Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-11 / 84. szám

A NÉPÚJSÁG MCLLCKLCTC A hátországvédclem jelentősége Á korábbi háborúk történe­te azt bizonyítja, hogy a hát­országnak nem volt más sze­repe, mint a harcoló hadsereg katonával, fegyverrel és anya­gokkal való ellátása. A hát­ország a fegyveres erők had­műveleti és hadtápterülete mö­gött feküdt és a haditevékeny­ségek közvetlenül nem érin­tették. A hadviselés eszközeinek hatótávolsága még az első vi­lágháborúban is kicsiny volt. E hatótávolság maximálisan 40 km-ig terjedt, így a szem­ben álló felek a háború poli­tikai célját az arcvonalon har. coló fegyveres erők megsem­misítésével, majd területének fokozatos elfoglalásával érték el. A második világháború — a technika fejlődésének, a had­viselés eszközeinek és mód­szereinek megváltozása kö­vetkeztében — már sokkal ke­gyetlenebb jelleget öltött és a nemzeti lét fenntartása érde­kében sokkal nagyobb meg­próbáltatásokat, sokkal na­gyobb feladatokat rótt a hát­országra. A haditechnikai eszközök, különösen a repülőgépek ro­hamos fejlődése már lehetővé tette a hadviselő felek hát­országában lévő lakosság, az ipari és energetikai közpon­tok, vasúti csomópontok és a hadviselés szempontjából fon­tos közigazgatási objektumok bombázását, a lakosság morá­lis állapotának káros befolyá­solását is. Ezek a lehetőségek még a második világháborúban is korlátozottak voltak. Például a Szovjetunióban a fontos gaz­dasági körzetek az Ural, Szi­béria, Közép-Ázsia, stb. a hit­leri légierő hatáskörzetén kí­vül maradtak. Olyan állam pedig, mint az Egyesült Álla­mok. közvetlenül nem is érez­te a légitámadás veszélyét. A haditechnikai fejlődés és ezen keresztül a hadviselés módjának megváltozása kimu­tatható az országok lakossága veszteségének alakulásában is. Míg az első világháborúban az összveszteségen belül a pol­gári lakosság vesztesége 5 szá­zalékot tett ki, addig ez a veszteség a második világ­háborúban már 48—60 száza­lékra emelkedett. A tudomány és a technika, a termelőeszközök rohamos fej­lődése a második világháború után technikailag lehetővé tét. te a fegyveres harc minőségi­leg új eszközeinek előállítását. Ezek az új eszközök megvál­toztatták egy esetleges háború jellegét és alapvető befolyást gyakorolnak a fegyveres harc elveire, formáira és módsze­reire is. A fegyveres erők fegyver­A hátországvédelemmel kap­csolatos problémákkal a NATO-államok és ezek kato­nai vezetése egyaránt sokat foglalkozik. Különböző elne­zetében rendszeresített új harceszközök közül a legje­lentősebb a rakéta-atomfegy­ver. Az atomfegyver pusztító ereje, valamint az azt célba juttató rakéták hatótávolságá­nak növekedése lehetővé te­szi, hogy a fegyveres küzde­lem ne csak és nem elsősorban az arcvonalak mentén, hanem a hadviselő felek területének egészében, az országok teljes mélységében egyidejűleg bon­takozzék ki. A fegyveres küzdelem fő eszközei — hadászati rakéták — a légierő, a légi deszant- csapatok alkalmazása képessé teszi a hadviselő feleket arra, hogy a háború első perceiben hatalmas, pusztító, illetve megsemmisítő csapást mérje­nek a szemben álló állam vagy koalíció politikai, gazdasági objektumaira és a lakosságra is, függetlenül azok földrajzi helyzetétől. A hátországvédelem fogal­mának és céljának, valamint tartalmának vizsgálata, meg­határozása előtt célszerű rö­viden áttekinteni a hátország­védelemmel kapcsolatos eddig kialakult nézeteket vezések alatt, különféle néze­tekkel lehet találkozni. A hátországvédelemmel kap­csolatos problémát nyugaton a (Folytatás a 6. oldalon.) A hátországvédelemmel kapcsolatos nyugati nézetek: Dr. Vígh Dezső, a megyei tanács általános elnökhelyettese köszönti a polgári véde­lemben végzett munkáért kitüntetetteket. A lakossá«* új rendszerű polgári védelmi kiképzéséért A megyei polgári védelmi parancsnokság és a törzs párt- alapszervezetének kezdemé­nyezésére, jelentőségének megfelelően megyeszerte me­gyei, városi, járási szintű ak­tívaértekezleteken foglalkoz­tunk az MSZMP Politikai Bi­zottsága 1969. augusztus 13-i határozatából adódó polgári védelmi feladatokkal, elsősor­ban a munkahelyen szervezett polgári védelmi kiképzés meg. szervezésével. Az aktívaértekezletek nagy mértékben hozzájárultak a határozat jobb megértéséhez, egységes értelmezéséhez, amely elengedhetetlenül fontos a gyakorlati munka végrehajtá­sához. A résztvevők között je­len voltak a tanácsok, hivata­lok, üzemek vezetői, akik mint munkahelyeik polgári védelmi parancsnokai felelősségérzettől áthatva aktívan hozzájárultak az értekezlet munkájához. Az értekezleteken elhangzott vita­indítók igyekeztek bemutatni azt a nagy horderejű feladat­komplexumot, amely a ki­képzés során, de már az elő­készítő időszakban is jelent­kezik. A legtöbb helyen meg­felelő hangsúlyt kapott a ha­tározatból adódó „kötelező jelleg”, de néhol elmaradt an­nak a magyarázata, hogy en­nek két iránya van. Amely egyrészt a dolgozókat kötele­zi a munkahelyen szervezett polgári védelmi kiképzésen való részvételre, másrészt — és ezt szeretném kihangsúlyoz­ni — a munkahelyi vezetőket kötelezi a kiképzés megszer­vezésére, a végrehajtással összefüggő személyi, anyagi, technikai előfeltételek biztosí­tására. Ott mérték fel igazán helye­sen a kiképzés méreteit, vég­rehajtásának várható körül­ményeit, a várható eredményt ahol az előkészítés és a végre­hajtás időszakában egyaránt támaszkodni kívánnak a szer­vezetszerű polgári védelmi tör­zsek és szervezetek állományá­ra, különösen a politikai fe­lelősi, megbízotti állományra, és ahol a feladatok végrehaj­tásához a társadalmi szerveze­teket is segítségül kívánják hívni, ahol nem nélkülözik a politikai tartalmat, ahol az adminisztratív eszközöket má­sodlagosnak tekintik. Éppen ezért, a megtartott értekezletek munkájának, meg­szervezésének értékelése nél­kül is ki kell emelnem a Bonyhád járási Polgári Véde­lem Parancsnokságon szerve­zett aktívaértekezlet munká­ját. Már az aktívaértekezletüket is e nagy munka kezdetének tekintették. Erről tanúskodott az értekezlet magas fokú szer­vezettsége, a nagy gonddal lé- nyegretörően összeállított vita­indító, a felszólalók őszinte, hozzáértő és aktív vélemény- nyilvánítása. Mint Juhász József elvtárs, járási polgári védelmi parancs­nok felszólalásában megje­gyezte „e nagy horderejű fel­adat megoldásához igényelni fogjuk a párt-, tanácsi, üzemi vezetők és a társadalmi szer­vezetek összefogását”. Való­ban, a társadalmi bázis ki- szélesítése záloga lesz a haté­kony kiképzésnek. Munkájukhoz sok sikert kí­vánunk. Kiss Imre mk. szds. A kitüntetés utáni puiiá.küszöutő. A megyei tanács elnökhelyettese a murgai Jókai János­nak adja át a 10 év utáni Honvédelmi Érden"1 mot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom