Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-01 / 77. szám
/ zekszärtR építkezésről ^ szállították kórházba a középkorú asszonyt Munkatársai a műszak végefelé találtak rá eszméletlenül, üres ce- menteszsákok tetején. — Úgy feküdt ott, mint egy rongybaba — magyarázták izgatottam — Keze-lába kifordultam — Nem, dehogy, nem szokott ez az asszony inni! — Baja lett volna? Egy szóval sem mondta. Hát akkor mi történt? Már a mentőkocsiban kidé-: rült, hogy még akart halni. Az viszont, hogy a merinybemenetel előtt mintegy kiadós búcsúiképpen irgalmatlanul belakott a hazulról hozott toros káposztával, csak később. Tettének okára is csak később derült fény, s akik szót váltottak vele a gyomormosás után, tanácstalanok voltak. Nem tudták, hogy sírjanak-e^ vagy nevessenek. — Seduxenest hoztunk? — Soha jobbkor, már megbolondulni sincs időnk. — Megint egy életúnt,' — súgtak össze a folyosón téblá- fooló betegek és fürkészve járták körül a jövevényt, aki egész szépen magához tért, de a járás, az bizony nem ment neki. Két nővér támogatta be a „mosodába”, szondával, tölcsérrel fölszerelkezve. A dísz- kíséretet az ügyeletes orvos látta el. Viszonylag rövid ittlétem alatt csak ezen az osztályon ez az ötödik sikertelen öngyilkos-jelölt. A területi elosztás élve szerint viszik a mentők ide, vagy a másik két belgyógyászati osztályokra az önmérgezetteket. Állapotúknak megfelelően; A súlyos esetek, azok, akiknek sikerült kihívniok maguk ellen az életveszélyt, az intenzív belgyógyászati, osztályra kerülnek, mely inagy gépi fölszereltségével, speciális fölkészültségével alkalmas arra, hogy elvégezze, ha szükséges a sokktcilanítást, újrá- élesztést, s megőrizze az életnek azt, akit küzdelmesen Visszaperelt a haláltól. Hétvégi program... Furcsa megfigyelésre tettem szert. Arra nevezetesen, hogy a hét utolsó napjain van a legnagyobb forgalom. Ilyenkor jönnek és legtöbbször a kora esti, vagy késő esti órákban a halálvágyók és azok is, akik eszméletlenségig forgatták a boros, sörös, pálinkás poharakat. Úgy látszik, ilyenkor „érünk rá”, ekkorra fáradunk el, csordul bennünk túl a keserűség. Az okok? A legtöbb esetben meghökkentően semmisek. — Összevesztem az urammal. .. — Kérem! az én anyósom egy hárpia és... — A lányom, az a. H — A vejem. .i — A főnököm.!: Egyikkel, másikkal beszélgettem. Egyikük sem szenvedett gyógyíthatatlan betegségben, a legalaposabb ideg- és elmeorvosi vizsgálat is kizárta volna náluk az idegi, vagy elmebeli sérültséget. S ami domináns: megoldásként, nem anyagi gondok elől futva jutott eszükbe az öngyilkosság! Ellátásuk alatt meglehetősen .szófukarok voltak, szégyenkezésüket leplezendő zavartak, és többségük, ha egy mód kínálkozott, suttyomban hagyta el az osztályt. Beszélgettem a Seduxent disznótoros káposztával megfejelő asszonnyal is. Mi vitte rá. hogy eldobja ma-' gától az életet? Néhány órás itt-tartózkodás után, taxira várva elmondta, hogy törleszteni akart a férjének, aki nem csak beiszik néhanap cudarul, de úgy másfél hete ugyancsak nyugtátokat szedett be. Iiesz- tésből. Ide kellett szállítani azt is— Majd ránk hozta a halált. Aztán a lányom, az meg ösz- szeveszett a vőlegényével. Belesápadtam ebbe a _ buta Passzíváink es aktíváink revansjátékba. Hát játék ez? Játék az élet? A kórháziak szerint, sokszor az. Nemrég például három zsenge korú hajadon is játékból váltotta meg magának az első és tán egyben az utojsó gyomormosást. Kettő, járulékos jutalomként a rémülettel súlyosbított anyai nyakleveseket és atyai feddést — Be mered venni? — Én? De még mennyire? — Hát ezt? Azt is, azt is, meg amazt is merték. Hármójuk közül kettő, „ki ha nem én” alapon tett szert igen takaros gyógyszermérgezésre, csupán a harmadik gondolta — szerencsére csak akkor —, hogy egy kislányfővel reménytelennek ítélt szerelem „nem engedi” élni. Figyelmet kérnek! Okunk nincs kételkedni benne, orvosok mondják, hogy nemkívánatos módon tekintélyes azoknak a száma, — láváit az utóbbi évben — akiknek öngyilkossági szándékuk nem komoly, úgy rendezik, hogy időben rájuk találjanak, hamar bekövetkezzék amit egyedül és kizárólagosan akartak: fölhívni környezetük figyelmét magukra kisébb-na- gyobb rendezést igénylő konfliktusaikra melyekkel érzésük szerint egyedül nem boldogulnak. Hogy nem egészen ép lélek mégsem, ami ilyen jelzésekre ösztökél? Lehetséges, hogy egyik-másik személyiség maximálisan, vagy közepesen zavart, de nagyon spk esetben a környezet sem véletlen. Szűk és napi munkával sokszorosan túlterhelt ideggondozó hálózatunk pedig nem képes a még nem kórosan túlér- zékenyekkel úgy foglalkozni, ahogy kellene. Néhányan ismerik talán annak a fiúnak az esetét, aki nem is olyan régen. január havában éppen öt napig té- bolygott mezítláb, egyszál alsóban a Gemencben. öngyilkos^ sági szándékból adta az abszurd sétára a fejét, rábukkantak. Mindkét lábát amputálni kellett. — A legtöbb öngyilkos kóros személyiség, vagy ideg-, vagy elmebeteg — hallhattam. Igen, igen és még sem csak az. így nagyon egyszerű lenne. Nem anyagi okok Itt hever előttem a Demográfiai Évkönyv 1969-es száma Eszerint, halálos kimenetelű öngyilkosságot hazánkban az 1969-es évben 3411-en követtek el. Ebből férfi 2406, nő pedig 1005 volt. A valószínűsített okok pedig ezek: gyógyíthatatlan betegség 802; családi viszály 786; ideg- és elmebetegség 508; alkoholos befolyás 389. Még a bűncselekményekért járó felelősségre vonás elől menekülők is többen választották — száznegyven- négyen — a halált, mint azok — százan —, akik szerelmi csalódás miatt dobták el maguktól az életet. Anyagi természetű indíték csupán egy százaléknál szerepelt. Nehéz egyharmad Ä fentiek országos adatok. A helyi statisztikák is ezzel megegyezöek. Évente, hazánk százezer lakosára 33,2 százalék halálos kimenetelű öngyilkosság jut. Mint azt a megyei kórház intenzív belgyógyászati osztályának vezető főorvosa elmondotta, az osztályra körülbelül az öngyilkosok egyr harmada kei-ül. Az intenzív belgyógyászati osztály 1968 áprilisában kezdte meg működését. Azóta 209 életveszélyben, lévő öngyilkosságot megkísérlőt láttak el. összes beteganyaguknak 12,3 százalékát alkották azok, akik közül számosán itt születtek újra és akik közül megint csak elég sokan itt kötöttek ki ismét; Az életveszélyben lévők első 24 órás ellátása csak gyógyszerekkel 2000—2500 forintba kerül. A további napok 1000— 1000 forintba. A WHO, az.Egészségügyi Világszervezetnek egy, a hetvenes évek végén,,' 1969-ben végzett felmérésének adatai publikálták, hogy a világon naponta mintegy ezer ember vet véget az életének. Nyolc olyan iparilag magasan fejlett országa van a Földnek, amelyben a harmadik haláloki tényező az öngyilkosság a 15— 45 éves korúak körében. További nyolc országban az ön- gyilkosság. mint Haláloki tényező-a negyedik-helyen áll. Büntetést ? Nem! A humán tudományok képviselői . elsősorban orvosok,, pszichológusok, szociológusok — évek : óta vitatkoznak. A közeÍTnűItban fölmerült, szerencsére nagyón élénk visszautasításba ütközött az a rész- megoldásnak szánt javaslat, mely az angolok példájára hivatkozva ajánlja á sikertelen öngyilkossági jkísérlét gyilkosság- címszó alatti büntetését. Hogy ez a modell milyen idegen tőlünk,; specialista társadalmunk emberközpontúságától, nem kell bizonygatni. Egyébként,. az évek óta fo-* íyó tudományos csatározásban — melyről a laikusoknak vajmi kevés információjuk van —, alighanem a szociálpszichológusoknak lesz igazuk végül, akik sajnálatosan kevesen vannak, de hangjukat egyre erőteljesebben hallátják. Azt mondja a szociálpszichológia, hogy népiink — s Európában... nem egyedül! — mentálhigiénés kuitúrájá és szellemi egészségügye, nem elég fel-,,, készült a fejlődés sarkantvúza- sától rohanó élet veszélyes rá- és behatásainak ellensúlyozására. Tessék, itt van, ez az! " Passzív ismeretek Alapos meggondolás után a fontiekre a laikus fő is rábólinthat, mert rengeteg ugvan az, amit az egészséges élet-módra vonatkozó és szüntelen nüí szaporodó ismeretekből olvasván, hallván és látván elsajátítottunk. De, életünk számos jelensége vall arra, hogy egészségügyi kultúránk nem aktív, hanem passzív kultúraj Egy példát. Hazánk lakosságának kb. 80—90 százaléka tudja. hogy nem egészséges sok szénhidrátot fogyasztani, mert kóros túltápláltsághóz vezet, ami viszont a szív- és érrend-; szeri, emésztőszervi betegség geknefc a melegágya. Ettől függetlenül, hazánk lakosságának 80—90 százaléka pusztít rengeteg szénhidrátot. Bizony, elméletben ismerjük, ha nem is kitűnőre, jelesre, de legalább jóra a munka, étkezés, alvás, szórakozás, a nemi élet, a test tisztán tartásának egészségtanát. Nagyjából, sokat bizonytalankodva a lelki, a szellemi élet higiénés szabályait, azt is, hogyan kell védekezni a fertőző megbetegedések ellen, mért veszélyesek a mértékte- lenül fogyasztott élvezeti cikkek. Van fogalmunk a lakás, a munkahely tisztán tartásának és az életkori sajátosságoknak megfelelő egészségvédő szabályokról. De mindez sajnos nem sokat ér a napjainkba ültetett alkalmazás, hasznosítás nélkül., Pedig vitathatatlan, hogy , az‘aktív egészségkultúra kitéphétetlen része annak az általános szellemi kultúrának, amit birtokba venni 1945 óta egyik legszebb jogunk. Se komolyan, se játékból! Kissé messzire mentem volna? Nem hiszem, az össze-! függések elég világosak. Az aktívabb egészségkultúra egyensúlyozó szerepe is világos, alkalmazásának eredményessége úgyszintén. A komor téma körül bolyongva egyébként újra és újra eszembe- jutott a Nobel- díjas Hemingway remek kisregénye, az öreg halász és a ■tenger. Azt mondja ez az öreg — és szavai nyomán közel két évtizede ezt vallom én is — hogy az embert, amíg él, nem lehet legyőzni! Hát nem kár elkótyavetyélni az élet során megszerezhető győzelmeink legdrágább, pénzben ki sem fejezhető értékű lehetőségét ? Kár, nagy kár; LÁSZLÓ IBOLYA Szubjektív sorok : Állatorvos gobelinnel körbeszaladó tekintetemét.. Vari egy állatorvos ismerősöm. Egészen a múlt hét vasárnapjáig azt hittem, hogy valóban ismerem. Kiderült, hogy az ismeretem felületes. Az állatorvos magas, erős ember. Inkább nehézsúlyú ökölvívónak nézné az ember, mint a kutyák, macskák, marhák és sertések gyógyítójának. Nagyon szeret autózni. Már megtett vagy egymillió kilométert. A leghosszabb útja Bécstől a Keleti tenger partjáig terjedt. Egyhuzamban vezette le. Ebből is látszik, hogy kitartó, szívós ember. Körzetében dicsérik, bármikor mehetnek hozzá. Volt olyan eset, hogy szabadnapos volt, színházba indult, de leállították : nekivetkőzött és ... Eddig csak ilyen dolgokat tudtam róla. Vasárnap meglátogattam. A lakást átrendezték, a falakon új képek. — Azokat a képeket én készítettem ! — kapta el a falon — Szépek. Az a Wawel? Igen. — Nagyon szépek a színek ... —. dicsértem. r- Nehéz volt összeválogatni a fonalat. —- A fonalat? — Hát, valóban nem veszed észre, hogy ezek a képek gobelinek? A képek kicsik, az öltések finomak, aprók... — valóban nem vettem észre. é — Te ilyennel is foglalkozol? *— Nagyon szeretem csinálni. Ha van egy kis szabad időm, akkor leülök, és nincs más számomra, mint a fokozatosan alakuló kép. Színes képeket vett elő. Erről készült a Wawel.. í — magyarázta —, erről a I Halászbástya ... — Nem volna jobb, ha olyan gobelineket készítenél, amelyek a . te fantáziád szülöttei, ami eredeti. . . — Hol van nekem árra időm, hogy hetekig üljek, a Wawelnél,- és ott bököd.íek!? Egyébként is. magamnak csinálom, a magam gyönyörűségére. Felállt, rajzokat hozott Átépítik a fürdőszobát, a konyhát. A terveket szakember készítette, de a padlóburkolat mintáját ö, maga. Több válozatot készített a konyhába is, . az előszobába is,, a fürdőszobába is. — Melyik tetszik néked? Végignéztem a tervezeteket. Az utolsóra ráböktem. — Nekünk is ez tetszik a legjobban. Ilyen lesz a konyhaburkolat mintája. Az elmúlt vasárnapig fcsak azt tudtam róla: lelkiismeretes, kiváló állatorvos. Addig csak nagy, fehér állatorvosi kötényben tudtam elképzelni, nagy fecskendővel a kezében... Most meg egyre halványul ez a kép, és mind élesebben rajzolódik ki a másik: ott ül az asztalnál ez a nagy darab, tenyeres-talpas ember, és egy aprócska tűvel egy Békés megyei kastélyt szurkai a vászonra. Gyönyörű , színű fonalakból, a saját gyönyörűségére. Az elmúlt vasárnap óta több a szememben ő, mint jó. lelkiismeretes állatorvos. Az isi De a szabad idejét jól felhasználó, a maga és a környezete életét megszépítő ember, aki nemcsak a szép állatot tudja becsülni, hanem a szép konyhai kövezetét is. Így vált számomra teljes emberré az addig csak kiváló, , lelkiismeretes állatorvos. . Olyan emberré, aki nemcsak szereti, de teremti, őrzi a szépet. • És. hány ilyen, ember lehet a megyében, az országban? Hány olyan- ember lehet, akiről a személyzetisek dosz- sziéi, a jniriősíjtések csak ennyit őriznek: feladatát kiválóan lát ja,,el, munkatársaihoz való viszonya jó, rendszeresen képezi magát, társadalmi munkát végez... ........Azok a. feljegyzések.. minősítések nem. tartalmaznak . Ilyeneket: szabad. idejében. gobelint készít, verseket olvas, fest, hangversenyre . jár, ötszáz-, vagy ezerkötetes könyvtára van, nyelvet tanul... A .munkahely sajnos egyelőre ezekre nem kíváncsi. Pedig ezekkel együtt egész az ember. Helyesebben, ezek teszik teljessé az embert. . Az embert, aki a munkahelyén dolgozik, alkot, szabad idejében beleveti magát a saját könyvtárába, fogja a palettáját, és festeni indul, zenét hallgat... Az ilyen ember más. több'a munkahelyén is. Jó lenne, "ha ezt a teást."; a többet tartalmaznák a minősítések is, jó lenne, ha erről. á. másról, többről tudnának a személyzetisek is, akiknek nemcsak a dolgozó ember, hanem a teljes ember megismerésére kellene törekedniük. SZALAI JÁNOS