Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-28 / 98. szám

Testvérvárosok Gazdaságfejlesztés, internacionalista alapon Magyarország gazdasági-tár­sadalmi fejlődésének évtize­dek óta — és természetesen napjainkban is — fontos ösz- szetevője a szocialista interna­cionalizmus, amelynek elveit a gazdasági életben a KGST- országok széles körű együtt­működése, fejlődő integrációja tükrözi és érvényesíti. A szo­cialista országokkal való gaz­dasági együttműködés jelentő­ségét export-import forgal­munkban való részvételük, arányuk híven kifejezi, hogy az együttműködés a népgaz­daság egész újratermelési fo­lyamatában — a nyersanyag- beszerzéstől az értékesítésig — kapcsolja össze gazdaságunkat a szocialista országokéval. Gazdasági együttműködés-^ nek ugyanez a fő jellemzője, számunkra azonban annak is nagy jelentősége van, hogy az együttműködés csomópontjai, legintenzívebb formái azokon a területeken alakulnak ki, amelyeken egy-egy középlejá­ratú tervidőszakban elsősor­ban és nagy lépésekkel kívá­nunk előrehaladni. Más fogal­mazásban : együttműködésünk mindig a gazdaságfejlesztésben kulcsszerepet betöltő terüle­tekre, feladatokra összpontosulj A jelenlegi tervidőszak­ban gazdaságpolitikánk fő cél ja, a társadalmi termelés ha­tékonyságának erőteljes növe­lése, amit az iparban a gazda­ságosabb termelési struktúra kialakításával kívánunk szol­gálni. Ezt a gazdaságpolitikai célt és feladatot tükrözik a negyedik ötéves terv központi fejlesztési programjai, ame­lyek népgazdasági szinten ja­vítják — részben a termelés, részben a felhasználás — ha­tékonyságát. A hat központi fejlesztési program közül öt szorosan kapcsolódik a KGST- orszá gokkal való két- és több­oldalú gazdasági együttműkö­déshez. Magyarország energiahordo­zókban szegény, szeneink ala­csony kalóriatartalmúak, nagy költséggel bányászhatók. A földgázprogram, a szénhidro­gén-felhasználás gyors ütemű fejlesztése ilyen adottságok között fokozottan javítja mind a termelés, mind az energia­felhasználás gazdaságosságát. Az ötéves terv azt tűzte ki célul, hogy a szénhidrogének aránya 53—55 százalékra emelkedjék. S bár a hazai földgáztermelést 1975-ig kb. 5 milliárd köbméterre növeljük, a gazdaságosabb energiahordo­zó-struktúrát csak a szocialis­ta országok — elsősorban a Szovjetunió segítségével, szál­lításaival — biztosíthatjuk. A múlt év végéig megépí­tettük a Barátság II. vezetéket, amelyen a későbbiek során évi 10 millió tonna kőolajat szál­líthatunk. Megkezdtük a Test­vériség gázvezeték építését, amely 1975-ben 1 milliárd köbméter földgázzal gyarapít­ja a felhasználható szénhidro­gén mennyiségét. Az energia- ellátás korszerűbb szerkezete népgazdasági szinten sok mil­liárd forinttal csökkenti az energiahordozók termelésének költségét. A magyar—szovjet timföld- alumínium termelési együtt­működéshez kapcsolódik az a központi fejlesztési program, amely a hazai alumínium-fel­dolgozó kapacitásokat bővíti. A magyar—szovjet termelési együttműködés a népgazdasá­gunk rendelkezésére álló nyersalumínium mennyiségét mintegy 250 ezer tonnára nö­veli. Alumíniumfelhasználá- sunk. annak egy főre jutó mennyisége már elérte a fej­lett tőkésországok szintjét. Az együttműködés és az alumíni- umfeldolgozó-kapacitás fej­lesztésének legfontosabb nép­gazdasági előnye emellett az, hogy az alumíniumbőség ked­vezően befolyásolja külkeres­kedelmi mérlegünket, mert az alumínium féltermékek és kész­áruk bármely piacon — a fej­lett tőkésorszögokban is — jó áron értékesíthetők. A korszerű közúti járművek, mindenekelőtt az autóbuszok gyártásának fejlesztése — ez is központi program — egyide­jűleg nyújt lehetőséget a ma­gyar gépipar termelési szerke­zetének átalakítására — ezt példázza a Vörös Csillag Trak­torgyár bekapcsolása a jármű­gyártásba — és széles körű nemzetközi kooperációra, amelynek legjelentősebb vetü- lete a magyar és a szovjet autóipar együttműködése. Eb­ben a tervidőszakban a ma­gyar közúti járműipar több mint 30 000 autóbuszt és nagy mennyiségű gépjármű-részegy­séget. alkatrészt szállít a KGST-országoknak. Együtt­működő partnereink ugvan- csak részegvségszállításokkal járulnak hozzá, hogy Ma­gyarországon létrejöjjön Euró­pa legnagyobb autóbusz-gvár- tó bázisa, amelynek termékei — egyelőre még kisebb szám­ban és résziben tőkés cégekkel való kooperációk révén — a nem szx»cialista országokban is megjelentek. Az olefin-program elsősor­ban magyar—szovjet, kisebb mértékben magvar—lengyel beruházási-termelési együtt­működésre épül. Ez a prog­ram lehetővé teszi egv nem­zetközi viszonylatban is gaz­daságos kapacitású petrolké­miai üzem építését, amelynek hazai szükségletet meghaladó termelését — az etilént, a propilént és a butadlént —• másmilyen, nálunk nem gyár­tott műanyagipari alapanya­gok ellenében értékesíthetjük. A központi fejlesztési prog­Az első figyelmeztetések már évekkel ezelőtt elhangzottak, mostanáig azonban cselekvést sürgetővé érett a felismerés: hazánkban csökken a szőlő termőterülete és évről évre kevesebb bor terem, A közelmúltban a Miniszter- tanács is foglalkozott ezzel a témával és az intézkedések egész soráról határozott. A kormányzat a korszerűség ol­daláról közelítette meg a kér­dést. Az igazi baj ugyanis az, hogy hazánk 218 ezer hektár­ra csökkent szőlőtermő terü­letéből mindössze 47 ezer hek­tár a korszerű. A magyar me­zőgazdaságban az átlagos sző­lőhozam hektáronként 30 má­zsa körül mozog, holott a fej­lettebb szőlőtermelő országok­ban még ennek a duplája sem különösebb dicsőség. Hazai közgazdasági viszonyaink kö­zött a harmincmázsás termés még jókora ráfizetéssel jár. Harmincöt mázsa körül van az a határ, ahol az egyenleg nul­la, vagyis se haszon nincs, se ráfizetés. A többi mezőgazda- sági ágazatok azonban hasznot hoznak, tehát szőlőt telepíte­ni. termelni akkor érdemes, ha 60—80 mázsa körüli ter­mések mellett már jelentős haszon mutatkozik. Ebben igyekszik segíteni a minisztertanácsi határozat, mégpedig különböző eszközök­kel. Ezek között a legjelentő­sebb kétségkívül a telepítés­hez, vagy korszerűsítéshez biz­tosított, vissza nem térítendő állami támogatás, dotáció. Ezt most kiterjesztették a síkvidé­ki területekre is, és összegét is megemelték. A bank 6em ragaszkodik mereven valami ram és az együttműködés lé­nyege: gazdaságos méretű petrolkémiai üzemet hozha­tunk létre, s egyidejűleg szük­ségtelenné válik különféle vegyipari termékek kismeny- nyiségű belföldi szükségleté­nek kielégítésére olyan üze­mek létesítése, amelyek csak ráfizetéssel működhetnének. A számítástechnika elter­jesztése és az ehhez szükséges eszközök gyártása ugyancsak központi fejlesztési program, amit az indokol, hogy a gaz­dasági fejlődés mai szakaszá­ban a számítástechnika széles körű alkalmazása jelenti azt a láncszemet, amely az inten­zív termelési módszereket ösz- szekapcsolja a korszerű irá­nyítási módszerekkel. Ennek a központi fejlesztési program­nak a megvalósítását az bizto­sítja, hogy a KGST-országok egvséges számítógéprendszert alakítottak ki, azt közösen fejlesztik, a számítógépeket, s azok tartozékait szakosította« gazdaságos méretű sorozatok­ban gyártják. Ez a fejlesztési program átalakítja a hazai híradástechnika és a műszer­ipar termékszerkezetét, s a kölcsönös áruszállításokat is bőviti, mert az együttműködő országok ellátják egymást az általuk gyártott számítástech­nikai termékekkel. A magyar ioar ebben a műszaki fejlesz­tési és termelési együttműkö­désben a kis kapacitású szá­mítógépek és az úgynevezett periférikus berendezések sza­kosított gyártásával vesz részt. A szocialista országok gaz­dasági közössége, tudományos, műszaki együttműködése lehe­tővé teszi, s egyben igényli is népgazdaságunk korszerűsíté­sét. a megvalósuló integráció nyújtotta előnyök sokoldalú kihasználását. GARAMVÖLGYI ISTVÁN előre kikötött arányú saját erő biztosításához; hanem az állami támogatás és a saját erő közötti különbséget ked­vezményes lejáratú hitelből biztosítja. Tehát ma már meg van a lehetősége annak, hogy a nagyüzemek szőlőt telepít­senek, vagy arra érdemes nagyüzemi tábláikat korsze­rűsítsék. Nagy figyelmet fordít a mostani határozat a szaksze­rűség követelményeire. A tá­mogatás lehetővé teszi példá­ul, hogy már a telepítéskor nem is nagy adagú, hanem ha­talmas adagú műtrágyát dol­gozzanak bele a talajba, és így évekre biztosítsák az új ültetvény erőteljes fejlődését. A szaporítóanyag mennyiségé­re. de különösen minőségére is jobban ügyelünk most, mint a megelőző nagy telepítések alkalmával. Nagyon lényeges, hogy az állami támogatást csak pályázat útján lehet elnyerni, tehát kiszűrhető az öncélú vállalkozás, például az, hogy valaki egészen silány terület­re akarjon szőlőt telepíteni. (Más kérdés az úgynevezett gyenge adottságú téeszek ügye. Ók termő szőlőik hozama után árkiegészítést kapnak, mert náluk a gazdaságosság más­ként nem biztosítható.) Sze­repel a feltételek között a megfelelő termőterület-mére. tek biztosítása, a gépesítés le­hetőségeinek megteremtése is. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy a kormány- határozat eléri majd a kitű­zött célt. A jó adottságú gaz­daságoknak érdemes lesz sző­lőt telepíteni, vagy korszerű­síteni, különösen akkor, ha a Április utolsó vasárnapja a testvérvárosok napja. Tizenhat esztendővel ezelőtt, 1957. ápri­lis 28-án is vasárnap volt, ak­kor alakult meg a Testvér Vá­rosok Világszövetsége, és nap­jainkban már 1400 város taná­csa, elöljárósága, sok százmil­lió lakója ápol egymással igen gyümölcsöző, a közösség hasz­nát szolgáló testvéri, baráti kapcsolatot. A Testvér Városok Világszövetsége végrehajtó ta­nácsának két magyar tagja is van: a Fejér megyei és a Sze­ged városi tanácselnök. A szocialista országokból 36, a tőkés államokból 23 város­sal, megyével, területtel tarta­nak testvéri kapcsolatot ma­gyar tanácsok, városiak, me­gyeiek. A testvérvárosi kap­csolat, a kölcsönös látogatások, véleménycserék, a személyes ismeretségek megannyi kitűnő alkalom arra, hogy például a különböző társadalmi rendsze­rű országok középigazgatási szinten is „gyakorolják” a bé­kés egymás mellett élést. A baráti, a szocialista orszá­gok városai, megyéi pedig — kitűnő gyakorlat! — rengeteget tanulhatnak egymástól éppen társadalmi rendszerük azonos_ sága miatt. Különösen gyümöl­csöző testvérvárosi, testvérme­gyei, illetve területi kapcsola­tokat teremtettek magyar vá­rosok, megyék szovjet városok­kal, területekkel. A Szimfero- polban tartott Bács-Kiskun megyei kiállítás viszonzásakép_ pen például tavaly a krimi te_ rület népgazdasági eredmé­nyeit bemutató gazdag kiállí­tásban gyönyörködhetett sok ezer kecskeméti és környék­beli lakos. Győr-Sopron megye Örményországnak, Vas megye a Mari Autonóm Köztársaság­nak nyújtott testvéri jobbot, Győr-Sopron megye is az NDK-beli Erfurt kerület együttműködésének ötödik év­termést fel is dolgozzák, tehát bort adnak eL Az új körül­mények között a szőlőkultúra nem lesz mostohagyerek, nem lesz érdemes a ráfizetés csök­kentése érdekében kivágni a termő szőlőt, inkább arra tö­rekednek majd a gazdaságok, hogy ezt az ágazatot is kor­szerűbbé tegyék. Ettől várhatjuk a probléma megoldását. Persze nem gyor­san, mert például addig, amíg nincs elegendő szaporítóanyag, erősebb iramú telepítés nem is képzelhető el. Nem számí­tunk a szőlőtermő területek növekedésére sem. Inkább a koncentrálódás következhet majd be. Esetleg kevesebb gazdaság foglalkozik ezzel a kultúrával, de nagyobb terü­leten, jobb fajtákkal, megfe­lelően gépesítve. (A szőlő- betakarító kombájnokat csak tavaly próbáltuk ki, de a si­ker minden várakozást felül­múlt.) Esetleg elképzelhető az is, hogy a szőlőtermelésben is lesznek — a kukoricához, cu­korrépához, stb. hasonlóan — fővállalkozók, vagy gesztorok, akik saját, kitűnő gépparkjuk­kal a környező gazdaságok tábláinak művelését is elvál­lalják. Nálunk azonban a szőlőter­mő területek igen jelentős há­nyada még ma is kisemberek kezén van. Mi történik ebben a szektorban? Végeredményben, a téeszek, vagy ÁFÉSZ-ek közreműkö­désével a kisembereknek is segíthetnek a kormányintézke­dések. Ha ugyanis összefogva dombvidéken legalább tíz, sík vidéken legalább 20 hektáros összefüggő szőlőterületet tele­pítenek, akkor a szakmai elő­fordulóján, tavaly Győrött és Erfurtban is megrendezték a. barátság hetét. Legújabbkori történelmünk kiemelkedő eseménye, rendez­vénye fűződik fővárosunk ne­véhez: tavaly 29 európai fő­város polgármestere, tanács­elnöke, metropoliszok igen nagy felelősséget viselő veze­tői tanácskoztak a száz éve egyesült Budapesten. A részt­vevők elhatározták az európai fővárosok közötti még szoro­sabb összefogást, a földrész biztonságát szolgáló együtt­működés további bővítését, és azt is. hogy közösen veszik fel a harcot a természeti kör­nyezetet, a lakosságot veszé­lyeztető szennyeződések, ártal­mak ellen. Igen fontos politikai jelentő­sége is van a testvérvárosig testvérmegyei kapcsolatok bő« vítésének, ápolásának. A szo­cialista országokban azért, mert a helyi tanácsi, közigaz­gatási szervek kölcsönösen be­lekapcsolódhatnak a testvér- országok hasonló alakulatai­nak társadalmi, gazdasági és kulturális vérkeringésébe. A tőkés országoknak viszont ép­pen a kapcsolatok szélesítése segít abban, hogy hazánkrólj társadalmi rendszerünkről, he­lyi igazgatási szervezeteinkről valóságos képet és véleményt alkothassanak maauknak. Mindezek alapján helyes, ha a tanácsok arra törekednek hogy nemzetközi kapcsolataikat fejlesszék és a vezetői színtű küldöttségcseréket minél több szakmai, — tervezési, gazdál­kodási, kommunális, szociál­politikai, építési, közlekedési, idegenforgalmi stb. — delegá­ció kövesse. A testvéri kap­csolatok általános politikai céljait a szakmai vélemény­csere, tapasztalatszerzés jól kiegészítheti a közösség javá­ra. (Kulcsár) írások betartása esetén ugyan­úgy megkapják az állami tá­mogatást, mint a nagyüzemeké A nagy tábla művelése az­után már történhet egyéni fel­osztásban. Ezen túl azonban a Minisztertanács nem tudott se­gíteni a kisemberek gondján. Az elavult módszerekkel, el­vénült ültetvényeken történő szőlőművelést sajnos nem tud­juk gazdaságossá tenni. Egyébként pedig nagy távon — egv-két évtized távlatában — fel kell készülnünk arra, hogy amint az a gabonater­mesztésben már megtörtént, a baromfitenyésztésben most van folyamatban, a bortermelése ben is mindinkább a nagy­üzemek veszik át a főszerepet^ látják el borral a hazai fo­gyasztót, árualappal a külke­reskedelmet. Ezért is nagyon fontos, hogy állami eszközök­kel a nagyüzemi szőlőkultúra fejlesztésének lehetőségeit megjavítsuk — a nagyüzemi szőlőkultúra kibontakozásának távlatait megteremtsük. földeAki béla A Bonyhádi Vasipari Szö­vetkezet felvesz MARÓS SZAKMUNKÁSOKAT. és női betanított munkásokat. Jelentkezés: 7151 Bony- hád, Vasipari Szöv. Munkaügy. Tel.: 102. (543) Szőlő és bor

Next

/
Oldalképek
Tartalom