Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-18 / 65. szám

A szabad idd oromé

Sokan írnak verset, ám jól tudjuk, nem mind költő, aki verset ír, • legfeljebb műkedvelő rímfaragó. Olyan dolog ez, hogy saját örömére, gyönyörűségére egyik ember a kikapcsolódásnak, az időtöltésnek ilyen, a másik olyan módját választja. Némi irigység, és mindig őszinte csodálat tölt el, amikor látom a türelem, a kitartás meghökkentő gyümölcsét, az Ország- ház gyúfaszálakból felépített kicsinyített. mását, vagy a bú- zákoszorúba font gazdag ki» fejezőerőt, az idős bátai parasztasszony . utánozhatatlan rémekét.: Irigység, hogy. én magam ehhez Sém kitartással, sem képzelőerővel nem rendelkezem, s csodálat, amely elsősorban a minden emberben lakozó kiteljesedésre vágyakozó szépnek szól, még a másolásban is, az utánzásban iS.

Áz őcsényi Lang Sándor műtermében meg éppen . arra gondolok: egyszer mindenkit felfedeznek. Esetleg, még életében, de megeshet, hogy csak halála után. Sorsát, ilyetén Lang Sándor sern . kerülheti el, s ha többet nem, annyit mindenképpen elárul magáról, hogy környezetében érdekes, másoktól eltérő ember, mivel saját örömére és gyönyörűségére festeget, s képein tükrözteti vissza azt a világot, ahol és amelyben él. Nem akar feltűnni, s nem hiszi magáról, hogy nagy erejű őstehetség. Ha fest, azért fest, mert „Szeretem csinálni, Ez az én születési hibám!’ — mondja. .

Műkedvelő, autodidakta, állapítom meg magamban, a műteremmé átminősített volt szatócsboltban, ahol vaj a mikor Láng Sándor á cukrot pókciözta, s a pet^öleumpti mérté. Ntíndénesetré őrülök, .hogy íelkoresterp* .-ipert nála tartózkodva meg» fogalmazódott bennem egy bizonytalan előrejelzés. Valami olyan,. hogy néhány - évtized múlva a n.övekvő szabad idő -feltétlenül felszabadítja, az emberekben lakozó alkotó hajlandóságot, s valószínűnek látszik, hogy. a kisebb közösségek mindegyikének meglesz a maga festője, költője, 'szobrásza, zeneszerzője; alkotóművésze. S ez minden további nélkül elképzelhető, hiszen a barkácsolás, a hobbi egyáltalán nincs messze az alkotó tevékenységtől, attól például, hogy a természetjáró gyönyörű tájképeket készítsen fényképezőgéppel, a vadász szarvasagahcsból faragjon, a traktoros a műszaki rajzot megtanulva tovább lépjen, s műkedvelő karikaturista legyen, vagy éppen autodidakta régész.

Lang (képein Láng) Sándor túl a hétvenen, azóta foglalkozhat igazán a festegetéssel, mióta nyugdíjas. Mindig sze-' rette csinálni, • dehát kedvét háttérbe szorította a megélhetés. Most, hogy a háztáji föld. művelésétől is megszabadult, ..dolgozhat . kedvére, legfeíjébb testvére korholását kénytelen hallgatni, aki úgy .véli, hasznosabb dolgokra

fordíthatná idejét, éppenséggel virágtartókat is készíthetne.

Elég eredeti, és nagyon emberi a festegetésről a vélekedése. Hozzáillő, hozzá méltó azokhoz az emberekhez, akik valóban saját örömükre és saját gyönyörűségükre fogalmazzák meg, vagy éppen újrafogalmazzák ecsettel, rímmel, ceruzával a körülöttük lévő valóságot. „A kártyát nem ismerem, hál] nekem az ördög bibliája nem kikapcsolódás. OJykor megkérdezik tőle/n, mennyit kői-' tök erre a szenvedélyemre, nem többet, mondóm, mintha füstölnék. Nem élek vele, nem dohányzom. Nyolc esztendős lehettem talán, és. eljött ide ÖcSénvbe Csók István. Mögéje ‘álltam, néztem, amint dolgozik. Utána futottam haza, s édesanyámnak könyörögtem, vegyen vízfestéket. Azóta próbálgatom. Ügy mondanám, én vagyok a mester is még a tanítvány is egy személyben. Dehát soha nem volt » elegendő időm, csak mióta nyugdíjas vagyok, azóta., csinálom igazán.”

Egyáltalán", mit tud Lang Sánt dpr?. Megy: az utcán, s a posta környékén látja, hogy emberek dolgoznak: útépítők," kövézők. Hazaballag, ék megfesti őket. „Csak úgy. góndolomformán.” Láttam a képét, nekem tetszett, -valóban alkotás, kifejező, megragadó. Mit tud még? Nyáron járta a határt, nézte az aratókat. Illetőleg .aratott maga is. A kép a falon: Az aratók. Alkotója kommentárt fűz hozzá: Látja, aki a kaszát kalapálja. tavaly halt meg, ott mögötte az az asszony még mindig él. Földszomszédok voltunk, gyakran láttam őket, és mosl.it.t nézem .őket.” Őcsény, öégjény,«az itten! emberek, az itteni táj hozzáadva Lang Sándort, ahogy ő látja.

.A. dátu mot .elfelejtette, n .két esztendeié is talán, hogy az egyik képet az Őcsényi temetést kiállították a Nemzeti Galériában • a naiv festők tárlatán. Színes fényképről mutatta. HqI az eredeti, hol a valódi?. Utoljára ! tavaly novemberében ígérték meg neki, hogy megkapja. Bánszky Pál, a Népművelési Intézet osztály- vezetője azt írta: A Magyar

Nemzeti Galéria gondoskodik a festmény hazaszállításáról. Egyelőre semmi hír. Az őcsényi temetés ügy tűnik, elkallódott valahol. Vagy másról lehet szó?

Az idős ember hegedűt mutat. „Eddig négyet készítettem. Keresem a tökéletes

hangot” — mondja. Á hegedű egyáltalán nem árulja el, hogy „kontár” készítette. Az már csak ráadás, hogy Lang Sándor faszobrász is. De mindezt merő szórakozásból, időtöltésből csinálja és valóban gazdag ember. Az öröm birtokosa és tulajdonosa. Azt az embert fedeztem fel benne, aki önmagát gazdagítva éli életét, megtalálta, felfedezte valaminek az értelmét. Tehetséges ember? Az, de valójában itt más a fontos, más a lényeges. Megmutatja, jelzi miben .találhatja meg az ember a lehetőségek sokasága között így. vagy úgy valódi értelmes önmagát. S talán nem tévedek abban, hogy a ma még kuriózumszámba menő műkedvelő falusi régész, versfaragó, festő, falukrönika-író tíz év múlva, húsz év múlva nem lesz szenzáció.

SZ. P.

A gépesítés korlátái

Mostanában sok szó esik arról, hogy a vállalatok nem, vagy lényegesen lassúbb ütemben cserélik ki gépparkjukat korszerűbbre, mint ahogy az a" technológiai fejlődés szempontjából célszerű lenne. A különböző felmérések azt mutatták, hogy még a korszerűnek kikiáltott üzemekben is jócskán akadnak olyan berendezések, melyek elméleti értéke réges-régen nulla. A társadalmi igény az lenne, hogy minél korszerűbb berendezéseket, minél jobban használjanak ki -a vállalatoknál. Ez azonban nem találkozik a vállalati érdekkel. A megoldás egyszerűnek látszik: úgy kell támogatni a beruházást. hogy kifizetővé váljék, munkaerő alkalmazása helyett.

A kérdés sokkal összetettebb, mint első pillanatban látszik. Nézzünk egy példát. Ha egy munkásnak évente húszezer forint bért fizet ki az üzem, akkor ez után közteherként 25 százalékot, ötezer forintot adózik. Egy kétszázezer forintos gép értéke, beszerzése után egy évvel, nyolcszázalékos értékcsökkenést számolva, 16 ezer forinttal lesz kevesebb. Ehhez jön még a gép után, mint állóeszköz után fizetendő 5 százalék eszközlekötési járulék,

ami; 10 ezer forint, összesen tehát egy gép tartá/a évente 26 ezerbe, égy munkásé 5 ezerbe kerül.' Érthető, ha a vállalat . a munkás mellett dönt.

Ez azonban csak akkor van így, ha a berendés egy munkást pótol. Ha hatot, akkor már elvben kifizetődőbb lenne gép beszerzése.

Elvben, mert a gyakorlatban, amikor egy ilyen folyamat megindulna újabb nehézséggel kell szembenézni. Olyan társadalmi elvárással, mely a teljes foglalkoztatottságot ■ Köyeteli meg az orgjzág-. bán.

Természetesnek vesszük, hogy a munkás nem hogy kap munkahelyet, de még válogathat is, minden esetben. Ha azonban a gyönki tűsze- lepüzemben egy automata berendezés (ami műszaki szemmel aránylag könnyen kivitelezhető) pótolná a munkásokat, mit csinálna az a hetven asszony, aki ott keres kenyeret? Bizony a korszerű technológia azt is lehetővé tenné, hogy a darabolástól kezdve a tűszelep csomagolásáig mindent egyetlen komplex berendezés végezzen el. Hetven ember helyett csupán öt kellene talán. S a gyönki példa csak egy, Tolna megyében tucatnyi hasonló akad.

Uj utcasor épül Szckszárd on a Baktat hegynek az alsó városi temetővel szembeni oldalában. A sorházak fokozatosan elérik a régi tanyákat, így közülük nem egyet felszámolásra ítél a városfejlesztés* „ Fotó: Gottyjűd

S itt, az előbbieket, ki kelt egészíteni a nulla értékű gépek védelmével. A vidéki gyártelepítések javítják a lakosság életszínvonalát. Ezt felesleges vitatni. Egy kereső helyett, — ha például az asszony is munkát kap —> kettő lesz a családban stbi Ugyanakkor a törzsgyár nyilvánvaló, hogy nem korszerű berendezéseket vásárol az induló vidéki gyáracskába. Van arra is példa — szórványosan —, de a jellemző más. A vidéki telepítés egy kicsit mindig lutri. A gyakorlatlan kezektől senki sem várhat csodákat, ..senki sem vállal- ha! ja milliós értékek esetleges tönkretételének kockázatát. Ráadásul a vidéken lévő szakembergárda is, általában elmarad a gyárvárosokban megszokottól.

A telepítésre tehát az öreg masinákat küldik le. Szükség van erre, a munkaalkalom miatt. Más kérdés, hogy a gépek karbantartása profesz- szor szintű szakmunkásokat kx-‘ vánna. Ennek következménye; hogy a vidéki üzemekben a gépkihasználás minden esetben elmarad a törzsgyárétól.’ Kisebb termelékenység viszont alacsonyabb béreket hoz magával.

Tudomásul kell venni, hogy hazánk közepesen fejlett ország. Európa 33 országa között életszínvonalunk a 17. helyen áll. Amíg a leghasznosabb vállalatok, azok ahol szinte minden gépi felszerelés nélkül dolgoznak, nem várható gyors változás. Amíg az ugrásszerűen gépesítő vállalatok ugyanúgy ugrásszerűen váltanak át a nyereségről veszteségre, éppen a gépesítés következményeként, nem várható gyors változás. Amíg az állóeszközök kihasználási foka példátlanul alacsony, s a fejlett országokéhoz képest az amortizációs idő nevetségesen hosszú — addig a gyors változás várása illúzió.

Egyes iparágakban sző van gyorsított amortizációs leírás^ ról; a gépek hat—nyolc év alatt elvesztenék értéküket; cserélni kellene őket. Tervezetek születtek a munkabér utáni adó 30—35 százalékra növeléséről, az eszközlekötési járulék 3‘ százalékra csökkentéséről. A felsorolt eredmények azonban csak részmeg; oldásokat szülhetnek.

Végezetül a sorok írója 1c& szönetet mond dr. Zinhober Ferenc tanszékvezető egyetemi tanárnak, aki Szekszárdon a vasipari vállalat tanácsi termében, A termelési ténye; zők optimális aránya címmel; a fenti gondolatokat; ébresztő előadást tartotta,-atiuiUúbt&a