Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-29 / 123. szám
ílomoródi József: Téli utazás II, Haramiák nyomában Ezüstlakodalom — esküvő a romkertben A szekszárdi Családi és Társadalmi Eseményeket Rendező Iroda negyedéves működésének két érdekes mozzanatára került sor szombaton a késő délutáni órákban. Első ízben bízták meg az irodát ezüstlakodalom rendezésével. Este hat órakor tartották a városi tanács nagytermében Búzás István, a tanács költségvetési üzeme szobafestőjének és feleségének, a kórház szakácsának — akik 1948 májusában kötöttek házasságot — ezüstlakodalmát. A munkatársak virágcsokorral és ajándékokkal kedveskedtek az „ifjú párnak", felköszöntötték őket és nevük bekerült az újonnan nyitott anyakönyv első lapjára. _______ E gy órával később kötött házasságot a megyeháza udvarán, az ősi apátsági templom helyén nemrégiben kialakított romkertben Kovács Zsuzsanna és Bakó László. A rokonokon, ismerősökön kívül is sok érdeklődőt vonzó házasságkötésről felvételt készített a Magyar Televízió tudósítója. Szívtrombózis (HARAMIÁK.) Állok a februári verőfényben, egyszál magamban, a würzburgi öreg Majna-hídon, gyalog senki sem jár erre, ellenben az autók dupla folyamban hömpölyögnek át rajta, egyirányú főútvonal része lévén. A hortobágyi kilenclyukút formázná ez a híd. ha nem szegné kétfelől kőszentek sora. így inkább a prágai Károly-híd- dal tart rokonságot. Szent Kilián szobrának talapzatára támaszkodom, s egy régi-régi alkonyatot próbálok felidézni: elszabadult szürke ló trappol itt a hídon, dán dog csahol a nyomában, kivont karddal rendőr csörtet utánuk. Kilián szobra tövében bírókra kél két gyerkőc, egy hurkavásárlás körüli nézeteltérést tisztázandó, addig a hurkát az érdemes kőszent lábujjára akasztják, ahonnan azonban lekapja a dog. seliszkol vele. Leonhard Frank elbűvölő ifjúsági regénye. a Haramiák bandája kezdődik ezzel a jelenettel. a May Károly-regé- nyek hőseinek nevét fölvett würzburgi srácok galerijének édesbús története, s véletlenül a frankok földjére kerülve, most kíváncsian kutatom, vajon mi maradt meg a század- forduló Würzburgi ábóL, s a regény oly érzékletes leírásai nyomán — egyik legkedvesebb fordítói munkám volt — vajon rásimerek-e a történet egyikmásik helyszínére. Körbeiár- tatva a szememet a tündéri tájon, a szemközi dombon nyomban fölismerem, a Käppe- le, a búcsújáró kegyhelv templomának hagymakupoláit. s vélem, mellette a fák közt a klastrom fala fehérük. ahol Winnetou találta meg lelke békéjét. A másik domb tetején ott szürkéink a vár. a haramiák játszó- és búvóhelye. a falak alatt, a meredek domboldalon most is szőlők, mint akkor a királyi szőlők, melyek termését szentségtörő módon dézsmálgatták a haramiák. Sápadt Kapitány vezérletével. A folyó súloldalán azonban, a házak rengetegében. valószínűleg hiába keresném a Benommen-vendég- lőt. amelynek padlássz.obájá- ban súlyemeléssel edzették magukat a pucérra vetkőzött haramiák, kis kendőcskével takarva el szemérmüket, s ki tudja, vajon helyik betonüveg palota helvén volt a kis kertészet, ahol Vörös Felhő a Teli Vilmost szavalva öntözte a palántákat és a négycsövű kút sincs tán meg. ahol a város akkori huUgániai gyülekeztek. akik közé Kúszó Kígyó is lezüllött. a kis utcácskát is lebontották valószínűleg. amelynek vöröslámpás háza hideglelős vágyakat ébresztett az írnokban és a többiekben. bár ki tudja. talán ott lehetett, ahol most reggel is hatalmas neonok hirdetik: STRIPTEASE. Örvendezem azonban annak, ami föllelhető még. s indulok, hogy közelebbről megnézzem a várat és a Kanodét. (KSPPELE.) Először a templomhoz visz föl egy ismerős fiatalember, Horst, a kocsiján. aki nem olvasta a regényt. sajna. Leonhard Frank nevét sem hallottá, s kissé elnéző mosollyal hallgatja a lel- kendezésemet, amikor fönt. a Káppeléhez vezető kálvária tetején azit magyarázom neki, nézze csak. ezeken a lépcsőkön jött föl ide Old Shatterhand Lenchen Leiseganggal, Halkléptű Ilonkával, s nem tartja-e csodálatosnak, hogy egy bimbózó szerelemben a leányideálnak ilyen édesen muzsikáló reve van: lenchen Leisegang... Nem értette azt sem. miért nem érdekel a templom, hanem a klastro- mot akarom inkább látni, azt sem belülről, csupán a kapuját. ott is azt. hogy ott van-e még mellette a kis ablak, amelyen éijel-naopal bekopogtathatott bárki, s egy miatyánk elmondása fejében egy darab finom köményes kenyeret kapott. Megtaláltuk, lit kopogott be a szerencsétlen. bomlott agyú Old Shatterhand a kapus fráter Winne- touhoz. a haramiáknál keresve támaszt, de már túl későn._ Szakállas franciskánus igyekszik befele, tejeskanna a kezében. vekni a hóna alatt. Legyőztem a kísértést, nem kérdeztem meg tőle. köményes kenyeret visz-e... (A VÁR.) A várban már nem katonaság állomásozik, múzeumot rendeztek be a termeiben. A kazamatákat szeretném látni, állítólag járhatók is a föld alatti folyosók, bormúzeum van most bennük, tán egy öreg prés áll a „szobában”, ahol a haramiák titkos összejöveteleiket tartották, s készleteiket halmozták fel a nagy útra. az óceán át- hajózására. hogy elérjenek az apacsok földjére $ kiássák a harci bárdot. Talán a cella is látható, ahol a nagyszerű képfaragó mester. Tilman Riemenschneider raboskodott, akinek igen nagy bűne volt: bebocsátóttá a városba a parasztháborúk idején a bocs- korosokat. Sajnos nincs szerencsém, a kazamatákat éppen tatarozzák, tilos a belépés. Kissé kárpótol fönt a múzeum, ahol csodálatos Riemensehneider-alkotások tucatja található, köztük híres Szent Fülöoie. amelyet állítólag önmagáról mintázott, a kazamatákból szabadulva, röviddel halála előtt. Roskadt alak. kövérkés, petyhüdt, végtelen bánatot sugárzó arc. égnek fordított, segélykérő szemek. Megrendítő. Szeretnék én is kiállni a várfalra, s mint a haramiák, öklömet rázva lekiáltani a ..bűnös” városra: „Jaj neked!” De ezt már végképp eltitkolom Horst elől. (KOTLETT, KUTYÁVAL.) Délre jár. megyünk Horst feleségéért. akit reggel tettünk le az egyetemi klinikán, szakorvosi vizsgálatra ment. A klinikákon óriási építkezés folyik, Horst dicsekedve panaszkodik hogy egész Würzburg lassan már csak egy nagy klinika lesz, de én csak szórakozottan bólogatok, a hatalmas tükörablakok mögött lesem, nem kopog-e ott falábával Leisegang papa. a mindenható altiszt, a rettegett professzor jobbkeze. aki maga mellé vette Oki Shatterhan- det. de a fiú vesztére kitört innen, üstökösnek indult a müncheni festőakadémián, de lehullt, mielőtt még fölragyoghatott volna. Kätchen. a fiatal- asszony azonban még nem került sorra, 53-as a sorszáma, s még csak a 29. páciens van az orvos előtt elmegyünk hót egy kisvendéglőbe ebédelni. Mint Harst, mi is kotlettet kérünk. Hatalmas adagot hoznak. nehezen birkózunk vele. különösen a feleségem. Horst mosolyog, azt mondja, náluk kutyával eszik a kotlettet. Kacag a megrökönyödésünkön, elmagyarázza: akkora az adag. hogy nemcsak a gazdi, a kutyája is jóllakhat belőle. Kajánul mondom, akkor már értem, minek a jókora mó- csing a húson: az a kutyáé. De nem mondom, a vendég ne gonoszkod jék. Kätchen fél háromra szabadul. Nem hisztizik. nincs fölháborodva, örül. hogy sorra került, hiszen hetven kilométert autózott, hogy szakorvos elé kerülhessen... (RIESE.) Miltenbergben, a Majna menti kisvárosban áll Európa legrégibb fogadója, a Gasthaus zum Riese, 1190- ben épült, mai formáját 1590- ben nyerte el. Favázas, négyszintes. gyönyörű épület. Királyok, fejedelmek, hadvezérek. miniszterek neve a vendégkönyvében. 1658-ban egy bejegyzés: itt szállt meg a magyar király. Némi gondolkozás után derítem ki. hogy akkoriban Lipót viselte a magyar koronát, aki fölszabadította ugyan az országot a török alól. de Rákóczi szabadságharcot indított ellene abszolutisztikus törekvései miatt. Horsték nevetnek, hogy nem vállalom magyarnak. Eltűnődöm rajta, miért magyar király néven jegyezték be ide, hiszen akkor még német-római császár is volt. igaz, csupán címzetes már. hiszen tíz évvel előbb; 1648-ban. a vesztfáliai békében, már ki- ebrudalták a Habsburgokat Közép-Európából. a német fejedelmek önállóak lettek. Vajon miért járt itt Linót. s miért magvar királyként? Azt hiszem, sohasem lesz annyi időm. hogy ezt kiderítsem. (JUX.) Két órám jut a nürnbergi játékkiállitásra. Óriási, állítólag tízezer kiállító. Pontosat nem lehet tudni, mert a csinos hostessek. észvesztő miniben, csak reklámanyagot osztogatnak, semmi felvilágosítást sem tudnak adni. Csámborgok, nézelődöm. Feltűnik a sok. egészen puha műanyagból készült állatfigura. elaludhat vele a gyerek, nem nyomja meg, A játékon kívül sok a felnőttnek való hobbieszköz és a jux is. Hogy mi a jux? Az említett puha műanyagból élethű patkányt látok egyik standnál. Mondom a tulajpak. attól frászt kapnak a gyerekek. Azt mondja, nem gyereknek való. A szeretett anyós ágyába kell becsempészni. Hát ez a jux„; Gerencsért Jenő: 5. — Köszönöm Erzsilcém — veszi át a szappant és a törölközőt Vajda. Közben tréfálkozva megjegyzi: — azt hittem velem jön és megmossa a hátamat. — Meg én! Azon ne múljon. Ha magának csak ez hiányzik... A vízcsapnál fiatal farmer- nadrágcs munkáslány iszik a tenyeréből. Az asszony a műhelyajtóig kíséri Vajdát, amikor meglátja a lányt, visszamarad. — Ott van az Ági, majd megmossa az magának. — Mit kell megmosni? — kérdezi a lány. — Vajda elvtárs hátát. — Ahhoz Erzsi néni jobban ért. — Miért? Neked talán nern esik jól egy kis kanbőrsimo- gatás? A lány kacag. Vajda kezébe nyomja a törölközőt, a szappant és a csap alá hajol. Csorog, fröcsög a víz a hátán. Ahogy mossa magát, feszülnek a vállán és a karján az izmok, jó szabású teste van. A lány egy darabig nézi, aztán kissé esetlenül szappanozni kezdi a hátát. Az asszony közelebb jön. \ — Jaj de félsz tőle — mondja és mosni kezdi a lány által beszappanozott testet. Ketten úgy megmosdatják Vajdát, hogy piros rózsás lesz a bőre. Akik arra járnak, mosolyogva nézik a jelenetet. Nagyot kacagnak, amikor a lány pajkoskodva befogja tenyerével a vízcsapot és lespricceli a már törölköző párt- titkárt. — Te, az anyád!.: — ugrik félre Vajda és a menekülő lány után szalad, de az már túl van árkon, bokron, * ' Kigombolt ingnyakkal. vállravetett kabáttal érkezik visz- sza a titkárságra, ahol egész sor üzenet várja: A titkárnő fogja a jegyzetfüzetét és már mondaná is az üzeneteket, de Vajda elhárítja. — Hagyjuk ezt édes Marikám! Legyen szíves hívja meg nekem telefonon a Lipcsei Szerelvény Műveket. Kérje Johann Hoffmann elvtársat, a pártbizottság titkárát. — Bemegy a belső szobába, ledobja zakóját és visszaszól a nyitott ajtón át. — Ha a meghívást elintézte, kérem kínáljon1 meg engem még egy kávéval. íróasztalhoz ül. fogja a telefonkagylót és tárcsáz. ' — Halló! Utlevélosztály ?..: Kérem szépen Miklósi Ferenc őrnagy elvtársat... Szerbusz Ferikém. Itt Vajda Imre. Ne haragudj, hogy soron kívül kérek tőled valamit. El tudnál nekem intézni egy útlevelet?... Hová? Az NDK-ba! Vagy várjál... Nem is kell az NDK-ba, csak Csehszlovákiába... Megteszed? Nagyon rendes vagy öreg fiú! Koszi!... A srácok? Már nagyok. A fiam tegnap volt 17 éves... Nem hiszed? Emlékezz csak vissza. Hány éve üdültünk együtt?... Pontosan 17 éve és 9 hónapja. Nahát öregem, akkor ott a nászutunkon mindjárt megcsináltuk az első gyereket. Vajdában egy pillanatra felvillannak az emlékek. Olyan elevenen bontakozik ki gondolatában a pillanat, mintha ma történt volna. Késő délután volt, már alkonyodott. A tihanyi üdülő társalgójában ültek. Valami apróságon összeveszlek. Az asszony felugrott és kiszaladt. Ö meg utána. Szaladtak végig a folyosón, le a magas lépcsősoron. Akikkel találkoztak félrehúzódtak útjukból és csodálkozva néztek utánuk. Ö kiabált a feleségének: „Hová mész? Várj meg!” De az asszony csak szaladt, szaladt, egyenesen a Balaton felé. Könnyű nyári ruhája lobogott a szélben; a nagy rohanástól felgyüremlett egészen ágyékáig. Ahogy szaladt villogtak szép fehér combjai. (■Folytatjuk.)
