Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-10 / 83. szám
Helyünk a világban (1.) Szín hasi jegyzet A magyar gazdaság a nemzetközi ranglistán Többet vártunk Hazánk társadalmi berendezkedését, s ebből következően politikáját és uralkodó ideológiáját tekintve — a többi szocialista országgal együtt — a nemzetközi élvonalban jár, példát mutat a világnak. A kizsákmányolás, a társadalmi elnyomás alól felszabadult magyar nép immár negyedszázada kibontakoztathatja tehetségét, alkotó energiáit, s felszámolta a szinte középkori gazdasági elmaradottságot. Joggal erősítik nemzeti önérzetünket a sikerek, a valameny- nyiünket gyarapító gazdasági eredmények. Ám az eredmények egyoldalú hangsúlyozása könnyen eltúlozhatja az önbizalmat, elhomályosíthatja a tisztánlátást, a nemzeti önismeretet. A felhangolt önbizalom pedig a realitással találkozva átcsaphat csüggedésbe, ahogyan a „nekünk minden sikerül” hangulat szüli a megalapozatlan anyagi követeléseket. A magyar gazdaság fejlettségi színvonalát tekintve, a megtett óriási út ellenére sem tartozik a világ élvonalába. Mert a leghaladóbb társadalmi berendezkedés előnye és fölénye, a termelési eszközök társadalmi tulajdona lehetővé teszi ugyan ,a tervszerű, harmonikus és viszonylag gyors fejlődést, de nem szavatolja automatikusan a gazdaságban is a csúcsot. Mivel sajátos módon többnyire éppen a világ elmaradott országaiban kezdték meg elsőként a szocializmus építését, így a gazdaságilag fejlett tőkésországok szintjét csak hosszabb időszak alatt képesek elérni. Ezek után vizsgáljuk meg, hogy hol is áll jelenleg hazánk a nemzetközi gazdasági rang-, listán. Csupán még annyit: az összehasonlítást magyar közgazdászok végezték, különböző vásárlóértékű valutákban mért, gyakran eltérő rendszerű nemzeti és nemzetközi kimutatásokat hoztak közös nevezőre. A nemzeti jövedelemnél tá- gabb fogalom az úgynevezett bruttó nemzeti termék egy la-1 kosra jutó értékét hasonlították össze 1968-as adatok alapján. (A bruttó nemzeti termék a nemzeti jövedelmen felül tartalmazza a nem anyagi jellegű — egészségügyi, kulturális, igazgatási, személyi — szolgáltatások értékét is, valamint az állóeszközök érték- csökkenését.) A számítási módszer sok részkérdésében a szakemberek még most is élénken vitatkoznak, a végeredményt, a gazdasági fejlettség szintjét jelző fő arányokat azonban valamennyien elfogadják. Ezek az arányok az azóta eltelt négy esztendőben sem változtak meg számottevően. Az ENSZ kutatóintézetében végzett számítások hasonló következtetésre vezettek. Helyzetünk érzékeltetésére íme néhány ország gazdasági fejlettségének arányát jellemző adat, ha Magyarország szintjét 100- nak vesszük. Az egy lakosra jutó bruttó nemzeti termék 1968-ban: 1. USA 350 2, Svédország 3. Svájc 340 280 4. NSZK 230 5. Dánia 230 6. Hollandia 220 7. Anglia 190 8. Finnország 180 9. Ausztria 160 10. Olaszország 150 11. Japán 140 12. Magyarország 100 13. Görögország 90 14. Spanyolország 80 15. Portugália 50 Ez a lista persze nem teljes. Az összehasonlító számításokat ennél sokkal szélesebb körben végezték. A szakemberek ösz- szesen 100 országot hasonlítottak össze, s köztük hazánk a 28. helyre került. A gazdaságilag előttünk álló 27 országban 900 millió ember él, a vizsgált országok lakosainak egyharmada. Tehát kétharmada mögöttünk van. A világ teljes népességét, a 108 ország között nem szereplő Kínát is tekintve pedig azt mondhatjuk: az emberiség háromnegyed része hazánkénál fejletlenebb gazdasági viszonyok között él. Közép- és Kelet-Európábán Magyarország gazdasági fejlettségét tekintve közepes helyet foglal el. Ha hazánkban az egy lakosra jutó nemzeti jövedelmet 100-nak vesszük, akkor az 1968. évi adatok szerint NDK áll az élen 143 százalékkal, közvetlenül mögötte áll Csehszlovákia 141 százalékkal. A Szovjetunió 109, Lengyelország 97, Bulgária 95, Románia 80—85, Jugoszlávia 60— 70 százalékos szinten áll. Magyarország az európai szocialista országokhoz hason16. „Kapelláró. Felelős munkát kellene rábízni. Látszik rajta, valaki szeretne lenni. Azt szeretné, ha a szavának súlya lenne, odafigyelnének rá a környezetében. Van önbizalma, de inkább titkolja ezt, mint dicsekszik vele. ez munkás életű emberek erénye. Becsvágyó? Lehet. Hasznos erőt érez magában és nem érti, miért van ott, ahová került. Fejlett az igazságérzete, s bántja, hogy ezért élete első nagy leckéjén, ahelyett, hogy győzelmet aratott volna, neki kellett vesztesnek lenni. Olyan vesztesnek, akit meg is büntetnek emiatt. Egyenrangúság- tudatát mint őrizetes sem vesztette el, nyilván, mert nem érzi magát bűnösnek és mert — bármilyen furcsa ez ilyen idős korban — ösztönös emberismerettel rendelkezik. Reflexei jók: meg tudta akadályozni, hogy nevelőapja leszúrja. Szeretném elérni, hogy már itt és lehetőleg mielőbb olyan feladatot bízzanak rá, amelyben egyénisége kibontakozhat. S bármennyire kalandos vállalkozásnak tűnik is, jó lenne, ha Bika mellette dolgozhatna kísérletképpen, ha ez egyáltalán lehetséges, alárendeltként. Nagyon kell rájuk vigyázni. Nekünk minden emberre vigyázni kell, úgy, hogy azért ne nagyon vegyék észre, lőan a gazdasági fejlettség közepes szintjén áll. Gazdaságilag közepesen fejlett összesen 20 ország, köztük Ausztria, Olaszország, néhány dél-európai és dél-amerikai ország. Ezekben az országokban él a világ népességének 20 százaléka. Gazdasági fejlettségük alapján, ide sorolhatók: Írország, gazdasági fejlettsége Magyarországéval azonos szintű (tehát 100), Venezuela (110), Izrael (150), Puerto Rico (160), Uj-Zéland (180), Líbia (180). A felsorolásból kitűnik, hogy egyik-másik országot nem az átfogó iparosítás, az infrastruk. túra kiépülése, hanem természeti kincseinek gazdagsága emelte gazdasági fejlettségének mostani szintjére. Ennek szembetűnő példája Kuvait, amely gazdag olajkincsei révén az USA-t is megelőzi, itt az egy lakosra jutó bruttó nemzeti termék 4,8 szerese hazánkénak, KOVÁCS JÓZSEF (Folyt, köv.) mert akkor fellázadnak ellene. Jön a soha meg nem unható tavasz. Kapelláró szobafestőnek tanul, s ha hinni lehet Bereczkinek, már jobban tudja a szakmát, mint sok szakmunkás. Dolgozzanak együtt, ők négyen, aztán meglátjuk majd, hogy mi történik.” „Kapelláró vezetésével ma, május hetedikén, megalakult a festő- és mázolóbrigád. Bikát visszahozattuk. Szelíd, Kicsi és Kés kedvvel fogadták a parancsot új munkabeosztásukról. Első megbízatásuk: a műhelyépületek kimeszelése kívül-belül. Elég nagy munka. Az igazgatóval abban állapodtunk meg, a felügyelők lehetőleg csak messziről és főként észrevétlenül figyeljék őket, a közelükben ne mutatkozzanak. Ne érezzék magukat elítéltnek a fiúk, s ha annak is érzik magukat, ne emlékeztessük őket erre unos-untalan, vagy legfeljebb akkor, ha ez elkerülhetetlen. Kapelláró, ha csalódni fogok benned, én itt tovább nem maradhatok. Nem lesz más hátra, mint állóhajóra kérni magam, ahol az ember hallgatja a csöndet és felsóhajt a tenger utáni vágyakozásában. Rajta fiúk! Föl a vitorlákat a becsület, a szabadulás felé!” A hosszú derekú műhelyépületbe besüt a nap. Bútorzata az A Petőfi-emlékév művészeti tisztelgései közül a legnagyobb várakozás Illyés Gyula Petőfi- drámáját illette. Illyés nagy költő, éppen a Petőfi indította szárnyon az, és Petőfi Sándornak legjobb ismerői között is az elsők között van. Nemcsak filológus módon, a költőtárs jogán is. Petőfi tiszteletére született számos „protokolláris” és szá. mos őszinte indíttatású alkotás. Színpadra Fekete Sándor tandrámája és Illyés Gyula Ünnepelt című műve. Közölte irodalmi folyóirat, és elhangzott a rádióban. Szekszárdi bemutatója előtt egy héttel volt Veszprémben az ősbemu. fafó. Illyés Petőfi ‘életéből azt a mozzanatot emelte ki, amelynek konfliktusa olyannyira drámába illő, hogy az ember szinte furcsállja, hogy eddig nem került színpadra. A szabadszállási bukásról van szó. Petőfit szülőföldje képviseletében Bankos Károly, egy forradalmi lelkületű egykori barát felkéri, legyen képviselőjük az országgyűlésen. Petőfi boldog és bizakodó. Az eseményeket jól ismerjük: az ellenjelölt — a válasz- tás elnőkénék, az esperesnek a fia — kortesei a költőt „muszka kémnek” hirdetik, meg hogy „tót királyt akar” és álságból cserélte el a Petrovics nevet Petőfire. Petőfi megbukik a választáson. Tiszfa képlet: a tömeget félrevezették, felhasználták az izzóra tüzesedéit nemzeti érzelmeket alantas céljukhoz. A nép esendő volt, céljait sem ismerte eléggé. Hogyan viseli Petőfi a megrázkódtatást?,,,^ ez volt a dráma legizgalmasabb kérdése. Illyés válasza szerint emberien, és úgy, ahogy a legnagyobbak tehetik csak. Fájdalma és kételyei is úgy uralkodnak el rajta, hogy közudvaron, rissz-rossz szerszámpadok, szerszámok, zömök, rozsdás, egy múlt századbeli fúrógép, megannyi ócskavas. Kétágú létrák a falak mellett, közepén- a padló nylonnal letakarva, rajta papírzsákokban festék, mellette vödrök, ecsetek, meszelők, szőrük félig- meddig kihullva. Kapelláró, spaknival a kézében a meny- nyezetet kaparja, időnként leszól a létráról a másik háromnak, kiadja az utasítást, vagy egyszerűen csak magyarázatot fűz a ténykedéséhez, Bika, Kiesi és Kés egyik cigarettáról a másikra gyújtanak. — Elég az örömökből srácok. Segítsetek, egyedül nem győzöm. — szól, és Bikára néz. — Gyere segíts! — Ne törd magad. Ráérünk — feleli Bika az invitálásra. — Sok ám ez. Három nap legalább, ha reggeltől estig csináljuk, akkor is. Bika megfogja a spaknit. — Ne úgy fogd- —. tanítja Kapelláró — az egész tenyereddel. így. Nem fárad el any- nyira a kezed. — Na és, ha elfárad? Hosszú, egyenletes húzásai nyomán a nedves faltörmelék vastag szőnyeget terít a padlóra. Bika komótosan felkapaszkodik a létrára, önkéntelen mozdulattal megkapaszkodik a csúcsában, amikor a régi tákolmány meginog alatta. — Nagy a súly. Sokat Za- bálsz — szól fel Kicsi. — Kuss! Kapelláró Kicsinek is kiosztja a munkát, ne szövegeljen annyit. — Ott a malter Kicsi. Elég a szájtátásból. Megkevered egy kis homokkal, vigvázz, oda legyen az eszed, amit ben nem hajtja indulata szem-, befordulásra, a lekicsinylő sajnálatra sem, amit a darabbéli Jókai sugallna. A forradalmár Petőfi tudja, hogy hol keresse az okot, és van ereje keresni a megoldást. Petőfi hiss a népben. A dráma erről szól. Jól, de nem megrendítően. Állítva, de nem rádöbbentve. Talán az előadás az oka? A veszprémiektől sokkal többet várnak a színházba járók. Az előadás teli volt szereposztásbeli tévedésekkel, ritmusa döcögöttt majdhogynem hiteltelen volt. Petőfit Cserhalmi György játszotta, száltermetű, szőke izomkolosszus. Ha olyan színpadon jelenik meg költőként, ahol az egész játék tudatja velünk, „hogy nem ez a fontos”, akkor talán elfogadtuk volna Petőfinek, bár másféle izgalom volt játékában, mint amit Petőfi versei hordoznak. De Petőfi- kosztümben, Petöfi-szakállal — egyenesen Petőfi-idegen volt. Az előadás nem fogadtatta el a háromtagú civilruhás kórust sem. A méltó és eltalált Bakó József egyszerű díszlete ezen az előadáson. A „többet vártunk” sűrűn és okkal hangzott el a Magyar Állami Népi Együttes Tiszán innen, Dunán túl... című műsora után. Ahogy mondani szokás, a népi együttes „dobta” az előadást, „vidékieknek ez is jó”, avagy „legyünk túl rajta mielőbb” címmel, nem tudni. A lényeg az, hogy az énekesek gyakorta voltak hamisak, ez előfordult a zenekarral is, a színpadi fegyelemről beszélni sem lehetett, és ezt nagyon jól látta a közönség is. Megtapsoltuk az együttest, még így is tisztelve tudásukat, de nem lehet, hogy nem érezték a hatszáz ember bántó- dottságát. — virág — csinálsz, szépen a réseket, finoman, mintha mindig ezt csináltad volna. Nem vagy te olyan sültet, mint amilyennek kinézel. — Lejön a létráról, segít a habarcsot elkészíteni, meg is mutatja, hogyan fogjon hozzá. — Te meg mit bámulsz ott? Az üres vödrökbe vizet — nógatja Késit, — de előbb keverd meg a maltert, ott azt a darabot teljesen be kell vakolni, lehullott az egész. Egy idő után észreveszik, hogy ritmusba áll négyük munkája. Mindegyik tudja a dolgát, a mozdulataik is va- lamikéopev egymáshoz igazodnak, Kaoelláró azon veszi észre magát, hogy fütyül, Kicsi dúdolva kíséri és hamisan persze, lépegetnek a létrákon, kimerevített nyakkal a meny- nyezetet figvelve, hol mutatkozik repedés, lyuk, Bika hamarabb elfárad, ez látnivaló, váratlan időközökben kacska- ringós káromkodást ereszt meg, fájlalja a derekát. azt moudia. leszakad a karja, a combjában máris dühöng az izomláz, ki volt az, aki ezt a rohadt munkát rászabta, de azért a keze is jár közben, és Kapellárót ugratja, azzal, ami éppen eszébe jut. — Hát szóval ez a t.etű- gzakma a te szakmád. Jól nézel ki. Ezt fogod csinálni életed végéig, amíg le nem fordulsz a létráról. Ki dumált rá, hogv ezt nevezed életnek? — Miért, a csövezés menynyivel jobb? — Ott úr vagyok. Nem fájdul meg a derekam. — Mindenkinek kell valamihez érteni. Különben fölkopik az álla. (Folytatjuk) Emlékünnepség az 1573-as horvátországi parasztfelkelés évfordulóján A Dráva mente legnagyobb horvát nemzetiségű falujában, Felsőszentmártonban, emlékünnepséget rendeztek vasárnap a XVI. századi horvátországi parasztfelkelés 400. évforduló, ja alkalmából. Az embertelen körülmények között élő jobbágyok 1573-ban fellázadtak a földesúri elnyomás és kizsákmányolás ellen. A parasztsereg kezdetben sikereket ért el: elfoglalta Stubica várát és itt vezérévé választotta Marija Gubecet, aki kihirdette a „nép szabadságát”. A nemesség fegyveres erői azonban végül is leverték a jobbágyhadat. A fogságba esett parasztvezért Zágrábban — Dózsa Györgyhöz hasonlóan — kegyetlenül kivégezték: tüzes trónra ültették és fejére izzó vaskoronát helyeztek, majd fejét levágták és testét felnégyelték. Felsőszentmárton és a kör nyékbeli falvak horvát lakos sága ünnepi gyűlésen emléke zett meg a négyszáz év előtti parasztfelkelésről, a szabadság és a haladás ügyéért életüket áldozó jobbágyokról. Az évforduló tiszteletére a közsé;_ egyik központi terén szobrot állítottak Matija Gubecnek. A kőből faragott mellszobor Garami László szobrászművész alkotása. (MTI) Imre László: Két év nyolc hónap
