Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-27 / 48. szám
X NÉPMŰVÉSZETI HÁZ KONYEOSKT t/STKR, MÁSODIKOS KISDIÁK. Tolna megye déli részén öt község: Öcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék és Báta alkotja a Sárközt, azt a területet, amely mindig is híres volt gazdag népművészetéről, népi hagyományairól. A török hódoltság előtt majd harminc falu húzódott itt meg a Duna árterében, az idegen számára járhatatlan mocsárvilágban — többségük emlékét ma már csak dűlőnevek őrzik. Lakóik az említett öt helységben vészelték át a viharos évszázadokat, tartották fenn, fejlesztették tovább a tájegység hagyományos műveltségét. A sárközi községek között ma Decs a legnagyobb lélekszámú. Itt népmű veszeti ház, járási művelődési központ segít megőrizni, újrateremteni a gazdag hagyományokat: a jellegzetes sárközi hímzést, szőtteseket, viseletét. A dal- és táncanyagot az évenként megrendezett Sárközi lakodalmon láthatják, hallhatják a néprajz iránt érdeklődők. A község hétközi diákotthona pedig a körmiek kisiskolásainak teszi lehetővé, hogy elsajátítsák a tudományok alapjait. A mocsárvilág természetesen már a múlté, a megannyi kis patak, ér helyett traktor szántotta barázdák szabdalják a fekete földű decsi határt 31 könyvtár: egyelőre 105 000 forint Amikor a tavalyi év szeptemberében a Tolna megyei Népújság hírt adott arról, hogy német nemzetiségi báziskönyvtár létesül Szekszárdon, a cikk írója még nem tudta rendre sorolni, hogy a létesítendő szervezet mely községek könyvtárainak lesz majd bázisa. Most már tudjuk. A bonyhádi járásban: Apar- hant, Bátaapáti, Bonyhád, Ci- kó, Felsőnána, Hőgyész, Iz- mény, Rakasd, Kisdorog, Ma- jos, Máza, Mórágy, Murga, Nagymányok, Tevel. Závod és Zomba. A dombóvári járásban: Mucsi. A paksi járásban: Bikács, Györköriy, Németkér, Paks. A szekszárdi járásban: Bátaszék, Mözs, Szálka, Tolna, Várdomb. A tamási járásban: Disóberény, Gyönk, Pári, Szakádét. — Milyen olvasótáborral számolnak ebben a harmincegy községben? — kérdeztük Vadóc Kálmánt, a megyei könyvtár igazgatóját — Harmincezer körülivel. Pontos számot senki nem tud. A máskor oly pontos statisztika ebben az esetben mit sem ér. A német nyelvű könyvek iránti igényt tudakoló könyvtárosok nem indulhatnak ki se a község lélekszá- mából, se abból, hogy hányán vallották magukat magyarnak, vagy magyar anyanyelvűnek. Németül a nem német ajkú is olvashat, és ilyenek egyáltalán nincsenek kevesen. — A báziskönyvtár megalakulása óta milyen könyvmeny- nviséggel gazdagodtak az említett községek könyvtárai? — Bonyhád már valamivel korábban kapott az NDK művelődési ■ minisztériuma jóvoltából mintegy háromszáz kötetet. Mi a tavalyi év utolsó negyedében száznyolc könyvet vásároltunk, továbbá Fáy Ár- oád könyvtárából hozzájutottunk hetvenhárom kötethez. — Ez nem sok! — Nem sok. de ez csak a kezdet. A német ajkúak által is lakott községek ellátása ugyanis kettős rendszerben történik. A minisztérium révén, a Könyvtárellátó közbeiktatásával, rendelkezésünkre áll máris hetvenötezer forint. A megyei tanács harmincezret adott. Reálisnak tűnik húsz forintos kötetenkénti költséggel számolni, hiszen elsősorban az irodalmi nyelv meg- kedveltetéséhez nélkülözhetetlen gyermekkönyvek beszerzésével akarunk kezdeni. így a százötezer forint már komoly gazdagodást jelent majd a könyvtáraknak. Hozzátehetem, hogy központi keretből még két éven át kapunk ötvenezer- ötvenezer forintot. — Ez valóban nagyon szép. De ha már az olvasók alapszámát se sikerült megállapítani, nem fordulhat elő, hogy túl lövünk a célon? Több könyvet adunk, mint amennyire szükség van? — Alig hinném. A bonyhádi példa azt mutatja, hogy az NDK-adta könyvek kartonjain sűrűn sorakoznak az olvasói aláírások. Van tehát olvasótáboruk. Az előbb említeti; kettős ellátás éppen arra is alapozódna, hogy a községek — mindegyik a maga szerény lehetősége szerint — szintén áldozzanak erre a célra. — Tulajdonképpen mit jelent a könyvellátás terén a bázis szó? — A megyei könyvtár módszertani központ jellegének megőrzését. Koleszár Andorné személyében szakelőadót bíztunk meg a német könyvtárügy kézbentartásával. A harmincegy község mindegyikében van legalább tiszteletdíjas könyvtárosunk, de egyikmásikban főhivatású is. A járási könyvtárak közbeiktatásával hozzájuk jutnak el a könyvek, ők gondoskodnak propagálásukról, a mi központi irányításunk, elvi tanácsadásunk mellett. — Tolna megyében, ha csekély számban is, de élnek délszlávok. Az ő anyanyelvi olvasási igényeiket szintén a megyei könyvtár elégíti ki? — Nem. Az ő báziskönyvtárukat Mohácson szervezték meg. O. L
