Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-11 / 59. szám

Télapó” szeszélyei Régi rendhagyó telek krónikái Ha számításba vesszük is, hogy jöhetnek még kései fa­gyok az idén, akkor is biztos már, hogy az idei tél nem tud­ja pótolni a fagyot és havat, amit az elmúlt hónapokban el­mulasztott ránk zúdítani. Az idei tél — akárcsak az előző — megint melegebb volt általában, mint a sok évi át­lag. Nem csoda, hogy beszél­getésben, sajtóban állandóan szó esik árról, hogy az idei telet mégis csak megette a kutya, bármint erősíti is a közmondás az ellenkezőjét. Persze helytelen lenne azt hinni, hogy a mostani, majd­nem hómentes tél egyedülálló dolog lenne az időjárási kró­nikában. Máskor is előfordult már, hogy télapó csak ajándé­kokat hozott puttonyában, de kifelejtette belőle a havat és a ieget. Réthly Antal professzornak az „Időjárási események és elemi csapások Magyarorszá­gon 170Ö-ig”, illetve „1700-tól 1800-ig” címet viselő, két köte­te bőven szolgálhat ilyen pél­dákkal. Idézi gyulai Torda Zsigmond kamarai hivatalnok naplóját. Torda, 1563. decem­berében Pozsony megyét jár­ta. Naplójában a hónap' első 22 napján azt jegyezte le, hogy derült, meleg napokra ébredt, majd a továbbiakban „meleg enyhe esőről” ad hírt 1564. január első feléből is enyhe, nedves időről tudósít, csak január 13-án lát először ha­vat. Ősszel Bécsibe utazik és ott november "26-án meleg, szeles időt észlel. December­ben visszatér az országba és Pozsonyban 15-én enyhe, majdnem nyárias nap köszönt rá. A tél azonban ezúttal nem dupláz. 1564. karácsonya már kemény hideggel érkezik. Szeszélyes decemberről szá­mol be Thököly Imre, aki időt vett magának országos dolgai mellett is a naplóírásra. 1676. karácsonyán Máramarosszige- ten időzött, s naplójába ezeket jegyezte be: 24- én: Múlt éjjel még is va­lamennyire felderült, s alkal­mas derecske is lön; nappal pedig tisztán szolgált a nap, s olvadt a sár. 25- én: Délig kemény, hideg idő, az elmúlt éjszaka igen nagy hideg, dér löm; dél után pedig az nap meleget sütvén olvadott. 26- án: A múlt éjjel nagy, de olvasztó szél lön; nappal is lágy idő. S mindez a máramarosi ha­vasokban, a tél kellős köze­pén. Az 1738—39-es télről azt je­gyezték föl, hogy „lágy a tél, a Duna semmi jeget nem lá­tott”. 1797—98. teléről pedig ezt: „Enyhe tél. A’ folyók semmi jeget nem láttak. Feb­ruár elején már olly meleg volt, mint egyébkor nyáron és a méhek jártak.” Újabban 1950—51-ben volt az ideihez hasonlóan rendha­gyó tél, és bizonyára teljesen véletlenül, ezt megelőzően pont száz évvel korábban 1850—51-bem! Az óceánok szennyezettsége Jacques Cíousteau francia óceánkutató vészkiáltására vá­laszként az amerikai kormány tanulmányt adott közre, amely­ből kiderül| hogy az óceánok szennyezettsége sokkal nyug­talanítóbb. "mint gondolnánk. A National Oceanic and Atmospheric Administration (NO AA) dokumentuma szerint valamennyi tenger, az Atlan- ti-óceár/tól a Karib-tengerig „komojty mennyiségű” olajré­szecskékkel és műanyag-hul­ladékkal szennyezett. A szeny- nyezeftség „sokkal nagyobb kiterjedésű, mintsem gondol­tuk”' — hangzik az NOAA je­lentése. ’Áz Egyesült Államot part­vidékén tenyésző planktonok­ból vett minták felénél bebi­zonyosodott, hogy olajjal szennyezettek. A kutatásban részt vett há­rom hajó az elmúlt nyáron gyakran került olyan sűrű szennyezett vízbe, amelyből hálóikkal ököl nagyságú rögök­ké sűrűsödött, a tartályhajók kiürítésekor keletkezett szeny- nyező anyagokat fogtak ki. Az amerikai kutatók' a nyílt tengeren megdöbbentő meny- nyiségű műanyag-hulladékot találtak, és ugyancsak nagy mennyiségű polisztirol-habot láttak úszni a víz színén. Cover-girl után coyer-tigris A reklámfotó új sztárjait, macskákat, párducokat, vagy sasokat — akárcsak a cover- girlöket — speciális ügynök­ség bocsátja a reklámszakma rendelkezésére. „Nem véletlen szabta meg az állatok kiválogatását — mondja Francois Hérail, az ügynökség igazgatója. — Szol­gálhatok olyan tigrissel, amely hajlandó megfürödni habfür­dőben, van olyan zsiráfom, amely gyönyörűséggel visel szemüveget, de megemlíthe­tem azt a párducot is, amely hajlandó úgy viselkedni, mint egy rossz gyerek.” A megren­delőnek mindössze két felada­ta van: pontosan el kell ma­gyaráznia, milyen jellegű rek­lámfotót kíván, ezenkívül időt kell biztosítani az állat és az idomító együttes munkájához. Meg akarják fejni az őzeket Különös esemény vár az ahnseni Állatkutató Intézet hatáskörébe tartozó egyik er­dőgazdaság négy őzére. Az etetőnél megjelent őzeket szak­avatott kezek kedvesen meg akarják majd simogatni hátu­kon és hasuk táján. így akar­ják előkészíteni őket arra, hogy hamarosan meg lehessen őket fejni. Dr. Hans Schulze professzor, az intézet tudomá­nyos munkatársa ugyanis ki­fejtette, hogy „csak a tej megvizsgálása útján tudjuk megállapítani, hogy megfelelő módon táplálkoznak-e az ipar­vidékeink közeiében élő őzek” és rámutatott arra, hogy csak ezáltal lehet feleletet kapni arra a kérdésre, hogy „ho­gyan lehet megvédeni őket a modem világ környezetének káros hatásai elől”. Az őzek tejének megvizsgálásával Áz orosz nyelv külföldön Szovjet becslések szerint je­lenleg szerte a világon össze­sen mintegy félmilliárd ember beszéli az orosz nyelvet. A Novoje Vremja című moszkvai hetilapban közzétett adatok szerint csaknem száz ország­ban folyik rendszeres orosz nyelvoktatás. A legtöbben változatlanul az európai szocialista orszá­gokban tanulnak oroszul. Kö­telező az orosz a VDK iskolái- hian és főiskoláin. Kubában a három legnagyobb egyetemen tanítják. Az utóbbi években ugrás­szerűen nő az orosz nyelvta­nulás iránti érdeklődés a tő­kés országokban. Angliában, ahol 1939-ben csupán húsz is­kolában tanítottak oroszt, je­lenleg több .mint nyolcszáz ok­tatási intézményben oktatják ezt a nyelvet. Franciaország­iján csupán a középiskolák­ban mintegy 15 ezren tanul­nak oroszul. Olaszországban a római, velencei, firenzei egye­temeken működnek orosz tan­székek, Japánban az oroszt idegen ‘ nyelvi főiskolákon ta­nítják, de egyre nagyobb számban indulnak magántan­folyamok is. ezenkívül a „póttej” előállítás sának problémáját is meg sze­retnék oldani. Számos anyát­lan őzgidát lehetne így bizton- ságosan felnevelni. — Az őzek az erdő ínyencei közé tartoznak. A lombos fák fia­tal hajtásai jelentik számukra a legkedveltebb lakomát, de a fiatal fák zaftos kérgét sem vetik meg. Az etetők helyének gondos kiválasztásával az ál­latokat minden további nélkül távol lehet tartani a fiatal fáktól, különösen akkor, ha itt megfelelő eledel vár rájuk. Az intézet megállapítása sze­rint azonban az őzek, — ha kell —, szerény táplálékkal is beérik. Ez nem hat ki sem az utódjaik felneveléséhez szük­séges tejhozamra, sem agan­csuk kifejlődésére. A kutatók vizsgálataik során nem is any- nyira az erdők fáinak megvé­dését tartják szem előtt, ha­nem az állatok védelmét. Az őzek nagy részének szervezete, így főleg tüdeje és mája tele van különböző kukacokkal és piócákkal. Ezeket a parazitá­kat csak megfelelő óvintézke­dések foganatosításával, a takarmányukba kevert bizo­nyos tápszerekkel, orvosságok hozzáadásával lehet kiirtani. hl. Napóleon szerelmes levele Napóleonnak Josephine-hez írt szerelmes levelét — amely­ben „millió csókot” küld ifjú hitvesének — a bécsi Doro- theumban megrendezett árve­résen százezer schillingért vá­sárolta meg egy bécsi antik­várius. A „Bonaparte polgártársnő, rue Chantereine Nr. 6. Pá­rizs” címzésű szerelmes leve­let Bonaparte tábornok torto- nai főhadiszállásáról írta Jo- sephine-nek. Egy párizsi ama­tőr gyűjtő 200 000 schillinget ajánlott fel a levélért, de a Dorotheum — biztosíték híján — nem tudta elfogadni ezt az ajánlatot. 4 Ie«nagyohb kamera keresi a legparányibb részecskéké* Mélyen a föld felszíne alatt állítják fel Genfben a szuper- proton-gyorsítót (SPE), mely­nek segítségével az anyag leg­kisebb építőelenaeinek akar­nak a nyomára bukkanni, az európai mag(*nergia-<kutatók. Erre a célra a mainzi Shott cég hatalmas, s egyben az, egész világ legnagyobb hó- lyagkamráj.'át használják fel, melyet 36 kömbéter hidrogén nel töltenek fel. A betöltenö hidrogén hőmérséklete csr kevéssel haladja meg az a szólói ntdla fokot. Feltolté.-, után energiában gazdag atom magrés,' erskéket leinek be’ amiket egy erős, s;cupravezé, lésű mágnestekercsekben elr állított, elektromá.cfaeses ké > egy görbe pályám kény­szerít. Négy habslmas, úr. iialszem-lencsével i felsze­relt kamerával, (képünk >al oldalán ezeknek a nyí­lása látható a hólvajgkamra központjában) r/járják felfog­ni az anyag legparányibb ré­szecskéinek jelzéseit. Egy hal­szem (jobboldalt az egyik len­ese összeszerelését láthatjuk) három egymáshoz kapcsolt félgömb alakú lencséből áll. A félgömbök tömítése a foglalat­ban egy igazi technikai mes­termunka ' wl Catherine Coinet, a párizsi opera női karmestere Rolf Liebermann, a Párizsi Opera új igazgatója az ápri­lisban kezdődő új operai évad. bán számos meglepetést tar­togat a nézők számára. Ha átlapozzuk az opera műsor- tervezetét 1974-ig, az állandó karmesterek névsorában ta­lálkozunk Catherine Comet ne­vével. Női karmester az operában: félő, hogy a régi bérlettulaj­donosok fejére rászakad a ha­talmas csillár! A párizsi konzervatórium­ban és az amerikai Juiilard Schoolban tanult Catherine Comet több rangos díj tulaj­donosa. 1971. márciusában a francia rádió és televízió fil­harmonikus zenekara Stock- hausen „Gruppen” című mű­vét tűzi műsorra. Három ze­nekarra, tehát három karmes­terre van szükség. Ebből az alkalomból Marius Constant meghallgatja Catherine Co- met-t és elismeréssel adózik tehetségének. Természetes, hogy őt választja, amikor Rolf Liebermann és Solti György felkérik: szerezzen három fia­tal karmestert, akik a balett­előadásokon vezénylik a zene­kart, az opera-előadásokon pe­dig „asszisztálnak” a neves külföldi mestereknek. Catherine Comet az operá­ban egy Debussy- és egy Bi- zet-darabot vezényel. Az ope­ra közönsége első ízben lát majd a karmesteri dobogón hosszú ujjú fekete ruhába öl­tözött női dirigenst. Biztos módszer Az egyik bécsi áruház két eladója, a munkából hazafelé igyekezve, összetalálkozott a- villamoson. — Úgy utazunk, mint a ke­ringek! — sóhajtott fel Jager, — Maga messze megy? — 30 percet kell ülnöm a villamoson — válaszolt Schwerfeger. — Ülni?! — nevetett Jager. — Az bizony nagyszerű vol­na! Állni, talán ezt akarja mondani!? — Ugyan miért álljak? Hi­szen amúgy is naphosszat tal­pon vagyok. Nekem mindig átadja a helyét valamelyik hölgy. — Ó, vicces ember maga! — kacagott Jager. — Szeretnék akár csak egyetlen egy ilyen '■■'■ügyet látni! — Kérem szépen. Például t-t az ajtó mellett ül az a fe­hér kalapos hölgy. Fogadok két korsó sörbe, hogy átadja •ekem a helyét! — De hiszen már negyven felé jár! Négy korsóba foga­dok, hogy felsül! Holnap az áruház büféjében megisszuk együtt, erre mérget vehet! Ho­gyan tudná rávenni arra, hogy átadja a helyét? — Van egy biztos módsze­rem — felelte Schwerfeger és odafvrakodott a hölgyhöz. Le hajolt hozzá, és atyai mosoly- lyal így szólt: — Alig állok a lábamon, asszonyom! A hölgy felháborodottan né­zett rá: — Nem értem, mit akar uram? — Bocsánat — felelte zavar­tan hebegve Schwerfeger — bocsánat, én csak arra gondol­tam, hogy egy ilyen fiatal, életerős hölgy átadhatná a he­lyét egy fáradt, magányos öregembernek. — Tessék! Szívesen! — vá­laszolt a nő, akinek jólesett a hízelgés. — Igazán előbb is szólhatott volna. Zajeffektus Egy, a zaj ellen küzdő párizsi laboratórium munkatársai megállapították, hogy az alvó férfi horkolása elérheti a 70 decibeles szintet (ilyen zajjal érkezik a peronhoz a metró szerelvénye). A zaj ellen harcolok ennek megfelelően egy olyan •.-»ren­dezés különböző modelljei dolgozzák ki, amelynek az a rendeltetése, hogy az alvó or- -’n át lélegezzék, száját pe­jig zárva tartsa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom