Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-23 / 69. szám

A Szekszárdi Szabó Szövetkezet az NDK televíziójában

JEGYZET

2,5 millió rubel értékű ruházati cikk Szekszárdról — Hármas együttműködés,

sok éves távlatra

ü várongi 64110 forintról

Nem állítjuk, hogy a várongi Petőfi Mg. Tsz. o 6490 forint költséggel megoldotta az ügyvitelgépesítést. Ugyanis a tsz vásárolt egy Ascota—114 típusú villany-összeadógépet, erről, a rendnek megfelelően a tsz-tagságnak a zárszámadáson adtak jelentést. Valami azonban elkezdődött a közös gazdaságban, s ezt már lehet úgy értékelni, hogy a korszerűbb vezetéshez ezzel a géppel is megtették a kellő és az első lépést.

Arról van szó ugyanis, hogy manapság mind több információra van szüksége a gazdasági vezetőknek. A döntések előkészítése, a pontos számviteli munka nélkülözhetetlen ma már egy vezető fegyvertárából, — s ezeket csakis az irodából kaphatja meg. Nem mindegy mikor. A kézi munkával végzett számvitel lassú. Legtöbb esetben csak akkor jut a vezető birtokába a megfelelő, a döntéshez szükséges adat, amikor már késő. Egy korszerű könyvelőgép akárcsak a huszonötös gyűjtőíves is, képes arra, hogy azonnal egyenleget adjon a pénzügyi helyzetről. Arra is képes az Ascota—170-es, hogy a bérelszámolást elvégezze — munkaegység-elszámolást is —, az anyagkönyvelést is rá lehet bízni. Persze az ügyvitelrendszert kell a gép „tudásához" alakítani.

Néhány mezőgazdasági termelőszövetkezetben már jelentősen fejlesztették az ügyvitelt. A faddi Lenin Mg. Tsz-ben például több könyvelő- és ezeket kiszolgáló járulékos gépet is munkába állítottak. Kedvező tapasztalatok vannak másutt is. Kurdon a vezetők egyre többre akarják megtanítani a gépet, lehetőleg minden számviteli munkára ki akarják dolgozni a gépesítési formát. Ko- csolán és Szakcson sem sajnálták a gépekért a pénzt. Az ügyvitelgépesítés környékbeli eredményei — Kocsolán és Szakcson — nyilván elindítói voltak a korszerű irodagép-vásárlásnak Várongon. És ahogy ismerjük a korszerű vezetési módszerek után kutató és azokat hasznosító várongi tsz-vezetőket, lehetségesnek tartjuk, hogy rövid idő alatt „gépre viszik az irodát”. Azaz korszerű könyvelő-, számoló- — nem számító — gépeket vásárolnak, hogy ezek segítségével a lehető legjobb döntéseket tudják hozni. Végeredményben tehát a 6490 forintos villany-összeadógép csak az első_ egysége az Ascota-programnak, amely néhány év múlva megvalósulhat Várongon is. — Pj _

K

ét műteremlakás lesz Szekszárdion

Az NDK televíziójának egy stábja a hét első napjaiban a Szekszárdi Szabó Szövetkezet üzemeiben készített felvételeket, a „Prizma” műsor keretében, Lilo Vorwerk asszony, főszerkesztő és Armin Liersch rendező irányításával. A 25 perces műsorban azt az együttműködést mutatják be, amely az elmúlt években a szekszárdi szövetkezet, az NDK-beli Jugendmode — a fiatalok ruházati nagykereskedelmi vállalata. — és a Bruno Freitag Feinwäsche — fehérnemű- gyártó cég — között kialakult. Ez alkalommal járt — már nem először Szekszárdon — Günther Khule, a Jugendmode vezérigazgatója, Günther Scheibe, a Bruno Freitag Feinwäsche termelési igazgatója, hogy megkössék a következő évekre szóló együttműködési megállapodást.

Először Kopp Ádámot, a

szövetkezet elnökét kérdeztük meg, hogyan alakult a kapcsolat az NDK-beli nagykereskedelmi vállalattal.

— 1969 óta szállítunk a Ju- gendwerké-nek. Abban az évben 125 000 rubel értékű árut szállítottunk, 1970-ben már 200 ezer, 1971-ben ötszázezer, 1972- ben 850 ezer rubel értékű ruházati cikket, az idei évre szóló megállapodásunk már 2,5 millió rubel értékű szállításra szól. NDK-beli kereskedelmi partnerünk igénye már annyira megnőtt, hogy hazai alapanyagokból nem tudjuk kielégíteni, így lépett be az üzleti, kapcsolatba még a múlt évben a Jugendmode hazai szállító partnere — a fehérneműket gyártó Bruno Freitag Feinwäsche. A vállalattal való együttműködés lényege: a tőlük kapott alapanyagot dolgozza fel szövetkezetünk, és szállítja a készterméket, amelyet szintén Khule vezérigazgató ifjúsági nagykereskedelmi vállalata hoz forgalomba. A múlt évben e vállalattal együttműködve 51 000 műbőr és egyéb alapanyagú ruházati cikket szállítottunk, az idén ez a mennyiség 245 000 darabra nő. Most arra kötöttünk megállapodást, hogy a Bruno Freitag egy új üzem komplett gépparkját szállítja nekünk — úgy. hogy május 31-ig itt lesz nálunk a teljes géppark.

A következőkben Günther Khule vezérigazgaté a szó.

— A Jugendmode — a fiatalok nagykereskedelmi vállalata — nyolcvan áruházat lát el az NDK nagyobb városaiban. Tehát minden nagyobb városban van ifjúsági áruház. Az áruellátást a vállalat 800 alkalmazottja és 2500 eladója Végzi. Az áruforgalom tíz százaléka — műbőr és orkánruházatból, dzsekikből, anorá- kokból, autóskabátokból ■ — szekszárdi termék. A fiatalok körében rendkívül kedveltek ezek, és ez a magyarázata, hogy hosszabb távú jövőre tervezzük az együttműködést. A műbőr és orkán ruházati cikkeket kizárólag Szekszárdrói szerezzük be.

— A fiatalok követik a leg újabb divatot, sőt, irányítjá! is. Ezt a divatot egy kereske delmi vállalatnak is nemese követni, hanem irányítani i ,kell. A divat irányításába hogyan működnek együtt t termelő céggel, a szekszárdiakkal?

— Minden áruházunkban működik vevőszolgálati osztály. Ez gyűjti a vásárlók észrevételeit, igényeit, és figyelemmel lfíséri a forgalmat, a világpiacot, a divat alakulását. Egy- egy új modellt maguk a fiatalok is zsűriznek, hiszen, mint

már említettem, 2500 eladónk zöme fiatal, tehát magukon keresztül is ismerik az igényeket

— Ezekből a felmérésekből hogyan lesz új modell?

— Például: a szekszárdiaknak rajzban megküldjük, körülbelül mit kérünk. Ennek megfelelően a szekszárdiak elkészítik a mintadarabokat és azokat zsűrizzük. De legutóbb kint volt három hétig a szövetkezet modelltervező je, aki a mi modelltervezőnkkel kidolgozta mar azoknak a ruházati cikkeknek a fazonját, amelyeket majd 1974-ben akarunk forgalomba hozni.

A következőkben Günther Scheibe-t, a Bruno Freitag Feinwäsche termelési igazgatóját kérdezzük, hogyan alakult ki a hármas együttműködés, a szekszárdi szabókkal kialakított kapcsolat.

— Pártunk VIII. kongreszszusa fogalmazta meg a szocialista integráció bővítését, szorosabbra fűzését, ennek szellemét, tartalmát tükrözi a két termelőüzem közti kapcsolat. Vállalatunk — 3500 dolgozót foglalkoztat — fő profilja a fehémeműgyártás. Mint a szekszárdiak, mi is a Jugendmode szállítói vagyunk. Mint Kopp Adám elvtárs, a szövetkezet elnöke már számokkal illusztrálva elmondotta, évről évre nagyobb a kereskedelmi vállalat igénye. Ezt mi munkaerőhiány miatt, a szekszárdiak anyaghiány

miatt ‘-'nem tudtuk maradéktalanul kielégíteni. Ezért kötöttünk olyan megállapodást, hogy mi megfelelő gépeket és textilanyagot szállítunk Szek- szárdra. Itt feldolgozzák, és ezzel is segítjük a Jueendmode áruválasztékának bővítését. Úgy ítéljük meg, hogy ez az együttműködés mindhármunk részére hasznos, és hosszú évek távlatára is gyümölcsöző lesz.

— Úgy tudjuk, hogy a kezdeti időszakban voltak minőségi kifogások. Ezek most is jelentkeznek?

— Csakugyan voltak. Tudjuk, hogy minden új gyártmánynak jelentkeznek ilyen kifogások. De azt is, hogy a szövetkezet dolgozói tegnapi háziasszonyok voltak, akiknek el kellett sajátítani a szakmát. Ma már nincs minőségi kifogás, az NDK fiataljai szeretik. keresik a szekszárdiak termékeit.

— Viszont, engedjék meg, hogy egy észrevételt tegyek — mondja Khule vezérigazgató — éspedig azt, hogy a már kialakult, és hosszú evre szolgáló hármas kapcsolatba be lehetne vonni egy negyediket, a szekszárdi kereskedelmet. Tudtommal itt nincs olyan vállalat, amely kimondottan a fiatalok ruházati ellátását szolgálná, de talán érdemes lenne megoldást keresni kölcsönös árucserére.

— Következő, hazai tárgyalásunkra vállalok ilyen kezdeményezést — mondja Kopp Ádám. — A szövetkezet elnöke még néhány számadattal kiegészíti az együttműködésről eddig elhangzottakat:

A szövetkezet évi termeléséből 70—80 százalék az NDK- nak szállított termékek aránya, a múlt évhez képest az idén 60 százalék a felfutás. Ez annyit jelent, hogy az idén mintegy negyvenmillió forinttal nő a termelés.

Kopp Ádám és Günther Khule szerdán még egy megállapodást írt alá; a kölcsönös csereüdültetésről. Ennek értelmében évente hat-hat család tölthet két hetet a német tengerparton, vagy Berlin mellett, illetve a Balatonon, vagy Harkányban.

— Befejezésül egy kérdés a vendégekhez. Jólesett hallani, hogy elismeréssel nyilatkoztak a szekszárdi termékekről. De milyen benyomást szereztek a városról?

— Nem először jártunk itt, nemcsak a szövetkezet vezetőit ismerjük, hanem nagyon sok varrónőjét is, és akárhányszor jövünk, mindig találunk valami új létesítményt. Ez a város is kifejezi, hogyan fejlődik a Magyar Népköztársaság, hogyan gyarapodnak lakói anyagiakban és szellemiekben. Szekszárdon még az tetszik, hogy jó érzéssel ötvözik a régi várost az újjal. Nem bókot akarunk mondani, ez határozott benyomásunk, meggyőződésünk.

— Ezek után köszönjük azt a sok jó véleményt, amelyet a Szekszárdi Szabó Szövetkezettel kialakított együttműködésről, a szövetkezet termékeiről, és magáról a városról mondtak.

Segíthet-e a szűkebb haza a pályakezdő művésznek? Segíthet, s jó példa erre az a törekvés, mely szinte — Szek- szárd kivételével — valameny- nyi megyeszékhelyre jellemző. Művészlakások épülnek, alkotótelepek jönnek létre, melyek végső soron azt eredményezik, hogy a fiatal, kezdő művész letelepedik, s alkotóhelye a segíteni kész város lesz. Az pedig vitathatatlan, hogy a művészek jelenléte mindig jótékonyan hat a szűkebb környezet szellemi életére.

Bizonyára e hasznos jelenség szemtanúi és részesei lehetünk majd — ha megkésve is — Szekszárdon az elkövetkező évek során. Végre két műteremlakás épül a megye- székhelyen. Ahogy Mátyás Istvántól, a városi tanács elnök- helyettesétől megtudtuk. a tervezés tart jelenleg, s ha minden jól megy, az év kö------j-------------------------------------------------------z

epén a kivitelező megkezdheti a műteremlakások építését az Előhegyen.

Milyenek lesznek a műteremlakások? Nevükből ítélve a laikus különlegesnek véli. Pedig nem azok. Elosztásuk szerint három szobásak lesznek, s a szobák közül az egyiket, a műtermet a művész igényeinek megfelelően, a kifogástalan Tárást biztosító nagyméretű ablakokkal látják el.

Kik veszik majd birtokukba a műteremlakásokat?

Először is a Képzőművészeti Főiskola Tolna megyei ösztöndíjasai jöhetnének számításba, de sajnois. ilyen ösztöndíjasunk nincs.

Marad tehát a másik megoldás, hogy lehetőleg olyan képzőművészek — festők, grafikusok, szobrászok — juthassanak e lakásokhoz, akik valamilyen módon kötődnek vagy a megyéhez, vagy Szek- szárdhoz. Ennek érdekében a városi tanács művelődésügyi osztálya húsz olyan képzőművészt keresett fel levelével, akinek így vagy úgy, de köze van, vagy volt Tolna megyéhez. Ezen túl a tanács pályázatot hirdetett a lakásokra, melyre ez ideig nyolc, az ország különböző részében élő képzőművész küldte el jelentkezési lapját.

A jelentkezők számából ítélve vonzó tehát a tolnai táj.

Azt azonban, hogy ki kapja meg a műteremlakást, nem a városi tanács dönti el. 1971- ben kormányrendelet látott napvilágot, mely egyebek között kimondja: „A műterem- lakás bérlőjét a művelődésügyi miniszter jelöli ki.” A rendelkezés helyes, mivel ebben az ügyben a Művelődésügyi Minisztériumban tudnak tárgyilagosan, az alkotók pontos értékelésével dönteni.

Jövő tavaszra várhatjuk tehát a megyeszékhely első, itt élő képzőművészeit, akik jelenlétükkel. munkásságukkal bizonyára jelentősen hozzájárulnak majd Szekszárd pezsgőbb szellemi életének kibontakozásához.

—y g—.

— Nagyon szívesen, máskor is. B. I.—K. Z.

Az NDK televíziójának stábja a Szekszárdi Szabó Szövetkezet tolnai üzemében.