Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-29 / 99. szám

Döntött a Legfelsőbb Bíróság Mikor jár cserelakás a szolgálati lakásért ? Miről szól az űj Diirrenmatt-dráma ? Sok peres bonyodalom szár­mazik a szolgálati lakások miatt, különösen ha bérlőjük munkaviszonya megszűnik. Ilyenkor rendszerint azon fo­lyik a vita: jár-e az illetőnek cserelakás vagy sem. A kér­dés nemrég két törvényességi határozatban is felvetődött és tisztázódott a Legfelsőbb Bíró­ságon. Az egyikben mindenek­előtt azt mondták ki, mi te­kinthető szolgálati lakásnak. A döntés szerint az olyan ál­lami lakás, amely nem a la­kásügyi hatóság, hanem más állami szerv rendelkezése alatt áll és kizárólag a szerv­vel munka-, illetve szolgálati viszonyban álló személyek el­helyezésére szolgál. Abban a nerben, amelyben ez a meghatározás elhangzott, arról volt szó, hogy egy mező- gazdasági termelőszövetkezet volt elnöke a tsz-től megvált és a tagok sorából törölték. Az illetőnek a szövetkezet tu­lajdonát képező kétszobás­komfortos lakása volt. Bérleti jogviszonyát felmondták, ezt azonban nem fogadta el. ezért a felmondás érvényességének kimondás® iránt pert indítot­tak ellene. Ebben a szövetke­zet a bíróságtól annak meg- óllaDítását kérte, hogy a bérlő jogcím nélküli lakáshasználó, de vállalta, hogy elhelyezésé­ről gondoskodik. Fel is aján­lott ugyanabban a községben egy szoba-konyhás tanácsi la­kást, amelyet azonban az al­peres nem fogadott el. Az alsó- fokú bíróságok ellentétes íté­letei után törvényességi óvás­ra végső fokon a Legfelsőbb Bíróság a vitát a következő­képpen döntötte el: — A szóbanforgó lakás szö­vetkezeti tulajdonban áll, te­hát nem tartozik a szolgálati lakások körébe. Ugyanis a vo­natkozó rendelet végrehajtási utasítása a szövetkezeteket mint nem állami szerveket je­löli meg. A rendelet azonban azt is kimondja, hogy a lakás- bérleti jogviszony tartalmára és megszüntetésére nem állami lakásoknál is a szolgálati la­kásokra vonatkozó rendelkezé­seket kell alkalmazni, kivéve, ha a bérbeadó és a bérlő más­ként állapodik meg. Ez a ren­delkezés irányadó ebben az esetben is. A továbbiakban azt kellett eldönteni, hogy a volt elnök jóhiszemű, vagy rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználó­nak tekintendő-e. A két kate­gória között ugyanis nagyon lényeges különbség van. Az előbbibe tartozó bérlő — ha a kiürítendő' lakás önálló volt — másik lakásra tarthat igényt, az utóbbiba tartozó bérlő azon­ban nem igényelhet cserela­kást. Kérdés: ki tekintendő jogcím nélküli, de jóhiszemű lakáshasználónak? A Legfel­sőbb Bíróság ezt is meghatá­rozta, kimondva: az a bérlő, akinek a lakással rendelkező szervvel fennálló munkaviszo­nya, munkaköre nem a bíró­ság büntető ítélete, vagy fe­gyelmi határozat alapján, ha­nem más címen szűnt meg, illetve azt nem a jogszabály rendelkezésének megsértésével szüntette meg, jóhiszemű la- káshasználó, tehát megfelelő másik lakásra tarthat igényt. — Igaz ugyan — hangzik tovább a határozat —, hogy a volt elnök tagsági viszonya a tagok sorából történt törléssel szűnt meg, ez azonban — az alsófokú bíróság álláspontjával ellentétben — önmagában nem ad alapot a rosszhiszeműség jogkövetkezményeinek alkal­mazására. Végeredményben a Legfelsőbb Bíróság úgy dön­tött, hogy a volt elnök a la­kást 30 napon belül kiürítve köteles a szövetkezet rendelke­zésére bocsátani, viszont a tsz köteles számára megfelelő lakásról gondoskodni. Az alsófokú bíróságoknak ugyancsak a jó- és rosszhisze­műség kérdésében elfoglalt el­lentétes álláspontja miatt ke­rült törvényességi óvásra egy másik ügy is a Legfelsőbb Bí­róság elé. Ennek az esetnek előzménye az, hogy egy válla­lat lakatosát karbantartási munkálatok végzésére átenged­te egy másik vállalatnak, amely az illetőnek rendelkezésére bo­csátott a tanács által vállalati jellegűnek minősített, úgyne­vezett „készenléti-szolgálati” kétszobás komfortos lakást. A beköltözéskor a lakatos írásos nyilatkozatban tudomásul vet­te, hogy a lakást beosztására tekintette] kapta, és amennyi­ben munkaviszonya megszű­nik, azt köteles a vállalat ren­delkezésére bocsátani. Három évvel később a laka­tos felmondott, és munka­könyvét „kilépett” bejegyzés­sel kapta kézhez. A vállalat, amelynél megbízásból dolgo­zott, felszólította a lakás ki­ürítésére, de ennek nem volt hajlandó eleget tenni, mire szintén a bírósághoz fordultak és kérték, hogy a lakatost. mint rosszhiszemű, jogcím nél­küli lakáshasználót, kötelez­zék a lakásból való kiköltö­zésre. A lakatos arra hivatko­zott: azért lépett ki a munka­helyéről, mert bérét kevesellte, tehát kötelesek neki másik la­kást biztosítani. Mint említet­tük, az alsófokú bíróságoknak a jó- és rosszhiszeműség kér­désében ellentétes álláspont­juk volt. A problémát eldön­tő törvényességi határozatá­ban a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki: — A lakatos a munkaviszo­nyát jogellenesen szüntette meg. s ezzel maga idézte elő, hogy a szolgálati, illetve vál­lalati bérlakásra vonatkozó jo­ga elveszett. Egyébként a nyi­latkozatában vállalt kötelezett­sége alapján ezzel számolnia is kellett. Mindezek következ­tében rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak kell tekinteni, s a lakást kiürítve, 30 napon belül a vállalat ren­delkezésére kell bocsátania, anélkül, hogy cserelakást, kap­na érte. HAJDÚ ENDRE A svájci Vorwärts terjedel­mes cikket közölt Dürrenmatt „Der Mitmacher" (A résztvevő) című legújabb drámája zürichi ősbemutatójáról. A cikk a da­rab tartalmát a következőkben foglalja össze: A Der Mitmacher közép­pontjában egy értelmiségi, bio­lógus, Doc áll, akit hajdaná­ban kizárólag az élő anyag felépítésének kutatása érdekelt, s a gazdasági válság következ­tében elvesztette állását a vegyiparban. Miután felesége, és fia elhagyja, taxisofőrként tengeti életét. Egészen addig a napig, amíg Boss, a gengsz­terfőnök be nem száll a kocsi­jába. A krematóriumot keresik, s míg a kocsi a városban kör­ben jár, sofőr és utasa egymás­ra talál. EÍadja magát és talál­mányát, amellyel hullákat nyomtalanul fel lehet oldani folyadékban. „RésztveszBe­lekerülve a bűnözés és a kor­rupció csapdájába, egyre in­kább lealacsonyodik, „részt- vesz", hogy fennmaradjon. Sok hulla szerepel a darab­ban, még több, mint Dürren­matt korábbi műveiben! — re­ménység pedig semmi. Ezt a sötét, romlott, pusztulás­ra szánt világot azonban vajon valóban olyan túlzóan rajzolja meg,. hogy a hatás az ellenkező­jébe csap át és hidegen hagy — mit itt-ott hallhatjuk? — hang­zik a cikkben. A gengszter­bandák megbízói nem csupán a gazdagság és a politika ha­talmasai: maguk a rendőrfő­nökök, az államügyészek és polgármesterek is igénybe ve­szik szolgálataikat — „kéz ke­zet mos”... A valóságból származó pél­daképekben nincs hiány: az amerikai maffiáról az egyik vezető napilapban részletesen megjelent leleplező írások és a „szabad Nyugat” előkelő kö­reinek kábítószeres botránya1 amelyet a Blick. o Spiegel és más lapok ponyvaszerűen szel­lőztettek, elegendő bizonyíté­kul szolgálnak egy valóban iszonyatos világról. Mindez a színpadok még csak jobban tudatosodik, akár ez volt Dür- renmatt szándéka, akár nem... Az amerikai kutatóközpontok egy részének bezárása, a tudó­sok átvándorlása más gazdasá­gi „ágazatokba”, és sok csaló­dott hazatérő eredménytelen kutatása megfelelő állás után Európában, mintául szolgál­hatott Dürrenmatt számára. Ö azonban nem akarja, hogy túlzottan komolyan vegyék,, nagy hogy moralizáló megvilá­gításba helyezzék! Ugyanak­kor ebben a darabban a szi­porkázó tréfák, a humor és « korábbi művek éles szatírája helyén hosszabb filozófiaii pszichológiai monológok és dialógusok állnak, és sokkal inkább mutatkozik meg benne a megütközés és bírálat, mint a mulattató szándék. A tömö­rebbé vált nyelvről úgy vet­jük, hogy jobban megfelel ka­runk új stílusának. Az előadást a lengyel Andr» zej Wajda rendezte és Krysty- na Zachwariwucz tervezte a díszleteket; az előadás meg­győző és lenyűgöző, a maga hideg technikai borzalmasságá­ban. Ha Dürrenmattnak nem fc: sikerült lényeges motívumai­nak tervbe vett összesürítése ebben a darabban, mégis mél­tó arra, hogy megnézzék és megvitassák. Ugyanakkor ne feledjük: Dürrenmatt gondolkodásmódja csak dramaturgiai szempontból dialektikus, politikai-ideológiai értelemben nem. ö maga is súlyt helyez ennek hangsúlyo­zására! monyom nem vághatja zsebre az efféle sértéseket Ronggyá verjük magukat, és ráadásul egymilliárd hadi kárpótlást fi» zetnek! Dühösen kiment az üzletből; az éjszakai vonattal hazauta­zott, és még az éjjel kiugrasz­totta ágyából a külügyminisz­tert. A miniszter úr nagyon ál­mos volt, s amikor Tevepúpy Rudolf gróf elmondta, hogy a szomszédos államban megta­gadták tőle a dohányzás örö­meit, nagyot ásított és azt mondta: — Küldjön nekik jegyzé­ket, kedves gróf, vagy ahogy a diplomáciai szolgálatban mondani szoktuk, nótázza meg őket. De minél élesebben! És most jó éjszakát, álmodjon szépeket. Rudolf gróf egész éjszaka ismételgette magában: „Meg, nótázom őket, élesen megnó- tázom őket, az ördögbe is, mi lehet az a nóta?” Reggel a külügyminiszté­riumba hajtatott, s ahogy töp­rengve nézelődött az utcán, látja, hogy egy bolt fölött ez áll: Notenhandlung, vagyis nótakereskedés. Tüstént megállította a ko­csit, kiszállt, és berohant az üzletbe, — Sürgősen szükségem van valami nótára — esett npki az elárusítónőnek —, de minél élesebb legyen, a pokolba is! — A Rákóczi-induló lesz a legmegfelelőbb — vélte a kis­asszony. Rudolf gróf sietve fi­zetett, hóna alá csapta a nó­tát, hazasietett, sajátkezőleg becsomagolta, s a csomagra ráírta a szomszédos kormány címét. Fogát csikorgatva maga vit, te el a csomagot a postára, s ajánlva adta fel a miniszter- elnök címére. Ez volt diplomáciai pálya­futásának legragyogóbb csele­kedete. Cjabb ókori települést találtak A dél-bulgáriai Sztara Za- gora helyén állt hajdanán Ve- reja ókori város. Most épít­kezés közben — három méter mély réteg alatt — utcákra, házakra, mozaikokra és vár­falakra bukkantak, s ezek alap­ján szinte lépésről lépésre nyomon lehetett követni az egykori építkezési koncepció­kat, az egyes építkezési sza­kaszokat. Az ásatások során széles, ódon falak kerültek napfény­re, s egyre világosabban ki­bontakoznak az ókori telepü­lés körvonalai. Először a vár­falak .kerültek elő”, majd a régészek megtalálták az egyik városkaput, amelyet a II. szá­zadban emeltek. A kaputól tá­gas, nagy kőlapokkal borított utca vezet a város belsejébe, amelynek mindkét oldalán szé­les járda húzódik alatta ki­falazott csatornával. Egy kő­korláton pedig görög betűkkel azoknak a neve áll, akik a te­ret díszítő szobrokat készítet­ték. Ja roslár Hasek t Hogyan dolgozik a modern diplomata ? Gyakran szó esett róla, hogy a diplomatáknak nincs eszük. Ezt az állítást tökéletesen meg­cáfolja azonban Tevepúpy Ru­dolf gróf valóban klasszikus­nak mondható diplomáciai te­vékenysége. Volt esze neki, de még mennyi esze, mint az alábbiakból megállapítható. Tevepúpy Rudolf gróf ős­régi nemesi családból szárma­zott, amely az emberiséget a világtörténelem legdicsőbb idiótájával, Tevepúpy János úrral ajándékozta meg, aki kozmikus méretű hülyeségé­ben könyvet írt arról, hogy a Föld nem forog. Később oszt­rák nagykövet volt az orc»z cári udvarnál, s amikor meg­halt, az ottani történészek így írtak róla: szamij bolsij idiot vszego mira, ami magyarul annyit jelent: a világegyetem legnagyobb idiótája. Tevepúpy János úr fia volt Tevepúpy Károly, aki abban a rögeszmében szenvedett, hogy udvarhölgy lesz belőle. Hidegzuhanyokkal gyógyítot­ták, míg sikerült kiverni fe­jéből a dámaságot. Egy fiú­gyermeket hagyott maga után, Antal Józsefet, aki zsenge if­júságában legurult a kastély lépcsőjéről, feje lágyára esett, koponyája behorpadt, aminek következménye később úgy­nevezett traumatikus neurózis lett. Nem is vitte többre tá­bornoknál; az 6 fia történe­tünk hőse, Tevepúpy Rudolf gróf. Amikor a kis Rudolf megszületett, a családi tanács úgy döntött, hogy Rudolfkából diplomata lesz, hogy új fényben csillogtassa meg a Tevepúpy nemzetség dicsőségét a mo­* KlUnown én, 1M3. épritli Mén mulatott • CMh irodaim ooav klass- ««Itattok narchia külügyeinek elintézé­sében. A kis Rudolf erre mit sem szólt, csak bömbölve tisz­ta pelenkát kért. Ez volt egyébként első dip­lomáciai cselekedete. Később kiderült, hogy sokáig fog tar­tani, míg megtanul beszélni — nyolcéves koráig mindent „pa­pának” hívott, csak a mel­lényt, a kávét és a levest ne­vezte „mamának”. Mihelyt betöltötte tizedik életévét, fejlődésében nagy­szerű fordulat következett be. Lassan, de biztosan megkülön­böztette a tárgyakat, s hála hat házi tanítójának, tizenöt éves korában már idegen se­gítség nélkül le tudta írni a nevét, sőt, még el is tudta ol­vasni. A nagyszerű eredmé­nyen felbuzdult család további három friss házi tanítót foga­dott Rudolfka mellé, s a ki­lenctagú nevelőtestület min­dent megtett, hogy az ifjú Tevepúpyt előkészítse az élet­re. Rudolf gróf huszonöt éves koráig megtanulta valamennyi európai állam nevét, s har­mincesztendős korában már ál­lami szolgálatba lépett, mi­után megtanult makaózni és rulettezni. A külügyminiszté­riumba osztották be, ott szok­ta tölteni a pihenés óráit át­virrasztott éjszakák után. Egy szép napon a külügy­miniszter a vállára verege­tett, s közölte, hogy titkos kül­detésben a szomszédos biro­dalom szék- és fővárosába kell utaznia. A titkos küldetés egy ákombákomokkal sűrűn tele­rótt ív papiros volt, valami szerződés tervezete, amelyet a két ország egy harmadik el­len kötne — ez a harmadik állam az utóbbi időben valami ágyúk miatt illetlenül eladó­sodott. Tevepúpy Rudolf gróf akta­táskájába tette a fontos dip­lomáciai okmányt, és haloga­tás nélkül elutazott a szom­szédos országba. A székesfővárosba érve a pályaudvarról a szállodába hajtatott. Ekkor azonban külö­nös hiányérzete támadt. Az aktatáskát tudniillik a vonat­ban felejtette. De a világ min­den kincséért nem jutott eszé­be, hogy tulajdonképpen mit is veszített el, mi hiányzik, s a szállodába érve hiába eről­ködött, nem tudott rájönni, miért jött ide, mi keresni­valója van ebben a vadidegen városban. Telefonon felhívta a szállo­da tulajdonosát, de az sem tu­dott szabatos választ adni kér­désére. Elindult a városba, s út­közben nagyszerű ötlete tá­madt: ha már itt van, meg­kóstolja az itteni cigarettákat. Benyitott a legközelebbi boltba, és egy doboz legfino­mabb cigarettát kért. — Bocsásson meg, uram — mondta barátságosan az üzle- tes —, a mi cégünk vasáru­bolt, nem dohányáruda. Szí­vesen szolgálunk mindenféle csavarral, szöggel, szerszám­mal, esetleg teafőzővel, az utóbbiak közül őszintén ajánl­hatom az olajfűtéses Creos védjegyűt. — Ez szemtelen sértés — méltatlankodott Tevepúpy Ru­dolf gróf. — Maga nem haj­landó cigarettát eladni ne­kem, a szomszédos birodalom képviselőjének. — A Creos teafőző a leg­jobb — dadogta kétségbeeset­ten a boltos. — Drága uram, higgye el, ez itt vasárubolt. — Ebből háború lesz! — kiabált Rudolf gróf. — Kor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom