Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-11 / 35. szám

A nagyüzemi baromfitartás fejlesztésének lehetőségei Tanácskozás a MÉM-ben Szombaton Váncsa Jenő mi­niszterhelyettes elnökletével a MÉM kibővített miniszteri ér­tekezlete a nagyüzemi baromfi­tartás fejlesztéséről tanács­kozott. Megállapították, hogy tíz év alatt c">knem két és félszeresére növekedett a bel­földi vágóbaromfi-értékesítés, és összesen 570 millió darab­bal több tojást értékesítettek 1971-ben, mint tíz évvel koráb­ban. Az elmúlt évben a bel­kereskedelmi forgalom értéke elérte a nyolc és fél milliárd forintot és 41 millió dollár értékben exportáltak különfé­le termékeket. Az igények egy­re nőnek, s ezzel csak akkor tud lépést tartani az állat- tenyésztésnek ez az ágazata, ha korszerűsítik az üzemeket. A fejlődés ugyanis az elmúlt r.égy-öt évben lelassult, sőt — gazdaságossági, állategészség­ügyi és más okokból — sokfelé fel is hagytak a baromfitar­tással. Az értekezlet megállapítot­ta, hogy miközben megnőtt a keveréktakarmányok ára, a minőség nem javult, egyes esetekben egyenesen romlott. A nagy állattenyésztő telepe­ken eléggé gyakori az állat- elhullás a különböző megbete­gedések miatt és a gyógyszer- költségek is növekedőben van­nak, ami rontja az ágazat jö­vedelmezőségét. Mindezek ha­tására számos termelőüzem­ben olyan nézet alakjait ki, hogy a baromfitenyésztésbe nem érdemes újabb összegeket befektetni; ezért nem fejlesz­tették tovább a technológiákat, nem korszerűsítették az is­tállókat és az új berendezése­ket sem alkalmazták megfele­lő számban. Az értekezlet egyebek között rámutatott, hogy a hazai ba­romfihibridekben genetikailag megvan az a képesség, hogy alkalmazásukkal világszínvo­nalon álló termelési eredmé­nyek realizálódjanak. Az álla­tok tartási körülményei, takar­mányozása sok kívánnivalót hagy maga után. Amennyiben ezen a helyzeten változtatnak, akkor nemcsak az étkezési to­jástermelésben, hanem a ba­romfitartás más területein is a nemzetközi élvonalba kerül­het a hazai baromfitenyésztés. Ennek elősegítésére egész sor intézkedést határoztak el. Meg­állapodtak abban, hogy felül­vizsgálják a takarmánygyártás jelenlegi „receptjeit”, és a kor­szerű igényeknek megfelelően alakítják már idén ki a takar­mányok összetételét. Megbe­széléseket kezdenek a hazai gyártó vállalatokkal, hogyan lehetne az eddiginél korsze­rűbb és olcsóbb berendezések­kel segíteni a nagyüzemek fej­lesztését. Kidolgozzák a jelen­leg alkalmazott technológiák teljes rekonstrukcióját, s a program megvalósítását — amint az értekezlet javasolta — középlejáratú hitellel támo­gatják. Növelik a szaktanács- adás színvonalát is. Az értekezleten leszögezték, hogy a baromfitenyésztés ér­tékesítési biztonsága idén már nem okoz problémát. Vágott baromfiból 150 ezer tonnányit akarnak felvásárolni a válla­latok, ennek a mennnyiségnek már 80 százalékára van ter­meltetési szerződés. Uruguayhan lemondott a kormány Az uruguayi szárazföldi és légierők két napja, az újonnan kinevezett hadügyminiszter. Antonio Francese lemondását követelő alakulatainak lázadá­sa ez ideig vérontás nélkül ment végbe. Szombatra virra­dóra Juan Maria Bordaberry államelnök kénytelen volt en­gedni a hadsereg nyomásának és elfogadta a hadügyminisz­ter lemondását. Ezt megelő­zően ugyancsak a hadsereg nyomására lemondását nyúj­totta be az egész kormány. Politikai megfigyelők szerint a kormány tagjai ezzel akarták lehetővé tenni az elnöknek a konfliktus békés megoldását. A fegyveres erők szóvivője a péntek óta katonai megszál­lás alatt tartott rádió- és te­levíziós állomások útján fudtul adta. hogy a fegyveres erők átvették az ország rendőrsége fölött az ellenőrzést. A rend­őrség a maga részéről elismer­te a szárazföldi' és légierő pa­rancsnokságát. A katonai el­lenőrzés egyébként már ta­valy óta érvényesült a rendőr­ség fölött, amikor ugyanis a kormány rendkívüli intézkedé­seket tett a tunamaro-gerillák felszámolására. A hadügyminiszter lemondá­sának bejelentését a száraz­földi és légierők erődemonstrá­ciója előzte meg. Gyalogos és páncélos alakulatok hatoltak be Montevideo belvárosába. Az államelnök iránt végig lojális haditengerészet alakulatai sem­mit sem tettek a felvonulás megakadályozására. Borda­berry elnök a másik két fegy­vernemnek tett további enged­ményként felszólította a hadi- tengerészet alakulatait, bontsák le a pénteken az óvárosban emelt barikádokat. A bariká­dok lebontása megkezdődött és a tengerészek fokozatosan visz- szavon álnak. A hírek szerint a kikötő előtt még mindig egy hadihajó horgonyoz. A katonai parancsnokság kö­zölte, hogy a foganatosított rendszabályok eredményekép­pen az egész ország területén helyreállt a nyugalom. Ezt hozta a hét a külpolitikában így látja a hetet kommentá­torunk: Négy amerikai hajó szedi az aknákat a Tonkini öböl vizein, ahol nemsokára ismét megin­dulhat a nemzetközi forgalom. Ha van jelképe a Vietnamban történt amerikai beavatkozás katonai és erkölcsi kudarcá­nak, akkor ezt a mozzanatot ahhoz sorolhatjuk. Hiszen eze­ket az aknákat háromnegyed esztendővel ezelőtt az ameri­kai légierő helyezte el, azzal a reménnyel, hogy ily módon kikényszeríthetik majd a viet­nami szabadságharc feladását. A kényszerű aknaszedés, amelyre egyébként a párizsi megállapodások egyik csatolt jegyzőkönyve adja az utasí­tást, jól érzékeltetheti az erő­politikai ábrándok hiábavaló­ságát. A tűzszünet második heté­ben, ha nem kevés döccenővel is, de folytatódik az egyez­mény megvalósítása. Ennek során két különösen figyelem­re méltó esemény történt. Döntés született arról, hogy február 26-ra, Párizsba össze­hívják a nemzetközi Vietnam- konferenciát. A meghívottak listája (a VDK, a DIFK, a sai- goni rendszer, az Egyesült Ál­lamok, Anglia, a Szovjetunió, Kína, Franciaország, a nem­zetközi ellenőrző bizottság négy tagja, köztük hazánk és Waldheim ENSZ-főtitkár) fel­öleli a legközvetlenebbül ér­dekelteket, ugyanakkor a vi­szonylag szűk kör kedvező le­hetőségeket teremt majd a be­ható eszmecserékre. Természe­tesen sok minden tisztázásra vár, hogy mást ne említsünk, az értkezlet hatásköre is, mint például: vajon a vietnami problémák mellett laoszi és kambodzsai kérdések is napi­rendre kerülnek ott? Még fontosabb eleme a moz­gásba lendült diplomáciának a két dél-vietnami fél tanács­kozássorozatának megkezdődé­se. A saigoni rendszer, telje­sen alaptalanul, több ízben valamiféle „egyedüli képvise­leti elv” jegyében lépett fel, s akadályozta a közvetlen kap­csolatfelvételt a DIFK-el. Hét­főn, Párizsban megindultak a Kopernikusz-évforduió 1973 — nemzetközi Kopemi- kusz-emlékév és egyben a len­gyel tudomány éve. A nagy lengyel csillagász születése 500. évfordulója alkalmából ren­dezett ünnepségsorozat meg­nyitására február 18-án kerül sor szülővárosában, Torunban, a „Mikolaj Kopemik” Tudo­mányegyetem dísztermében, a lengyel politikai és tudomá­nyos élet vezetői, valamint több száz külföldi vendég részvételével. Lengyelország öt éve készült a jubileumra. Az évforduló eseménysorozata egyik fő tu­dományos és kiadói vállalko­zásaként három nyelven — lengyelül, latinul és angolul — kiadják Kopernikusz összes műveit. Február 18-án kerül sor To­runban a „Kopernikusz élete” című színes, széles yásznú, lengyel—NDK koprodukciós játékfilm díszbemutatójára. A krakkói „Jagelló” egyetemen emlékkiállítás nyílik. Ebben az évben egyébként közel 60 nemzetközi tudomá­nyos értekezletet és szimpó­ziumot szerveznek Lengyel- országban. Ezekre mintegy 6000 külföldi vendéget hívtak meg. Legjelentősebb a nemzet­közi csillagász-szövetség varsói rendkívüli kongresszusa lesz. tárgyalások, s valamelyest elő­re is haladtak, noha egyelőre csupán arról vitáznak, hol, mi­kor, és milyen szinten kerül­jön sor az érdemi megbeszélé­sekre. Ez a párbeszéd ígérke­zik a legnehezebbnek, hiszen megegyezésre kellene jutnia a nemzeti egyetértés és megbé­kélés tanácsának megalakítá­sában, a polgári foglyok sza­badon bocsátásában, a válasz­tások lebonyolításában. A pá­rizsi megállapodások tulajdon­képpen ezeket a feladatokat fogalmazták meg a legkevésbé egyértelműen, s a saigoniak nyílt politikai szabotázzsal fe­nyegetőznek. A hét folyamán érkezett jelentések és jelzések a sajtótudósítók munkájának akadályozásáról, a VDK és DIFK küldötteinek elszigetelé­sét célzó intézkedésekről a rosszhiszeműség példáit szol­gáltatták. Máris vannak, akik a valóságos aknák felszedésé­vel egyidőben politikai akná­kat próbálnak lerakni a meg­állapodások valóra váltásának útjában. Ilyen körülmények között Kissinger nem turistaként ér­kezett Hanoiba, s nyilván fel­hívják majd Nixon főtanács­adójának figyelmét Washing­ton megkülönböztetett felelős­ségére, amely Saigon „kézben­tartására” is vonatkozik. A tárgyalások témáját képezheti a VDK újjáépítéséhez történő amerikai hozzájárulás is, de az Egyesült Államoknak eleve le kell mondania arról, hogy ezt politikai feltételekkel kap­csolja össze, A nyugati tábor belső csa­tározásai egyszerre szolgálnak okként és ürügyként számuk­ra, az európai tárgyalások las­sítására. Helsinkiben kicsit ne­hezen áttekinthető a helyzet, az ilyen elő-konferenciák sza­bályai szerint túl sok a bizott­ság és albizottság. Két—három napirendi pont megfogalmazá­sában már közeledtek a keleti és nyugati vélemények, s re­mélhetőleg az újabb szünet után meggyorsulhat az előké­szítés folyamata. Bécsben a héten kétszer rendezték át a Hofburgot; az EKHT (Európai Kölcsönös Haderőcsökkentési Tárgyald, sok) előkészítő konzultációi so­rán elmaradtak a várt plená­ris ülések, s a várpalotában nyugodtan lebonyolíthatták a farsangi idény tervezett bál­jait. A kommentátorok már eddig is a történelem „leg­rosszabbul előkészített talál­kozójának” nevezték az össze­jövetelt, s továbbra sem kell cáfolniok._ Nixon „közel-keleti” hónap kezdetéről beszélt Washing­tonban, amikor fogadta Husz- szein jordániai uralkodót, s be­jelentette Golda Meir közelgő látogatását. Láthatólag erősö­dik az amerikai törekvés, hogy az Egyesült Államok közreműködésével történő, részleges rendezést valósítsa­nak meg, amely esetleg magá­ba foglalná a Szuezi-csatorna megnyitását, de semmikéiben sem intézkedne a BT-határo­Világszerte tovább gyűrűznek a nyugati valutaválság hullámai.' Képünk Párizsban készült, ahol (balról jobbra) Schmidt nyugatnémet. D’Easting francia és Barber brit pénz­ügyminiszter tanácskozott a dollárkrízisről. zatnak megfelelően, az összes megszállt arab területek visz- szajuttatásáról.. Múlhatatlanul szükséges lenne tehát a hala­dó arab rendszerek fokozott összefogása, csakhogy ma még nehéz lemérni, hogy a kairói hármas csúcs a héten mennyi­ben segítette elő ezt a célt. (Egyiptomból különben is el­lentmondásos hírek érkeznek az Arab Szocialista Unió so­rain belül folyó tisztogatásról, jobboldali elemek mellett bal­oldalinak számító értelmisé­gieket is kizártak.) A kép teljességéhez tartozik azonban, hogy a „közel-keleti hónap” eseményei nemcsak Washingtonban és Kairóban zajlanak. Moszkvában Hafez Iszmail, Szadat főtanácsadója tett látogatást, és Brezsnyev, az SZKP főtitkára csaknem egy év múltán első ízben ta­lálkozott és tárgyalt személye­sen magas beosztású egyiptomi politikussal. Amerika tulajdonképpen a fellélegzés heteinek örülhetne, ha nem éleződött volna ki a dollárválság. Mivel az USA szövetségeseivel — az NSZK- val, Japánnal — szeretné meg­fizettetni a „számlát”, a dol­lárválságnak komoly külpoli­tikai kihatása is lehet. Párizsban csaknem három­órás tanácskozást folytatott Anglia, Franciaország és az NSZK pénzügyminisztere, hogy megpróbáljanak megoldást ta­lálni az egyre nagyobb ará­nyokat öltő dollárválságra. A tárgyalás után Schmidt nyu­gatnémet pénzügyminiszter visszautazott Bonnba, Barber angol pénzügyminiszter pedig Londonba. A megbeszélés eredményéről egyik fél sem volt hajlandó nyilatkozni. Miután az elmúlt kilenc nap alatt a nyugatnémet központi bank,mintegy 6,2 milliárd dol­lárt vásárolt fel, Brandt kancellár az úgynevezett „for­ró dróton” érintkezésbe lépett Nixon amerikai és Pompidou francia elnökkel, valamint Heath angol miniszterelnök­kel. A súlyos válságok idején használt közvetlen vonalon folytatott beszélgetések közül a párizsi pénzügyminiszteri ta^ nácskozás után nyilvánvalóan a legfontosabb a Nixonnak szóló Brandt-üzenet. Ziegler, a Fehér Ház sajtótitkára közölte, hogy erre hivatalosan még nem válaszoltak. Ugyanakkor kijelentette, Nixon elnök sok­kal súlyosabb problémának tartja az Egyesült Államok ke­reskedelmi deficitjét, mint a dollárválságot, és a kérdést úgy állította be, hogy az ame­rikai kereskedelmi mérleg egyensúlyának helyreállítása az egész nyugati világ érdeke. Az amerikai sajtófőnök úgy nyilatkozott, hogy Nixon fon­tolóra vette különböző intéz­kedések életbe léptetését a de­ficit csökkentése érdekében. A legkézenfekvőbbnek tűnik, hogy az amerikai kormány is­mét megpróbálja majd életbe léptetni a 10 százalékos im- port-pótadót. A várható lépés ellen nyilatkozatban tiltakozott az amerikai kereskedelmi ka­mara és felhívta a figyelmet arra, hogy az import-pótadó bevezetése hosszú távon ellen­tétes nemcsak más országok, hanem az Egyesült Államok érdekeivel is. Az amerikai elnök utasítá­sára hivatalos fehérházi be­jelentés szerint hétfőn „tény­megállapító” körútra indult Nyugat-Európába Peter Peter. son, volt gazdaságügyi minisz­ter. Peterson nagyköveti rang­ban tesz látogatást Rómában, Bonnban, Párizsban, London­ban és Brüsszelben. Nixon utasítása szerint Peterson fel­adata az Egyesült Államok és a nyugat-európai országok kapcsolatai „gazdasági, bizton­sági és politikai aspektusai­nak” megbeszélése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom