Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-06 / 80. szám
I A Tisza-partról jöttek 4. Minden kétezredik Adatokkal bizonyítják, hogy minden kétezredik szövetkezeti tagból egynek bíróság előtt kell felelnie a törvény megsértéséért. 1971-ben az ország termelőszövetkezeteiben 161 alkalommal történt lopás, 93 esetben sikkasztás, társadalmi tulajdon elleni vétség pedig 293 alkalommal fordult elő. A törvénysértések kilencven százaléka közvetlen a tsz-ek ellen irányult, mintegy tíz százaléka pedig a népgazdaság ellen. Tolna megye termelőszövetkezeteiben 1971-ben 99 esetben történt törvénysértés: a bűnügyek ötven százalékát kisebb lopások tették ki. Érdemes megnézni mit loptak. Tavaly például Pusztahencsén valaki elkötött egy bika- borjút oz istállóból. Öcsényben, Dombóváron villany- motort emeltek el. Bölcskén 200 liter gázolajat Hordóstól. Nagydorogon leszerelték az egyik traktor gumikerekét, Dunaföldváron lába kelt 96 mázsa kukoricának, Tolnán hagymának, Szakályban megint kukoricának, Döbröközön halnak. Egyik termelőszövetkezetben sem állítanak senkit fegyelmi bizottság elé, ha a vasárnapi levesbe elvisz két szál sárgarépát, a zsebébe dug néhány szem gyümölcsöt, egykét fej szőlőt. Embertelenség lenne „szatyorvizitet” tartani azoknál, akik szőlővel, gyümölccsel, zöldségfélékkel foglalkoznak. Miért ne vihetnének haza mutatóba a kezük munkájából — persze mértékkel. De. Miféle mentséget lehet találni azokra, akik ellopják a gumiköpenyt a traktorkerékről, vagy „elcsenik” a villanymotort És azt vajon észrevették-e Pusztahencsén legalább a szomszédok, hogy egyik napról a másikra bikaborjú bőg a szomszéd Istállójában és csodák csodája éppen olyan foltok vannak rajta, mint azon, amelyiket keresnek. A villanymotort se igen lehet hova tenni. Előfordulhat, hogy aki hazatolta (ugyan hogy kerülhetett haza!) fékezhetetlen technikai érdeklődését elégíti ki; szétszedi, aztán összerakja, és megint szétszedi. De éppenséggel az is lehet, hogy a kútból nyomatja fel vele a vizet En nem tudom, de nekem ez a „minden kétezredik" nem tetszik. Nem tetszik még akkor sem, ha egyesek azt állítják, hogy ne ítéljük meg a helyzetet tragikusan. Legfőképp azt tartom aggasztónak, hogy jóllehet sokan tudnak arról, hogy kollégájuk, főnökük, beosztottjuk elemeit valamit mégsem szólnak egy árva szót sem senkinek. Ez pedig semmi mást nem jelez, mint azt, hogy recseg, zörög, nem működik olajozottan, tisztán önmagunk és egymás ellenőrzése. Ha működne, egyszerűen nem tudna hazavinni a közös tulajdonból senki semmit, még néhány szöget sem anélkül, hogy ne szólna a társainak. Ha valakinek a szőlőjéből ellopják a tegnap telepített facsemetét, lázasan keresi a tettest. Ha leszedik a gyümölcsét, ha tövestül kitépik a zöldborsóját, káromkodik és isten tudja mi mindent ígér, ha kezébe kerül a zsivány. Legalább ennyire fel kellene háborodni akkor is, ha a közösből emel el valaki valamit. Tény: a magánparaszti világtól -alig több mint két évtized választ el bennünket. Nem mindenki tudja még helyesen használni, alkalmazni az enyém, és a miénk fogalmát. Az „enyém” értelme a magántulajdon gyűjtését, gyarapítását jelenti, a „mienk” értelme a közös vagyon növelése, gyarapítása, és őrzése. Pontosan ugyanúgy, mintha a sajátunk lenne. Az országgyűlés tavaszi ülésszakán dr. Korom Mihály a bűnözés okait vizsgálva a következőket mondta: „A bűnözés okai között lényegesek ma még a régi társadalom tudati maradványai, az olyan jelenségek megléte, vagy újratermelődése, mint a kapzsiság, a nyerészkedés, az egyéni haszonszerzés, a túlzott anyagiasság. Gyakran kimutatható a kapitalista környezet káros hatása is. Hiba lenne azonban csupán ezekben a tényezőkben keresni a bűnözés okait. Azok még egyéb lényeges, objektív és szubjektív okokra is visszavezethetők. így a társadalmi fejlődésünkkel együttjóró ellentmondások, nemegyszer a kellő szervezettség és ellenőrzés hiányosságainak csábításai, az alkoholizmus, a sokszor tapasztalható lazaság, az állampolgárok jogi ismeretének hiánya, a családi és iskolai nevelés gyakran nem kielégítő volta — mind-mind megtalálhatók a bűnözés okai között”. Remélhetőleg nincs túl messze az az idő, amikor a fő- és mellékbüntetéseket nem a bíróság szabja ki a tettesre, hanem a közösség, a munkatárs, a szomszéd, a barát. Ennél fájdalmasabb büntetést elképzelni sem lehet V. M. *t945-ben a Szolnok megyei Tiszába és Nagykörű községből fólszáznál több agrárproletár család áttelepült Dunántúlra, Tolna megyébe. Az át- település történetéről szól az az interjú, amit Bozsó János, volt kubikossal, nyugdíjas tanácselnökkel készített — hangszalagra vett — 1973 márciusában D. Varga Márta, Pál- kovács Jenő és Szekulity Péter újságíró. — Jó ideig együtt éltek oz őslakos családdal? — Nem nevezhetem valami idillikus helyzetnek. Természetesen külön főztünk. Egymástól eltérőek voltak a szokásaink, az anyagi körülményekről nem is beszélve. Ök bort ittak a reggelihez, mi tejet reggeliztünk. — Volt villany mikor idekerültek? — Volt. Úgyhogy kiemelkedtünk a rongyos proletársorból egy pár év múlva, amikor idejöttünk. Dolgoztunk, szorgalmas nép ez, dolgoztunk és megvolt a felemelkedés. Mikor idejöttünk a párt megalakításával egyidőben, megalakítottuk a földigénylő bizottságot is. Ez a bizottság mindjárt számba vette a területet, a község területét, szántó. rét, legelő stb., és akkor számítottuk ki, hogy milyen alapból tudunk kiindulni. Hét hold az alap minden családnak, és minden családtagnak egy-egy hold földet osztunk. Előttünk voltak a papírok, a birtokívek, a községnek a térképe, az egész határnak a vázlata. — A községházáról kapták? — Tulajdohképpen Itt községháza sem volt, a községháza ugyan megvolt, de Kö- lesddel egy közigazgatás alatt volt Kistormás is. Mint mostanában. És a kölesdi főjegyző Kémény János nagyon szívesen fogadott bennünket. Átjött és rendelkezésünkre bo- csájtott mindent. Megkezdtük a már előzőleg kitelepített sváboknak a birtokát számba venni. Előttünk már volt egy kitelepítés, amikor idejöttünk, de annyi hely nem volt, hogy mindenkinek jusson. Ami volt, számba vettük és felosztottuk. Hétből kiindulva egészen tizenöt holdig. És a telepeseknek a föld nagysága szerint adtunk igavonó állatot. Akinek több földje volt ökröt kapott, akinek kevesebb az tehenet, tehénfogatot kapott. Ló mindössze öt-hat volt a községben és így munkáltuk a földet. A szőlőt is kiosztottuk, 124 hold szőlő volt a községben, körülbelül kinek mennyi jut, és megkezdtük a munkálkodást. Később kijöttek a földhivatalból. név szerint Kovács István, aki aztán rendezett mindenfélét. kinek mennyi föld van a birtokában, szántóföld, szőlő, rét, legelő és ekkor már jöttek az adókivetések is*, ki mennyit fizet... — Maguk negyvenhatban lőttel Ide és megnHkftettáb a földantá bizottságot. NegyvanStbaa na« «all üt földosztás? — Nem. — Nm b «alt »Idom* bisattság? — Nem. Honti Józsefnek, • kölesdi földosztó bizottság elnökének a hatáskörébe tartozott Kistormás község. Ennek a községnek a határából körülbelül négyszáz holdat a kö- lesdiek kaptak meg olyan formában, hogy a kölesdi határban volt ez. Az itteni svábok gazdagok voltak, Kölesden elszegényedett magyarok laktak, és ezek itten megvették szókét négy-ötszáz hold földet Fel is osztották az ő határukban a svábok földjét, és nekünk annyi maradt, amennyi a kistormási határban volt. — Végeredménybon okkor Itt negyvenhatban kezdődött a földosztás? — Igen, negyvenhatban. Mi kezdtük meg. Ehhez a lakáshoz is, ahol lakunk 26 hold föld tartozott, hat a kölesdi határban. Én megkaptam a hét hold földemet, a többit meg elosztottuk azoknak, akik nem kaptak. És nekem volt plusz öt hold föld is, miután telepesgazdának választottak és ez rengeteg társadalmi munkát kívánt meg, és erre honoráriumként öt holdat adtak, így én 12 holdon gazdálkodtam. Illetve a fiam gazdálkodott. mert én a kitelepítéssel, a leltározással stb. el voltam foglalva. A fiam szántott, vete- getett, amikor mehettem, persze én is mentem. 1949-ben megalakult a Dózsa Termelő- szövetkezet 17 taggal, illetve családdal. Nádas elvtárs volt az elnöke. Majd alakult egy másik termelőszövetkezet is 1950-ben Március 15. névvel. Ennek Rátái József volt az elnöke, én meg voltam a párttitkár. Volt egy egyes tipusú termelőszövetkezeti csoport is. Major Antal volt az elnöke. A község rövid időn belül az első termelőszövetkezeti község lett Tolna megyében. — Jött egy olyan periódus, amikor káder kellett mindenhova. Honnan? Kistormásról. Talán érdemes megemlíteni egypár példát. Előbb már említettem, hogy Majzik Károly volt a legidősebb a telepesek között, akik Tiszabőről idejöttünk. Annak a családja kérem szépen, Ernő. Károly, Dénes katonatiszt. Gyula tiszthelyettes, András nevű fia rendőrtiszt, Jeremiás nevű fia doktorált és a pécsváradi járási tanácsnak az elnöke volt. nem tudom most hol van. A szekszárdi járási pártbizottságon dolgozik László nevű fia. Mondjak egv másikat: Pintér János. Dénes katonatiszt, János katonatiszt, Zoltán katonatiszt, Ferenc munkásőr- parancsnok Szekszárdon, Dezső tsz-elnök, hát most nem, mert beteg. Vagy Nádas Pál. Lánya, Kerekes Miklós né, az Ibolya már ifjú korában pártmunkás volt és végig is vitte a vonalat. Itt is van vagy nyolc gyermek, de elköltöztek Gyönkre, és nem tudom mindegyiknek a sorsát, de tudom, hogy mind a nyolc gyerek biztos, hogy jó párttag. Berkó család: László. Attila katonatiszt, Irén rendőr. Farkas család: Piroska rendőrtiszt Pécsen, Mátyás rendőr. Magamat Is bevettem: László fiam gépészmérnök, János fiam agrármérnök. Ifjú Szabó József családja: József géoészmémök, László rendőrtiszt Szekszárdon. Ez a község a fiatalságból teljesen ki lett takarítva. Ez is hátráltatta a termelőszövetkezet gazdasági előmenetelét- Ne MMiíik a naeyéörüieM. Ok bogyoa kerültek Tolna «egfába? — Majzik Károly nagykörűt Nagykörű négy kilométer távolságra van' hozzánk, keresztül a Tiszán. És Majzik elment, hogy elbúcsúzik a rokonságtól. Elmondotta, eltelepül, ezért hát elköszön. Erre föl Nádas. Pál, Majzik József édestestvérével, Majzik Károllyal átjött hozzánk Tiszabő- re és ott a lakásomon érdeklődtek, hogy megy ez a település, mi a helyzet és milyenek a körülmények, mert ők is jönnének, lennének egypá- ran. Mondtuk nekik, hogy így áll a helyzet barátaim, mi voltunk már hárman és mi jónak látjuk. Hát a Nádassal, meg a Majzikkal megállapodtunk, hogy ők is jönnek, egy-kettőre megszervezik a társaságot, körülbelül 20—25 családot. te) Maga fsmarte Nádat Páll? — Nem ismertem. Akkor találkoztunk. Mondtam nekik, hogy menjenek Budapestre a Sas utcába, és úgy intézzék, hogy lehetőleg a két község lakossága, vagyis ők meg mi, egy községbe kerüljön és egy Népújság 5 1973. április 6. időben menjünk el. így kerültünk egy helyre. A mi eljövetelünk a kényszerűség gyümölcse: akkor, negyvenötben azt jelentette, hogy az otthonmaradottaknak legalább két hold földdel több jut családonként. Az a vidék nem tudta a sok szegény családot kielégíteni, tehát elkerültünk ide. — Most én hetvenkét éves. nyugdíjas ember vagyok, végzem a ház körüli munkákat, és sokszor arra gondolok, még néhány esztendő, aztán az alföldi telepesek történetét, a mi történetünket már nem fogja emlegetni senki. Eszembe jut, hogy amikor jöttünk csak Rátái Józsefnek volt tehene, öreg tehén, Riskának hívták és tejet nem adott egy cseppet sem. Az anróbb gyerekek, a csecsemők útközben lebbencs- ’evest ettek' és paprikás krumplit. Sok gyerek volt. Például Cikóéknál amikor jöttünk, öt apró gyerek volt, de már nyolc gyerekkel mentek vissza Törökszentmiklósra. Turóczi József negyvenhétben meghalt, párttag volt, három kislány maradt utána, özvegy Turócziné jelenleg is itt él a községben, nem ment vissza. A három gyerekből egy óvónő, az ötvenes években végzett Bonyhádon, ■ jelenleg Felsőnyéken van állápban. Egy lánya visszament az Alföldre, egy alföldi fiú vette feleségül. A harmadik lánya itt ment férjhez, egy lánya meg Nagykörűbe ment férjhez, tehát négy lánya volt nem három, Turóczit a magyar betegség, a tüdőbaj vitte el. ö volt az első alföldi ember, akit a kistormási temetőbe eltemettek. (Folytatjuk) Saját erőből A jó minőség egyik záloga a képen látható egyszerű szerkezet. A Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat tmk-brigádja gyártotta. Feladata, hogy a b"r utólagos zsugorodását, deformációját megakadályozza. A gépből három készült el eddig.
