Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-22 / 117. szám
Színházi jegyzet Hosszú távra szóló biztosíték A Paksi Konzervgyár és a termelők közötti együttműködés Éimd végén Fischer Ferenc, a Paksi Konzervgyár termelési osztályvezetője Biritóra invitál: a borsóbetakarítás néhány részletét beszélik meg. E részletek közül is a leglényegesebb: a borsócséplő gépekhez szükséges munkaerő kérdése. Június elseje után, ha megindul a borsószezon, Biritón két, Gyapán egy gép csépeli folyamatosan a 450 hold zöldborsó termését. A gazdaságban folytatott beszélgetés során kiderül: a zöldborsó most van a kritikus szakaszban. Megkezdődött a virágzás, úgy kellene rá az eső, hogy megfelelő legyen a kötődés, a magképződés. A növényzet nagyon szép, most, ezekben a napokban dől el, hány mázsával lesz több, vagy kevesebb a termés. — Mindenesetre nem várhatunk az esőre — mondja Kelemen Ferenc, kerületi igazgató. — Itt, Biritón megkezdtük az öntözést. Két kútból is tudunk a borsóterületre vizet adni. Nem engedjük ki kezünkből a biztos termést. — Mözsön is öntöznek — mondja Fischer Ferenc. — Debreceni 21-es borsójuk ragyogó. Nagy termést ígér. Ismét a munkaerőre tevődik a szó. — Nos, az idén tovább akarjuk gépesíteni a cséplőgépek kiszolgálását. A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyártól a _ bemutatott prototípus alapján rendeltünk négy, rétegszabályozós rakodót. A pótkocsikról egyenletesen szedi le a borsót és adagolja a cséplőgépre. Jól tudjuk, a lerakodás nagyon nehéz kézi munka, drágítja a betakarítást, a feldolgozást. A továbbiakban szeretnénk folyamatosan kiegészíteni ezzel a rakodóval valamennyi cséplőgépet. Most elsősorban oda adjuk, ahol kevés a munkaerő. Nekünk viszont nagyon lényeges, hogy a gyárba a kapacitásnak megfelelő, napi tizennyolc vagon szem folyamatosan érkezzen. — Mi is kíváncsian várjuk, mit tud majd ez a gép, mert a szezonra, mint a korábbi években, Nógrádból várunk cséplőmunkásokat. Egyre ne„Szabad A Sióba vizet hordani nem tűnne a legcélszerűbb feladatnak. Puszta kézzel utat építeni épp ily kevéssé. Mindkettőre bajos lenne társadalmi munkát szervezni. Értelmes cél érdekében azonban lehet, amire sok más mellett immár második esztendeje szolgáltat példát a szekszárdi III. számú Általános Iskola. Még pontosabban fogalmazva: az itt tanuló gyerekek szülei. A Babits Mihály nevét viselő általános iskolában 45 pedagógus 25 tanulócsoportban 748 gyereket oktat. Az iskola 14 éves, nagyon sok részére már ráfér a javítás, tatarozás, modernizálás. Az iskola igazgatósága és a szülői munkaközösség tavaly fordult először körlevéllel a szülőkhöz, melyben kérte, hogy segítsék szebbé, otthonosabbá, egészségesebbé tenni azt a környezetet, melyben gyerekeik napjuk jelentős részét töltik. A kérés nem talált süket fülekre. Tavaly a szülők és a patronálok — a Jóreménység Termelőszövetkezet, a Tervező Vállalat, a Festő Ktsz és a többiek — mintegy 3800 munkaórát szenteltek az iskolának. Együtt dolgoztak velük a pedagógusok és a nagyobb iskolások is. Tavaly elkészült a sportpálya lelátója, a futó-, távol- és magasugrópálya, a sétány salakozása, nagyon komoly mértékű tereprendezés és parkosítás. Ha minderre egyáltalán lett volna pénz az hezebb megfelelő munkaerőhöz jutni. — Még az is a szándékunk, ha ezek a gépek meglesznek, bemutatjuk valamennyi termelő gazdaságunknak. A várt gépek tehát újabb gyakorlati kifejezői a konzervgyár és a termelő gazdaságok közötti kapcsolatoknak, annak, hogy azok az utóbbi években új utakon haladnak. A gyár anyagilag is hozzájárul a termelés gépesítésének fokozásához, nemcsak vásárol, hanem közreműködik a termelés fejlesztésében. és sok más segítséget is ad. Visszafelé menet ezekről az új kapcsolatformákról beszélgetünk Fischer Ferenc osztály- vezetővel. — Fő törekvésünk: gazdaságosabban. olcsóbban termelni. Ezt szolgálja a gépesítés, a palántanevelés korszerűsítése. Mint az előző beszélgetésből is kiderült, a borsóbetakarításban is lehet még csökkenteni a kézi erőt, újabb munka- folyamatok gépesítésével — pedig eddig azt mondtuk, a borsóvetés már gépesített. Ezért is termelik szívesen a gazdaságok. A borsó mellé, hogy úgy mondjam, a zöldbab is felnő, a gyár körzetében 721 holdon terem. Ennek a termésnek betakarításához 5 holland és három magyar gép áll rendelkezésre. Ezek haszna az, hogy a babszedésen kívül a fűszerpaprika betakarítására is alkalmasak. — Ugyancsak az együttműködés javára írandó a nagy Á műszaki hónap A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Tolna megyei szervezetének rendezésében folyó Tolna megyei műszaki hónap rendezvényei között ma délután két órai kezdettel kerül sorra Tolnán a selyemgyárban Arany Jánosnénak, a Tolnai Selyemgyár MEO-vezetőjének „A SET típusú terjedelmesífóüasátras palántanevelés térhódítása. Partnergazdaságaink a tavalyi 22 000-ről 52 800 négyzetméterre növelték fóliasátraik területét. Ezek hármas hasznosítása — elővetemény, palánta, utóvetemény — kedvezően befolyásolja a lakosság zöldségfélékkel való ellátását, és az illető gazdaságnak is jó hasznot hajt. Több termelő- szövetkezetben egy év alatt megtérül a fóliasátorra fordított befektetés. — Termelőink a Kertészeti Egyetemtől is komoly segítséget kapnak szaktanácsadás formájában, amelyet a konzervipar finanszíroz. Biritón kísérleteket folytatunk a Budapesti Vegyiművekkel, a H— 8—K, borsó vegyszerrel, amelyet nem kell bedolgozni a talajba. Szedresen a Starter nevű vegyszerrel kísérletezünk, amely tulajdonképpen folyékony műtrágya, palántázáskor a gyökerek mellé kell kijuttatni. Ez a szer a palántát gyorsabb növekedésre, erőteljesebb fejlődésre serkenti. Az idén próbálunk ki két új zöldbabfajtát, az Amboy-t és a Senacrop-ot. A partnergazdaságainkkal kialakított sokoldalú együttműködés is hozzájárult ahhoz, hogy a múlt évi eredményekért megkaptuk a Kiváló Vállalat címet. Ennek az együttműködésnek révén hosszú távra biztosítani tudiuk a konzervgyártáshoz szükséges nyersanyagot, zöldségfélét, gyümölcsöt. B. I. mai programjából tett fonalak üzemszerű laboratóriumi vizsgálatai és eredményei” című előadása. Szekszár- don, délután fél háromtól a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság szekszárdi szakaszmérnökségének tanácstermében dr. Zsuffa István a Sió-árvíz- kapu fölötti tárolótér feltöltésének számítógépes programjáról tart előadást. Nézegettem az egyik hetilapban a bemutatók listáját. Egytől egyig vígjátékot, operettet kínálnak színházaink, alkalmazkodva a nyár eleji felfrissülni, kikapcsolódni vágyódáshoz. Arra is gondolva persze, milyen kedvvel búcsúzik a néző a színháztól, milyen szájízzel készülődik a következő évadra. Az ősi praktika szerint járt el a mi „színházunk" vezérkara is: utolsó bemutatói habkönnyű darabok voltak. A függöny utoljára ebben a színházi „(szemeszterben” Gárdonyi Géza regényéből készült zenés vígjáték, az Ida regénye Után gördült le. Színházba járó hangulatunk íve is lefelé konyult, olyan mélyre, ameny- nyire csak optimizmusunk engedte. Ugyanis a finálé nem is rossz volt, — hanem bűnrossz. Olyan rossz, hogy a szabadjára hagyott bosszúság oldalakat irathatna méltatlankodva róla, de a szigorúan tömörített bűnlajstrom is terjedelmes lenne. A kereskedelemben büntetnék, ha egy vállalat aszfaltbambit palackozna „egri bikavér” címkével. A színházt irodalomban nem büntetik ennek analógját: amikor egy tisztes szerző ismert művének címe mögé bújva tákolmányokkal traktálják a mitsem sejtő nézőt. Gárdonyi Géza regénye nem tartozik prózairodalmunk első vonalába, de tisztes alkotás, a maga korában haladó mondandóval. Mostanában kamaszlányok és a „szép szerelmes történetek” fogyasztói forgatják inkább, elandalodás céljából. Hogy miért kellett előhalászni, és színpadra dolgozni? Attól tartok azért, mert a színháznál úgy ítéltek meg minket, nézőket, hogy erre harapunk. A mézes, szirupos történetre: Ida, a 19 éves hajadon hazatér a zárdából, atyja a lump borkereskedő tivornyáktól hangos házába. Atyja apróhirdetéssel ad túl rajta, így szerzett férjura talpig- snájdig úr, aki különben festő. Néhány hónapos látszatházasság alatt kivirágzik szívükben a szerelem, és megköttetik az igazi frigy is... Másrészt viszont a statisztikában is jól mutat, hogy .,magyar klasszikus feldolgozása”, nem beszélve arról, hogy ezt a drámát — már a céh tisztességét megőrzendő is — nem fogadhatták volna el ilyen formában „élő szerzőtől”. (Bár az, hogy a műnek semmi köze nincs Gárdonyihoz, biztos.) Megspékelve a sztorit, biztos, ami biztos, hozzáválogatták még fél évszázad leggügyébb kupiéit is, hogy időn• ként dalra is fakadhassanak a színpadon. Gárdonyi megkövült volna, ha tudta volnaj hogy ilyeneket dúdolnak „darabjában": „virágoskert az én szívem, ahány virág, eléd viszem", de ezt is: „majszter uram a babáját ölelgeti / a kisinas a másiktól megkérdezi / jó ez neki? / naná / ha rossz lenne a majszter velünk csináltatná...” Nem állhatom meg szó nélkül azt az ízléstelenséget amivel a szerzők megkoronázták „áldásos” működésüket. Beiktattak egy szálat, ami két süketnéma fiatal szerelmén negédeskedik. Fogyatékos embereket szerepeltetni vígjátékban mindenképpen sérti jóízlésünket: szerencsétlen embertársainkon kacagni, vagy elandalodni sértő és méltatlan. Még szerencse, hogy a siketnéma Pannit alakító színésznő tehetséges és kedves, ha ö is olyan mesterkélt lett volna, mint a primadonna és a bon- viván, elviselhetetlen lett volna a figura szerepeltetése. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a darab csütörtöki előadása majd negyven perccel később kezdődött, mert az egyik főszereplő késett. Egy embert sem illik megvárakoztatni. nemhogy négyszázat. Vagyis: ez a „slusszpoén” nem sikerült. Szekszárdon mégis lesz vevője a következő évad bérleteinek is, javíthatatlan színházbarátok vagyunk. És nem is volt rossz az, amit az idén — 1972/73-ban — elénk tálaltak, bár az ember a bérletekkel úgy van, hogy inkább a bosszúságokra emlékezik, a kiemelkedően jóra, a tisztesre kevésbé. Bizony-bizony, volt néhány szörnyűség, gondoltam én is, eszembe jutott a Családi dráma, a Három cilinder, a Kerek Ferkó és a most feliratkozott Ida regénye. De volt igazi színházi élmény is, tettem hozzá magamban rögvesti a Testvérek, az Éjjeli menedékhely, a Tartuffe, A kutya testamentuma és az Ügynök halála, de a többiek: az Ünnepelt, a Falanszter, a Munkatársak, Koldusopera, Doktor úr előadásai után sem mérgelődtünk. A mérleg végül is pozitív, ha a prózai darabokat nézzük. A bérletek, igaz, vegyesek: volt számos operett és egy- egy balettelőadás is műsorukban. Ezek helyére, szerepére, sikereire vissza fogunk térni, annál is inkább, mert sok szó esik mostanában róluk. — virág — szombatot az iskoláért” iskola költségvetésében, a munka legalább kétszázezer forintot emésztett volna fel. A szép akció az idén változatlan lelkesedéssel folytatódik, május 12-én kezdődött és június 10-ig tart. Képünk az elmúlt szombaton készült és az iskola udvarán, a sportpályára vezető járdát építőt szülőket örökíti meg. Az idei tervekben további pályaépítés, fásítás, betonozás, vasmunka, az udvari dísztribün kialakítása szerepel és a DÉDÁSZ KlSZ-esginek segítségével megkezdik a sportpálya villamosítását is. Az akció szinte önmagától bővült. Azok a szülők, akik szombaton délelőtt nem érnek rá. szívesen jönnek délután, vagy vasárnap délelőtt. Remélhetőleg még az idén sor kerül a sportpálya alatti félköríves, bozótos terület irtására, ahová Scherer Sándor igazgató a nyarukat is itt töltő tanulók részére árnyas, napközis parkot tervez. Pénzben nem mérhető, de feltétlenül hangsúlyozandó a „Szabad szombat az iskoláért” egy másik haszna. Az erkölcsi, pedagógiai, sőt talán nem túlzás a kifejezést használni, hogy politikai. A gve- rekek rendkívül büszkék arra, ha valamelyikük édesa-v az iskolában fizikai mun' végez. Nem egy esetben el fordult, hogy együtt dolgozol az apa, a felsős fia és az osztályfőnök. A munka közbeni kötetlen beszélgetés valóban formabontó osztályfőnöki órákat alakított ki. Amikor pedig együtt keveri a maltert a géplakatos, a főorvos és a vállalati igazgató, más körülmények között ritkán, vagy soha nem találkozó emberek kerülnek közelebbi kapcsolatba, ismerik meg egymást O. L Foto: G. K.
