Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-04 / 53. szám

Nixon benyújtja a számlát Nyugat-Európa és Japán üzleti körei nagy gond­ban vannak. A közeljövőben dől el, hogy az Egyesült Államok mikor nyújtja be a dollárleértékelés számlá­ját és mennyi lesz e számla végösszege. Nyugat-Európa és Japán legtapasztaltabb, bankárai és gazdasági szakértői persze mindig tudták, hogy a dollárválság nem egyszerűen az amerikai pénz és még kevésbé az amerikai gazdaság valamiféle „gyen­geségét” tükrözi. Már legalább két éve világos volt az összes szakértők előtt: az Egyesült Államok szándéko­san törekszik a dollár értékének viszonylagos csök­kentésére a versenytársak devizáival szemben — hogy ily módon olcsóbbá tegye az amerikai exportot és ja­vítsa helyzetét a világpiacon. A dollár legújabb le­értékelése így nem vereség, hanem voltaképpen győ­zelem a nyugat-európai és japán versenytársak felett Ráadásul az az érv sem állja meg a helyét, amely­re hivatkozva az Egyesült Államok ezt a megoldást kikényszerítette. Tény és való, hogy a jelenlegi leérté­kelést megelőző árfolyamrendezés (amelynek során a dollár ugyancsak leértékelődött a konkurrens valuták­kal szemben) nem változtatott az amerikai kereske­delmi mérleg hiányán. A kereskedelmi deficit 1972-ben több mint 6 milliárd dollár volt. Japán például 9 mil­liárd dollárnyi árut szállított az Egyesült Államokba, de kevesebb mint ötmilliárdnyit importált. A kibőví­tett európai Közös Piac kilenc országának exportja az USA-ba 13,3 milliárd volt, behozatala viszont keve­sebb, mint 12 milliárd. Csakhogy: ezek a hivatalos számadatok nem ve­szik tekintetbe, hogy a nagy amerikai trösztök az el­múlt években óriási pozíciókat hódítottak meg a kon­kurrens országokban, mindenekelőtt Nyugat-Európá- ban. Ma már ezekben az Amerikán kívüli amerikai vállalatokban magasabb a termelés értéke, mint a „régimódi” amerikai export. Sőt, az amerikai beho­zatal egy része is ezekből a határon túli amerikai vállalatokból érkezik! A hivatalos számok tehát nem fejezik ki a való­ságot. A kereskedelmi statisztikát az Egyesült Álla­mok most mégis arra használta fel, hogy kikényszerít- se a dollár leértékelését és így további világpiaci elő­nyöket szerezzen. Miután pedig ez megtörtént, küszö­bön a következő felvonás: ugyancsak a kedvezőtlen amerikai kereskedelmi mérlegre hvy^tjMtzvia a .vetély- í, társaktól további piaci engedményeket követelnek. Nixon február közepén a kongresszushoz intézett üze­netében „világgazdasági reformokat” sürgetett. Ezek­nek az lenne a céljuk; hogy „jobb piaci részesedést” biztosítsanak az Egyesült Államoknak. N Az idevonatkozó hivatalos törvénytervezet még nem készült el. máris fel lehet azonban rajzolni a legfőbb követeléseket. A protekcionizmus legerőtelje­sebb hívei — így például Mills, a szenátus nagy hatalmú megajánlási bizottságának elnöke — azt ja­vasolják: Washington újra vezesse be az importkülön­adó egyszer már alkalmazott módját. Azaz: egyszerűen sújtson „büntetéssel” minden behozatalt. Ezt a durva és egyoldalú megoldást persze való­színűleg csak azért szellőztetik, hogy utána minden más követelés engedménynek tűnjék. így sokkal való. szípűbb az úgynevezett „szelektív különadó” alkalma­zása. Eszerint az Egyesült Államok maga választaná ki, hogy mely országokul származó importot (vagy mi­lyen árucsoportokat) sújt a különadóval. A bot ter­mészetesen azokat érné, akik nem nyitják meg meg­felélő készséggel kapuikat az amerikai áruk beáram­lása előtt. Hasonló lenne ehhez — bár még árnyaltabb — az a módszer, amelyet Schultz pénzügyminiszter ajánlott. Nevezetesen: az elnök kapjon rendkívüli fel­hatalmazást arra, hogy a „jól viselkedő” konkuren­sekkel szemben csökkenthesse, a makacsokkal szem­ben viszont emelhesse bizonyos áruk behozatali vámjait. Egyelőre nem könnyű elképzelni," hogy miképpen lehetne megállapodásra jutni. Nyugat-Európában az a helyzet, hogy a Közös Piacnak, mint zárt gazdasági blokknak egész szerkezetét megbonthatja — például — az amerikai mezőgazdasági cikkek korlátlan beáram­lása. Ha pedig erre nem kerül sor és az Egyesült Államok büntetésül emeli a vámfalakat — erre a Közös Piac is hasonló megtorló intézkedéssel válaszol­hat, ami már egyértelmű a kereskedelmi háborúval. Más természetű, de nem kevésbé súlyos a japán di­lemma. A távol-keleti szigetország Amerikából szárma­zó behozatalának nem kevesebb mint 42 százaléka nyersanyag és élelmiszer. Ezekből pedig a szükséglet­nek van egy természetes határa, amelyen túl már áz importot nem lehet fokozni. Az egyetlen lehetséges módszer az amerikai iparcikkek előtt emelt viszony­lag magas vámfalak lebontása — ezek viszont szerves részét alkották és alkotják ma is Japán egész iparo­sítási politikájának. Lehet, hogy az Egyesült Államok most kezdődő világkereskedelmi offenzívája eredményeket hoz. Ha így lenne, a legelső „eredmény” mindenképpen Nyugat-Európa és Japán jelenlegi ipari-külkereskedel­mi szerkezetének szétrombolása lesz.-I -c Ezt hozta a hét a külpolitikában így látja a hetet kommentá­torunk : Tekintélyes „írásbeli fel­adatot” kaptak a külügymi­niszterek, összesen 180 aláírás került a párizsi nemzetközi Vietnam-konférencia záróok­mányának angol, francia, orosz, kínai és vietnami nyelvű pél­dányaira. Sok nehézség és" bi­zonytalanság után, végül is eredményesen zárult a tizenkét hatalmi értekezlet, amely a tűzszüneti megállapodások szi­gorú végrehajtását tűzte célul. A konferencia vitái főként két problémakört érintettek, A kanadai külügyminiszter sze­rette volna keresztülvinni, hogy a konferenciát alakítsák állandó intézménnyé, s legyen valamiféle legfelső döntőbíró Vietnamban. Ez természetesen elfogadhatatlan volt, mivel sértené a vietnami szuvereni­tást. Kompromisszumos meg­állapodás történt viszont, arról, hogy hat aláíró, vagy a VDK és az Egyesült Államok kez­deményezésére. újból össze­A Fekete Szeptember terro­ristái péntek este közép-euró­pai idő" szerint pár perccel nyolc óra után bejelentettek, hogy „kivégezték” Cleo Hoel amerikai nagykövetet, George C. Moore amerikai ügyvivőt és Guy Eid belga ügyvivőt. A terroristák, akik a hírt a szu­dáni belügyminiszterrel közöl­ték, a gyilkosságot azzal indo­kolták, hogy követeléseikre nem kaptak érdemleges - vá­laszt. Továbbra is túszként tartották Szaud-Arábia khar- toumi nagykövetségének épü­letében a szaud-arábiai nagy­követet és a Jordániái ügyvivőt. A terroristák a szaud-arábiai nagykövettel hivatták fel Bakir Ah­med tábornokot, hogy kö­zölje vele a történteket, majd később a kommandócsoport vezetője is megerősítette a hírt. A terroristák szinte a kivég­zés pillanatáig érintkezésben álltak a szudáni belügyminisz­terrel és a nagykövetség épü­letében személyesen tárgyaltak a kormány egészségügyi mi­niszterével is. azonban eluta­sítottak minden olyan kérést, hogy várjanak tervük végre­hajtásával. William Macomber külügyi államtitkár-helyettes, aki az amerikai kormány képvisele­tében indult Khartoumba, a korábbi hírekkel ellentétben nem a szudáni kormány tilal­ma miatt nem szállhatott le különrepülőgépével a főváros repülőterére, hanem egy rend­kívüli erejű homokvihar kényszerítette arra, hogy út­hívható a párizsi tizenkettes konferencia.' A másik akadályt a saigoni rendszer támasztotta azzal, hogy igyekezett elködösíteni a realitásokat, azt ugyanis, hogy a déli országrészben jelenleg két kormány, két hatalom áll fenn. A saigoni „egyedüli kép­viseleti” próbálkozásokat azon­ban szintén elvetették. Akadályok nemcsak, sőt nem elsősorban Párizsban mutat­koztak. A DIRK és a VDK kénytelenek voltak erélyes hangú kormánynyilatkozataik­ban megbélyegezni a saigoni és amerikai részről megnyilvá­nuló tűzszüneti szabotázst. A diplomáciai élénkség vál­tozatlanul tart a közel-keleti válság körül. Elsősorban Egyip­tom folytat kiterjedt tárgyalá­sokat. A két névrokon közül Iszmail hadügyminiszter Moszkvában tárgyalt, míg Ha- fez Iszmail, Szadat főtanács­adója Washington és London Után Bonrit kereste fel. Az amerikai főváros vendége Golda Mfeir, az izraeli minisz­itónyát megváltoztassa és Kairóba menjen. A homokvi­har miatti rossz látási viszo­nyok egyrészt szükségessé, másrészt lehetővé tették, hogy a már páncélosókkal is meg­erősített szudáni alakulatok, amelyek körülvették a szaud- atábiai nagykövetség épületét, az esti órákban közelebb hú­zódjanak a megszállt , épület­be*. ■■<■^■‘01.7„v. , A nyugati, hírügynökségek szombaton délelőtt ellentmon­dó hírekeV'közölték ' a belga Ügyvivő sorsáról.’ aki, amikor halálhírét a gyilkosok közöl­ték, agonizált ugyan, de még életben volt. Jasszer Arafat, a palesztin felszabadítási szervezet vezető­je- a három túsz megölése előtt táviratban tiltakozott Ni­méri szudáni elnöknél amiatt, hogy Khártoumban letartóztat­ták a palesztin felszabadítási szervezet helyi vezetőjét. Ara­fat hangsúlyozta, hogy a fel­szabadítási szervezetnek sem­mi köze sincs a „khartoumi incidenshez”. A Fekete Szeptember szóvi­vője az At Muhacrer című beiruti napilapnak adott nyi­latkozatában közölte, ha nem teljesítik a kommandó köve­teléséit, kivégzik á még élet­ben maradt két túszukat is. A szudáni kormány — a leg­utóbbi jelentések szerint —el­utasította a terroristák repü­lőgép-követelését. Lapzártakor még nem volt ismeretes, hogy sikerült-e ár­talmatlanná tenni Khartoum- ban a Fekete Szeptember ter­roristáit. terelnök-asszony újabb segé­lyekért kilincsel és a líbiai utasszállító tragédiáját próbál­ja „magyarázgatni”. A világ­sajtó azt találgatja, létrejött-e a titkos randevú, hiszen a ked­di napon úgy Meir asszony, mint Husszein jordán uralko­dó egy városban, Washington­ban tartózkodott. A közel-kele­ti diplomácia eseményeit meg­döbbentő incidens zavarta meg a héten, a Fekete Szeptember terroristái ezúttal a szudáni fő­városban tették le gyilkos „névjegyüket”. Akciójuk, amelynek során négy ország diplomatái közül szedtek ál­dozatokat, súlyosan zavarja a haladó erők által tett különbö­ző lépéseket. Akik nemrég azt jósolták; hogy a dollárválság hamarosan ismét kiújul, talán maguk is meglepődtek milyen gyorsan igazuk lett. A közvetlen okot megint a spekuláció összpon­tosított támadása szolgáltatja, de a háttérben súlyos politi­kai-gazdasági bizalmi válság húzódik meg. A fejlett tőkés országok most azon tanácskoz­nak, ki fizesse a valutaválság árát. Akik a japán yen és a nyugatnémet márka felértéke­lését követelik, azok a szám­lát Tokiónak és Bonn-nak kí­vánják benyújtani. Nem lenne teljes a kép, a magyar külpolitika jelentős eseményeinek említése nélküL Hazánk vendége volt a dél­jemeni kormányfő, s negyed százada nem járt olyan ma­gas szintű magyar küldöttség Washingtonban, mint Vályi Péter és kísérete. Elsősorban a kétoldalú gazdasági kapcsola­tok fejlesztésének lehetőségeit veszik szemügyre. Ugyanezzel a feladattal folytatja majd út­ját miniszterelnök-hel tette­sünk Kanadába is. Külügy­miniszterünk természetesen Párizsban töltötte a hetet, s egy saigoni hír: márciusban magyar elnöke van a nemzet­közi ellenőrző és felügyelő bi­zottságnak. Esztergályos Fe­renc személyében. A tanácstagi választások előkészületei Mint ismeretes, a Népköz­társaság Elnöki Tanácsa ápri­lis 15-re tűzte ki a helyi ta­nácstagok általános választá­sát. Az egész társadalmat át­fogó belpolitikai eseménysoro­zat előkészítéséről dr. Paop Lajos államtitkár, az országos választási elnökség elnöke a többi közt a következő tájé­koztatást adta: A választók összeírása rend­ben megtörtént. Méreteire jel­lemző, hogv több mint 7 mil­lió állampolgár töltötte ki az összeírólapokat. — Az áprilisi választás sem politikai céljaiban, sem más alapelvben nem tér el az elő­zőktől. Ugyanakkor a szocia­lista demokrácia további szé­lesítését, a választók még ak­tívabb részvételét szolgálja a választási törvény 1970-es mó­dosításából eredő néhány új vonás. Újdonság, hogy 1954 óta első/alkalommal választ­juk meg a tanácsok tagjait más időpontban, mint az or­szággyűlési képviselőket. A választási törvény módosítása előírta, hogy a tanácstagok és a képviselők eddig négyéven­ként egyszerre tartott válasz­tásának időpontját el kell kü­löníteni egymástól. Legutóbb 1971. tavaszán, a még együtt tartott választásokon a képvi­selők a szokásos négy évre, tehát 1975-ig, a tanácsok tag­jai pedig — kivételesen — csak két évre kanták megbí­zatásukat. Most tavasszal a ta­nácstagok már ismét négy esz­tendőre. 1977-ig kapnak man-- dátumot. Szavazás Franciaországban. Három pártvezetö a válasz­tási harc finisében a párizsi rádió mikrofonja előtt vitázik. A képen balról Mitterrand, a Szocialista Fárt. jobbról Le- canuet, a centristák vezetője. Középen, szemben Peyrefitte, gaulleista vezető. Khartoum A Fekete Szeptember terroristáinak Teres * f • a

Next

/
Oldalképek
Tartalom