Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-22 / 94. szám
/ Gál Isfván: ülsiy Szeks^ärdon 201 soha ki nem állított Picasso-mű közül az egyik: „Az ifjú festő”. A kiállítás a mester műveiből május 23-án nyílik meg Avignonban. Az amúgyis hatalmas érdeklődést nyilván a sokszorosára fokozza az a tény, hogy az idős mester elhunyt. A Magyar Tudományos Akadémia kézirattárának Ady- gyűjteményében öt levél található Ady szekszárdi' barátaitól, ifj. Leopold Lajostól és nejétől. A levelek a költő eddig feldolgozatlan Szekszárdi látogatásáról szólnak. Ady Lajos monográfiájában Ady utazásainak térképén feltünteti ugyan Szekszárdot, de helytelen dátummal (1911), Vezér Erzsébet Ady-életrajzában helyesen állapítja meg ezt 1909-ben, de részletekbe nem megy. Ifj. Leopold Lajos székszár- . di nagypolgári család sarja volt, a polgári. radikalizmus táborában ismert szociológus, 1918-ban Károlyi idejében a Magyar Vöröskereszt elnöke, a magyar szociológia kezdeteit, a Huszadik Század tanulmányait magába foglaló most megjelent antológia közli egy cikkét; „A presztízs” című könyvéről Babits írt a Nyugatban 1912-ben. Jóllehet mind a ketten szekszárdialt voltak, Babits és Leopold Ady látogatása idején még nem ismerte egymást, sőt Babits akkor még Adyt sem ismerte személyesen, éppen a távoli Fogarason ta- nárkodott, onnan küldte első Ady-tanulmányát a Nyugat röviddel azelőtt megjelent Ady- számába. Jászi' Oszkár egy 1909-i levelében ezt írta Adynak: „ ... meglepett, mikor a minap Leopold Lajos barátom, aki egyike a legműveltebb és legfinomabb lelkű embereknek Magyarországon azt mondotta: — Egy nagy, igazán nagy költőnk támadt, Ady Endre ... Valami hatalmas és egészen nagy. Azokból való, kik szebbé, elviselhetőbbé teszik az eletet ebben az országban. Ha franciául írt volna, ma egész Párizs róla beszélne ... Barátom arra kért. hogy vigyem ki Önt egyszer hozzájuk falura. Szép és kedves felesége is von: Jacobi Lívia ... ök igen örülnének látogatásának.” Ady szekszárdi látogatásának előzményeiről és utóhangjáról a következő levelek maradtak fenn: 1: Szekszárd, 09. szept. 14. Kedves, soha nem látott barátom! Rheinfeldeni levelezőlapjáról hiányzott a címe, ezért csak most írhatom meg, ami már reges régen a szívemben van: hogy nagyon, nagyon várjuk és hogy semmi áron se mondunk már most le magáról. Huszonötödikétől kezdve állandóan itthon vagyunk és már ma sincs kedvesebb témánk, foglalkozásunk, mint magára várni. Küszöböljük ki barátságunkból ezt a kényelmetlen miszticizmust, fogja a kalapját és a kabátját, jöjjön. 4,10- kor délután elindul a Keleti pályaudvarról a sárbogárdi gyorsvonattal, Sárbogárdon átszáll Szekszárd felé, hol 9,13-kor olyan örömmel fogják fogadni, amilyenről fogalma se lehet. Az idő most, mint minden szeptemberben, gyönyörű, ősz is meg nem is, meleg és szüreti ködökre hajló, este megcsal, reggel kibékít; ilyenkor még Szekszárd is tűrhető. Ugye eljön? A viszontlátásig köszönti régi hűséggel Leopold Lívia 2. Szekszárd, 1909. december 8. Édes. jó emberem, amíg oly véghetetlenül szép verseket írsz, nem hiszek én se betegségnek, se halálnak. A bort, sőt tán az ösmert- nél valamivel óbbat és zamatosabbat Ady Lőrinc úr címére még ma vagy holnap — a kegyes megemlékezésért a szülőföldi öreg hegyek nevében köszönetét mellékelve — útnak bocsáttatom. Valaha Petőfi koccinthatott e küldött bor venyigés ősével a borjádi Sass-kúrián, szomszédságunkban. Ifj. Cseh Imre úr nevét feljegyzem, s igen nagyon lehet, hogy hallok hírt valami jóféle üresedésről, amit Ady Endre barátjának vagy védencének ajánlani merek. Pesten nagyon-nagyon ritkán vagyunk. De a napokban sok meggyűlt városi ügy elintézésére én egymagámban felszaladok s akkor — szíves engedelmeddel — megkérdezem a Meteor portásától s a görbe éjszakától, él-e, hal-e Ady Endre, Leopold Éva Líviának legnagyobb barátja? Isten áldjon meg Pesten, Berlinben, Párizsban, a jó vidéki isten! Címedet küldd meg minden tájékról s szeresd házam népét és engem azzal a gyorsan meggazdagodott hűséggel, amellyel egy nagyon nagy városi embert szeretett meg egy nagyon kicsi, begyöpösödött rusztikus ember. Még a december is kitavaszodik amikor téged kísér el pihenni; boldog, hosszú, pompás csavargást! ifj. Leopold Lajos Vasúti mizériánk közül köszöntőm Reinitz Bélát és Mikes Kelemetlent. Lívia minden szépet gondol és üzen, de végre is olyan szamár nem vagyok, hogy férj létemre mindezt elmondjam. Éva „százevev- szev” csókol, minekutána az összes r-betűket leszállított áron sikerült értékesítenie. 3. Szekszárd, (1910). március 11. Kedves régi Barátom, aki olyan kevés veronait evett meg nálunk és akit azóta mindig visszavárunk: maga nagyon-nagyon kedves életjeleket adott magáról; amerre járt szélben, napban, tenger és árvíz mellett, mi mindig egész szívvel gondoltunk magára, de a címét csak ma szereztük meg a szerkesztőségből és csak ma tudjuk megmondani, mennyire örülünk valahányszor a betűit látjuk. Meddig marad még Párizsban, hova készül onnan és mikor jön, amint illik, ide bús Ázsiába, annak is legbúsabb Szekszárdja felé? Mi megvagyunk, most egy kicsit Pestre megyünk; a politizálás elnyeli a vidéket; Éva nagy és szép lett, magához akar feleségül menni, de ugye azt nem lehet megengedni? Lajos millió üdvözletei 150 év nem is olyan nagy idő. Az emlékezet elevenen megőrzi. Tudjuk, hogy Illyés Gyula is milyen örömmel indult megyénkben Petőfi emlékeit felkutatni. A kettejük „találkozásán” ma nemzedékek gyarapodnak. De hogyan ól „az egyszerű emberek” emlékezetében Petőfi Sándor? Azok leszármazottai, akik annak idején megyénkben találkozhattak a költővel, vajon őriznek-e valamilyen történetet, emléket, amelyet több mint száz esztendő távolából is szívesen felemlegetnek? Geyer Gusztávné nagyanyja találkozott Petőfivel. Geyer néni ma Tamásiban él, elmúlt hetven esztendős. Kérésemre így írta le azt, hogy milyen emlékezetet hordoz 6 családja és Petőfi kapcsolatáról: „Nagyanyám, Fúrnék Anna, Fárnek K. ev. lelkész leánya, szül. Bakonycsernyén 1833. évben. Később Sár- szenlőrincre került Badics János ev. lelkészhez, ki őneki sógora volt, 1842-ben. Ott ismerte meg Petőfi Sándort akar küldeni, de én nem adom át, elég nekem a magamé. Higgye el, hogy mindig egész különös nagy szeretettel gondol magára Leopold Lívia A borítékon: M. Andre Ady 92 Rue de Levis Paris 4. Levelezőlap Édes öreg barátunk, hát már mi a inlágon sem vagyunk? ifj. Leopold Lajosék Szekszárd 1910. VII. 13. Lívia, Éva Címzés: Nagyságos Ady Endre úrnak Budapest István úti szanatórium 5. Hotel Sacher Wien 1910. aug. 23. Édes, jó barátom, hosszú ideig külföldön lévén, a „Trieste” bolyongásaihoz hasonló csavargásokon keresztülment kedves leveledet csak most vettem kézhez. Most csupán jelenteni akarom, hogy megkaptam, hogy igen jól vagyunk mindhárman, hogy Éva 3 kilóval nehezebben, szépsége teljében, de romlott erkölcsökkel tért meg az északi tenger mellől, s hogy igen boldog lenne, ha Szekszárdon mielőbb térdén lovagolhatna Ady Endre bácsinak. Meleg szívvel öreg tisztelőd ifj. Leopold Lajos * 1909 mozgalmas éve volt a költőnek. Újév óta támadások kereszttüzében állt: Rákosi Jenő a BH-ban, Szaboleska Mihály a Dél-Magyarország- ban. Bársony István a Magyar Hírlapban ment neki, de még a kolozsvári Ellenzék is támadta. Annál jobban eshetett neki a szekszárdi meleg fogadtatás. Áprilisban még Párizsiján járt, június 21-től augusztus elejéig a kolozsvári klinikán volt, onnan Svájcba, a Rajna-parti Rheinfelden szanatóriumába utazott, hazajövet kiszállt Bécs- ben majd Érmindszentre ment szüleihez. Svájcból Bölöni Györgyön és Schöpflin Aladáron kívül csak Leopöldéknak küldött üdvözletét. Háromnapos szekszárdi látogatása október 8 és 14 között történt. Dél-dunántúli kirándulásáról okt. 14-én Lédának ezt írja: „Kifáradtam, betegeskedtem, lementem három napra Szekszárdra, Leopoldékhoz, ki gyakran járt a papi házhoz, hol nagylányok is voltak, gyakran volt ott Sass Erzsiké is. — Sass doktorral jó barátságban, rokonságban volt a család. — És így ismerte meg Petőfi Sándor a szép Sass Erzsikét. Borjádra kijárt az egész társaság. Ott írta Petőfi a Négyökrös szekér c. verset 1845-ben. Erről a versről sokat mesélt a nagyanyám, (a szekérről — B. F. betoldása) mely végigment a falun, felvette az ifjúságot, velük volt Sass Erzsiké is. Nagyanyám, ki akkor 12 éves kislány volt, sírva futott a szekér után. Őt a nagylányok otthon hagyták. És ö sírva visszament és Petőfi verseit olvasgató, ki gyerekkorának szerelme — ideálja — volt. Úgy tudjuk, mi élő rokonai nagyanyánknak, hogy ’etőfi őhozzá is írt egy pár oros versikét, melyre na- yon büszke volt, de azt ak- ~>ri szokás szerint több em- '•kiapjával, mikor meghalt beletettük a koporsójába. Naíiyanuám 1908-ban halt akiket — talán emlékszik — csak levélileg ismertem. Két aranyos, derék ember, nagy, úri házat visznek, s úgy fogadtak, hogy gyönyörű és kényelmes is volt.” Nemcsak ebből a levélből, de Leopoldék hozzá írt soraiból Is úgy látszik, jól érezte magát Szekszárdon. A korabeli helyi sajtóban látogatásának nincs közvetlen nyoma. Pedig a család egyik tagja, Leopold Kornél volt a Tolna Vármegye felelős szerkesztője és laptulajdonosa. Ö egyébként a Bátaszék—Sárközi Takarék és Hitelbank R. T. igazgatósági elnökeként a város közigazgatási és kulturális életében jelentős szerepet játszott. Lapjában Justh Gyuláról is jelent meg cikk. Ady Leopold Lajostól a Tolna megyei gondokról is értesülhetett. Talán éppen az ő eszmecseréjüket tükrözi a Tolna Vármegye 1910. január 2-iki számában megjelent nagyvonalú tanulmánya. Ebben a következőket írja: „Dunántúl halott csendessége. ha végigéllek, átgondollak, a mocsár ártó nyüzsgéséből is kiérezlek. E csöndet tetézve, emlékek hosz- szú raja vonul át lelkemen. Ködös elbai délutánok, melyekből kisípol, kitülköl, kiujjong az élet, aranyba foglalt gazdag Rajna-part, keskeny francia csatornák sűrű dereglye-sora, lázas szén- és lenkómeg Tamásiban, mint Posz- szert Pálné. Leánya, Posszert Etelka, Síkos Károly ev. tanító neje lett. Az ő lányuk vagyok én — Geyer G.-né — Síkos Erzsébet. Nagyanyámat mesélő nagymamának hívtuk, ki Petőfi legtöbb versét kívülről nekünk elmondd ...” A történet hitelességét pontosan megállapítani nem lehet. Geyer Gusztávné és Budafokon élő rokonai egybehangzóan állítják, hogy Fárnek Annának, amiért a nevezetes négyökrös szekérről le kellett maradnia, Petőfi Sándor vigasztalásul írt egy pársoros verset, amelyet Fémek Anna soha nem adott oda Senkinek — 1908-ban bekövetkezett halálig —, tehát soha nem jelent meg nyomtatásban. A versre nem emlékeznek már Fárnek Anna családjának leszármazottai, emlékezetükben már csak ez a történet él — Petőfit számukra ez is elevenebbé teszi. Még akkor is, ha sajnálattal érzik, hogy az a régi vers már soha nem kerülhet elő. Balipap Ferenc ró-rakodás belga kanális-partokon! S te csak várakozol, vízben ácsorgó, vízimalmot járó, sárban, hólében, homokban, elakadó magyarság!... Országunk mély és megcsendesedett szíve az elhagyott, hínáros Duna-mellék. Jobbról és bal- ról. kifáradva, tönkreverten vergődik... Kalocsa, Földvár, Paks, Szekszárd, Baja, Mohács, egyéb semmi. A gyáriparos Magyarország térképén csodálkozva látjuk azt a hosszú fehér foltot, mely a senki Dunáját kétfelől beszegi. Véges-végig nincs egy ipartelep sem. Olyan városoknak, mint Kalocsa és Szekszárd, nincs közük az élő Dunához.” Leopold a Duna-mellék, főkép Tolna megye iparosítását, a Dunához utak építését, kikötők létesítését javasolja, hogy a nemzetközi kereskedelemben elfoglalja lehetséges és méltó helyét. Leopold 1903-ban könyvben is megjelent tanulmányt írt az olasz szocializmusról. Tanácsadói ehhez olyan nagy nevek voltak, mint Benedetto Croce Edmondo de Amicis, Gugliel- mo Ferrero. Enrico Fermi és L. Lombroso, Adyval egyet- érthettek a latin szocializmus nagyra értékelésében. Ha Adyról nem is jelent meg az akkori szekszárdi újságban semmilyen személyi közlemény, sejthetően az ő kérésére, jelent meg a Tolna Vármegye 1910. január 9-i számában a Nyugat folyóirat- és könyvkiadó méltatása: „A Nyugat az egyetlen modern magyar szépirodalmi és kritikai szemle... Munkatársai állandóan a legkiválóbb írók. A Nyugat rövid kétéves fennállása alatt a legelterjedtebb, legszívesebben olvasott szépirodalmi folyóirattá lett és ma már nélkülözhetetlen olvasmánya a művelt közönségnek ... Bátran állíthatjuk, hogy a magyar könyvkiadásban új korszakot kezdenek a Nyugat könyvei... Kiállításuk elsőrendű, nyomásuk, papírjuk ízlés és tetszetősség dolgában méltán melléje sorozható a legjobb angol és német kiadványoknak.” Szekszárd után Ady november elején Bécsbe ment, majd november 6-án Kaposvárott részt vett a Nyugat matinéján. Ady szekszárdi barátainak, Leopoldéknak élete és sorsa megérdemli a. további kutatást. Remélhetően elő. fognak kerülni azok az Ady-levelek is, amelyekre Leopoldék itt közölt leveleiben utalás történik. Idősebb szekszárdiak talán azonosítani tudják a Leo- pold-házat. Erre előbb-utóbb emléktábla is kerül majd, hogy megörökítse Ady háromnapos szekszárdi látogatásának eseményét. „Sírva futott a szekér után" t
