Tolna Megyei Népújság, 1973. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-25 / 47. szám
• Hej .dé-soksi'.oi'.faníá Tájiunk, vajon -mj. lehel a Kurkulai kegy ,gyomrá,!;an ?J.Ásóval tártuk , a Szőlőkegve'i ’• is; hátha valárnifgle kiric • nyomára. byk_ kanunk ~ »"merthogy.,» .Szőlőhegyből, tsordegáiu forrás 'yjze vörösre föstöiía „ az-.'agyagot. Arány van' ott! — <5 mondtuk. Vas-! — kaptuk-*;’4 örog^kjől a felvilágosítást. A fenét,yiog.Ótt volt yálamik-pr v a -dögteipatő,; annak a vize az,•’-belelnie.'-gázoljatok ’ — kaptuk- az intelmet Dombovárott a beavatottaktól. . ; A , , ■, ' Nincs olyan község,amelynek határában a/kricofságone sejtene valami természeti- kincset. Bizonyosra is veszik,’;.. Hát még akkor- 'nő' csak ' igazán a bizodalom, ha fehér-., pirosra festett lécekkel embe- ‘ rek jelennek meg, aztán-még egy fúró allcalmatosság is dőli; gozni kezd .., Hogy mást- ne mondjak:, éppen árúi újságunk adta hírül ' — ■ MTI-jelentés alapján —, hogy Kurdnál, ahol' olaj- után kutattak, -arányát, legalábbis aranyat tartalmazó ércet találtak... A kútfúrás helyét azóta már benőtte a gaz. Egy csaptelep rozsdásodik csupán, amely emlékeztet rá, hogy itt valamikor fúrómesterek dolgoztak, keresték a föld kincsét Valójában éixtemes-e Tolna megyében ásványi kincs után kutatni? Szögezzük le; kutatni mindig érdemes, az ember ismeretei gyarapodnak ezáltal, megismeri az anyaföldet, jobban szereti talán azt a területet, amelyen lakik. Itt van például Kúrd esete. " Még a második világháború előtt járták ebben a térségben külföldi kutatók —- angol érdekeltség —. a háború alatt németek. Mesélték, hogy találtak olyan területet, ahova egy kútba tíz vagon terméskövet be- hordtak, de- úgy elnyelte a föld. mint kacsa a nokédlit. Aztán jötték a hatvanas évek elején-közenén a mi geológusaink. Megfúrták a földet, de olajat nem találtak, sőt az egyik kút még vizet sem ad... Eredménye azért van: a talajerő-gazdálkodási vállalat jó agyagot talált itt, meg is kezdték kibányászását. A romhányi kerámiagyár jó véleményt ad róla — lehet a kurdi agyagból falburkoló lapokat gyártani... Es másutt? Máshol a megyében nincs valamiféle kincs?Van. Mórágy környékén is fúrtak, kutattak. De az uránium oly kis mennyiségben van jelen, hogy nem érdemes inunkéhoz fogni. Hegyeket kellene mozgatni, porrá őrölni, hogy igen kevés urániumhoz lehessen jutni. Pedig a mórágya és környékbeli lakosság az ötvenes években milyen nagy-nagy reménységekkel volt tele! A solc-sok fúrásnak, kutatásnak két hatása van. Egyik, hogy a kőbányát bezárták, lényegében nem működik. Hisz a pár ezer köbméter kőkotra- dék, amennyit a tsz árusít, legjobb hírverés a rajzos hirdetés ven a Fold méhében ? Magánkutatás és elmélkedés ásványi kínos ügyben nem képvisel - olyan ‘ mennyiséget, hogy rá alapozni lehetne út, vr.gy . másműtárgy építését. Váh a mórágyi hegyben S fekete grááit, ahogy a nép no- . véz$. á fúrások nyomán' talál- :■ tájt ,mpg. Ez a kemény és szép kő .azonban már nem számít * építési anyagnak. Ritkán készül olyan épület — országház, . nomzeti színház, stb. — amely ilyen nemes anyagot kívánna. A hegy jó része azonban csak , ■ njigy-nrtgy Költségek árán volna megbontható. így ez a kiii- ; csűrik is ott marad ... A Mecsek nyúlványainak szemlélése mindig felgyújtja az ember képzeletét; van ott még vasérc "is, meg tálán még arany is! — mondják. Az igazsághoz tartozik, hogy a Mecseket a geológusok jobban ismerik, mint háziasszony a kiskertjét. Tudják, hogy a nagymányoki részen már nincs szén — tíz éve leállították az aknát. Tudják, hogy kár volt a hidasi lignitet „megfúrni”, feltárni, mert nincs annyi mint Gyöngy ösorőszi bán — ahova erőművet lehetett telepíteni. Tudott dolog; hogy a hidasi gyárat és a lignitet adó aknát is felszámolták. Két évtizede nem bányászszák már a váraljai követ sem, pedig jó építőanyag volt, ház- alapozáshoz. útalapnak kiválóan megfelelt. De a bányát húsz méternél vastagabb földréteg fedi — nem érdemes követ fejteni... Tulajdonképpen azt Kell mondani, hogy szegények vagyunk ásvány kincsekben. Fantáziánk ugyan kimutat itt is ott is kutatásra éi'demes területet — de a valóság egészen más. Itt van például a mázai tufaügy. Milyen nagv-nagy tervekkel léptek elő a felfedezés után tsz-ek, vállalatok! Egyik hőkezeléssel falburkolót akart a tufából készíteni, másik natúr használta volna e célra. Sorolni is fölösleges, menynyi terv készült a tufa hasznosítására. Aztán a valóság itt is egészen más. Jártunk azon a területen, ahol ez a kőféleség a föld színére is feltör. Legalább harmincötmillió forintot kellene ráfordítani, hogy a bányát meg lehessen nyitni: út, hidak, átereszek építése, a terület szabaddá tétele, vasúti rakodó építése, vagy helyi feldolgozási lehetőség megteremtése. Több mint har- min'-milHó forint! És a valóság: ezt az ásványi anyagot vízszűrésre volna csak gazdaságos használni. De a hegyben olyan kevés tufa van. hogy három és fél. négy év alatt az összes készletet feldolgoznák.» A bányanyitási költségekből kétszer annyi tufát lehet máshol előteremteni, vásárolni. Szóval, tényleg ez a helyzet Tolna megyében? — teszi fel joggal a kérdést a Tisztelt Olvasó. Magánkutatásunk szerint valóban ez a helyzet És hozzá Kell tennünk azonnal, a szakértők is hasonlóképpen vélekednek — mi is jórészt az ő véleményükre támaszkodunk. Azzal a különbséggel, hogy precízebben fogalmazzák, hol, milyen összetételű anyag van. De a vélemények • után mindig odaírják ezt az egy mondatot: „nem javasoljuk a feltárást, a nagy költségek és a kevés várható eredmény miatt...” Szóval, akkor hagyjuk abba a magánkutatást és elmélkedést? Korántsem. Most a kavics-ügyben vizsgálódjunk. A Duna valamikor évszázezre- dekkel ezelőtt még a Dunántúl közepén is folydogált Keletre húzódása lassú folyamat. A kutatók abból a feltevésből indultak ki, hogy ha a Duna régi medrét megfúrnák, talán akadna jó kavicsot adó réteg. Olyan mint Nyékládháza, vagy Gyékényes környékén. (Mert a mi Duna-szakaszunkon kitermelt folyami kavics még éppenhagy megfelel építőipari felhasználásra. Bizonyos épületvázak készítéséhez például gyékényesi kavicsot kell a dunaihoz keverni, hogy a szemösszetétel a kívánt méretű legyen.) Több tízezer forintot költöttek e munkára állami költségvetésből, és nem keveset a Tolna megyei Építőanyagipari Vállalat anyagi eszközeiből. Fúrtak Dunaföldvár térségében — két régi Duna-meder- ben is 7- Madocsán is felállították a fúrótornyokat, Paks alatt is, Bogyiszlón is és másutt... Az eredmény: helyenként hatvan-hetven centis kavicsréteget találtak, a legvastagabb másfél méter — de fölötte hat-pyolc • méter dunai hordalék íczap ... A végkövetkeztetés: Tolna megyében „szárazföldi” folyamkavics-terme- lésre semmi lehetőség nincs . J. És valóban nincs ásványi kincsünk? — tegyük fel még egyszer a kérdést magúnknak. Hat-hét évvel ezelőtt, amikor híre szaladt, hogy a Téglaipari Tröszt megfelelő agyaglelőhelyet keres cserépgyár építési céllal — a pécsi vállalathoz hat Tolna megyei lakos írt levelet, ajánlottak bányanyitási lehetőséget. Legérdekesebb az aparhanti ajánlat volt — állítólag szürke agyag van* a köz» ség határában. Simontornyá- ról is kapott a vállalat értesítést: a Sárszsntlőrinc felé vezető út oldalán, túl a szőlőhegyen kitűnő kaolin van .. 1 A vizsgálatok minden bejelentés után megkezdődtek. S hogy a vázkarámiai gyár Bá- taszélcen épül, nyilván annak egyenes következménye, hogy ott találtak megfelelő ag3rá- got... De a tisztelt levélírók is olvan emberek, mint mi vala- hányan: nem hisszük el, hogy szén dombos Tolnánkban nincs ásványi kincs. Hiába adják kezünkbe geológusok okos bizonyítékaikat — mi szentül hisz- szük, hogy valahol, azért van — még tán aranyunk is. Hat évvel ezelőtt például nem tudtuk, hogy kitűnő agyag van a bátaszék-kövesdi hegyben, ma tudjuk. Tíz évvel ez-i előtt nem tudtuk, hogy Dombóvár alatt gyógyvíz rejtőzik —1 már épül a fürdő. Ma még mint drága vállalkozásról beszélünk a mázai tufáról — da lehet, hogy valamelyik laboratóriumban már tudják, hogy értékes anyag... Ki tudja, holnap mi lesz a ma haszontalannak hitt anyagból, ki tudJ ja, holnap mit találnak valamelyik tolnai domb gyomrában! PÁLKOVÁCS JENŐ Hogy az ember szereti-e a lakását, a munkahelyét, 3 külsőségekben is megmutatkozik. Az otthonát szerető ember lakása mindig tiszta, rendes. Ilyen az a munkahely is, az a környezet is, amelyhez az emberek ragaszkodnak, amelyben jól érzik magukat. Elöljáróban csak ennyit, mert e sorok megírását nem ezek a gondolatok váltották ki. Egy tanácskozás volt a kiváltó ok, ahol sokat beszéltek milliókról, gépekről, beruházásokról. Már azt hittem, hogy elfeledkeznek a legdöntőbbről — az emberről, amikor az egyik felszólaló mindezeket a kérdéseket az ember oldaláról közelítette meg; Hangsúlyozta: szükség van korszerű gépekre, korszérű üzemekre, de még inkább szükség van korszerűén gondolkodó emberekre. Olyan emberekre, akik nemcsak értik, de szeretik is azt a munkát, amit végeznek. • Ez a többi felszólalót IS az ember felé fordította.' Volt,' aki példát mondott arra, hogy a korszerű, világszínvonalon álló-sertéstelepen addig nem tudtak jó eredményt elérni, amíg az ott dolgozó gondozókat le nem váltották. Nem volt velük semmi különös probléma, csak az, hogy ragaszkodtak a régihez. Nem tudtak belenyugodni abba, hogy elválasztják á malacokat" áz anyjuktól és mesterségesen táplálják őket. Ennek láttán mindig megjegyezték: „Mi annak idején nem í^y csináltuk, hanem...” — és azt fejtegették, hogy ők hogyan csinálták annak idején. Nem is szerették a munkájukat, sajnálták az; állatokat. Ez a sajnálat meglátszott az „eredményeken” is. Nem szerették a munkájukat Ä munkahelyüket sem. És nemcsak ezek az emberek, a köztük folyó beszélgetések árulkodtak erről,, hanem a munkahely elhanyagoltsága is. Nem erőltetett dolog a munkahely rendje és az ott elért eredmények között összefüggést keresni. A szőlőben dolgozó embereket általában kielégíti a szépen rendben tartott tőkék, a növekvő vessző, a virágzás és kötés izgalmas periódusa, a duzzadó szőlőszemek látványa. Ezek az emberek együtt tudnak örülni vagy csüggedni a természettel: a felvidult tőkék őket is felvidítják, a fony- nyadó tőkék őket is szomorúvá teszik. Ezek az emberek szeretik a munkájukat, a munkahelyüket, de még inkább szeretik az olyan szőlészeti dolgozók, mint akik a szekszárdi Jóreménység Termelőszövetkezet szőlőit munkálják. Ök a sorvégekre rózsát ültettek, hogy illatozzon, hogy gyönyörködhessen benne a munkában elfáradt ember szeme., A Szekszárdi Állami Gazdaság görögszói kerületében a szocialista brigádok vállalták, hogy az öltözők, az iroda környékét parkosítják. Maguk vetik a tavasztól nyárig pompázó virágokat és minden ellenszolgáltatás nélkül gondozzák is azokat. Mindezt azért teszik, mert szeretik a szépet, jobban érzik magukat a rendezett környezetben. Szubjektív sorokt Muskátli a tehénistállóban A pálfai termelőszövetkezet tehénistállójában muskátlilé díszlenek. Nem kerültek pénzbe. A földjük konzerves- dobozokban van, a tehenészet; dolgozói máguk, a sajátjuk hajtásaiból ültették. Kellemes, megnyugtató, felemelő látvány a muskátli 3 tehénistálliVan. Mutatja, hogy az emberek itt jól érzik ma-; gukat, valóban munkahelynek tekintik az istállót. Ez meg is látszik az itt elért eredményeken is. Egyszer, ha valaki mélyebben keresi az itt elért eredmények okát, akkor az okok között bizonyára szerepelnek majd ezek a muskátlik is. Mert véleményem szerint ez is egyik oka annak, hogy ebben a termelőszövetkezetben lényegesen magasabb a fejési átlag, mint a szomszédos termelőszövetkezetekben, amelyek azonos adottságokkal rendelkeznek, sőt nem egy esetben korszerűbb Istállókban tartják a szarvasmarhákat A tudomány is foglalkozik azzal a kérdéssel, amivel 3 nép már korábban, a tudományt megelőzően foglalkozott A nép a maga megfigyeléseit, bölcsességét közmondásokba sűrítette. Ilyenekbe: „Ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet.” A jó ember fogalma viszont magában foglalja a munkaszeretetet, a lelkiismeretességet is. Ezt is kifejezik ezek a virágok. — A tudomány ma már állandóan elemzi a munkahely} a környezet hatását az emberre. A gépeket formatervezők tervezik, a műhelyek, a gépek színét pszichológusok határozzák meg. A fekete gépgk, a piszkos, olajos padlók lehangolóan hatnak az emberre, az üdére festett gépek, a pasztellszínű falak, a színes műanyag padlók felüdítik. Úgy vélem, a tudomány is a néptől, a virágdíszes munkahelyektől, otthonoktól vette az ötletet. Csak éppen, amit nem tudott megmagyarázni, azt a tudomány most megmagyarázza, amit a nép csak érzett, azt a tudomány ma bizonyítja. Csakhogy a tudomány nem virágokat ültet konzer- vesdobozokba, hanem muskátli színűre festeti a falakat,1 szegfű színűre a gépeket. És ezek a falak, ezek a gépek úgy hatnak az emberekre, mint a virágok, amelyek évezredek óta díszítik az emberek otthonát, munkahelyét Muskátli a tehénistállóban, virág sok-sok gyár műhelyé^ ben, pázsit és virág a gyárudvaron, az öltözők környékén. Ezek a virágok azt mutatják: a tehénistállóban is, a gyárban is, mindenütt jól akarja magát érezni az ember. Az ember, aki az emberért nevel állatot, az ember aki az embernek gyárt autót, cipőt, dömpert, a hivatalnok, aki ha értesítéseket, meghívókat szövegez, vagy levélre válaszol, akkor is az emberért dolgozik. Egy mondás azt tartja: Sok van mi csodálatos e Földön, de nincs csodálatosabb az embernél. Az embernél, aki mindent magáért az embertért tesz, mindent magának hódít meg, mindenben azt keresi, ami szebbé teszi az életét . Ilyen, emberi életet megszépítő a virág is. Ültessünk minél több muskátlit, rózsát, százszorszépe^ tulipánt., mindenhová, magunkért — az emberért. SZALA1JÁNOS
