Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-18 / 90. szám
Levélcímünk : 7101, Szekszárd, Posíafiék 71 ON KERDEZ Mikor robbanhat az olajkályha? Simon István dombóvári olvasónk leveléből ideiünk: „Mind gyakrabban hallunk olajkályha-robbanásokról, -füzekről. Kérjük tájékoztassanak minket, olajkályha-tulaj- donosokat arról, hogy az olajkályha, jó tulajdonságai mellett, valóban veszélyes-e, vagy a gyakori esetek milyen szakszerűtlen kezelés következményei lehetnek?" A kérdés megválaszolására Németh Antalt, a Szekszárdi Vasipari Vállalat igazgatóját kértük fel. — A szilárd és folyékony tüzelőanyagok felhasználásának összehasonlításakor kitűnik, hogy a folyékony tüzelőanyagok alkalmazása, felhasználhatósága magasabb igényeket támaszt a tüzelőberendezéssel szemben — kezdte válaszát Németh Antai. — Á folyékony tüzelőanyagok tüzelőberendezése ennél fogva bonyolultabb, kezelése sokkal inkább igényli működésének, karbantartásának ismeretéli mint a szilárd tüzelőanyagú fűtőberendezés. Ez nem jelenti természetesen azt; hogy a szilárd tüzelőanyagú tüzelés nem követel ismereteket, de ez nagyobb hagyománnyal rendelkezik, megismerése apáról fiúra száll, míg a folyékony tüzelőanyagok felhasználása hazánkban most van terjedőben. Megismerése, gazdaságos alkalmazása a felhasználók részéről új ismeretek elsajátítását követeli meg. Addig, amíg az ismeretek elterjedésének folyamata nem éri el azt a szintet, amikor azt mondhatjuk, hogy a felhasználók megismerték az olajtüzelést, még igen sok panaszt, észrevételt kell orvosolni. Ezt igazolják az előforduló tűzesetek is. Ezek legnagyobb része a szakszerűtlen kezelésből, az utasítás be nem tartásából ered. — A folyékony anyagok tüzelése (az olajtüzelés) nem veszélyesebb üzemű, mint a szilárd tüzelés, csak az ismereti különbségek teszik azzá. Az olaj tüzelő berendezések forgalomba hozását különböző szigorú vizsgálatok előzik meg, melyek a biztonságos üzemeltetés feltétlen biztosítását követelik meg a gyártóvállalattól. természetesen a kezelési utasítás alkalmazása esetén. A szakszerűtlen kezelésből adódó gyakori esetek ismertetése a sokrétű összetevők miatt, ilyen kis terjedelemben az érthetőséget befolyásolná, ezért nem tartom célszerűnek a gyakori esetek ismertetését a jelen körülmények között A hazai olajtüzelésű berendezéseket gyártó vállalatok igen alapos tevékenységet folytatnak az olajtüzelés megismertetése érdekében, különböző szintű tanfolyamok, előadások szervezésével. Itt szeretném megragadni az alkalmat és az önök segítségét kérni az ilyen irányú törekvésünk elősegítéséhez. Nagy jelentőségű volna, ha az önök lapjában alkalmunk nyílna egy „Olajtüzelés gyakorlata” című sorozat indítására, melynek anyagát vállalatunk szakembergárdája biztosítaná és ezzel egy igen széles körű réteget tudnánk megismertetni az olajtüzeléssel. (A javaslattal egyetértünk. Egy későbbi időpontban lapunkban megjelentetünk egy ilyen sorozatot. A felajánlott közreműködést előre is köszönjük. A szerk.) Olajfelfogó tálca Fehér András Decs, Tabán 18. szám alatti olvasónk tette fel a kérdést: „Miért nem készítik az olajkályhákat kihúzás alsó résszel? Nem akarom leírni, mennyivel köny- nyebb egy kihúzható alsó részt a lakásból kivinni, mint a kályhacsötöl kezdve mindent szétszedni ahhoz, hogy hozzáférhetővé váljon takarításkor a tepsi." A kérdést eljuttattuk a Mechanikai Műveknek Budapestre és a Zománcipari Műveknek Salgótarjánba. A Mechanikai Művek válasza: „Szervizes szakembereink tapasztalata szerint a régen alkalmazott és kihúzható olaj felfogó tálcák annyira zárt helyen voltak, hogy a kályhát üzemeltetők abba különböző gyúlékony anyagokat, esetenként begyújtáshoz használt olajos vattát tartottak. Ez a fajta tálcamegoldás azért sem volt jó, mert kisebb volt, és így a kályha legkülső pontjánál nem biztosította azt, hogy a különböző szerelvényeken szétfolyt olaj egyértelműen a tálcába kerüljön. Az új tálca méreteinél fogva ezt az utóbbi problémát megoldja. Hulladékot sem tarthatnak benne, mivel szem előtt van. Megítélésünk szerint a tálea így is tisztán tartható, bár kétségtelen, hogy nehézkesebben a korábbinál. Ezért is határoztunk úgy, hogy a kályha alsó homloklapját egyszerű módon leemelhessék. Ez az új M 73-as kályha esetében már így van. Köszönjük szíves értesítésüket. Ez az értesítés is hozzásegít bennünket ahhoz, hogy az olajkályháinkat a fogyasztóink kívánságának megfelelően alakítsuk ki.” A Zománcipari Vállalata kérdésre a következő választ adta lapunknak: „Gyártmányunk a Lam- part-Wallis típusú olajkályha NSZK licenc alapján készül, amely meghatározza számunkra a gyártmány felépítését, szerkezetét és az elérendő műszaki, gazdasági jellemzőit. Gyártmányunk ’a hazai kereskedelemben nagy népszerűségnek örvend. Keresett cikk. A levélíró kívánságának megfelelő kivitel, a kihúzható alsó részű típus gyártása iránti igény eddig nem jelentkezett, de nem is indokolt annál is inkább, mivel a gyártmány eladási árát is megnövelné. Úgy érezzük, a levélírót csak akkor tudjuk megnyugtatni, ha közöljük, hogy az olajkályha fenéklapját meg lehet tisztítani a kicseppent olajtól, ha a homloklap alatt elhelyezett aljzatlemezt leemeli. A konstrukció ezt lehetővé teszi. Ha ez a levélíró kályháján nem hajtható végre, az gyártási, sajtolási pontatlanságból ered, amit a területileg illetékes javítószolgálat néhány perces munkával ki tud javítani.” Trabant-sorszám Szabó Gyula tanár, kajda- csi olvasónk írta: „Két éve múlt, hogy befizettem egy Trabant Limousinra. A MERKUR 49 134 szám alatt ezt visszaigazolta. A Népújság vasárnapi számában figyelemmel kísérem a MERKUR sorszámait, mely 45 393 volt március 10-én. A kérdésem: mikorra várhatom a 49 134 sorszámú Trabantomat?” A MERKUR Személygépkocsi Értékesítő Vállalattól a következő választ küldték szerkesztőségünknek: „Vállalatunk vezérigazgatójához írt levelükre válaszolva közöljük, hogy a 49 134 sorszámú előjegyzésre a gépkocsit minden valószínűség szerint csak az 1973. év végén, illetve 1974 elején tudjuk biztosítani. Jelenleg sajnos a pontos idő közlésére nincs lehetőség, mivel a gépkocsik átadása teljes mértékben a szállítások ütemétől függ.” Pótszabadság a tsz-ben Bognár Sándor Dunaföld- vár, Püspök u. 26. szám alatti olvasónk kérdése: „Vonatko- zik-e a fiatalkorúakat megillető pótszabadság a tsz- ben dolgozó fiatalokra? Nekem van egy 18 éves fiam, aki már két és fél éve dolgozik rendszeresen, mint fo- gatos. A 12 nap alapszabadságot és a háztájit megkapta, mivel a kötelező napjai megvannak.” A kérdésre Somorjai Sándor, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője válaszolt : — A 15/1971. (XII. 30.) MÉM számú rendelet módosított és kiegészített 6/1967. (X. 24.) MÉM számú rendelet 136. paragrafus (2) bekezdése szabályozza a 18. életévet be nem töltött termelőszövetkezeti tag fiatalok pótszabadságának feltételeit. A hivatkozott rendelet értelmében a 18. életévüket még be nem töltött fiatalok pótszabadságának feltételeire és mértékére —• folyamatos munkavégzés (250 tízórás munkanap teljesítése) esetén — a munkajog szabályait kell alkalmazni. Ha a termelőszövetkezeti tag nem folyamatosan dolgozik, a szabadság mértékét és feltételeit az alapszabály határozza meg. A Munka Törvénykönyve végrehajtási rendelete 50. paragrafusa (1) bekezdése alapján a fiatalkorú dolgozónak tizenhatéves koráig 12 munkanap, azon túl évi hat munkanap pótszabadság jár. A pótszabadság utoljára abban az évben jár, amelyben a dolgozó a tizenhatodik, illetőleg a tizennyolcadik életévét be. tölti. — A kérdésből nem tűnik ki, hogy a kérdező fia mikor töltötte be a tizennyolcadik életévét. Ameny. nyiben ez évben tölti be, vagy töltötte be és folya- matpsan dolgozónak minősül, akitor az idézett jogszabályok szerint az alap- szabadságon kívül hat munkanap pótszabadság illeti meg. Telefonszémcsink : 129—01, 123—61. Kovácsszén „Úgy érzem, hogy szükség van a maszek kovácsokra. Nyugdíjas kovácsként váltottam ki ismét az iparengedélyt. Sok a munkám, közületeknek is dolgozom. Azaz, csak dolgoznék, mert évek óta nem kapunk rendes kovácsszenet. Ilyen szén pedig van, de mi kovácsok nem kapunk. Hogy miért? Nem tudom. A vállalatok kazánfűtéshsz megkapják a jó pécsi mosott szenet, mi pedig az úgynevezett komlói darabos szénnel szenvedünk. A komlói szén ugyanis hatalmas lánggal ég, majd- hogy kiégeti a kovácsok szemét. Télen ez még tűrhető, de nyáron pokolban élünk " — írta levelében Strényer Béla Szekszárd, Béri B. u. 25. szám alatti olvasónk. Kabáos Béla a Pécs— szekszárdi Tüzelőszer- és Építőanyag-kereskedelmi Vállalat igazgatója a következő választ adta a kérdésre: „Kérem, hogy Strényer Béla keresse fel a szekszárdi TÜZÉP-telepün. ket, ahol komlói mosott mogyorószénből kielégítik az igényét. Ezen szemnagyság alkalmas kovácsoláshoz. Másutt is ezt vásárolják erre a célra.” Mirelit csirkét Pincehelyen is Fábik Istvánná pincehelyt olvasónk irta a következő sorokat: „Húséhesek vagyunk. Szívesen vennénk, ha megfelelő mennyiségű mirelit csirkét biztosííanánák Pincehelynek is. Az ide érkező csirkét nagyrészt megvásárolja a kórház, óvoda, iskola... nekünk már a kora reggeli sorban álláskor sem biztos, hogy jut. Milyen reményeink lehetnek?” Németh Zoltán, a Pincehely és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet igazgatósági elnökének válaszából idézünk: — 1972. II. negyedévében megszerveztük szövetkezetünknél a sertéshizlalást, hogy a szűkös központi ellátáson-javítsunk. Ezt a tevékenységünket . azóta is folytatjuk. Azóta a húsellátás gokat javult . Pincehelyen, de azt nem mondhatjuk, hogy a húskeresletet teljes egészében ki tudjuk elégíteni. A jobb ellátás érdekében hetente 1—2 mázsa élő halat is forgalomba hozunk Pincehelyen és fagyasztott halfilé is kapható. Mirelit csirkét az elmúlt évek során nem hoztunk forgalomba, így a panaszos tévedett, amikor azt állította, hogy a különböző közü. letek elhordták a mirelit csirkét és neki nem jutott. Amikor felkerestük elmondta: „Én sertéshús-hiányra panaszkodtam és csak javasoltam a mirelit csirkét...” — Arra a kérdésre: „Milyen reményeink lehetnek?” azt válaszolhatom, hogy a Belkereskedelmi Minisztériumban van a pályázatunk mélyhűtőpult iránti dotációért. Ha megkapjuk a dotációt, akkor mirelit árukkal is tudjuk'bővíteni az árukínálatot. Az igény már régebb óta megvan, de saj- rtos nincs elég fejlesztési alapunk ehhez a fontos beruházáshoz. Út-kérdés Mözsről „Mikor javítják meg, illetve épitik meg Mözsön, a Szt. István utca, tanácsház és a termelőszövetkezet állattenyésztési majorja között az útszakaszt?" — tette fel a kérdést Korcsmár Jenő Mözs, Szt. István u. 60. szám alatti olvasónk. Kun János, a Tolna nagyközségi Közös Tanács elnöke válaszában olvashatók a következők: „Községeink kiépített úthálózata közel sem éri el azt a szintet, amit a lakosság, a település igénye megkövetelne. Jelenlegi anyagi eszközeink a jogos igények ellenére sem teszik lehetővé nagyobb mennyiségű szilárd burkolatú út építését. Éves fejlesztési tervünkben a meglévő összeget a tanács határozata alapján bontottuk községekre. A testület települések szerint mérlegelte a lehetőségeket és fontossági sorrendet állapított meg. Mözsi tanácstagjaink első helyen a Kossuth utca építését jelölték meg. Ameny- nyiben a későbbi időpontban ismét lesz lehetőségünk útépítésre, és ha a tanács úgy dönt, hogy a mözsi Szt. István utca építését folytassuk. akkor elképzelhető annak folytatása.” Gyermeknadrág „Miért nem lehet kapni Szekszárdon 5—6-os gyermeknadrágai? Ha van is olyan, nem célszerű, nem 5—6 éves gyermeknek, inkább felnőttnek való. A minőségük sem jó. A cipők is hamar tönkremennek. Nagyon vékony lal- púak. Miért nem lehet ezen a helyzeten változtatni?" — kérdezték levelükben Lovák Ibolya és Bognár Ágostonné mórágyi olvasóink. Lőwi Vilmos, a Tolna megyei Népbolt osztályvezetője válaszolt a kérdésre: — A Korzó Áruházban minden méretben, így 5—6_ os méretben is többféle nadrág kapható mind szín-, mind árválasztékban. Megítélésünk szerint a jelenlegi modellek divatosak, ízlésesek. Több modell van, így kapható: öves, kantáros, gumiöves, csípőnadrág, kertésznadrág fazonokban. Nem tudjuk eldönteni, hogy a kérdezők mire alapozzák megállapításukat a rossz minőséget illetően. A gyermekcipők valóban gyorsan elhasználódnak, a gyermekkonfekció esetében azonban más a helyzet — a gyermekek inkább kinövik. A cipő tartósságának kifogásolásával egyetértünk. E téren, ismerve a cipőipar rendelkezésére álló alapanyagot, javulás nem várható. Általában műanyagokat, műtalpakat, műbőröket használnak a gyermeklábbelik gyártásához. — A gyermeklábbelik csak részben készülnek vékony talppal, boltjainkban kaphatók vastagabb, poró talpúak is. Korábban a vásárlók kifogásolták, hogy a gyermekcipők nem elég hajlékonyak. Ennek figyelem- bevételével került sor a hajlékony talpú cipők gyár. tására, amit kedves olvasóik kifogásolnak. SZOLUNK