Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-03 / 78. szám
f r A Tisza-partról jöttek Uj, több szintes lakóépület alapozását kezdték meg Szekszárdon a Semmelweis utcában lévő emeletes házak mögött. __________ Foto: G. K, 2. I j 7945-ben a Szolnok megyei Tiszabő és Nagykörű községből félszáznál több agrárproletár család áttelepült Dunántúlra, Tolna megyébe. Az át- település történetéről szól az az interjú, amit Bozsó János, volt kubikossal, nyugdíjas tanácselnökkel készített — hangszalagra vett — 1973 márciusában D. Varga Márta, Pát- kovács Jenő és Szekulity Péter újságíró. — Budapesten intézték az intézea- dőket és visszatértek újból Tiszabőre, Várták magukat? — Hogyne, már vártak. Falu- szerte híre terjedt, hogy Bozsó János megjött Nagy híre volt, hogy elmentünk, már egy hete odavoltunk, ügy vártak, mint a zsidók a Messiást: mikor jönnek, mivel jönnek. Hát mi este érkeztünk, estefele. A pártházba mentünk másnap és ott tárgyaltuk meg a dolgokat. Azelőtt gazdakör volt az, és aztán összejöttek ott annyian, hogy alig fértünk, kérdezték mivel jártunk, mivel jövünk, mi a véleményünk. Én azt mondtam: ne én beszéljek, hanem beszéljen a másik kettő és mondják el. Hát elmondta Varga György és Kiss Kálmán: nagyon gazdag a vidék, a háború nem sújtotta, igavonó állatok vannak, nincs tönkretéve semmi sem, még Szekszárd se bombázott város. Nyugodt helység, és bejelentették, ők maguk is eltelepülnek. Ketten biztos. Azonban ha hitelt adnak a szavuknak, akkor hát nyugodtan elkötelezhetik magukat, hogy eltelepülnek, mert határozottan jobb lesz. Mindenki földet kap, házat, igavonót, ha nem lovat, tehenet, vagy Ökröt, mert ezek voltak akkor itten. Mindenki tud gazdálkodni, föld is lesz, már akkor kiszámoltuk, hogy Kistormáson Százmilliós készlettel Ünnep előtt a boltokban Napok óta hajszolják magukat a kirakatrendezők. Ezzel kell kezdeni, mert mindig megfeledkezünk róluk. Legfeljebb akkor nem, ha csúnya a kirakat, ha öreg, ha unalmas. Április 4-re az ünnepet tükrözi minden üzletablak. Gyorsan kellett dolgozni, mert mostanában sűrűn követték egymást az események. Szezon végi kiárusítás, aztán tavaszi kikelet, politikai ünnepek, s most a húsvét a soros. * A húsvét kereskedőszemmel majdnem olyan jelentős ünnep, mint a karácsony. Ilyenkor tetőfokra ér a vásárlói kedv. Nemcsak az ajándékozások miatt, hanem azért is, mert ahogy kisüt a nap, úgy jön rá mindenki, hogy hiányzik a tavaszikabát, a könnyű öltöny, a kerékpár, a hűtőgép, hogy a még nagyobb beruházásokat ne is említsük. A Népbolt Vállalatnak általában 90 millió forint értékű árukészlete van. A szezonra nemrégiben 8 millió forint bankhitelt vettek fel. A kereslet rohamosan nő. Mindenkinek több a pénze: nyereségfizetések voltak márciusban. Ez érződik a boltok pultjainál is. Az önálló árubeszerzési joggal rendelkező üzletek vezetői a statisztika tanúsága szerint olykor a megengedettnél is jobban felkészültek tavasz évadjára. Az 52-es szekszárdi játékboltban például jelenleg akkora a készlet, ami példátlan az egység történetében. így is akad, ami kevés lesz: baba nem, az van tizenötféle; építőjátékok sem, azokból is árulnak ötfélét. Kevés lesz viszont a diavetí*ő. a diafilm, a kézügyességet fed^-ztő játék, a bábjáték (melyből több — kétezerszáz valamennyi hold területe volt — átlag mennyi föld esne, hát hét holdból indultunk ki, alap volt a hét hold. Családtagonként még egy-egy hold, úgy hogy körülbelül a legnagyobb család 15 hold földet is kaphat, és ebből legfeljebb egy, másfél hold a rét. Mindenki föllelkesült, hogy jó lesz, jó lesz, már mindjárt iratkoztak is föl, hogy én is elmegyek, én is elmegyek. Én írtam. — Ott nyomban megkezdődött a jelentkezők összeírása? — Igen. r- Maga irta fel « Jelentkezőket? — A jelentkezőket mondjam el? Mi voltunk hárman, aztán a Rátái József, a Rátái Kálmán, özvegy Szekeres Tamás- né a szomszédunk volt, négy családja volt neki. El is jött, itt is maradt, és Geregó József, Karkusz János, Berényi István, Feitn Ádám... Mikor lezártuk, huszonkét család volt, százhat személy. Ezek teljesen nincstelen emberek voltak és semmi nem volt nekik. Hát amikor lezártuk, azt mondták, hogy most már felmenni a Népgondozói Hivatalhoz és megmondani, hogy kérem készen áll huszonkét család, ennek az elszállításáról gondos- kodianak. Ismét fölmentünk Budapestre. Én mentem föl, meg a Varga György. Mint előbb említették, elhelyeznek, Felsőnánára tudnak egyelőre betelepíteni, Kistormást később kapjuk meg. És ott intézkedtek is. Megmondtuk otthon, hogy várhatjuk rövid időn belül. Ez már volt jó augusztus második felében. Nemsokára jött az értesítés, hogy szepszáz helyett 24 érkezett), í a gyerekjátékkocsi. Újdonság a mászóbaba és a kínai mozdony. Az áruk borsos. • A hagyományos húsvéti Sonka első szállítmánya tegnap megérkezett a Kaposvári Húskombinátból. Százhúsz mázsát kért Tolna megye, 36 mázsával többet, mint tavaly. A leghúsvétibb termékekből, a csokoládé-, cukorkatojások- ból, nyuszikból egész dömplng vár a boltokban a vevőkre. A nagyker a rendelt mennyiségnek 90 százalékát már szállította. A forgalmi csúcsot április 5—10 között várják az élelmiszerboltokban. Kis izgalommal: ha a kereslet elmarad a feltételezettől, bizony lehet, hogy húsvét után a törmelék csokoládéban találkozunk nyuszifülekkel is. Az pedig kárt jelent a kiskereskedelmi vállalatnak. Tíz százalékkal nagyobb a készlet máris, mint tavaly csúcsidőben. Hazánk felszabadulásának 28. évfordulója alkalmából hétfőn délelőtt a városi párt- bizottságon több munkásőrnek kitüntetést adtak át. a munkásőrségben és a munkahelyen végzett munka elismeréseként. A Haza Szolgálatáért Érr- demérem arany fokozatát kapta Háromházi Ferenc, bronz fokozatát Csányi Antal. A munkásőrség országos parancsnoka dicséretben részesítette és oklevéllel jutalmazta Antal Mihály és Majzik tember 8-ára legyünk kint a vasútállomáson, a fegyverneki vasútállomáson, amely 17 kilométerre van a községünktől. fh Mit lehetett vinni? — Mindent. Volt, aki a tehenét is elhozta. —■ Szeptember elején kezdődött a készülődés, a pakolás. —• Hát mindenki elhozta a bútorát, akinek volt egynéhány sertése, azt is. Ami már kövérebb volt, levágtuk, én magam is levágtam, már sózva hoztuk a sertést legtöbben. Aztán volt egy-két kis malac, baromfi, ketrecek voltak már elkészítve, még házinyulat is hoztunk, én magam is. A gabonát elhoztuk. Azután ősszel, akinek volt haszonbéres földje, a kukoricát hazamentünk letörni. — Maga hány ízes »olt akkor Bozsó elvtárs? — Én akkor negyvenöt éves voltam. —• Negyvenöt éves korában elindult hazát találni Magyarországon. Ki volt maguk között a legöregebb? — Idős Majzik Károly. Ő volt a legidősebb, cselédember volt. Hát ő már körülbelül olyan hatvan körüli volt. A kiköltözés megtörtént Fegyver, nekre. Közben a részünkre kirendelt vagonokat elvitték az állomásról. — Mivel mentek ki az állomásra? — Kocáikkal. Körülbelül 80 kocsival. És mondom, a részünkre kirendelt vagonokat elvitték. A község összes fogata ki volt rendelve. Lepakoltunk. ügy, hogy olyan állapot volt, hogy még meg is Tavaly nem volt, idén ismét kapható az olcsó papirmasé- tojás, melybe bonbon, cukorka tehető. De sok helyre hoz ilyen tojást nemsokára a nyuszi! e Húsvét kapcsán bizonyára nem érdektelen beszélni azokról a termékekről, melyeknek szintén áprilisban van a szezonja az ünneptől függetlenül. A nagy kerékpárvásár a hiányos kínálat miatt aligha lehetséges. Évek óta nem sikerül megnyugtatóan bővíteni a választékot. Elsősorban a gyermekkerékpárok miatt éri szó — joggal — a kereskedelem háza táját. Hűtőgép, mindenféle méretben, viszont van rengeteg. Legalább háromezer lengyel ballonkabát fogyott el eddig Tolna megyében. Bony- hádon napok alatt elkapkodtak a vevők ezret. Továbbra is hiányosan érkeznek viszont a 27—30-as gyermekcipők. (kádár) Tamás munkásőröket. A munkásőrség országos parancsnoka Németh Antalnak, a Vasipari Vállalat igazgatójának a Munkásőr emlékjelvényt adományozta, több éven át végzett közreműködéséért. Megyei parancsnoki dicséretet kapott Arany János és Pintér Dezső munkásőr. A kitüntetéseket, jutalmakat Rúzsa János, a városi pártbizottság első titkára és Gál Antal járási-városi parancsnok adta át, jegyeztem: a Teleki tér eltörpül mellettünk, olyan a látvány. Nem volt más, a szabad ég alatt, ott aludni. A kocsik visszamentek. Hiába mentünk az állomási önökhöz, nem tudott mit tenni. Kénytelenek voltunk ott aludni, vissza már nem volt út. Futárok mentek Szolnokra, hogy ottan intézkedjenek a vagonok végett. És másnap kaptunk vagont, nyolc nyitott vagont kaptunk. Abba bepakoltunk, 106 lélek és az összes holmi. Összekeverve úgy raktuk a vagonokba, hogy ott elfért öt vagonban. Búza, kukorica, bútorok, egvéb dolgok, amik voltak ez öt vagonban elfért, burgonya, meg minden. A fennmaradó kocsikba, a kisebb gyerekeket, az anyákat tettük, magas oldalú, húsztonnás kocsikba, majd egybe az állatok kerültek, persze az állatok között emberek is meghúzódtak. A férfiak általában ott húzódtak meg a megrakott vagonokban, ahol a zsákok voltak, azonban a gyermekek és a szülők úgy voltak elrendezve a vagonokban, hogy mégis kényelmesen tudjuk őket. Mikor, bezsúfűlódtunk a vagonokba, hát kaptunk egy mozdonyt is, de olyan szerencsétlenek voltunk, hogy a moz. dony csak Szajolig vitt el bennünket. Szajolban lekapcsolták a mozdonyt, ott maradtunk, nyolc kocsival. Persze mentünk az állomási önökhöz. Nem tudott az se mozdonyt szerezni. Elvitték, őneki engedni kellett, és ott ránk esteledett Szajolban teljesen. A szajoli állomáson úgy öt-hatezer szovjet katona le volt kéremszépen ragadva, majd rémhírek kerültek ottan az asszonyok fülébe, felfalnak mindenteket, éhesek, minden. Mi lesz itt veletek? Az ottani vasutasok mondták: mi lesz itt? Hát az asszonyok kétségbeestek, szedtem magam én, meg Varga György, bementünk az állomásfőnökhöz, kérdeztük, hogy mi a helyzet, mert olyan hírek jönnek, amik nem megnyugtatóak. Hát kérem, ott van a szovjet katonai parancsnok, mondta az állomásfőnök, beszéljenek azzal is, tolmács is volt. Mondtuk a parancsnoknak, hogy mi telepesek vagyunk, & Dunántúlra megyünk, szegény emberek, párttagok vagyunk mindannyian és szeretnénk ^ elmenni innen, mert ilyen rémhírek jöttek. Nem valami megnyugtató választ adott a szovjet tiszt sem. Nem tudott mit tenni, éhesek az emberek, kimerültek, nem tudja garantálni) hogy nem lesz baj. Azt mondja, vigyázzanak, talán megússzák, nem lesz semmi. De nem mehettünk az asszonyokhoz evvel. Kimentünk a kocsikhoz, mondtuk, hogy legyenek nyugodtak, minden csak mese, rémhír, nem történik semmi rossz. Mi férfiak fönn leszünk, ők meg nyugodtan aludjanak a gyerekekkel. Tényleg ébren is voltunk egész éjjel. A katonák oda is jöttek a kocsihoz, szóba elegyedtünk, ki hogy tudott, úgy magyarázott, azért megértettük egymást, egymást cigarettával kínáltuk és hozzáteszem, még élelmet is kínáltunk nekik, de nem fogadták el. Amikor megtudták, hogy gyerekek mennek, meg szegényemberek, összebarátkoztunk, annyi cigarettát elszívtunk, hogy csoda. — Szajolban másnap délután kaptunk mozdonyt. Tizedikén. Tizenegyedikén a ferencvárosi pályaudvarra érkeztünk. Itt vesztegeltünk tizen- harmadikáig. Már előszedték az asszonyok a serpenyőket, bográcsokat és a vagonok kö; zött, ottan főztünk. Lebbencset, alföldi magyar ételt, és paprikáskrumplit főztek ottan, hogy már főtt ételt is együnk. Tizenharmadikán elindultunk, és azon vettük észre magunkat éjjel, hogy Székesfehérváron vagyunk. Én ismertem az útirányt, és azonnal mentünk az állomásfőnökhöz, mi nem erre vagyunk Irányítva, magunk se tudjuk, hogyan érkeztünk Székesfehérvárra, mikor mi Szekszárd fele vagyunk irányítva. Az állomásfőnök intézkedett, de csak másnap tud. tunk elindulni, és majd Sár- bogárdon keresztül 15-én megérkeztünk Kölesd-Alsótengelic állomásra. — Útközben hogyan tisztálkodtak? — Bizony elég silány volt; Állomásokon szereztünk vizet, vedrünk volt, lavórok kívül Voltak, ahogy a lehetőségek megengedték, tisztálkodtunk. — Volt-e beteg? — Nem volt, szerencsésen megúsztuk. Tizenötödikén esteérkeztünk a kölesd-alsótenge- lici állomásra. Ekkorra már Felsőnánáról kocsik vártak minket. A csoport egy részét nyomban beszállították Felsőnánára. Körülbelül a fele családot. Még akkor éjjel. A többieket másnap reggel vitték be Felsőnánára. 16-án. (Folytatjuk) Munkásőrök kitüntetése
