegest a mellékes­től, kifogásolja, megszünteti a kifogásolnivalókat, de nem ki­fogásolja és nem szünteti meg azt. ami csak látszólag rossz. A FŐKÖNYVELŐ restell­kedve mentegetőzött. Milyen jó lenne, ha valamennyien akkor éreznénk gyötrő lelkiismeret- furdalást, amikor valóban lop­juk a naoot. és miattunk má­sok is kénytelenek lopni a na­pot. — Sz. P. — Nagy munkánk lesz ebben az évben az új telepre vezető út elkészítése. Erre egymillió forintunk van, amely elegendő lesz ahhoz, hogy az utat még az idén elkészítsük. Harmadik nagy községfej­lesztési feladatunk ugyancsak az új teleppel kapcsolatos. Az épülő új út tengelyében szennyvízcsatornát építünk még ebben az évben. Község­fejlesztési alapunkból erre a munkára 450 ezer forintot biz­tosítottunk. Az új telepről annyit, hogy ott az OTP 16 épülettömbben 64 lakást épít­tet. Ez a munka természete­sen átnyúlik az ötödik ötéves tervidőszakra. Ebben az évben egyik leg­nagyobb feladatunk lesz annak a négylakásos, megyei támo­gatással épülő háznak a fel­építése, melyben két pedagó­gusnak és két tanácsi dolgo­zónak biztosítunk szolgálati lakást. Az épület egymillió fo­rintba kerül, ebből mi 120 ez­ret a községfejlesztési alapunk­ból fizetünk. Az elmondottak után bizo­nyára lesznek akik kérdezik, hogyan, csak ennyit, csak ezt csináljuk? Általában évi 900 ezer forint a községfejlesztési alapunk. Az elmondott felada­tokon túl nagyon sok apró munkát is el kell végezni eb­ből a pénzből. Nem tartom célszerűnek felsorolni azt, hogy Gyönk hány utcájában épí­tünk új utat, járdát, szenny­vízelvezető csatornát. — Eddig Cyönkröl volt szó. Mit várhatnak a községfejlesz- téstöl a hat társközség lakói? — Nem feledkeztünk el Miszláról, Udvariról, Szárazá­ról, Varsódról, Szakadátról, Diósberényről sem. Társközsé­geink közül Miszlán lesz a legnagyobb beruházás, mivel ott, — régi kívánságnak ele­get téve — ebben az évben felépítjük a községi ravatalo­zót, 125 ezer forintért. Többi társközségünkben elsősorban az út-, járda- és szennyvízcsa­Az előadásról a meghívó szűkszavúan csak annyit mon­dott: a járművek közlekedés- biztonsági berendezéseiről lesz szó. Tamásiban, a művelődési ház színházterme mégis meg­telt érdeklődőkkel. A MTESZ műszaki hónapjának program­jában a Tolna megyei könyv­tár műszaki író-olvasó talál­kozót szervezett. A csütörtökön estére meghirdetett előadás a szakembereknek szólt, és a közlekedésben — igen örven­detes tény — ma már egyre több autós szakember is. Von­zotta minden bizonnyal a hall­gatóságot hogy az előadó a téma szakavatott ismerője autós és újságíró, Almássv Ti­bor, az Autó-Motor című fo­lyóirat szerkesztője volt. A művelődési ház előtt a gépkocsik már jóval az elő­adás kezdete előtt gyülekez­tek. Az előcsarnokban ugyan­is a dunaföldvári SHELL-szer- viz rendezett árubemutatót. A benzinkút mellett lévő autós- szaküzletük mindenfajta autós torna-hálózat bővítését tervez­zük. — Addig nyújtózkodjál, ameddig a takaród ér, tartja a közmondás. A köaségfejlesz- tési alap is véges, és koránt­sem elegendő minden jogos igény, kívánság kielégítésére. Hogyan lehet mégis, az anya­gi erőkön túl, többet tenni a községek érdekében? — Csakis társadalmi össze­fogással. Egy számadat: az el­múlt évek során átlagban 1 millió forint értékű társadal­mi munkát végeztek a gyön- kiek. Ez egy-egy személyre bontva évi 220—230 forintot je­lent. Ezt az átlagot a jövőben nemcsak tartani de növelni is szeretnénk. Gyönkön közis­merten nem megfelelő az óvó­női ellátottság. Ezen úgy segí­tünk, hogy ebben az évben még egy óvónőt állítunk mun­kába, akinek fizetését a köz­ség üzemei, vállalatai biztosít­ják. Az óvodás gyerekek moz­gási területe sem elegendő. Társadalmi munkában ez év során az óvoda melletti üres telket rendbehozzuk, játszótér­ré alakítjuk át. Községünk igen parkszegény. Ennek megszüntetésére az út­törők, KISZ-íiatalok társadal­mi munkában parkot létesíte­nek a tanács és a művelődési ház melletti üres területeken. A másik fontos célkitűzésünk az. hogy eleget tegyünk a Pe­tőfi utcaiak kérésének. Ebben az évben kezdjük az utca ie- kövezését. Erre a községfej­lesztési alapunkból 200 ezer forintot adhatunk. Ez azonbar. csak az építőanyagok és a szakmunkák megfizetésére lesz elegendő. A föld- és egyéb se­gédmunkákat az utca lakói végzik el. A gyönki Nagyközségi Közös Tanács községfejlesztési terve azt tanúsítja, hogy Gyönkön a lehetőségekhez mérten ter­veznek és készülnek az elkö­vetkezendő négy évre. VARGA JÓZSEF kellékét kiállították. Sokan né­zegették a különféle speciális gyújtógyertyákon kívül az — igaz, nemegyszer borsos árú — csillogó-villogó autódíszítő al­katrészeket. El kell azonban ismerni, az árubemutatón nem. csak a „flanc” kellékei szere­peltek, hanem szép számmal voltak a biztonságosabb veze­tést elősegítő szerkezeti ele­mek. visszapillantó tükrök, biz­tonsági övék, kisgyerekeknek- való. biztonsági övvel felszerelt rögzíthető pótülések. A színházteremben fél hat­kor kezdődött az előadás. Al- mássy Tibor a biztonságos ve­zetésről beszélt. Felsorolta azokat az intézkedéseket, ame­lyek a közlekedés biztonságá­nak növelését szolgálják. Be­szélt a defenzív vezetésről, melynek lényege az, hogy elő­re látva, felismerve és figye­lembe véve a másik járművek vezetőinek szándékát, növelni lehet a közlekedési ritmus har­móniáját, s így legtöbb eset­ben el lehet kerülni a másik fél hibájából esetleg bekövet­kező baleseteket. Később el­sorolta azokat a hatalmas ösz- szegeket felemésztő kísérlete­ket. amelyek arra irányulnak, bogy a karambol okozta sérü­lés, anyagi kár mértékét csök­kentsék. De kihangsúlyozta, hogy a jövő nem a rugalma­sabb lökhárítókkal, különle­ges védőberendezéssel felsze­relt. különlegesen erős, bizton­ságos karosszériával készült gépkocsik kifejlesztését ered­ményezi csupán, nem olyan járműveket, amelyek baleset esetén jobban megvédik uta­saikat, hanem olyanokat, ame­lyekkel jobban el lehet kerül­ni az összeütközéseket. Ebben a technika mai színvonalán a kanyarstabilitás, a gyorsulóké­pesség, a fékhatás fokozásával lehet előbbre lépni, valamint — és ezt igen lényeges mo­mentumként emelte ki az elő­adó — jobb utak építésével. Előadásának jelentős részé­ben azokat a ma még utó­pisztikusnak tűnő. de mégis reális és a jövőben szükséges berendezéseket ismertette, amelyek „gondolkodó” jármű­vekké változtatják az autókat. Az út alapzatába épített de­tektorok, a gépkocsikba beépí­tett speciális adó- és vevő- berendezések a jármű kompu­tere segítségével vezérlik a motort, fékeznek, gyorsítanak, irányt tartanak a kanyarban, szóval úgy vezetnek, mint egy ideális gépkocsivezető. Az előadás utáni első film ezeket a kutatásokat mutatta be. Az Angliában felépített kí­sérleti pályán már teljes biz­tonsággal közlekednek — mi­közben a vezető a hátsó ülés­ről csak ellenőrzi a berende­zést — a ma még milliókba kerülő gépkocsik. A következő filmen már inkább érdekesség­nek számítottak. A — bravú­ros operatőri teljesítmény eredményeként — a Royal Automobil Club által rende­zett 1971-es, négy napig tar­tó ralleyt mutatta be. Volt azonban ennek a „civilek” szá­mára is haszna. Kitűnően rreg lehetett figyelni, vészéi- ?s helyzetekben — mert a rali y szinte kizárólag ilyenekből állt — milyen vezetési technikával tartják úton kocsijaikat a ve­zetők. Népújság 3 1973. május 12, Községfejlesztés Gyönkön 16 tantermes iskola — Új szolgálati lakások — Bővül a hat társközség járda• és úthálózata

Next

/
Oldalképek
Tartalom