Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-15 / 88. szám
Halló, zöld emberkék... Kapcsolatkeresés földönkívüli civilizációkkal A régi térkép titka Nígyszáz éves diákstikli ? Vannak-e rajtunk kívül értelmes élőlények a világmindenségben? Talán ebben a pillanatban is jeleket továbbítanak nekünk, amelyeket még nem sikerült regisztrálnunk? És ha az ember eljut odáig, hogy vegye és megértse valamilyen földönkívüli civilizáció hívását, megengedhető-e, hogy párbeszédbe bocsátkozzon vele? Vajon az „apró zöld emberkék” (nevezzük így őket) elég okosnak és barátságosnak bizonyulnak-e ahhoz, hogy megbízhassunk bennük? Az ilyen és ehhez hasonló kérdések nemrégen még a tudományos-fantasztikus irodalom problémakörébe tartoztak, de ma már tudományos témává léptek elő. „Az égitestünkön kívüli első civilizáció felfedezése mérhetetlen jelentőségű lesz az emberiség számára. Legalább olyan nagy eseménynek ígérkezik ez, mint az első szputnyik felbocsátása, vagy mint a nukleáris energia előállításának pillanata — ha nem nagyobb .” Ezt a kijelentést a híres ör_ mény antrofizikus és akadémikus, dr. V. A. Ambarcumjan tette az első, földönkívüli civilizációkkal való érintkezés problémáival foglalkozó nemzetközi értekezlet hallgatósága előtt. A földönkívüli civilizációk feltételezett jelzéseinek re. gisztrálására az első kísérletet az amerikai F. Drake végezte 1960-ban. Hatalmas rádióteleszkópját a Földhöz legközelebb, eső csillagokra, a Tau Ce_ tire és az Y^nlon^Erid^ra. irányította abból a meggondolásból, hogy ezek. a csillagok feltehetően a naprendszerhez hasonló bolygórendszerrel rendelkeznek. Annak ellenére, hogy pozitív eredmények a kéthónapos megfigyelés ellenére sem mutatkoztak, a meg. figyelést ma is folytatják — most már azonban a Szovjetunióban, a gorkiji rádió-fizikai kutatóintézetben. A feltételezett jelzéseket először a 12 cm-es hullámhosszon próbálták rögzíteni, mégpedig azért, mert ez egybeesik a hidrogén által kibocsátott sugárzással. Tudjuk, hogy a hidrogén a világmindenség legalapvetőbb alkotóeleme és szinte mindenhol kimutatható. Egészen bizonyos, hogy ezzel más égitestek értelmes élőlényei is tisztában vannak. Ha feltételezzük, hogy vannak ilyenek és hogy legalább olyan fejlettek, mint a földi ember, nagyon valószínű, hogy az idegen égitestek értelmes lakói ugyanezt a frekvenciát hasz. nálnák valamely más civilizációval való érintkezésre. Ám mi történik akkor, ha a kozmikus hívójeleket más hullámhosszon továbbítják? Egy moszkvai asztrofizikus, dr. N. S. Kardasev alapvetően új megközelítésben próbálta megoldani ezt a problémát. Elképzelése az volt. hogy elsősorban olyan civilizációk jelzéseit kell venni, amelyek tudományos és technikai értelemben messze fejlettebbek a miénknél. Értelmes élőlények bármely közössége — ha jóval nagyobb lehetőségekkel rendelkezik, mint a földi ember — esetleg megvalósíthatja azt, ami ma még számunkra lehetetlen; nevezetesen hogy le- mérhetetlen erősségű jelzéseket küldjön folyamatosan és minden irányból. Végül nem feltétlenül szükséges, hogy az adók kizárólag egv hullámhosszon működjenek, mivel azok a lehető legszélesebb frekvencia-skálán és minden olyan régióban képesek működni, amelyek alkalmasak csillagközi kommunikációra. Ezek a feltételezett elektromágneses jelek valószínűleg nagyon hasonlóak a természe. tes kozmikus sugárzásokhoz, amelyek a rádióasztronómia hagyományos módszerével kimutathatók. Ezeket a sugárzásokat számos, az összes kontinensen elhelyezett rádió- teleszkóp segítségével tanulmányozzák. A földöntúli civilizációk által küldött jeleket tehát a szokásos rádióasztronómiai megfigyelések során lehet keresni — és ez lényegesen leegyszerűsíti a dolgot. A figyelemre méltó és csábító elgondolások mellett — vagy éppen ellenükre — fel kell tenni a kérdést: vajon milyen nagy a valószínűsége annak, hogy valóban léteznek a Földünkön kívül fejlett civilizációk? És mi a leghatéko. nyabb módja egy ilyen világméretű kutatás megszervezésének? Egy talán: hogyan lehet megtalálni egy tűt a kozmikus szalmakazalban? Nemrégiben egy nemzetközi konferencia rendezőbizottsága kérdőívet adott közre ezzel a témával kapcsolatban. Ebből ismertetünk most néhány kérdést és erre szovjet tudósok válaszait: Kérdés: Léteznek-e civilizációk a Földön kívül? Dr. I. S. Sklovszkij. a Szovjet Tudományos Akadémia le. velező tagja: — Úgy gondolom, hoyy a mi civilizációnk az egyetlen ezen a teiútrend- 'tóereh és a világmindenség azon részein belül, amely nvit- va áll megfigyeléseink számá. ra. E. A. Dibaj, a tudományok doktora: — Vitathatatlan, hogy a miénk nem az egyetlen civilizáció a világmindenségben, de nem hiszem, hogy sok fejlett közösség található a Földön túl. Kérdés: Mit gondol, lehet. séges-e kapcsolatot teremteni az esetleges földöntúli civilizációkkal? ;>■' : 1 Kardasev: — Igen, lehetséges. E tekintetben nem ismerünk korlátokat. Mindenekelőtt fel kell kutatnunk az ilyen civilizációk tevékenységét. Kezdetben ehhez az elektromágneses hullámokat kell használnunk. Dr. N. T. Petrovics profesz. szór: — Azt gondolom, hogy lehetséges kapcsolatba lépni földöntúli civilizációkkal. Meggyőződésemet arra alapozom, hogy a világmindenséget irányító fizikai törvényeknek és az élőlények fejlődése logikájának egysége mindig megvalósul a világon. Földöntúli civilizációkkal való kapcsolat, teremtés valószínűleg több lépésben történik majd. A kontaktus legegyszerűbb formája egyoldalú — annak kijelentése, hogy létezik ilyen civilizáció. Ezután a kétoldalú kapcsolat következik: a kölcsönös kapcsolatteremtés, a közös érintkezés megteremtése. Végül pedig megvalósulhat két, vagy több civilizáció egyesülése. Kérdés: Elvileg lehetséges-e. hogy megértsük az in. formációt, amit a földönkívüli civilizáció jelzései tartalmaznak? Ambarcumjan: — Szerintem lehetséges. Lehet, hogy ezek a civilizációk jelentéseket to_ vábbítanak a tárgyak közötti logikai és matematikai összefüggésekről. B. V. Szukotin: — Van rá lehetőség, hogy megértsük földöntúli civilizációk jeleit. Ez persze attól függ, mennyire kódoltak ezek a jelek. A fogalmak különbözése csupán egy dolgot nehezít meg: a rövid jelentések értelmezését, hi. szén az ilyen különbözőségeknek csak alapvető fogalmak meghatározásával kapcsolatban van jelentősége. A nem alapvető fogalmak hasonlóságát az biztosítja, hogy ezek a valóság hasonló vagy éppenséggel azonos jelenségeit tükrözik. Ez olyan, mint amikor ugyanazt a dolgot más színekkel festik meg. Én egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy megtaláljuk majd a „közös nyelvet” más civilizációk, kai. Kérdés: Milyen következményei lehetnek a földöntúli civilizációkkal való kapcsolatteremtésnek? Ambarcumjan: — Nem hiszem. hogy ettől már az elején valamiféle szenzációt várhatunk. Ami azonban a távoli jövőt illeti, az ilyen kapcsolat mérhetetlen hatással lenne az emberiségre. Sklovszkij: — Minden megtörténhet. Az is elképzelhető, hogy ennek veszélyei megközelítik majd egy atom- vagy biológiai háború pusztítását. Mindenesetre mindezt majd jó előre és alaposan mérlegelni kell, s megteremteni a nemzetközi megegyezés és ellenőrzés szigorú rendjét. V. L. Ginsburg akadémikust — Számomra hihetetlen az a feltételezés, hogy káros következményei lehetnek a földöntúli kapcsolatoknak. A konkrét következmények majd attól függnek, milyen távol vannak egymástól a „felek”, tehát attól, hogy mennyi idő alatt teszik meg a jelek ezt a távolságot. És attól is, milyen az egymással érintkezésbe kerülő civilizációk fejlettségi foka. (BUDAPRESS — APN) „ÖROSIUS TJÖNNE WIDJ NÖRTJAN WELD EWIELME END NÖRTJAN NÖWERLT SINDÖN CzA JÖRK END WINLANDA” — Ezzel a szöveggel találta . szemben magát a térképtudományok profesz* szóra, dr. Stegena Lajos egy elsárgult térképlapon. És ha még így lehetett volna a szöveget elolvasni! Csakhogy.» De kezdjük az elején. A második világháború befejeztével az esztergomi érseki könyvtár padlóján, ahol szanaszét hevertek a könyvtár kincsei, valaki egy régi térképet talált és magával vitte. Hosszas vándorlás — közben kiadós külföldjárás — után a térképlap a közelmúltban visszaérkezett az országba és jelenleg a Nemzeti Múzeum birtokában van. Itt vizsgálta meg a professzor és fogott hozzá egy csaknem 400 éves titoknak a feltárásához. A lapot összevetette Siur Stephanson egykori térképével, amelyet a dániai Kongelige Bibliotek küldött el a címére. Rögtön megállapította, hogy az esztergomi lap, amely kétségtelenül későbbi keletű, meglehetősen hűen követi ennek az utóbb említett térképnek a rajzát. Csak éppen tartalmasabb, gazdagabb és talányosabb. Látható rajta — az akkori helyesírás szabályai szerint írva — Grönland, Riseland, Helleland, Markland, Skralinge Land, Island, Frisland, Feröe, Hetiand. Orcades, Irland, Britannia lés Norvégia nyugati partszegélye. Köztük azonban — és ez az egyik többlet —jj ott látható az a két hajózási útvonal, amelyen a vikingek közlekedtek annak idején Norvégia és Grönland, illetve Jíorvégia és Amerika között. A legmeglepőbb azonban az volt, hogy ezen a XVI. század végén rajzolt térképen a magyar rovásírás jelei voltak láthatók. Amikor aztán a professzor a rovásírás jeleit latin betűkre írta át, akkor jelent meg előtte a fenti szöveg, amely azonban semmiféle ma élő idiómának nem felel meg. Mert nem is mai nyelven íródott, hanem az akkoriban azon a vidéken kizárólag a tengerészek között használt keveréknyelven. Magyarul ez a jelentése: „Itt látható az Északi- tenger, az északi világ, Európa (?) és az északi új Világ, egészen Yorkig és Winlandig.” Ez az utóbbi Labrador lehetett. amelyet a vikingek a bor földjének neveztek el, mert mikor felfedezték, bizonyos bogyós gyümölcsöt találtak rajta, amit szőlőnek néztek. A professzor azzal zárta a „nyomozást”, hogy a térképlap 1599-ben a nagyszombati egyetemen készült. Alkotója valami kalandos vérű magyar diák lehetett, aki eljutott ezekre az északi tájakra, s ott maga is beállt tengerésznek. Ott tanulta meg ezt a nyelvet, s mikor hazajött, megrajzolta térképét. A térkép tartalmát pedig a csak északon és csak a tengeren használt nyelven, és a Magyarországon is csak itt-ott ismert rovásírással jegyezte rá. talán azért, hogy nehezebb legyen kitalálni... Turisztikai plakát-világkiállítás Lengyelországban száz évvel ezelőtt alakult meg az első turisztikai szervezet: a Tátrai Társaság. A centenárium alkalmából több kiállítást és emlékünnepséget szerveznek. Különösen érdekesnek ígérkezik a turisztikai plakát-világkiállítás, amelyet a varsói fizikai kultúra és turisztika múzeuma rendez a nemzeti, múzeum segítségével. A kiállítás megnyitására ez év szeptember elején kerül sor a wilanówi plakátmúzeumban. A kiállításra a világ minden részéből, ötven országból több mint ezer plakát érkezett, amelyek közül 400-at válogattak ki. A kiállítás zömét természetesen mai plakátok alkotják, de bemutatásra kerülnek 1939 előtti lengyel és külföldi alkotások is. Imre László : Két év nyolc hónap 21; Amikor időm engedi, napjában legalább egyszer megkeresem őket, s lehetőség szerint úgy intézem, ne vegyék észre mindjárt, hogy ott vagyok. Kérem, ne gondoljon arra, hogy ez a figyelés valamiképpen a mesterségemmel függ össze, az igazat megvallva ezt szégyelleném, megalázónak tartanám magamra. Emberi érdeklődés van bennem, több az egyszerű kíváncsiságnál, szurkolás értük, ne. kik, főként Kapelláróért, szeretném, ha előbb szabadulhatna, ha sikerülne elérni, hogy büntetése egy részét elengednék, ha a karácsonyt már odahaza tölthetné... Odahaza .;. ön valószínűleg közelebDről ismeri a gyerek otthoni körülményeit. A magam részéről nem lennék meglepve, ha azt hallanám tőle, nem akar a szülői házban élni többé. Fel is vagyok készülve arra, hogy segítenünk kell rajta ebben a vonatkozásban, kao- jon helyet valami normális munkásszálláson, nem tudom, Bereczki úr, tudna-e segíteni, akár egy jó ötlettel, mert az is sokat ér. írja meg, kérem. mi a véleménye erről, várom a válaszát, ne engedjük el ezt a gyereket, amint mondani szokás, csak úgy a vakvilágba... Még valami. Tessék elképzelni, tegnap délután már a szolgálatom aznapra letelt, táskarádióval a kezemben arrafelé sétáltam, ami pénz nálam volt, néhány százas bankjegy, gondoltam, próbát teszek. Odaértem, beszélgetünk csupa közömbös dologról, látom, a szemük a táskarádión. Végül megkérdeztem tőlük, elővéve a százasokat, no fiúk, mit szeretnétek, ezt a pénzt, vagy inkább fogjak valami jó zenét? Tessék elképzelni, rá ge néztek a pénzre, szinte egyszerre szólaltak meg; jó tánczenét! Alighanem fegyelmit kapok, ha ezt meghallották a feletteseim, mert mi ott olyan muzsikálást csaptunk! S ha látta volna őket! Mint aki fölér a hegytetőre és mélyeket lélegzik a tiszta levegőből, olyan boldogon fogadták azt a sok banális dallamot, a szövegről nem is szólva, amitől mi, idősebbek fejfájást kapunk, persze nem tudni, hogyan viselkednénk. ha egyszer megtiltaná valaki, hogy zenét hallgassunk, táskarádión, ami számukra természetesen tiltva van. Igen, azt írom boldogan hallgatták, mert a boldogsághoz, soha nem a nagy fordulatok extázisa kell, inkább apró történések végtelen és jogfolytonos láncolata, csak- hát ez nem mindenkinek adatik meg. Különben holnap — ez most történik először — kinti munkára küldjük őket. A helybeli állami gazdaság munkáspihenőit, fürdőit, szállását kell rendbe tenniük, ez a munka legalább nyolc-tíz napig eltart. Könnyen lehetséges, hogy tovább is, hiszen elképzelhető, hogy amennyire igyekeztek idebenn, ott any- nyira elhúzzák majd az időt. Nem szeretném az utóbbit eleve megtiltani nekik, várakozási álláspontra helyezkedem, bízom Kapelláró józanságában, s abban, hogy —talán a hiúságom mondatja ezt velem — értékelni tudja az iránta megnyilvánuló bizalmamat.” Amikor Bereczki megkapta Petterson levelét, sokáig gondolkodott a benne foglaltakon. Ellehetne az a fiú nálunk is. Lenne, akit az öregasszony ajnározzon. Munkásszállás ... Jobb annál a mi fészkünk — dörmögte maga elé. Ezt másnap meg is írta Pettersonnak. (Folytatjuk)
