Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-31 / 76. szám

A termelékenység nő és a mutató ? ELSŐ LÄTASRA minden románt egyszerű: ha azonos idő alatt, azonos számú mun­kaerővel többet termelünk, emelkedik a munka te’'TV|oté- kenvsége. Valóban, a világhó­dító szakfogalom, a századunk minden bonyolultságát egyet­len visznnvszámm.á fűm őri tő, szerény kénlet; a termelékeny­ség, alaniában véve ari-ól tudó­sít, amit ez a közhellyé egy­szerűsített jellemzés kifejez; mennyi, értéket állítunk elő azonos időegység alatt. Á naev igazságok madártáv­latból nézve mindig kézenfek­vőén egyszerűek; csak a mik- roszkonikus közel«áa. tehát az elemzés, a vizsgálódás deríti fel a valóság ÖTTV"nl»+oit, az igazság bonyolultságát. így van ez a termelékenység ese­téhen is, amelyről csakhamar kitűnik; maga a látszatra egy­értelmű fogalom is megannyi tisztázatlanságot, sőt világ­szerte heves szakmai polé­miát fed, maga a nősíts meg­határozás is széles körű kutatá­sok tárgya. Vágjunk át itt napjaink gondjainak, feladatainak kö- zénnontláboz: ismeretes, hogy a gazdaságirányítás módosítá­sát követő években átmeneti­leg lassult majd stagnált a termel ékennség. később ez az irányzat változott, s ma már a termelékenység határozottan emelkedik. Érdemes közelebb­ről is szemügyre vennünk az iménti mondatfal jelzett gra­fikonvonalat. mert kétféle fél­reértés. tévhiedelem olvasható ki belőle. 'Az egyik oly módon jellemez­hető. hogy korábban sokan a gazdaságirányítás módosításá­nak számlájára írták a terme­lékenység növekedésének lefé­keződött ütemét, általánosan és egészében minősítve ezzel a változást, mintegy az irányí­tási rendszer természetéből származtatva a termelékenysé­gi gondokat. Cáfolni ezt az álláspontot ma már természe­tesen felesleges, hiszen időköz­iben a tények vállalták a bizo­nyítás szerenkörét. Teendőink, feyorsehb gyarapodásunk szem- pontiéból nézve azonban na­gyobb figyelmet érdemel ama ;— jelzett — másocb'k félreér­tés, amely termelékenységi irányzataink n vornan keletke­zett és mindmáig érzékelhető. A SZOCIALISTA IPARBAN í973-ben az eev foglalkozta­tottra jutó bruttó termelés — tehát a termelékenység — a tervezett 5 százalék helvett 6,5 százalékkal nőtt, s ez olyan eredmény, amit hiba lenne le­becsülni. Tegvük hozzá azt is: nem kevésbé v>íha ipnne ezt az előrelépést túlértékelni, elvo­natkoztatva a háttértől, létre­jöttének okaitól. Ilyen ok pél­dául az. hogy az eev főre ju­tó termelés növelését a körül­mények npwmértékben ki- kénvszerítették. a foglalkozta­tott létszám ugyanis nem nőtt — m°rt nem nőh“fett —, sőt, 0.9 százalékkal csökkent. Eb­ből pedig az is következik, hogy a termelékenység — ön­magában rendkívül örvende­tes — javulásában még nem szerepelt kellő súllyal a kor­szerűbb munkaszervezés, a céltudatosabb vállalati veze­tés. a tartalékok módszeres feltárása. Ám talán ennél is fontosabb rámutatnunk arra az összefüg­gésre, amit bevezetőnkben a termelékenység fogalmának homályaival jElemeztünk. Ar­ról van szó, hogy az imént említett arány — az egy fog­lalkoztatottra jutó bruttó ter­melés — a lényeget tekintve meglehetősen pontatlan képet ad a termelékenység társadal­mi méretekben értelmezett, va­lódi dinamikájáról. Ez a mu­tatószám ugyanis, amint szö­vegéből kiolvasható* a foglal­koztatottak számához, szaksze­rűbben : az élő munkához méri a termelékenységet. Könnyű belátni azonban —■ és szakkö­rökben terjed ez a felismerés —, hogy a társadalom számára legalább ennyire fontos az is: mennvi lekötött eszközzel, te­hát géppel, készlettel érték el a termelékenység emelését. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a termelésben lekötött eszközök, amint elnevezésük is kifejezi: a holt munka — szinte a tár­sadalom befektetett munkáját kéoviselik. még akkor is, ha ezt a munkát egy korábbi ter­melési szakaszban (a gép, a berendezés előállításakor, vagy — imoort esetén — az érte já­ró deviza kitermelésekor) .állí­totta elő a társadalom. Alap­igazság az is, hogy a vállalati gazdálkodás gyakorlatában ez a két tényező — az ember és az eszköz, tehát az eleven és a holt munka — egymást he­lyettesítő elemek, pontosab­ban: választási lehetőség nyí­lik abban, hogy az egyiket, vagy a másikat „fogyasztja”-e jobban a vállalat. Következés­képp: a társadalom tartósan akkor jár jól, ha a termelé­kenység a munkaerővel és az eszközökkel való gazdálkodás egyetemes javulása nyomán növekszik. Ilyen összegezett mutatószámmal vizsgálva: a negyedik ötéves terv a nép­Imre László: A végén Anyu széttolta az ágyakat, az ő két ágyu­kat, egymás meliert a szo­bában, egyiket az egyik sa­rokba, a másikat a másikba, csakhogy minél messzebb le­gyen tőle, szóval kezdett a helyzet nagyon cikis lenni. Igen, mert tudod, anyámat le­százalékolták az üzemben ahol dolgozott, a dohány amit ka­pott, nagyon kevés volt és egy idő után ott tartottunk, hogy fizetésnapon lesni kellett a fateromat, valamit haza is hoz­zon a keresetből, anyu legtöbb­ször engem küldött, ő nyilván nem akart szégyenkezni, men­jek oda a gyárkapuhoz, le ne kopjak róla, míg haza nem jön. Ezt nagyon rühelltem, főleg amikor egyszerűen hazazavart, pirult a pofám helyette is a kollégái előtt, persze, hogy el- kotródtam, haza se mentem estig, csináltuk a cirkuszt a galerivel a téren, mire haza­mentem, ott húzta a lóbőrt az ágyon, felöltözve, mint rende­gazdasági hatékonyság növeke­dését (az élő és a holt munka együttes hozamát) évi 1,9 szá­zalékos ütemben iránvozta elő, s tavalv az emelkedés 1,4 százalék volt, amiből a felada­tok egyértelműen kiolvashatók. A TERMELÉKENYSÉG — ilyen átfogóan értelmezett — növelését egyébként nemcsak a gazdasági szükségszerűség, de a jövő evész sor elkerülhe­tetlen társadalmi folyamata is sürgeti, sőt, előbb-utóbb ki­kényszeríti. Ilyen tényező mindenekelőtt a demográfiai előreielz°sEcrj5i kiraizo’ódó munkaerőhelyzet, és a munka­idő várható további csökkenté­se. Azipar távlatilag, 1975. után általában már aligha növelheti létszámát, a mezőgazdaság to- váhbi i ti tenzi fi hálásával fel­szabaduló munkaerő ugvanis mind erőt el i »sebben áramlik maid az úgynevezett harmadik szektorba, a társadalmi szol­gáltatások törvénvszerű növe­kedésének megfelelően. Ebből pedig az következik, hogy a társadalom — benne mindhá­rom szektor., tehát az ipar, a mezőgazdaság és a szolgálta­tás,— csak úgy növelheti telje­sítményét, ha a munkaerővel, amely hovatovább a legna­gyobb hiánytényezővé lép majd elő, jobban, szervezettebben gazdálkodik, s ha a gépesítés, a technológiai korszerűsítés is ehhez kapcsolódik, jobb mű­ködési hatásfokával, munka­erőt pótló hasznosításával. TÁBORI ANDRÄS sen, ahogy ilyenkor — egyre sűrűbben — szokása volt. Kér­lek szépen, a végén már odáig süllyedtünk, hogy anyám egy­szerűen nem tudott főzni, még egy üres paprikáskrumplit sem, a kicsik óbégattak az éh. ségtől, ha egy zokni kellett, azt se tudtuk megvenni, ha jött a gázszámlás, tőlünk ugyan egy vasat se látott, amíg anyám szegény nem hajtotta föl a dohányt valahonnét. Be­vitte a gyűrűjét, a nyakláncát, az óráját a zaciba, aztán, hogy nem volt már mit bevinni, el­kezdett kölcsönt kéregetni, ro­konoktól, ismerősöktől, a ház­ban a szomszédoktól, cukorra, tejre, krumplira. Másfél év se telt el, és mi úgy lerobban­tunk, hogy az nem igaz. És egyszer egy estén, olyasmi tör­tént, ami betette az ajtót az egész életünkre. A kéglihez legközelebbi köpködőben idő­zött az apám, a szomszédok jöttek mondani anyámnak, menjen, ha pénzt akar látni, maga helyett most is engem küldött. El is mentem, szöve­gelek ott az apámnak, jöjjön, ÜZEMVEZETŐ, GYÁRTMÁNYFEJLESZTŐ, GYÁRTÁS­TECHNOLÓGUS MUNKAKÖRRE pályázatot hirdetünk gépészmérnökök, üzemmérnökök, gépésztechnikusok részére. Szükség esetén lakást biztosítunk. Jelentkezést írásban, önéletrajzzal kérjük, „Diszkréció” jeligé­re a Szekszárdi Lapkiadó Vállalathoz. (65" Két év nyolc hónap Új jogszabályokról — röviden A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter, valamint a munkaügyi miniszter 2/1973. (III. 3.) MÉM—MüM szám alatt együttes rendeletet adott ki a magánmunkáltatók által foglalkoztatott mezőgazdasági dolgozók munkaidejéről és bé­rezéséről. A rendelet szerint a magán- munkáltató által foglalkozta­tott mezőgazdasági dolgozó munkaideje legfeljebb évi 2500 óra lehet, az éves munkaidő- keret terhére megállapított munkaidő havi 270 óránál, a napi munkaidő 12 óránál hosz- szabb, illetve napi 6 óránál rövidebb nem lehet. A magánmunkáltató és az alkalmazott a munkaszerző­désben megállapodhat a bér természetbeni fizetésére is. A magánmunkáltató az alkalma­zottnak a munkaszerződésben meghatározott munkaidőn fe­lüli foglalkoztatása esetén túlóradíjat köteles fizetni, amelynek mértéke óránként a munkaszerződésben kikötött munkabér 1 órára jutó hánya­da. A magánmunkáltató az al­kalmazott által végzett mun­kákat az állami mezőgazdasá­gi üzemekben foglalkoztatott dolgozókra irányadó szabályok szerint köteles besorolni, s ki­mondja a jogszabály azt is, hogy az alkalmazott munkabé­rét a munkakörülményi foko­zatok figyelembevételével mi­lyen bértételek alapján kell megállapítani. Az Országos Vízügyi Hivatal elnöke 1/1973. OVH. szám alatt rendelkezést adott ki Országos Vízgazdálkodási Szabályzat közzétételéről, a szabályzatot a Vízügyi Értesítő közli. A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1/1973. SZOT. számú szabályzata a nyugdíjjogsza­bályok egyes rendelkezéseinek módosításáról szól, s a sza­bályzat mellékletei tartalmaz­zák azokat a munkaköröket; amelyekben a nyugdíjasok fog­lalkoztatási kerete 1260 óra és azokat a munkaköröket is, amelyekben a nyugdíjasok nyugdíjuk korlátozása nélkül foglalkoztathatók. Figyelmet érdemel a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Értesítő március 2-i számában megjelent miniszteri értekez­let! állásfoglalás, amely a sü­tőiparban dolgozó nők munká­jának könnyítéséről szól. Az állásfoglalás szerint a sütö-i iparban a dagasztás, a vetés,' a kisütés, a kézifeladás nehéz; egészségre ártalmas fizikai munka, ezért ezekben a mun­kakörökben nőket foglalkoz-- tatni nem szabad. A nők alkal­mazása a feldolgozó, a kony­hai, az árukiadói munkára korlátozódik. A nehézipari miniszter 6/1973. NIM. sz. utasítása aj gyermek- és ifjúságvédelem üzemi patronálásáról rendel­kezik s az utasítás többek kö-' zött kimondja, hogy a válla­latok a saját területükön is fordítsanak fokozott figyelmet a gyermek- és ifjúságvédelem­mel kapcsolatos tevékenységre,' különösen az ifjúkori bűnözés megelőzésére és a büntetésü­ket letöltő fiatalok utógondo­zása hatékonyságának növelé­sére. Az utasítás megszabja, azt isi hogy a patronáló tevékenységet hogyan kell kialakítani. DR. DEÁK KONRÁD csop. vez. ügyész siessen, kihűl a vacsora, az meg csak küld el, tudni se akar rólam, közben a farzsebből sze­di elő a bukszát, fizet ennek is, annak is, mint akinek telje­sen elment az esze. Gondoltam egyet, ha szép szóval nem megy, majd viszek én haza pénzt másképp. Amikor nem figyelt rám, odanyúltam a far­zsebhez, kikaptam belőle a rossz bőrtárcát és usgyi, amennyire csak bírtam, húzni kezdtem a csíkot hazafelé. Az apám részegségében ordítani kezdett; tolvaj! fogják meg! kiraboltak! utána! Az utcán, a sötétben elébem álltak hárman is. Amit én ott kaptam! Mire apám odaért, már fölállni se bírtam a két lábomra, azt se tudom, hogy kerültem haza. Én aztán jól kihúztam a gyufát. De nem emiatt kerültem sittre. Elhatároztam, valamiképpen megpróbálok' segíteni anyámon és úgy intézem, mintha az öre­gem adná a dohányt, így nem fog gyanút. Hallottam srácok­ról, autókat rámoltak ki, menő külföldiek kocsijait, gondoltam, megpróbálkozom ezzel. Egy ideig ment is a bolt, Budára jártam át, bagóért elcsencsel- tem a szerzeményt Pista bá­csinál, ez egy reszketős lábú, idős ürge, azóta biztosan ki­nyiffant már a börtönben, a külső Józsefvárosban lakott, hozzá vittem a szajrét, táska­rádiót, autótakarókat, volt köz­te báránybőr is, külföldi cigit, mikor mit. Egyszer is megyek, hát Pista bácsi helyett egy nyo­mozó van ott, mit hoztál kis- öreg? — kérdezte és jó erősen megfogta a karomat, amikor olcsó Áron nadpalló eladó. Érdeklődés: Kossuth Mg. Tsz Öcssny, telefon: 3. (Halmai). (588) el akartam spurizni. Nem volt mese, oda kellett neki adni az egész cuccot, úgy, ahogy volt, a Pista bácsival egyszer talál­koztam a vizsgálatiban, azt vallotta, nem is ismer, de a házból, ahol lakott, rámval- lottak többen is, mert volt olyan hét, amikor kétszer, há­romszor is ott voltam nála, én aztán nem is tagadtam, lefá- rádtam, ez az igazság, ha csak rámnéztek is, összecsuklottam, mindig a muteromat láttam magam előtt, a sírástól vörös arcát, látod, ilyen nagyfiad va­gyok én neked, szégyent hoz­tam rád, pedig elég a magad baja úgyis. Hallottam később, hogy apámat kényszerelvonóra vitték, a kissrácok állami inté­zetbe kerültek, úgy kellett ki­tépni őket az anyám kezéből, utána injekciókat kapott, itt volt nálam beszélőn, hát alig ismertem rá, annyira megöre­gedett, nem baj, Anyu, mond­tam neki, majd kiszabadulok és akkor kihozzuk a kis kra- pekokat is, mert állásba me­gyek és nem fogok piálni soha. Érted? Soha! (Folytatjuk) A Dél-dunántúli Áram­szolgáltató Vállalat szek­szárdi üzemigazgatósága FELVESZ: KŐMŰVES SZAKMUNKASOKAT, SEGÉDMUNKÁSOKAT, PÉNZBESZEDŐT (Szekszárd és Decs területére), MŰSZAKI RAJZOLÓT. Jelentkezés: Szekszárd, Bezerédj u. 9. sz. alatt. (593)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom