Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-22 / 68. szám
Visszhang A bonyhádi állatkórházban A legfiatalabb gyerek — Mit tart élete eddigi legnagyobb eredményének? — Amit a brucellózis-mentesítésben elértünk — mondja dr. Holló Sándor, a kórház vezetője. Aztán gyorsan hozzáteszi: — Az én munkám tulajdonképpen csak folytatás. Jó alapokról könnyű, öt éve vagyok itt, s a kórház tizenkilenc éve működik. — Rövidesen tehát jubilálnak. Mit tehetnek majd az asztalra. Nem érti eL — A megyében máris több brucellózismentes telep van. Az exportszállítások felől nézve, ez komoly anyagi hasznot is jelent. A Hőgyészi Állami Gazdaságot, a kocsolai Vörös Cs-Jlag szövetkezetét, a sióagárdi szövetkezetei említeném. Folyik a bonyhádi Pannónia szövetkezet, és az apar- hanti közös gazdaság szarvasmarha-állományának a mentesítése. Ez azért érdekes külön is, mert a két gazdaság a bonyhádi magyar-tarka tenyésztését tűzte célul. Ennek a fajtának a szarvasmarha- programban ... Eszembe jut, hogy Holló Sándornak nagyon jó híre van, nemcsak Bonyhádon és környékén, de távolabb is. „Kitűnő keze van...” — mondják. Varratos hasú tehen -k, sebes combú lovak között megyünk a kórház-istállóban. — Leggyakoribb a császár- metszés — mondja a vezető orvos — és az összerúgdosott lovak. Nézze meg ezt is, hogyan néz ki. Néha bőrt kell átültetni, annyira csúnya. Gyógyultan engedjük el, azután lehet, hogy egy hét múlva ismét visszajön. Megsimogatja a lovat, — Szegény, buta állat — mondja. (kádár) Az AFIT XIV. számú Autójavító Vállalat szekszárdi üzemegységéről szóló cikkünkben sajnálatos módon tévesen jelent meg a főmérnök neve. Tóth László, az 1-es számú pécsi telep vezetője, ezért — hiszen nem illetékes — nem is ő nyilatkozott lapunknak. Továbbiakban közöljük a megyei tanács tervosztályának a cikk egy részletéhez fűzött kiegészítéseit: „A Szekszórdon működő AFIT-üzem fejlesztésének támogatósáról ,a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága határozatot hozott. E határozat szerint az Autófenntartó Ipari Tröszt 1,5 millió forint szolgáltatásfejlesztési alap juttatásban részesül a IV. ötéves tervidőszakban. Sem szóbeli tárgyalás során, sem írásban nem tett ígéretet arra a megyei tanács, hogy a szolgáltatásfejlesztési alapot 1973 évben a vállalat rendelkezésére tudja bocsátani. A tanács tervében a támogatás 1975. évben teljesítendő kötelezettségként szerepel. Az AFIT Szekszárdon a karosszériajavító és fényezőkapacitás megteremtését tartja elsősorban indokoltnak, azt magas költségigénye miatt jelen tervidőszakban megvalósítani nem tudja. Javaslata szerint, — s ezzel a tanács egyetért — a fejlesztés két ütemben valósul meg: 1. ) A IV. ötéves tervben 8—10 állásos nyári javítóműhely építése 2,5 millió forint költséggel, 2. ) Az V. ötéves tervben karosszériajavító műhely létesítése kb. 10 millió forint fejlesztési előirányzattal. Borbás István osztályvezető főmérnök Csónakázótóért — föld téglagyártáshoz — Ö — mondja — itt igazán nem a sebészkés a legfontosabb. hanem a vérvizsgálatok. Évente huszonkétezer vizsgálatot végzünk. Bár ha az érdekességekről van szó: volt itt már beteg papagáj is — gyógyultan távozott. — Mennyi volt a pozitív eredmény? — Ötszáz a huszonkétezer- ből. A kórház egyik hátsó helyiségében tengerimalacok futkosnak. Vannak vagy százan. — A vérvizsgálatokhoz — mondja Holló Sándor. — Nézzük meg a labort is. Nekünk korszerű, s kitűnően megfelel. — Nem hiányzik semmi a kórház felszereléséből? — Apróbb dolgok. A munkát így is el tudjuk végezni. Nem volt mindig így. A laboratórium is nem régen épült Kétéves. A századfordulón három téglagyár is működött Dombóvá- rott. sőt a századforduló előtt a Legza-gyár tulajdonosa téglagyártás mellett még lapkiadásra is vállalkozott — jól ment az üzlet, s a tégla mellett hasznot hozott az újság is, a korabeli események mellett vitte a gyár hírét az újság a „téglafogyasztókhoz”. Idők folyamán azonban elfogyott mind a három gyár térségében a főid. Először a tüskei gyárat kellett leállítani, itt most az Univerzál Szövetkezet rendezte be telephelyét. Az I-es számú gyár, amely valamikor a Legza-gyár néven volt ismert — Somogy megyéből kapja a téglagyártáshoz szükséges agyagot, immár tíz éve. Tíz éve hagyták abba a földkitermelést a volt Eszterházy-gyár- ban is, — a kettes számúban — azóta ide is úgy szállítják az agyagot Perekac pusztáról. Idén végérvényesen „bedugultak az agyagot adó források.” Az I-es számú gyárba ugyan még tudnak agyagot hordani, de már nagyon költséges. Perekac-ban meg elérték a határt, amennyi földet korábban a tanácstól megvettek, már mind feldolgozták. Újabb bányanyitás vált szükségessé. A Tolna—Baranya megyei Téglaipari Vállalat szakemberei továbbra is szerették volna a perekaci agyagot hordatni a kettes gyárba. Azonban szerződésük itt lejárt. A vállalat igazgatója Zacommer János, puhatolódzó tárgyalásra utazott Pécsről egy alkalommal Dombóvárra, szülővárosába, ahol testvérei, szülei is dolgoztak a téglagyárakban. A városi tanácselnök szobájában ismert egymásra a két valamikori iskolatárs: az elnök és az igazgató. Végeredményben a tárgyalások sikerrel jártak. A személyes kapcsolat is hozzájárult ahhoz, hogy a dombóvári termálfürdő kevesebb költséggel épülhet fel, ugyanakkor a téglagyárak is bőséges nyersanyaghoz jutnak. A városi tanácselnök és a vállalati igazgató megállapodása értelmében ugyanis a téglaipari vállalat kiássa a termálfürdő csónakázótavát — ha megfelel, a földet a gyárakba szállítják feldolgozni, — ugyanakkor a csónakázótó földmunkáiért húsz holdnyi területet kapnak Perekac pusztán a mostani bánya folytatásaként A vállalat földgépei rövidesen meg is kezdik a csónakázótó kialakítását: a tervek szerint hordják el a földet egyik helyről, másutt töltést készítenek. így várható, hogy a tervezettnél előbb készülhet el a fürdő fontos részét képező csónakázótó. Ugyanakkor a téglagyárakban a húsz holdnyi földterület legalább tizen« A magyar—mongol megállapodás aláírásával a közelmúltban befejeződtek a Belkereskedelmi Minisztérium közvetlen választékcsere-forgalmi tárgyalásai, amelyeknek tapasztalatairól, eredményeiről dr. Molnár István főosztályvezető nyilatkozott az MTI munkatársának. A szocialista országok áruforgalma főleg az államközi megállapodások alapján, a külkereskedelem útján bonyolódik le, de a választékosabb áruellátásnak változatlanul fontos eszköze a belkereskedelmi szervek közötti közvetlen árucsere;, . A miniszteri és miniszterhez lyettesi szinten aláírt válásztékcsere-megállapodások szerint ebben az évben összesen több mint 1,9 milliárd forint értékű árut szállít és mintegy 2 milliárd forint értékű terméket importál közvetlenül belkereskedelmünk. Az export 3—4 százalékkal, a behozatal körülbelül 18 százalékkal növekszik a tavalyihoz képest. A közvetlen árucserében a szövetkezeti és az állami kereskedelem tehát csak négymilliárd forint értékű export- és importáruval járul hozzá hazánk és a baráti országok lakosságának jobb ellátásához. , . A kétoldalú megállapodásodban az ellátás szempontjából fontos cikkek, azonos termékek cseréjére törekedtek. Ennek megfelelően a választékot évi nyersanyagot ad. A bányaművelés folytatására is elkészült már a terv. A MÁV gazdasági vasútja már az új bányából hordja a szezonkezdéstől az agyagot a téglagyártó présekhez. csere-forgalom 60 százalékát teszi ki a cipő, a konfekció, a méteráru és a bőrdíszmű. A forgalom 40 százalékában főleg gépipari cikkek, játékok, műanyagok és szeszes italok ellenében olyan fontos árukat kapunk, mint például építőanyagok, háztartási elektromos készülékek, zöldség-gyümölcs- konzervek stb. Egyebek között Bulgáriából bőrkesztyűt és villanvboylert, Csehszlovákiából és Romániából építőanyagokat, huzalokat, Lengyelországból szárazelemet, az NDK-ból lakásvilágítási cikkeket, a Szovjetunióból kerékpárt, motorkerékpárt hozunk be. s valamennyi országból érkeznek háztartási tömegcikkek. Az idén indult magyar—mongol belkereskedelmi választékcsere összege egyelőre kölcsönösen 25 millió forint: bőrruházati konfekcióért textilárukat, háztartási cikkeket szállítunk. A választékcserét rögzítő jegyzőkönyvek aláírását követően megkezdődött az év végéig szóló megállapodások realizálása. (MTI) Népújság 6 1973. március 22. — Pj — Négymilliárd forintos közvetlen választékcsere a szocialista országokkal
