Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-10 / 107. szám

Huszonöt éves az Országos Mentőszolgálat Halló 004 ! Sikerekben gazdag újabb negyedszázadot 1 194S. május 10-én lett állami feladat hazánkban a men­tésügy, akkor alakult meg az Országos Mentőszolgálat. Ad­dig különféle társadalmi egyesületek kezében volt az a nem túl gazdag anyagi, tárgyi, személyi eszköztár, amely a men­tés ügyének rendelkezésére állt. Hadd emlékeztessünk itt ar­ra, hogy a maga korában az 1S76. évi XIV. törvénycikk a magyar egészségügy múltjának egyik legjelentősebb ilyen tár­gyú törvénye volt. Legjelentősebb már csak azért is, mert — többek között — hatósági feladattá tette a mentésügyet, a mentőszervezet létrehozását is. No de, a törvényt, illetve annak ezt a részét Pató Pál uras közöny fogadta. Nem is hajtották végre. így történhetett, hogy a veszélybe jutott társakért felelősséget érző eihberek java, s meglehetősen •maroknyi csoportja — élen dr. Kresz Géza fővárosi orvossal — 1887 májusában hozta lélte a BÖME-t, a Budapesti Men­tőegyesületet, viszonylag igen csekély állami, annál jelentő­sebb társadalmi támogatással. Ha tetszik, dupla születésna­pot ünnepelhetünk tehát. Egyszer a társadalmi bázisú men­tésügy 86., másodszor pedig az állami, egységes mentésügy megszületésének 25. évfordulóját. Áz első Azt hiszem, senki sem vá­dolhat meg azzal, hogy túlzók, ha azt vetem itt papírra, hogy az egységes mentésügy törté­netének ma záruló negyedszá­zada alatt a fejlődésnek na­gyobb eredményeire tekinthe­tünk vissza, mint 1345 előtt bármikor. Ismert tálán, mégis szükséges idézni, hogy a mai mentőszolgálat ősének jármű­parkját lovas mentőkocsik, hintók, landauerek alkották. S még századunk első évtizedei­ben is ezekkel a járművekkel szállították a betegeket és a balesetek áldozatait. A mentő­autók csak az első világhábo­rú alatt jelentek meg, de — aki ismeri a gépkocsimárká­kat, nagyon jól tudja — a mentést először szolgáló Mer­cedes-Benz kocsik meglehető­sen kezdetleges szállítóeszkö­zök voltak. Az első, egyben egyetlen mentőautó 1902-ben jelent meg Budapesten. Mai adataink szerint a mentőszol­gálat teljes gépesítésére 1926- ban került sor. Egy rendelet­re egyébként ebben az évben alakultak meg hazánk nagyobb városaiban a mentőegyesületek. Városok és Vármegyék Or­szágos Mentőegyesülete névvel. Ez az egyesülés 27 mentőállo­mással, a 27 mentőállomásnak 38 gépkocsijával végezte a baleseti sérültek, betegek szál­lítását. Az államosítás 25. év­fordulójának közeledtén öreg, a mai mentők munkáját már a nyugdíjasokként szemlélő baj társak mesélték, hogy a má­sodik világháború úgyszólván tökéletesen tönkretette a tár­sadalmi bázisú, műszakilag igen alacsony színvonalú men­tőszolgálatot. Szakápolóinak, gépkocsivezetőinek, gépkocsi­jainak és mentőtisztjeinek — orvosainak — bevonulása után ismét előkerültek a lovas ko­csik, s amennyit emberből és gépből meghagyott a háború, azzal 1945 után elölről kellett kezdeni mindent. Startkő: 1948 Az orvosok szakszervezeté­nek mentésügyi szakcsoportja vetette fel elsőként az egysé­gesítés gondolatát, jóval a po­litikai, társadalmi feltételek beérése előtt. Érthető, hogy kö­rükben volt a legnagyobb az öröm, amikor a 4980 1948. sz. kormányrendelet állami fel­adattá tette a mentőszolgála­tot, megteremtve mentés­ügyünk korszerű fejlesztésé­nek, a mentőszolgálat mai fej­lődésének alapjait az egység érdekében centralizált irányí­tás mellett, amit az OMSZ vé­gez. A mentőszolgálat fő fel­adatairól aligha szükséges szólni. 1972-ben az OMSZ-nek már 150 mentőállomása mű­ködött szerte az országban, 685 futókocsival. A mentóállomár fecske sok száma 1948 óta gyarapo­dott. Megyénk 5 állomása kö­zül a korszerűség minden igé­nyének megfelelő paksi állo­más az elmúlt évben lépett szolgálatba. Azok pedig akik régi ismerősei a mentőknek, emlékezhetnek még, hogy a szekszárdi mentőállomás nem­régen még ott húzódott meg a régi kórház udvarának jobb- szárnyán, ahol most a garázs- sor áll. De térjünk vissza a 25 év első éveihez. Feladatokban igen dús évek voltak ezek, hi­szen nemcsak a mentőszolgá­lat technikai bázisát kellett megteremteni. Az első tenni­valók között állott a mentők gyakorta heroikus munkájára való szakmai felkészítés fel­adata. Ezekben a napokban or­szágszerte bizonyára sokan emlékeznek az első szakápolói tanfolyamokra, a mentőtiszt­képzésre, a hőskorra, ami a magyar mentésügyet a fejlő­dés útjára segítette és kivezet­te egyúttal az „őskorból”. A fejlődés néhány stációja 1954. Az OMSZ már egész orszá­got behálózó állomásainak gépkocsiparkjában megjelen­nek a rohamkocsik, amelyek felszereltségükkel a baleset színhelyére viszik az ambuláns ellátást, így a súlyos sérülte­ket szállítás előtt lehet ellá­tásban részesíteni, sokktalaní- tani, transzfúziót, vagy infú­ziót alkalmazni — folyadék­veszteség esetén. Egyszóval, a kisebb műtéti beavatkozásra js alkalmas rohamkocsik el van­nak látva hordozható EKG- val, minden olyan gépi fel­szereléssel, amelyek segítségé­vel sok ezer embertársunk ju­tott túl a halállal fenyegető veszélyen. Itt jegyeznénk meg, hogy ma, 1973-ban mát men- tőgépkocsi-parkunk valahány kocsija fel van szerelve úgy­nevezett vákuum-matraccal, mely másfél, két perc alatt gipszkeménységűre alakítható, a töréseket, nagy fájdalommal járó sérüléseket szenvedettek kíméletes, fájdalommentes szállítására. A szintén min­den mentőkocsiban ott talál­ható Ruben-ballon a lélegez­tetéshez, az Ambu-leszívó pe­dig a légutak szabaddá tételé­hez nélkülözhetetlen. Termé­szetesen az oxigénlélegezte­tésre is van lehetőség, sőt el vannak látva a mentőkocsik hordozható, a mentőben fűt­hető inkubátorral is — kora­szülöttek szállítására. A szolgálat gépi, műszere- zettségi színvonalának emelke­dése természetesen megkövete­li, hogy az OMSZ igen nagy- gondot fordítson dolgozóinak képzésére és továbbképzésére. Aki a mentőszolgálatot nem­csak munkahelyéül, hanem hi­vatásul választja, meg kell sze­reznie a mentő-szakápolói ké­pesítést. Nyolc általános isko­lai végzettséggel rendelkezők féléves bentlakásos tanfolya­mon sajátíthatják el az indu­láshoz szükséges szaktudást. Az érettségizettek — számuk örvendetesen növekszik — egy­éves levelező oktatás után tesznek mentő-szakápolói vizs­gát. Mire képesíti őket ez a képzés, majd az erre épülő rendszeres továbbképzés? Min. den olyan önálló beavatkozás­ra, melynél a kórházba szál­lításig nélkülözhető az orvos. Ilyen például a vérzéscsillapí­tás, fájdalomcsillapítás, nö­vényvédő szerek vigyázatlan használatából eredő mérgezet­tek ellátása. A mentő-gépkocsi­vezetők sem egyszerűen csak gépkocsivezetők, hanem kikép­zett elsősegélynyújtók, akik­nek szakavatott közreműködé­sére gyakorta van szükség. Földön és égen 1958. Ekkor alakult meg az OMSZ légi betegszállító-csoportja. Ma úgy tűnik, hogy a kis, könnyű szárnyú gépek már nélkülöz­hetetlenek a mentőszolgálat munkájában. Évente másfél ezer, kétezer beteget szállíta­nak az ország minden részé­ből, s évente 300 000 kilomé­tert tesznek meg, nem ritkán énnél is többet. 1962. Megkezdődött, mára be is fejeződött a mentőkocsik rádió- telefonnal való fölszerelése, így a szolgálat központja bár­mikor irányíthatja az úton lévőket. A 004 25. születés­napját megelőzően jártunk a szekszárdi központi mentőállo­máson, melynek szolgálatveze­tői szobájában a nap minden órájában figyelemmel kísérhe­tő a mágneses térképen, me­lyik megyei mentőállomásunk milyen számú kocsija hol tar­tózkodik. Az egyik rádiótele­fon e kocsikkal tart kapcsola­tot, a másikkal Budapest és a szomszédos megyék hívhatók. Egy másik asztalon telefon- készülékek. Kettő a vidéki hí­vásoknak, egy a kórházzal összekötő házi telefon és a negyedik a legendás 004, amit helyből hívhatunk. Nappal, a riasztás után egy percen be­lül, éjszaka két percen belül indulnak el a mentők, akiknek nem ritkán életmentő mun­kája katonás fegyelmet kíván, és az átlagosnál nagyobb em- berszeretetet, felelősségtudást. És tántoríthatatlanságot is, hi­szen még ők, e sokat látott, sokat megélt férfiak sem vise­lik el megrendülés nélkül pél­dául az olyan baleseteket, mint amilyen a 160 lakásos bérházban liftező szekszárdi kisfiúé volt.. Futottak 1 040 861 kilométert Megyénk öt mentőállomásán nap nap után 20 futókocsi van szolgálatban. Ez azt je­lenti, hogy ennyinek kell fut - nia riasztások esetén, még ak­kor is, ha történetesen a gép­kocsiparkból egy-két kocsi ja­vítás alatt áll. A mentőknél járva hallottam, hogy van egr terepjáró és egy úgynevezett esetkocsijuk is. A terepjáró rendeltetéséről úgy vélem mindenkinek van fogalma. Az ésetköcsiról adnám tovább amit „felőle” megtudtam. El­nevezése szakelnevezés, fölsze- reltsége hasonló, közel azonos a rohamkocsi életmentésre al­kalmas fölszereltségével, mm szerezettségéveL Mentőink az elmúlt évben csak itt a megyében — ami az ország második legkisebb me­gyéje — 1 040 861 kilométert futottak, 31 120 mentőfeladatot látva el ezen a távon. A me­gyei mentőszervezet dolgozói­nak létszáma 107. Ezeknek az adatoknak az alapján nem nehéz következtetni arra, mi­lyen keménységű és iramú munkát kíván a szolgálat. Igaz, a föltételek biztosítottak a helytálláshoz, s ezek bizony­nyal tovább bővülnek a ma kezdődő újabb negyedszázad során. De azért hadd jegyez­zük meg az ünneprontás leg­csekélyebb szándéka nélkül, hogy megyei mentőszerveze­tünk állomásai közül a tamási nem ma, már tegnap alkal­matlanná vált feladatainak el­látására. Nagyon nagy szükség lenne itt is egy, a paksihoz hasonló állomás megépítésére. Reménykedjünk, hogy ez az igény is napirendre kerül, mint megoldandó. Végül sikerekben gazdag újabb negyedszázadot kívá­nunk az OMSZ-nek, a mentő- szolgálat valahány áldozatos dolgozójának, az egy.“séges mentésügy 25. születésnapján. Az ünneplők zöme most is úton van, ^ vagy készenlétben áll. Munkával ünnepel. Buda­pesten viszont tegnap kezdő­dött el a VI. nemzetközi méntő- orvoei kongresszus, amelyen számos hazai és külföldi szak­ember tart előadást május 12- ig bezáróan. Nagy a valószí­nűsége, hogy szó lesz ezen a nemzetközi fórumon mentés­ügyünk 25 éves fejlődéséről is. örüljünk neki, hiszen van mi­ről beszélnünk, van mit meg­mutatnunk. — lászló i. — Foto: Gottvald Népújság 4 1973. május 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom