Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-01 / 77. szám

CSALÁD-OTTHON A meghitt családi légkör — Úgy szeretem a vasárna­pokat — mondta lelkendezve az egyik kis elsősöm — mert akkor együtt lehetek anyuká­val, apukával, a testvéreim­mel és beszélgetünk egymás­sal. Ez az őszintén kitörő vallo­más nagyon elgondolkoztatott Ennyire igénylik hát a gyere­kek, hogy a családban olyan légkörben élhessenek, amit kis tanítványomnak — s már más­kor kikottyantott megjegyzé­seikből ítélve sok-sok társának is — csak a vasárnapok adnak meg. Szülői értekezleten elmond­tam az édesanyáknak, édes­apáknak, hogy mit tapasztal­tam. Kértem, tegyék lehetővé, hogy az iskolából hazaérkező gyermek beszámolhasson napi élményeiről, arról a sok-sok mindenről, ami vele történt. Tanácsoltam, hogy hallgassák * meg türelemmel már a leg­kisebbeket — az óvodásokat —- is. Ha már egészen kis kor­ban megszokja, hogy őszintén elmondhatja szüleinek örö­mét bánatát, akkor majd ka­maszkorban is hozzájuk lor­dul az úgynevezett „kényes” kérdésekkel és nem szorul a barátnők, barátok — sokszor nagyon is téves — és káros felvilágosítására. A legtöbb szülő megértéssel fogadta tanácsaimat, de egyre csak azt hajtogatták, hogy minderre nincs elég idejük. Az egyik édesanya sietett segítségemre, aki elmondta, hagy a meghitt hangulatú csa­ládi beszélgetésre ő mindig szakít időt. Van úgy, hogy ő vasal, főzéshez készít hozzá, vagy varr és közben érdeklő­déssel hallgatja 11 éves kis­leánya és 6 éves kisfia él­ménybeszámolóját. Egymás szájából kapkodiák a szót, s ő türelemmel felelget nekik. A későbben hazaérkező édesapát is „megnevelte már”, (így mondta az édesanya), hogy ne az újságolvasás legyen az el­ső, nem is a tv-nézés, hanem az, hogy ő is szenteljen egy órácskát a családi beszélge­tésre. Egy másik édesanya arról számolt be, náluk az a szokás, hogy mindenki besegít az 5 és 8 óra közé besűrített „roham”- munkába. Szintén két gyerme­kük van, ők mese után már az ágyban vannak és akkor következik az a félóra, amiért néki sokszor le kell mondania egy jó tv-műsor elejéről, vi­szont a gyermekeinek nagy örömet szerez. Odaül az ágyuk mellé és ők akkor „lelklz”-het- nek. Elmondhatják neki min­den problémájukat. A 10—15 perces beszélgetés és a búcsú­puszi után kiegyensúlyozott hangulatban alszanak el. A legsúlyosabb, a legfájóbb bün­tetésük, ha valamelyiktől meg­vonja az esd beszélgetést. Ilyen ötletes pedagógiai tanácsokat adtak . egymásnak az édesanyák, bizonyítva azt, hogy az amit kérek, nem meg­valósíthatatlan, csupán pél­dás családi életet teremtő szü­lőknek kell lenniük. Ott. ahol napirenden van a béltétlenség, a vita. a vesze­kedés a szülők között, ott nem nevelődhetnek olyan gyerme­kek, akik nyíltok; beszédesek, örömeiket, gondjaikat őszintén feltáriák. A rossz családi éle­tet élő szülők gyermekei elhú­zódnak, zárkózottak, nem ér­zik jól magukat otthon, ké­sőbb csavargókká, esetleg bű* nözőkké is lehetnek. Sokszor mondják egy-egy rossz útra tért fiatalról mentő­körülményként: „elvált szülők gyermeke”. Én nem ezt ta­pasztaltam pedagógiai gyakor­latomban. Nagyon sok elvált anya nevelte példásan a gyer­mekét, illetve gyermekeit. In­kább azt láttam, hogy a ren­dezetlen családi életet élő, ré­szeges, „otthonukkal népi törő­dő szülők gyermekei közül ke­rülnek ki a rossz útra tértek. Mi azt szeretnénk, ha minél több olyan gyermekünk lenne, aki nemcsak vasárnap érzi azt, hogy „olyan jó beszélgetni egy­mással”, hanem a hétközna­pokat is széppé tenné az a jó hangulat, amit a közös örö­mök, közös gondok, közös ter- vezgetések, közös ünnepek tesznek azzá. Ne zárjuk ki ezekből a gyermeket! Érezze csak ő már egészen kis korá­ban is. hogy tagja a család­nak. Iv?gyen a mi gondunk ki­csit az övé is. hiszen az életre kell nevelnünk, de osszuk meg vele örömeinket is és segítsük könnyebbé tenni az ő kis gond. ja lkat, hogy szívesen siessen hozzánk haza és érezze jól magát otthon, a családban. DR. GERGELY KÁROLYNÉ Tíz perc torna Az egészség megőrzéséhez min­denkinek szüksége van a rend­szeres mozgásra. Ezt szolgálja az ésszerűen megválasztott torna is. Az itt ábrázolt három gyakorlat fiatalos, lendületes és alaposan felfrissít, ha napohta elvégezzük. Aki minden előzetes bemelegítés nélkül elkezd tornászni, természe­tesen egy-két napig izomláza lesz, erre számítson. Egy-egy gyakorla­tot négyszer vagy ötször elegendő ismételni, s az egész mindössze 10 percet vesz igénybe. Ennyi időt igazán érdemes rászánni az egész­ség érdekében. 1. Terpeszállás, kezeket — és amennyire csak lehet, a felső tes­tet is — könnyedén hátralendítjük, majd előreh'ajlunk, s a kezeket a két lábszár között, amilyen messze csak lehet, hátranyújtjuk. Hátrahajláskor mélyen beléleg­zünk, előrehajláskor ki. 2. Leülünk a szőnyegre, a lá­bakat felhúzzuk, a karunkkal a térd alatt átfogjuk, ezután hanyatt fekszünk, majd felülünk. A gya­korlat csak akkor fog sikerülni, ha folyamatos lendületből csinál­juk előre-hátra. 3. A „gyertya” sem nehezebb, mint az előző gyakorlatok. Ha­nyatt fekszünk, majd nyújtott lá­bainkat egymás mellé zártan be­hajlítjuk, majd fellendítjük és ma­gasra nyújtjuk. Ezzel egyidőben csípőfogással megtámasztjuk a tes­tünket. Ásítás és ásítozás Az ásítozás sokszor élet­bevágó kellemetlenséget okozhat. Beszélgetek valakivel. Vala­mi fontos — talán hivatalos — ügyet magyaráz. Hallga­tom. Aztán egyszer csak meg­rándul a szám, aztán olyat ásítok, hogy még az állka­pocsízületem is belereccsen. Még a véletlen ásítás is kellemetlenné válhat, hát még az igazi, az egészséges, a jóleső, a szabadon tátogató, amikor még az a furcsa bugy­borékoló. hang is kíséri. Az olyan, amit Munkácsy Mihály ZZooo példányban] Áprilisi téma — áprilisi tréfa Rejtvényünkben Tóth Ár­pádnak abból a költemé­nyéből idézünk, amely a bolondos tavaszi hónap hangulatában íródott. Kér­jük, legyen éber, mert e címünk ugyancsak célzatos. Vízszintes: 1. Az idézet első része. 14. Verejtékező. 15. Város Franciaországban, amely az algériai háború­val kapcsolatos tárgyalá­sokról ismert, ló. Méhsör (vagy vízben oldott pörkölt cukor). 17. Tiltószó. 18. Potyognak a könnyei. 19. A Lánchíd építője (Adóm, 1811—1866). 20. Tegező vi, szony. 21. Észak-afrikai fo­lyó Marokkó D-i határán. 23. Város a Szovjetunióban, a Bajkálon túl. 24. Meg­elégedett. 25. Női név rö- videbb változata. 26. író, hírlapíró, az MTA tagja (Pál. 1804—41). 27. Az ördög . . . feleségét. 28. Irány. 29. Köztársaság a Nagy-Antillákon a Hispa- niola-szigeten. 30. Meg­átalkodotton makacs. 31. Feltételes kötőszó. 32. Idős operettprimadonnánk ke­resztneve. 34. Távbeszélő röviden. 35. Lóbetegség. 36. Ukrán költő, író (Iván Ja- kovlevics, 1856—1916), vagy argóban: remek, pompás. 43. Fegyverhordozó nemes­ifjú a középkorban. 40. „Ilyen** tan a kémia. 43. Főzeléknövény. 44. Agyvér­zés, szélütés. 45. Madrid képtára. 46. Háziállat. 47. ÓMÉ. 43. Virágos növény szaporítószerve. 49. A kö­zépkorban erdélyi telepes elöljárója, bírája. 50. m 1 l r* íf. ­5- -- ­r 7 3 io □ 11 12.“ T3 rr w~ W Ír 1? a w~ a r a 'lä • 21 Ix E 25 a 24 25 □ 26 □ 27 a 2ö~ E 2a □ 3° □ 31 53 n □ 33 □ 3$“ □ is­is ~ I w . Eö 38 39 a ; U :sr~ rí ii­7T n E w é? a E d 49 5o a 51 □ 51 a 53 El □ 55 • □ 56 5? SS • □ 59 □ 61 a 62 n 63 a 5 □ 36 • 6S L L. □ községek . .Plata. 51. Halfajta, más néven ragadozó őn. 52. Találják. 53. Erbium. '54. ' Cigányprí­másnő (Panna, 1711—72). 55. Kacag. 56. Angol névelő. 57. Sertés. 59. Tisz­títóeszközök. 60. Vonzó, kellemes táj jelzője. 61. Sok pénzbe kerül. 62. A helyestől eltérő. 63. Magunk. 64. Ak­tinium. 65. Verdi-operé. 66. Állatot tenyészt. 67. Pedagógus. Függőleges: 1. Sok* he'fyen ITT. min­denütt. 2. Közeire mutató szó. 3. Szem­csés őrlemény. 4. A Háröm a kislány egyike. 5. Kiütés betűi az ökölvívás­ban. 6. Az oldatot töménnyé teszí. 7. ünnepélyesen beiktató. 8. Olasz pénz- egység. 9. Nyári épület. 10. Az izmot köti a csonthoz. 11. Fölfelé mozgat­ják. 12. Női kolostor. 13. Tömegesen pusztító. 14. Az idézet második része. 19. Harc, ütközet. 20. Szőnyeget tisz­tít. 22. Azonos magánhangzók. 23. Farkas Ferenc daljátéka. 24. A magyar gyermekirodalom megalapítója (1859— 1929). 26. Vizek mentén élő hasznos madár. 27. A legkisebb finn-ugor nyel­vű népcsoport (kb. 500 fő). 29. Az É-német kereskedővárosok szövetsége a 13.—17. században (idegen helyesírás­sal). 31. Sebek gyógyult helyei. 32. TTTTTT. 33. Vágyakozó. 35. Száraz, lapos teasütemény. 37. Izületi beteg­ség. 38. . . .Szófia: mecset Isztambul­ban. 39. Dór betűi keverve. 40. „Mint álmos . . ., rosszkedvű koboldok.” (Tóth Árpád). 41. Vad tivornya. 42. Az égbolt legmagasabb pontja. 44. Az idézet befejező része. 48. Égből pottyant eledel (a Bibliában). 49. Nem elegendő. 51. Piszkál, birizgál (tájszó). 52. Irány. 53. Angol miniszter- elnök (keresztnevének kezdőbetűjével az elején). 54. Lápos réteken tenyésző kákaszerű növény. 55. Ugyanaz, mint a vízszintes 66. 56. Morse-hang. 58. A nőszi-om rendszertani neve. 59. össze­kötött gabonacsomó. 60. Martin Luter ... 62. Gyakorítóképző. 63. Világ­szerte olvasott iád ián regény-író (KarLj 1842—1912). 66. Számok előtti rövidítés idegen nyelvekben. 67. Kettőzve város hazánkban. 63. A vakáció vége! Beküldendő az idézet megfejtése 1973. április 9-ig levelezőlapon a Me­gyei Művelődési Központ 7101. Szek- szárd, Pf. 15. címre. A levelezőlapra kérjük ráírni: „Rejtvény”. A helyes megfejtést beküldők között 5 db köny­vet sorsolunk ki. Az 1973. március 18-i keresztrejtvény helyes megfejtése: „Nagyapáink és apáink, míg egy század elhaladt, nem tevének annyit, mint mink huszonnégy óra alatt.’ Könyvjutalmat nyertek: Bakó Miklós ré 7130 Tolna, Fürdőház u. 3.j Gimes Imre 7100 Szekszárd, Hunyadi u. 2. Kovács János 7352 Győré, Kossuth u 32., Máté Teréz 7212 Kocsola Áit. Is kóla, Tamás Istvánná 7100 Szekszárd Klapka Itp. A/í. A könyveket postán küldjük eL­SZEREK egyik világhírű képén — az „Ásító inas”-on megörökített. Mit mond az ásításról az az élettan? Az arcizmok gör­csösen összerándulnak. Tág­ra nyílik a száj. Az állkapocs­ízület túlfeszül. A szájtartást tartós, mély belégzés követi, és a folyamat rövid, lökés­szerű kilégzésekkel fejeződik be. Részt vesz benne a mi­mikái izmokat ellátó arcideg, a rekeszizom a borda mellék­izmait ellátó és a gégefő mozgató idege, tehát a légzést végző idegek összessége is. Legfőbb oka az agy légző­központjának a zavara, amit — feltehetően — a vér vala­milyen oxigénhiánya idézhet elő. Az ásítás akaratunktól füg­getlen reflexfolyamat. A leg­gyakrabban valóban unalom, kifáradás, álmosság, legyen- gültség, az érdeklődés hiánya — esetleg — éhség, valami­lyen idegrendszeri betegség, például hisztéria — aminél esetleg valóságos ásítógörcs jelentkezhet! — váltóláz, mig­rén, fejfájás, vagy egyéb rendellenesség idézi elő. Igen jellemző velejárója az, hogy szinte ragályos. Ha valaki ásítozó embert lát, ugyancsak ásítozni kezd, és minél job­ban igv?kszik abbahagyni, annál követelőbben, annál veszedelmesebben kínozza az ásítás vágya. És talán ez ben­ne a legkellemetlenebb, mert köztudott, hogy a kapcsolódó reflexfolyamatok elfojtása igen nehéz, és komoly feszült­séget okozhat. Még a valóban álmos ember természetes ásí­tását is csak a nyugodt, ki­elégítő, pihentető alvás tudja végérvényesen megszüntet­ni. Az ásítás élettani alapja mindig magában az ásító em­berben van, de a folyamatot megindító inger a környezet­ből érkezik. Hogyan lehet a kellemet­len ásítozást megelőzni?... — kérdi joggal az olvasó. Először is ne hajszolja, ne feszítse magát túl az ember. Pihenésről — elsősorban az éjszakai nyugodalmáról — folyamatosan és rendszere­sen gondoskodjék. A kipihent ember az ásítóreflexet köny- nyebben legyőzi. Ha érdeklő­dése csökken, ha figyelme gyengül, iparkodjék feléb­reszteni magát. Rázza fel a figyelmét. Gondolatait irá­nyítsa, és valamilyen részlet- kérdésben keressen szokat­lant, érdekfeszítőt Dr. B. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom